Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) július-szeptember • 145-220. szám

1938-07-31 / 171. szám

6 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1938 julius 17 Jó árút vásári áron TESCHERNÉL Andrássy ut 7. Kilencezer katasztrális hold földön ötezer megelégedett ember él Csanádapácán, ahol milliós értékek hevernek a föld gyomrában kiak­názatlanul — Ebben a boldog községben nincsen egy ügyvéd sem, mert az emberek nem pereskednek. (A B. K. tudósítója jelenít.) Manapság tele ven a levegő a ma­gyar falu problémáival és bajaival és éppen asért jól esik egy olyan késségről beszélni, amelynek la­kosai megelégedetten és boldogan élnek. Csanédapéca ez a mintegy öt­ezer lakosú színmagyar fa'u sze­rényen meghúzódik Csanád megye csücskében e Békésmegye közvet­len szomszédságában. Kilencezer hatesztráli8 hoídryi határa ven a községnek és a messsi környéken nincsen arányosabb földbirtok el­oszlás mint itten. 10-100 holdig, terjedő kis birtokokon gazdálkod­nak Csanádapácán az e mberek. Még a község a legnagyobb földbirto­kos, mert 300 holdon gazdálkodik, igéz hogy nagyrészét érendába adja ki a község a földjének. A közlekedéssel nincsen baj, mert négy felöl is meg lehet közelíteni a községet. Meglehetősen kellemes vonat össeköttetése is van a köz­ségnek mert, mert az AEGV na­ponta több járatiéi közlekedik a Csanédapécán keresztül haladó vonalon. Jó termő határa van a községnek s csak egészen jelen­téktelen része homokos de ez sem heaznavehetetlen. A gyermek-ál­dással sincsen bej, három négy gyermekes családok a leggyako­ribbak, de több gyermekes csalá­dos sem mennek ritkeság számba. Egy adósság­mentes község Bent csendes, a házakba bújik meg az élet. Kint a határban már sokkal zajosabb minden, meri éppen most kezdenek csépelni errefele. A községháza szerényen meg­bújik a fák lombjai alatt. Nem va­lami nagyigényű épület, de csak­hamar kidéiül, hogy innen szár­maiik a minden jónak forrása. Amikor belépek Lukács István főjegyző szobájába és bemutatko­zom a főjegyző szerényen tiltako­zik : — Nincs nálunk semmilyen szenzáció, dolgozunk és élünk — mondja. Valóba nem tőrtént Világraszóló esemény Csanédapácán, de ritka­ság menepság kiegyensúlyozottabb életű községet találni és bizonyára nem lesz érdektelen ha a nyilvá­nosság is megludja, hogy minek köszönheti a kösség kivételes hely­Betét. Megtudom hogy a községnek egy fillér adósága sincsen, mert annak idején két kézzel kinálták a kölcsönöket de nem kellet a községnek s ezért a legszüksége­sebb beruházásokat mégis végre­hajtották és emit nem c»i­néltek még meg arra nem is volt szükség. »Itt nincsen talaja a szélsőségeknek* Beszélgetés közben belép a szo bába Gönczy Károly katolikus plébános is aki nyomban belekap­csolódik a beszélgetésbe. Meleg sseretettel emlékezik meg a köz­ség lakosairól. — Békességben élnek itt az em­berek, meg van a kellő harmónia A község képviselőtestületében sin­csenek géncsoskodók. Szorgalmas és becsületes a csanádapácai nép és nincs is itten talaja a szélső­ségeknek, sem a nyilaskeresztes pártnak sem másnak. Valamikor volt a szociáldemokrata pártnak szervezete a községben, de telje­sen elsorvadt. Külön érdekessége a községnek, hogy nincs ügyvéd a faluban. Egy időben két ücyvéd is kísérletezett ezral, hogy Caanádspácén letele­pedjen, de hamarosan megseökött, mert nem voltak megbízásai. Ugyenis nem szeretnek e csanéd­spécaiak pereskedni és ha mégis előfordul néha valami baj csete­paté akk or a*t elintéiik a község­házén a megelégedésére. Kijelentet'e míg a főjegyző, hogy a község sohasem törakedslt leheletlen dolgok megvalósítására. Esészsésüffvi téren is kielégítő a helyzet. A Stefánia szép eredmény­nyel dolgozik • ezenkívül két or­vos is van a faluban. A vérmegye alispánja bevezette az isVolai tej­akciót és mintegy hatszáz iskolás gyermek rezesül naponla e két dfci lejbe. Érdekes, hogy például ez ovodás gyermekek száma meg­duplázódott, amióta ott is tejet kapnak a gyerekek. Az ovodások­kel hatszázén felül van azoknek száma, akik ingyen tejben része­sülnek. Megtudom még, hogy a község­ben kétszáz olyen család van, amelynek tagjai kénytelenek nap­számbe menni. Aránylag ez nem is olyan nagy scám, különösen ha ezt figyelembe vesszük, hogy csa­nádspácai ember nem áll el gaz­dasági oelédnek. hanem abból leríja el a csalódjál, amit nyáron keresett. Milliós kincs van a föld gyomrában A fa'ujárés dek Cstrnus sorén megismerke­Sándor ketolikuss Pálos Tibor verse Példa Egy legény utrakelt. Sovány batyuval mendegélt. A nap ostorozta hátát. Nem állt meg. Nem beszélt. Verejtékét a felhő látta, és az akácfa-sor. Golyó érte, vagy vipera. Mindegy. Meghalt. Tiszta sor. Egy nagylány útnak indult. A keresztek előtt letérdepelt. Mások szennyét mosta naphosszat. Nem sirt. Nem énekelt. Barmok közt lélegzett. Szemét a bivalyok s juhok szívták el. Menekülni akart. Nem látott, felbukott. Egy asszony auzsaly mellé ült. Ült és halomra font ölvén orsót. Ékszerül fejére kapta a plafont a válltól a falakat. Szikkadt karjára ráborult. Ki rátalált, igy talált rá. A zsámoly felborult. Egy öreg égre bámul!. A szél valami dalt dúdolt. Megállt, felfigyelt. Semmit se hallott már. Tovább bandukolt. Hajnalban: fázott. Délben: a nappal süttette hasát. Köpködőit. Zöldet, vöröset. És elnézte a nyált. Négy embert mondtam el. Nem sok, nem kevés. Millió a görnyedt szem, de egy a szenvedés. Útra kelt, magára veit minden szennyet, mendegélt millió. Ólom s viasz forrasztotta be száját. Nem beszélt. Verejtékét marokba gyűjtve itta. Megállt. Letérdepelt a torz fák előtt. Tovább ment. Nem sirt. Nem énekelt. Lába nyomát az utt por tudta csak s az akácfa sor S egyik se mondta el. Meghalt, vagy megdöglött, mindegy. Tiszta sor. elemi iskolai igazgatóval.aki eleinte nem tud sokkel többet mondani,, mint mér hallottam, da később rendkívül érdekes dologra hívja fel a figyelmemet. Efősdja. ho^y a falu alatt mintegy 600-800 mé­ter mélységben mérhetetlen kinc< rejtőzik, amit csak a felszínre kell hozni. Csernus igazgató kijelen­tette, hogy olyan tüneteket ész­lelni a községben, amelyekből arra lehet következtetni, hogy ko­moly féldgásréteg terül el a köz­ség alatt. Ezt a feltevést egy be­szédes bizonyíték támasztja alá. Ugyanis a kösség egyik malmát földgéz hajtja, amely négyszáz­ötven rnéter mélységből tör fel az udvaron levő kut vizével. Régeb­ben két ilyen gázos kut volt a malom mellett, de már ez egyik bedugult. Mindkettőt herminc év­vel ezetöt fúrták. Csernus Sándor igazgató határo­zottan állítja, hogy egy mélyfúrás teljes sikerrel járna, csak még nem volt, aki est megpróbálja. Re­méli, hogy egyszer tudomást sze­reznek az illetékesek Csanád­apáca természeti kincséről és fel fogják tárni. A dologkerülők nyáron más vidékre kerülnek Kint a határban már mindenütt keresztekben fekszik a gabona r vegy mór hetelmes asztagokba rakva várja a gépet. Benkő Gá­bor gazdálkodó éppen a kévékkel megrekott kocsijára kapaszkodik fel, amikor ráköszönök. Megemeli a kalapját. — Mit mondott az esztendő — kérdem. — Jól fizetett. — Mennyire becsüli holdankint — faggatom tovább. Felnyalábol egy kévét és ma­géhoz öleli mint valami kedves rokont és meleg tekintettel nézi a kövér kalászokat és csak azután szólal meg: — Ugy vélem, hét-nyolc mázsát edott a jó Isten. Talán inegsem érdemeltük — fűzi hozzá és elin­dítja a kocsit, mert estig még sok fordulót kell megtennie. Nem messai a kövesut mellet negyvenöt körü'i földmives áll az árokparton és az előtte hejledozó kukoricatáblán jártatja a tekin­tetét. — Akár egy loves is elveszne benne — mondja elégedetten. Mazula Jánosnak hívják a be­csüietes képű magyert. Megkérdem, hogy volt e sok baj a munkásokkal az idén aratáskor. Tiltakozik. — Nem szokott itt bej lenni a munkásokkal kérem, rnerl a do­logkerülők a munkaidőben mész­szire elkerülnek Apécáról, igaz. hogy akár egy kezemen is meg­tudnám számolni őket. 0 őle tudom meg, hogy Csanád­apácán nemigen van eladósodott gazda, egyik ssm szed magára több terhet, mint amennyit elbir. Utfylátssik ezt a község elöljáró­ságától tanulták, de mindenesetre' hasznát veszik. « Nagyjából igy fest Náfrádik, An­nusok, Csotik, Benkő Gáborok és Mazula Jánosok boldog faluja, ahol a józanság táplálja a békes­séget. Tanulni lehet tőlük. Mátrai János. Fizessen elő a Békésmegyei Közlönyre I

Next

/
Oldalképek
Tartalom