Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) július-szeptember • 145-220. szám

1938-08-07 / 177. szám

1938 augusztus 12 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 vizei lehel kepni. Ezenkívül szép és (isziavizü us/oda is van a köz ségben. Száz iskolásgyermek egy tanteremben Természetesen nxért ilt is van olyan dolog, ame y megköveteli, hogy e lehetőséghez képest orvosolják. A katolikus iskolában 100 gyermek zsúfolódik ianités idején a tanterembem. (Díszesen két katolikus tanító működik, akik több mint kétszáz gyermeket tanítanak. Szerencsére B jelenlegi tantermek eléggé tágasak és vi'ágosak, azonban ennek ellenére legalább még egy tanteremre lenne szükség. Érdekes, hogy a községben nincsen talaja a szélsőségeknek, de ha pontosan meg akarjuk határozni a helyzetei, akkor megállapítjuk, hogy a község lakosait a politika érdekli a Iegkevésbbé. Inkább a munkának élnek as em berek, mint a beszédnek és ez meg is látszik rajtuk. Fejlődik a család, fejlődik a község, fej'ődik a jólét, igaz, hogy az utóbbi a jó Istennek köszönhető, mert esuttal bőségesen szórta az áldást; szögezzük le : arra érdemes emberek kapiák. Má|rai Jén0

8 Vigyázat, jönnek a söpkézekf Tlijári tudákos adalékok a kirándulók és nyaratok lélektanához, avagy emberek-e a söpkézek Kezdetben volt a tatár dúlás, a tőrök-pusztitás, a kolera, a pestis és voltak egyéb vészek és járvá nyok, azulán jött a söpkézinvázió. Hm?Jölt? Sselid és jóindulatu megfogalmazás. Nam. A söpkéz osont, leseti, fondorlattal lopako dotl, csaluton hóditolt me^ minden talpalatnyi teret, titkos üzelmeivel pánikot kellett, az igy támadt zavarosban lelkifurdalás nélkül halászott, félelmesen elösön lölt mindent, hars és dobbanó lépteire megrezzentek a fék, a bokrok, dideregni kezdtek a füvek és a folyók is megszeppentei odább húzódlak. A söpkéz, mint a sáska, jött, mint a héjjá, meglátott messziről minden prédát s mint a tehén farka leayezett mindenkinek az arcába. Sióval finoman: leszakajtolla minden perc virágát. Mi is hát a söpkéz : tragédia halkan elbeszélve. S mi termelte ki ezt a gyanús szinü mérget, ezt a bizonytalan szagú izgatószert ? A modern kor, a hanyatló európai kultura, a világháború, a megduzzadt kapitalizmus túltengése. Igen, azMég néhány évtizeddel ezelőtt, a tizenkilencedik század utolsó harmadának paradicsomi világában mit sem tudtak a söpkézről. Az emberek boldog egyszerűségben éltek. Naponta egyszer mosakodtak, ötször etiek, kétévenként belekezdtek egy-egy gyermek nevelésébe 8 azt hitték (valóban ugy islátszotl) hogy a világ egy nagv csavarmenet körül forog s egyre magesabbra hág. Pedig, ha akkor akadnak látók, talán még elkerülhető a szörnyű baj. Da nem volt senki, aki bátor kézzel bele mert volna nyúlni a természet alakuló rendjébe s igy kéretlenül és váratlanul megszületett az első söpkéz. Hogy mikor és hol arról nem maradt feljegyzés. Való az, hogy a világháború előtti forró időkben álnéven már fel-fel ütötte fejét az állatfajta. Az első irásos emlék Molnár Ferencnél, a söpkézológia tudományának tulajdonképpeni megalapítójánál található. 0 fe jegyei, hogy ismert családot, melynek tagjai már egylől-egyig söpkézek voltak. Sőt Söpkézek. Anno 1910. Azután jött a világháború, az összeomlás, a forradalmak, a kommunizmus és . . . Mit és ? Hát kell magyarázni. A söpkéz ugy szaporodott, mint a gomba a s5tét pince mélyén az odahalmofott erjedő anyagban. De várjunk csak, hogy is szaporodik a söpkéz. Nem ugy, amint na első pillanatban vélni lehetne. Nem, a söpkéz nem osztódással, hanem meghívással szaporodik. Városban nincs söpkéz. Némelyek szerint van u?yan egy városlakó köze'i rokona, de azt sodródónak hívják. Es azonban, mint utána néztünk, tünetei ben is, magatartásában is, egé szen más jellegű. A söpkéz lenyészideje a nyár. Esetleg a késő tavasz és kora ŐJZ. Legszívesebben folyók partján, erdők mellett és egyéb kies zugok ban ereszt gyökeret. Szikes és ho mokos talajon egyaránt jó! virif, sőt rikit. Van egynyári, kétnyári és évelő söpkéz. Az utóbbi vá faj, szinte kiirthatatlan. Ezek után bizonyára nem szükséges külön hangsulvozni, hogy a* emberi nem két fő csoportra válik el: az őslakó bennszülöttek és a jövevények kasztjára. Keveredés a két faj között lehetetlen. Egyes szakértők idesorolják harmadik csoportként a söpkézeket. De ez nyilvánvalóan nevetséges túlzás s azon a felszínes tapasztalati tényen alapul, hocry a söpkéz bizonyos lávo'sácról emberszabásúnak lünik, Etek a kutatók vagy felületességük vasrv gyávaságuk miatt nem köseli ették vizsgálódásuk tárgvát eléggé. Ha est megcselekednék, rájönnének, mennyire különbözik a söpkéz ez előbbi két csoport egyedeitől színben, szagban, hangban és. hogv egyebet ne is említsünk, karlengéiben. Az őslakók, akik mór a történelem hajnalán foglalatoskodtak, tettek-veitek a terepen, busa pillantással fogadták annnk idején a betolakodókat. Ez u'óbbiakat a szóhasználat egyszerűen kirándulóknak nevezte. Némelyik kiránduló fából és egyéb szilárd anya' gokból hajlékot rótt össze magának. Mikor ez megtörtént, a környéken lakó benszülöllek gyöngéd szeretettel j3ve/énynek kezdték becézni az illetői, de caak egymás közt peraze. Ekkor kezdett fejlődni a benszülöttek marka, amely derékmagasságban mindkél alsó kar végén nyitott állapotban ma már sokunknál igen jól megfigyelhető. Ez nagyjából a viszony az iménti felsorolás két főcsoportja között. Nézzük mármost a söpkézeket. Az a néhai jövevény, vagy nevezzük ugy, telepes, aki gyermeki kedéllyel, de eléggé el nem Ítélhető meggondolatlansággal vendégül hívta és látta, azt a valakit, amelyet későbbi formájában az egyszerűség kedvéért söpkéznek hívunk, az a telepes, mondom, nem is sejtette, milyen káros fejlődésnek nyit gáttalan lehetőséget. Mert a söpkéz eleinte csak vendég volt. S ebben a műfajban semmi jelentékenyt, vagy feltűnőt nem produkált. De minden csoda csak egy, két, legfeljebb háromnapig tart s mikor a vendéget se az, se emez a telepes (az őslakókról nem it szólva) nem hívta, elkezdett söpkézzé alakulni. A birtokon belüliek eleinte nem vették észre a döntő testi és lelki változást, vagy nem vetettek rá elétfgé ügyet. Földreszegzett tekintettel járt-kelt a söpkéz-siivölvény. Mélabú és sértődöttség kevaredelt arcán. De ez caak átmenet volt. A megbánlottság vékony rétege caakhamar lehámlott róla. S ekkor már nem lehetett segíteni. Az ámu'ó, bániu ó és megdöbbenő telepesek elölt ott állott agresszív jólfejlettségében és minden jellegzetességétől ékesen a söpkéz. Nacaak. Mik is ezek a jellegzetességek ? A söpkéz mindenek előtt hangos. Torkát időről időre érdesre reszelteti 8 jövetelekor már jó meszsziről hallatja, hogy még mielőtt szagát éresnék, tudomásl szerezzenek közeledésről. 0 illat .. . Igen, mert ez isz szerepel a kellékek közt, innen szármacik a kissé talán durva hasonlat, a söpkéz olyan, mint a harmadnapos holttest. Stnga van. De honnan a szag ? A söpkéz előre megfontoltan ctakis olyan ételeket fogyaszt, amelyek már távolról büzlenek. Sajtot, szardiniát, hagymaféléket, stb. A söpkézzel ne., lehet egy tálból cseresznyét enni. Visszaköpi a magot a tálba. Sőt a végén már mag nélkül is képes cselekedni ugyanezt. Ahonnan a söpkéz kiemel egy követ, ott kö kövön nem marad. Ahová lép, meglátszik a lábnyoma s lába nyomán nem nő többé fű. A söpkéz igen jól tudja a tiz parancsolatot különösen azt, amelyik őt érinti és a .se házéra, sa mezejére, 89 másféle jószágéra" vonatkozik. Illetve nem vonatkozik. A söpkéz szereti a gyermekeket. Megverni. Különösen a telepesek és őslakók gyerekeit, igy billentJobb mint otthon vendéglő ERZSÉBETHELY kedvenc szórakozóhelye Önnel; is meg kell már venni a MOPÍLL SZIPKÁT, ha egészsége ér egy fabatkát . . . vőn helyre a társadalmi izaztágtalanság mérlegét, amely faltétlenül azt sejtteti vale, hogy minden telepes csemetéből majdan, felnőtt ellenséges telepes lesz. A söpkéz többnyire szombat délután özönli el a kies vidéket, otthagyván a megunt hét városi robotját. S ezét természetesen vasárnapra virradó éjjel kint alszik. Hogy hol? Hát először is helyet néz macának. Ha üres ágyat nem lel, beajánlja magát az ágy alá vagy as ágyak közé a puszta földre. Ilyenkor képes a lehető legboruaabb és legszomorúbb arcat vágni, azért a bizonyos nyugalmas sarokért, anne'yben meghúzhatná magát, mint téli varjú száraz jegenvén, haina'repedtéig. S ha mindan kötél szakad, hát szabad ég alatt alszik. Vagy amint öklét rázva vasárnap reggel meséli, ez Isten szabad ege alatt. I yenkor a szúnyogokkal vívott véres harcát oly hosszan és el8zörnyitően mondja el. hogy a telepesek megfogadják, legközalebb inkább adnak éji szállást neki. Pedig mennyire kockázatos ez... Már a hajdankor jámbor ssólásmondása is azt tartja: adj a csöpkérnek szállást, kiver a házadKól. S a vasárnap hogy telik el ? A telepes ak pisszenni se mernek egész nap. A söpkéz padig kid illedt mellel és oattogó foggal járke! köröttük. Mikor másnap, mór t. i. hétfőn ismét magukra maradnak, a telepesek és caaládtagjaik csöves kukorica helyett naphosszat hálaimát morzsolgatnak. E'ofordult már as, hogy a söpkéz visszaf jj'ődött és mondjuk telepessé változott ? A kérdés első pillanatra nevetségesen abszurd. Pedig van rá példa. Igen ismételem, söpkézből közönséges szolid telepes lett. Persze az ilyen ritka. A kutatók csodájára járnak. Hétközbenn a söpkéz nincs. Egyszerűen megszűnik. Mintha elvágták volna. Vagy mintha felszívta volna a köd. Hétközbe a telepesek a paradicsomi boldog élet állapotába süllyednek vissza. A férfiak nagyokat nyújtóznak, a nők naphosszat énekelnek, a gyermekek látástól vakulásig hancúroznak. De mikor jő a szombat, beborul az ég. A fürgébb fiuzvermekek fára másznak, ugy kémlelik as eget s a távol szemhatárt. S mikor messzi rettentő po/felhői pillantottak meg. hirtelen leciusznak a fákról, siralmas hangon kiáltozni kezdenek. Igy : Jaj, jaj, jaj, jaj — jönnek a söpkézek. S néhány pillanat múlva már hallani a közeledők ijesztő lábdobaját. A telepesek összehúzzák irhájukat ijedten és megszeppenten íjastul-fiastul odúikba bújnak s onnan pislognak kifelé. A söpkézek jönnek, özönlenek nagy hangos járással. . . . S bele vonaglik róna, völgy s halom. (p. (.)