Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) július-szeptember • 145-220. szám

1938-07-12 / 154. szám

1938 julius 12 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 amelynek vétkese mindenki, aki hisz a nép teremtő képzeletében. A falu tornya mér elveitte az egyet. A vonatom már sikoltozott valahol. A bakter leengedte a sorompókat. A főnök fején már piroskodott a szolgálati sapka, de azért adott még jegyei. Egyedül szállottam föl az egyetlen kocsiból álló vonatra. Unalmasnak ígérkező ut előtt álltam. Néhány totyakos kereskedő pöffeszkedő hivatalokfélék aludtak vagy npró üzleiii kalandokon rágódtak. Az egyik sarokban fekete kendős, csontos arcú, zord szemű alak gubbasztott. Később láttam, hogy férfi. Kesernyés tekintetéből a fájdalom könyökölt ki. — Huziák föl ez ablakot. Meg> őrülök 1 — Őrüljön, ha kedve tartja. En bizony nem dinsztelődöm magáért — haragoskodott a sarokban ülő pocakos. Nyilván régebben tartott mér a légügyi háború. Az előbb csak fegyverszünet lehetett. A kalandmesélés csak ürügy volt, hogy jobban felbőszítse a turáni képűt. Ezt bizonyította a társa is, aki kedélyesen mosolygott. A háborús hangulatba beavatkoztak a többiek is. Békítették, ahogy ilyenkor szokás. Szították a gyűlöletet békitő szándékkal. A kalauzt isbelevonták. — Tessék szavazni! A többség dönt — szólt az ítélet. Fele ide, fele oda szavazott. En nem pártoskodiam. Érdekelte mérleges állapot. A vonet megállott, a kalauznak nem volt ideje dönteni. Esyik „'uránpárti" leszállott. Az ellenpárton hurrázott az öröm. Da meglohadt, mikor látták, hogy egy sápadt hölgy jött a kocii felé. Biztosan beteg. Még a kaleuz rá is szólt, hogy siessen 1 Most pedig a turániak hive jelentette! Majd eldől mindjárt I A hangulat olyan volt, mint a drólakedályok között lehetett. Peregtek a nyelvek, robbanlak as érvek. — Micsoda jogon főznek meg bennünket. Nam igaz ? — Nézzenek oda, már csöppög is a libazsír 1 — Mutatott az egyik ünnepélyes üst-formájú kereskedőre a beteget kísérő aszszony. őizes haja csillogot a fényben, mint as öregség koronája. — Magának másutt ciöpög ílelkem . . . hebegett a kövér bajtárs. — Szemtelen disznó 1 Nincs szive a beteghez. — Magához lenne I Úgyis pulykát venni megyek. Na tüzeljen a haragjával is . . . Belépett az utas. Mindenki ráfigyelt. Zavarodottén nézett körül. A vonet rántott, mint ez ekeretos ló. Megtántorodott e nő. — Ide tessék I — taktikázott hirtelen ez esszony. Ha melléjük ülne, bizonyáré az ő pártjukon lenne. — Ide méltóztassék, ott huzat van — udvariaskodott az egyik kereskedő és késsitette 'a helyet. — Huzat? Hisz az előbb azt állította, hogy nem létezik — villogott a szemrehányás a turáni oldalról a hirtelen köpönyegforditásért. — De van lelkem Az huzia ki magából is a mérget. Ez e mesteri vágás megbénította egy percre e vitát. Közben a kalauz is belépett. A festett üvegajtó lekopott részén látni lehetett ahogy mesélte a vezetőnek a benti viadalt és mosolygott hozzá. De mikor belépett szigorú [bírói arcot viselt. A kocsi pedig ütemesen kattogot a kánikulás mezőben. Nem törődött békétlenkedő gyermekeivel. Keréksivitás hallatszott és az őrzőkölykök üdvözlő rivalgása, ahogy kösiöntötte a gördülő kocsit. — Hogyan is állunk kérem ? — futott körül a kalauz szeme. Az ellenséges tekintetek ugy másztak cingár, hivatalos tekintélyére, mint egy hatalmas hegyóriásra, melynek csúcsán hófehér ruhában az osztó, a kérhetetlen igazság lakik. Szentül hitték, hogy ingathatatlen, de ostromló haragjukban mégis megkísérelték részükrá hajlítani. Egy fölélott s közelebb lépett hozzá és magyerázni kezdte a viszály okét. — Kérem, aki beleg, maradjon otthon 1 Ne botránkoztassa a békés utasokat. Vagy pedig rendeljen külön kocsit, ha nem tudja eltűrni mások közelségét. Abszurdum 1 — Csak beteg ember beszélhet isy, rendes, egészséges ilyen badárságot nem talál ki. Nézze adok egy cimet, ahol mérték után készítenek kényszerköppenyt . . . A jegyszedő látta, hogy mérgesedik a helyzet. Hirtelen mozdu iattat meg akarle oldani. — Naeyeágos esszonynak árt-e a huzat ? Kérdezte a kocsilökéstől akaratlanul leülő hölgyet. — Budapestre! szólt a válasz és a jegyét nyujtoita. Keveredett, kesernyés mosolyba öltöztek a haragos ercok. A hivatalos arcon kemány feszesség zordonkodott, mint mikor a zátony a hullámok táncát figyeli. A sarokban suttogtak. A kalauz elvette a jegyet. Megdöbbenésükre átkísérte a másodosztályú fülkébe a nagyothalló hölgyet. A harmadikban, mintha megrettenlek volna a sors különös játékán, enyhülni látszott a veszély. A bekötösött fejű ember behunyta pilláját. Nam tudni a fáradságtól, vagy az undortól. A kísérője ránézett és fehér zászlót lengetett as ellenség felé. A vitázó, e kényszer-kabáttal megkínált férfi, ir^almasan lebiggyesztette a száját, mintha azt mondta volna: Szerencsétlen. . . A kaleuz visszajött. Odalépett az ablehoz és fölhuzte. Erre aztán kitört a lázadás. — Nem türjük, hogy terrorizáljon bennünket I Jalentést teszek I — uarott föl az ellenpárt vezére. — Tessék 1 — hüvösködött a kaleuz. Ideges csönd lett. Mikor kilépett e kalauz, e kövér fáikelt és leengedte ez ablakot. Mindenki nagyot nézett. Maga a kövér is. Ei a vakmerőség a beteg, kendős férfit is fölvillanyozta. Letépte fejéről a kendőt, odament a nyitott ablakhoz és kinézett. Aztán leült csendben. Rendkívülit várt mindenki. A vonat bekanyarodott az állomásra. A kalauz véeigment a kocsin és kihirdette: Rögtön átszállási A zűrzavar elnyomta a bajt. A beteg fölkötötte megint a kendőt. Az ellenfelek figyelték, nehogy egy kocsiba szálljanak vele. Zsúfolt vonat várta őket. Mikor elhelyezkedett a kereskedő, ügygyel-bajjal megjelent a kendős ember i». Égy asszony helyet adott neki, mint betegnek. Az ellenségek egymással szembekerültek, nem tudtak mást tenni, összenevettek . . . múlva itt az idény végi kiárusítás 1 Ha nem akarja a fejét törni hatásos hirdatásszövegen forduljon bizalommal kiadóhivatalunk reklámszakértőjéhez — A létért való küzdelemben gyakren hathatós segítségére van » a dolgozó egyénnek egy pohár természetes „Ferenc József" keserűvíz reggel éhgyomorra bevéve azért, mert gyorsan szabályozze a szelemi és testi munkaképességet. Kérdezze meg az orvosát. HIREK — Eljegyzés. Flesch Ilonkát (Turkeve) eljegyezte Érdész Miklós (Békéscsaba), — Több mint harmincezer számláló lapot töltöttek ki Békéscsabán. A városházán megkezdték a számláló lapok felül vizigálását és a-nint kiderült több mint harmincezer számlálólap futott be az illetékes tisztviselők kezébe. Ez a szám még emelkedhet, mfrl többen vannak olyanok kik nem voltak odahaza amikor a számlálóbiztosok szedték a azámlálólepokat, most értesülésünk szerint a számláló biztosok újból kimennek e számláló lépőkért.! — Emésztési kiütések a bőrön sok esetben hamar elmúlnak ha bélmüködésüket reggel éhgyomorra egy-egy pohár természete* „Ferenc József keserüvizzel elrendeszük. Kérdezze meg orvosát. Timi a közönségnek fáj... Mélyen tisztelt Szerkesztő iir I Egy különös dologra szeretném felhívni szíves figyelmét, különös, elszomorító visszáságra. Azaz, hogy visszásságokra, mert az elcsüggesztő helyzet, amely a héten velém kapcsolatban állt elő többrészletü és bárkivel kapcsolatban bekövetkezhetik. Nagyvállalat békéscsabai keresztény kistisztviselője vagyok. Hogy mennyire kicsi, azt fizetésem (havi 75 pengő) mutatja a legjobban. Óriási küzdelmek árán vagyok képes megélni ebből az összegből, amely bizony kevés, amiért is bizony nem egyszer zugulódom magamban. A mult héten azután előálott az a bizonyos furcsa helyzet. Már t. i. az én részemre furcsa. Cégem központja az összes alkalmazottaitól igy tőlem Is, megköveteli az ismert törvényes okok miatt a származás Igazolását. Nekem mi bajom se történhet, gondoltam egy kettőre igazolom eredetemet. Mikor azonban az írásaim után kezdtem járni, kiderült hogy a szegénységi bizonyítvány, amelyet (a továbbiak igyenes lebonyolítása véget igényeltem nem adható ki részemre. Indokolás : fizetésem az akadály. Elszomorodtam és fizettem. Igy azután három pengőbe kerüli nekem az igazoló okmány, amit a központba felkültem. Azaz másszóval: nekem 75 pengős keresztény kistisztviselőnek 3 pengőbe került eddig a zsidótörvény,', Mély tisztelettel. Aláírás