Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) április-június • 73-144. szám

1938-04-29 / 95. szám

Ára f) fillér BEKESMEGYEI KÖZLÖNY iékéscsaba, 1938 április 29. péntek 65. évfolyam 95. szám Mindenki megszavazza a milliárdot A nyugodt munka lehetőségének biztositását kéri az ellenzék a kormánytól (A B. K. tudósitóia jelenti.) A képviselőház tegnap délelőtt folytatta a milliárdos beruházási javaslat tárgyalását. Az üiésmrg nyitása ulán Sztranyavszky Sán­dor elnök bejelentette, hogy az összeférhetetlenségi bi-ottság meg­semmisítette Hindy Zoltán man­dátumát. Tekintettel arra, hogy ezt a mandátumot petícióval tá­madták meg, a végrő döntés a közigazgatási bíróság kezében van. Fabinyi Tihamér volt pénz­ügyminiszter mandátumát a listán következő Makai István polgár­mester kapta, aki azonban állá­sánál fogva ösrzaferhetetlenségi helyzetben van es amig azt meg nem szüntetik, nem vehet részt a Ház ülpsein, Ezu án a Ház elfo­gadta Temple Reziő tegnapelőtti indítványát: nyolc órás ülésekben tárgyalják a milliárdos beruházási javaslatot. Propper Sándor az első felszó­laló a szabotőzsról és a gazda­sági eleiben uralkodó kedvetlen­ségről beszélt. — A jobboldal, — mondotta, — állandóan internáló táborral fe nyeget és akasztófát ígér. Figyel­meztetem őket, az internálótábor kétélű fegyver, soha nem lehet tudni előre, kik lesznek azok, aki­ket internálnak és kik lesznek az intemálók. Benárd Ágoslon közbeszólóiéra Propper ingerüllen kiált a kormány­pérli képviselő felé t — Jobb lenne, ha arra vőla­szólna, hogy miért irla alá a tria nori szerződési ? Benárd Ágoston: Arra is tudok válaszolni. Provper Sőndor: Én, mint nem­zetközi szociáldemokrata, kijelen­tem, hogyha a jobbkezem száradt volna le, akkor sem irtam volna alá azt a szerződést. (Nagy zaj a Ház minden oldalán.) Benárd Ágoston: Aljas hipokri­zis. Farkas István: Senki sem irta volna aiá, csak maga. Benárd Ágoslon: Kikérem ma­gamnak. J& hadsereg felszerelése egyformán érdeke az ország minden polgárának Müller Antal a következő fel szólaló, aki beszéde elején azt fejtegeti, hogy nem tudja megér­teni a gasdasógi szabotázs!, amit hazaárulásnak tart. Buchinger Manó: Á szabó köz­beszól. (Derültség.) Kéthly Anna: A lyukas nadrág nem lesz jobb, ha még nagyobb lyukét csinálnak rajta. Müller Antal örömmel üdvözli a ja­vaslatot, mert ezzel sok szociális feladatot meg­oldhatnak. Da lehetetlenség tétlenül nézni, hogy az élelmiszerek és az első­rendű közszükségleti cikkek árai folytán emelkednek. Beszéde to­vábbi sorén a fegyverkezés szük­ségességéről és a kisipar támoga­táséról szólt. Csoór Lajos kéri, hogy a leg­kisebb hadikö csönöket valorizál­ják a milliárdos beruházásból. Öt­venmilliót kér a telepítésre. Fábián Béla azzal kezdte fel­szólalását, hogy elfogadja a javas­latot. Tizenhat éves parlamenti működése alatt ez az első esel, amikor egy javaslattal szemben nem helyezkedik ellenzéki állás­pontra és ezt elfogadja azért, mert olyan indokolással kérik a nem­zettől a pénzt, hogy azt megta­gadni nem lehet. A hadsereg fel­szerelése egyformán érdeke az ország minden polgárának. A mai világpolitikai helyzetben ezt az egymilliárdot megtagadni nem le­het. — Mindenkinek kötelessége, hogy a kormőnyt a javos'at végrehaj­tása során segítse. Viszont a kor­mány tegye lehetővé, hogy Ma­gyarországon minden ember nyu­godtan dolgozhassék. Ne zavar­jók feleslegesen az embereket munka közben. Legyen mőr vé­ge annak a szörnyű helyzetnek, amely az utóbbi időbbi időben az állampolgársági bizonyítványok és a Kóroly csapatkereszt iratainak megszerzése körül állt elő. Nem érdeke az országnak, hogy az emberek irodáról-irodára, község­ről-községre kövessék őseiket. — A kormány sejtója napokon keresztül belső revízióról ir — folytatta Főbiőn. — Ebben az or­szágban mindenkit ugy kell érté­kelni, amilyen mértékben javakat termel a nemzeti tőrsadalom ré­szére és ahogyan a nemzeti vé­delemből kiveszi részét. Az ilyen polgárt mee kell becsülni. Fábián Béla ezután megujuló nagy zajban mondotta a követke­zőket : — Meg kell szűnnie annak a lózitósnak, amely esztendők óla folyik. Én adataimat ujségszemel­vényekből veszem. Folyik a lázi lós az ingólőka ellen, az ingatlan vagyon ellen, a közlisztviselők, vezérigazgatók, bankok, gyárak, zsidók, katolikusok, klérus, arisz­tokraták ellen és minden pozíció­ban levő ember és minden tekin­télv ellen. Fábián Béla : Én mindig nyíl­tan beszélek. Most is van bátor­ságom arra, hogy megmondjam az igazat. Altalános bemrctkolási hadjárat folyik az országban, a nemzet értékeit efymásután tapos­sák sárba, hogy lassanként ne maradjon mő», mint az ismeret­lenség homőlyóban lévő, miszti­cizmussal körülvett férfiak, akik egyedül önmagukat tartják alkal­kalmasnak arra, hogy a nemzetet megváltsák. Meg kell őszintén azt is mondani: legyen végre löbb bátorsága a magyar középosztály­nak azokkal szemben, akik ezt az országot tönkre akarjak lenni. (Helyeslés az ellenzéken.) Tanú­sítsanak több bátorságot, mint 1918 ban. Fábián Béla ezután Imrédy Bé­lának két nappal ezelőtt elmon­dott beszédével foglalkozott. A forradalmi propagandával szemben nyiltan fel kell lépni — A közgazdasági miniszter ur beszédét — mondotta — annyira áthatolta a lelkesedés és olyan meggyőzően beszélt arról, hogy az államháztartás mennyire rend­ben van, hegy most arra kell kérnem őt, legyen szíves legyan meg mindent arra, hogy a magán­gazdaság helyzete is arnyira jó legyen, mi-1 az államháztartásé. — Á forradalmi propagandával szemben annak, aki nem akar forradalmat, nyíltan és határozot­tan fel kell lépnie. A forradalmi propagandával szemben egyetlen közéleti férfiú sem helyezkedhetik arra az álláspontra, hogy ezzel szemben véleményét nem han­goztatja. — A magyarorszőgi nemzeti ta­nács megalakulásának Nagyma­gyarország utolsó kormányónak te­hetetlensége volt az egyik előidé­zője. Ez egyik oka volt annak, hogy az októberi forradalom vé­gigpusztított az országon. Vigyáz­zanak azok az urak, akiknek a módjukban van vigyázni, hogy ebben az országban ne alakuljon isrrél egy nemzeti tanács, amely­nek kontúrjai mór kezdenek ala­ku'ni és különböző vacsorákon jelentkezik az uj nemzeti tanécs. Amikor elfogadom ezt a törvény­javaslatot, kérem a hatalmon le­vőket, vigyázzanak, nehogy uj oklóber következzék. Ezutón Friediich István emel­kedett szólásra. Azzal kezdte, hogy ha honvédelemről beszélünk, nem szabad egyedül a hadrakelt seregre gondolni. A honvédelem ma már átterjed az összes terme­lési és foglalkozási ágakra, úgy­szólván az egéss nemzetre. — Ma mőr az iskolában el kell kezdeni a honvédelemre való fel­készülést. — A kormány a szociális hely zeten is igyekszik beruházásokkal segíteni, ezt helyesnek és indo koltnak tartja, mert a mai kornak megfelelő honvédelmet szervezni abban az országban, ahol a nép nek egyharmada nincstelenségben és nyomorusőgban szenved. A ja­vasle'oí elfogadja, habőr a kor­mány általános politikai vonal­vezetésével nem ért egyet. — Ha azt nézzük, hosy azt a pszichikai helyzetet, amely a ma­gángazdaságot minden oldalról kikezdi, kik irányítják, azt látjuk: többnyire olyanok, akik sehol az éleiben nem produkáltak semmit, egyetlen pályán sem bizonyüo'ták be, hogy ők valamit tudnék. (Ál­talános helyeslés.) — Például a gyáripart ugy ál­liljék be, mintha az összes gyá­rakban vérszopó zsidók ülnének, minlha ezek nem csinálnának mást, minthogy a szegény fogyasz­tók zsebéből kiveszik a pénzt. A mezőgazdaságról tudjuk, hogy a nemzet gerince és a nemzet pros­peritásának alapja. Viszont azt is tudjuk, hogy iparra és ipari expor'ra szükség van. Ezt a hon­védelemfejleszlési javaslatot én el sem tudnám képzelni, ha Magyar­orszőgnak nem volna minden tekintetben megfelelő ipara. — Én mindig ostoroztam ezt a dolgot, most a zsidóprobléma fel­merülése idején különösen idő­szerű ez. Mindig azt mondottam, hogy önök itt csépelik a kertele­kel, az ipart, a bankokat, itt rúg­nak egyet a szegény zsidón, de a gazdag zsidóból, ha fizetett, méltóságos, kegyelmes urat csi­nálnak. — A magángazdasőg prosperő­lása nélkül honvédelmet terem­teni nem lehet. Ett különösen várjuk a gazdasági miniszter úr­tól. — Á pszichikai atmoszféra ecse­teléséhez feltétlenül hozrótartozik az is, ami a legutóbbi hetekben a Lejtőn tul lefolyt. Meg kell emlékezni azokról a történelmi morzana'okról, amelyeknek tanúi

Next

/
Oldalképek
Tartalom