Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) április-június • 73-144. szám
1938-06-05 / 126. szám
6 BEKESMEGYEI K0ZLONV 1938 junius 5 BAKÓ JÓZSEF ELBESZÉLÉSE: JÖN AZ ISKOLAORVOS Köhögős, horpadt kis mellek mutatiók a háború pusztításait. A vérbaj tünetei sem voltak ritkák. A táplálkozás hiányát és egyoldalúságét mutatták a vizsgálat eredményei. A gyermekek huzó doztak, hiszen rendkívüli esemény történt velük. Első eset, hogy orvos lépett közéjük segítési szándékkal. Az évente egyszer történő futólagos. kötelező szemvúsga robot volt az orvos részére. Öt percig tartott, barátságtalan, gőgös modorban. Inkább féltek, mint örültek. Most pedig napokig tertott édes, tréfás hangulatban áz egésrség nyilvános gyónása. Mosolygott az orvos, a tanitó, a gyermekek, csak a szülők figyelték gyanakvóan, évszázadok konokságával a család ügyeibe való avatkozást, Nem őrültek, hogy a gyerme" keik eláru ják az otthon titkait: a szájból való mosakodást, a bedugdosott ablakokat és a babonáikat. Vizsgálat után összehívták őket megbeszélésre. Gyanakodva, de eljöttek. Az orvos tapintatos tané* csai és a segítési szándék kicsapó melege megolvasztotta a gyarut. Féltve őrzött kérdések is röppentek lassacskán a jövőn tanácskozók közé. Minden kérdéssel egy lepel hullott le és lótni lehetett teljes meztelenségében a valóságot. — Helyesnek tartják-e az orvosi vizsgálatot? — kérdezte a tanitó. A lassen gondolkozó fejek öszszehajoltak, mint a szél ingatta kalászok. Halk moraj suhant végig, mintha mély basszusba áttett zi sígés ielt volna. Ilyenkor porzódik be egyik léiek a másiktól. Ilyenkor dül el a búzavirág, a konkoly és tiszta mag sorsa, mert a föld tudóséi tanácskoznék. Végre megszólal a legöregebb, Szalai Istók bácsi. — Hát kérem, én nem tartom üdvösnek, — pihen egyet, miután meghordozta tekintetét. — Meg is mondom mért nem. Azért, mert csúfja lesz a beteg gyerek a többinek. Eddig nem tudta senki a baját, eiután szemibe vághatják : Te kehes 1 Te nyavalyás I — De Istók bátyám eddig is mondták neki, — vélekedett egy fiatalabb szülő. — Igazad van öcsém. Da eddig csak csipkedés volt, most meg alapja is lesz. — Nem fogjuk kikürlölni a beteg nevét, — védekezett a tanitó. Az orvoe csak hallgatott és figyelte a vitát. — Ha senki se tuggya meg. tegyük föl, csak ő, akkor is baj lesr, mert beleéli magát a betegségbe és elkedvetlenedik, gyámoltalansóg vesz erőt rajla ... Nehéz csönd keletkezett a bö'cs szavak hallatéra. A tanitó is most látta igatán, milyen érfékea talajba küldték munkálkodni. Nehéz muntálaiu főid, de visszaszerel, ha szeretőre talál. Komoly belső ötömmel ölelte magához ezeket a jövőt féltő, gondolkodásra konyult fejeket. Az orvot ra pillantott, aki szintén megilletődve nézte a megf< n'olét becsületes tuaéját. Semmi AENDEZE: és nagy választékban, kedvező fizetési feltételekkel is kapható BUTORHAZBAN Békéscsabai Undrá&sy-ut 25 sz. Kedvező fizetési feltételek! szenvedély, semmi rándulás, ráérő, 'ornha ballagás ég és föld között. N;m sietnek, nem kapkodnak. — Én magamról beszélek, — folytatta a föld okosa. Anyóm egyszer e^t mondta: te kákabélű, peszéta. Fajtem is maradt. A testvérek ha bántani akartak igazán, csak ezt mor dlék: te peszála. Attul fogva mindifi! magányoskodtam. Talán még jobban elmeredlam. — Nem igen látszik meg rajla István bétyém, — vigaszlalta meg a szomszédja. — Lsssan kihevertem. De megfogja az ember kedvét. — I^aza van bátyám, — szólt az orvos' — igy csak egynek fáj a bej, de ha nem figyelmeztetjük a környezetét, átmegy a löbbire is. — A veszendőt ugy s® lehel megmenteni, — intett lemondóan az örps;. — Da meg, István bátyám, fordult egy fietalabb ganda az öreg felé, vélekszik-e a szomszédjára, „hat csalédjAt" »öpörte el a „száraz betegség". Egymásután hordta ki őket a lemelőbe. Az eltitkolásnak én nem vagvok hive. Ha minden évben megvizsgálják azt a betegnek mondott gyereket, megszokjál, mert mindegyiket megvizs gálják. Kimaradás után, ha nem vizsgálják többet, ugy gondolkodik: biztosan nincs semmi bajom I — mert ha lenne, hivalnárak, mint eddig. Bekepaeli magénak, hogy egeszseges éa vissíanyeri ez önbizalmát. Én ezt pártolnám, hogy gyakrabban néznék meg a doktor urek a gyerekekel, — hangzott az ellenvélemény. Mindenki a beszélő felé fordult, mintha helyeselték volna a kifejezetteket. István bécsi is köszörült egyet a torkán, bucsuzésul belesűrítette a mondóké j*t egy súlyos ítéletbe: — A fiatal kakasnak élesebb a hangja és a kerítésről fújja el mondókáját, de a tyúkok mégis csak a földön maradnak . .. Eimosol) odott mind- nki a ködös nagy mondásra, mely megvédte István bácsi tekintélyét. Még hánykolódott a népi lélek a kétség között. Példákat hozlak. — Nam gyógyituni akarnak bennünket, hanem megnyúzni, — jajdult bele a csöndbe egy köhögős anya, — kidobott a községi orvos r mikor a lányom szüléséhez hívtam. Mint a forró zsirba tett nyers hus sistergett föl a csend. Vádak fröccsentek szét a magára hagyott nép vádjai, amelyek megmuiatlák az okot, hogv miért irtózik az orvosló . Inkább meghal hősi azótlanságben, keterü beleegyezésben,, de nem fordul az ellenségének tudott vagy vélt orvoshoz. A fiatal orvos megelégedetten távozott, mert az iskola olyan lett száméra, mint egy hatalmas górcső, melynek segitaégével olyan baktériumokat födözött fel, melyeket az egyetemen nem lótott. Dűlőre jutott a vandháti dülőut megnyitásának ügye (A B. K. tudósitóia jelenti.) A legutóbbi városi képviaelőtestüleli közgyűlésen ismét azóba került a vandháti dülőut megnyitási ügye. Már mintegy nyo'c év óta foglalkoztatja ez a kérdéa az érdekelteket számtalanszor közel állt a m^goldéshor, da végül mindig akadlak génc?oskodők, akik miatt még ma is elintézetlen a dolog. Ezullal végre olyan határozatot hozott a képviselőtestület, amely előrelátható asj megoldja ezt a régen vejudó problémát. Mi a helyzet Vandháton? Kint járunk a halárban a doboiiuton és rátérünk a nevezetes vandháti dülőutra. Haragos zöld búzatáblák hullámzanak jobbról és balról, de nem valami nagyok ezek a táblák. A tanyák elég sűrűn láthafók éa eleven élei van a mezőn. Közei a kövesulhoz megkérdünk egy embert, hogy mi a véleménye arról, hogy meg fogják nyitni a dülőutat. Legyint, ői nem érdekli, mert nincsen mi! keresnie a dülőut másik végén, fizetni sem akar, fizessen akinek kell az átjáró ... Ea a dülőut ugyanis keresztül szeii a tanyacsoportot a dobozi uitól csaknem egészen a legelőig, de a legelőtői mintegy hatszáz méternyire beietorkolódik az egyik tanyába és ilt megszűnik minden tudomány, meri hiába látni egész közelben a kaszálót és az egyhási földeken a dolgozó embereket, nem lehet odaju'.ni. Sxépen vissza kell menni a kocsival és mintegy hét kilométert keil kerülni — hatszáz méter miatt. Egy átkelés — egynapi szántás Bizony a kerülgetés senkinek gincsen ínyére, hát igen gyakran megkérik a tan\a tulajdonosé*, hogy engedje keresztül a kocsikat. Egy kocsit még átenged az ember oziveaséphől, de többet már bejos dolog-. Éppen ezért a tulajdonos kijelentelte, hogy átengedi a kocsikat, de egyik-máaik „átkelő" tartozik ezért egy napig szántani, kapálni, esetleg fuvarba menni. Leginkább a legelő miatt van bej. Kerülni keli a szénás szekereknek, körül kell sétáltatni a teheneket. Közel ezer embert érdekel, hogy megnyitják a dülőutat vagy sem. Kisebb részét azonban nem érdekli. Most azonban ugy látszik jobb belátásra bírták őket, mert az ellenzék tábora nagyon megcsappant. A javaslat Első ízben megállapították a hozzájárulási összeget. Egészen csekély összeg lett volna a hozzájárulás, mindössze 10 fillér oktánkint. Azonban a tanyaiak egy része még ezt sem volt hajlandó megfizetni. Kitűnt azonban, hogy ilyen alapon nem is lehet az ut megnyitását végrehajtani. A vérmegye később hozzájárult ahhoz, hogy az ut megnyitását olyképen hajisák végre, hogy a fele költséget a város fizesse, mig a másik felét az érdekeltek adják össze. Az öszszes költségek 1200 pengői tenné nek ki, tehát az érdekelteknek 600 pengővel kell hozzájárulni. Pontos számítások után kitűnt, hogy katasztrális holdankint 80 fillérééi kell hozzájárulni a vandháti gazdáknak az ut megnyílásához. Most ilyen formában indult meg az akció, amely a jelek szerint mór sikerrel biztat és remény van arra, hogy végre megoldják a hosszú idő éta vajúdó dülőut megnyitását. —i
