Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) április-június • 73-144. szám

1938-06-05 / 126. szám

1938 junius 5 3E KESMEQYE1 KÖZLÖNY 3 Külpolitikai szemle Irja: Lustig Géza Sok mindent szemükre lobbanlenek most a franciáknak. A gőgjüket, a hiuságukat, néha pimaszságukat. Egyet aaonbBn a halálos ellenséiiük is elösmer ró'uk. A lo gika páratlan adományát, ameiy soha nem hegyja őket cserben. Az a bizonyos lumen ticcum, a háborítatlan tisztaság, amit verulőmi Bacon az elme charBcteristoconja gyanánt ünnepelt, áthatja, sőt uralja egész gondolkozásukat, egész lényüket, annyira, hogy a leg bonyolultabb, a legkuszábbprob Ifmekör sem zavarja meg őket. Ei joggal büaakélkedhetett Hipolite Adolf Taine azzal, hogy a francia intellektus a legfinomabb mérlege az ideáknak és az ideológiáknak. Ez járt, ez kóválygott az agyunkban, amikor Benoist-Méchim legújabb müvét, amit a nemet hadseregről szerkesztett, átfutottuk. A testes munka nemcsak hiteles és pontos adatokat nyújt, de üdvös okulásban is részesiti a figyelmes olvasót. Megtanulhatja belőle, aki egyáltalán tanulni képes, hogyan élemedett meg a poraiból főnix gyanánt Németország és hogyan leit a semmiből, ahova 1918 ban a balsors zúdította, ismét félelmetes, izgató hatalom. A versaillesi bárgyúság, a versaillesi diktátum auctorai elég ostobák voltak azt remélni, hogy rabigóba görnyeszt* hetik a német sast. tövig nyesegetvén a szárnyait. Ma pedig ? Ma hangosabban zeng, mint valaha a dessaui induló : UndPreussensAdlerwendetsichzum Lichte Schwer ist sein Flug, er traegt die Weltgeschichlel Önkéntelenül felmerül a kérdés: Hogyan, honnan pattant elő a rop pant gépezet, a német ármádia. Hiszen az angolok, de jóvalta inkább a franciák árgusi szemekkel őrködtek azon, hogy föl ne támadjon. Hogy föltámadott, annak az oka abban keresendő, hogy a nyugatiak nem látták a fától az erdőt. Es főként megtévesztették őket a napoleonkorabeli remininszcerciák. Gneisenau, Schanhornat példáján rágódtak s elfelejtették dőrén, hogy azóta száz s egynéhány év eltelt és azóta sok minden változott. Azonfelül remélték, hogy chaos, amelybe Németország vergődött, perpetuálódik. Ebben a chacsbun astonban felszabadultak nemcsak a mult. hanem a jövő dinamikus erői is. Kezdeiben szakadatlan összecsaplak ezek az erők, marcangolták, gyilkolták egymást. S a hordozóik, az egyének irtózatosan szenvedlek alattuk. Nemcsak fizikailag, de morálisan is. A látóhatár üresen, reménytelen ásított a duiásra. A németséget láthatatlan hatalmak, mint Errinnisek, korbácsolták ismeretlen célok fele. Ha megkérdezte volna a mi generációnkat akárki — irja erről a vajúdásról Ernst von Salamon — mit akar tulajdonképen, nem akadt volna senki, egy árva lélek se közülünk, aki határozottan felelhetett. Meg sem értettük volna a feladott kérdési, sőt, aki kérdezeti bennünket, az sem értette volna netóni, zagyvának tünő feleletüket. Nem akartunk mi egyebei, mint azt, amit a Calvin dogmatikája purifikációnak, tisztulásának neves. Bátran állithalom, hogy nem mi cselekedtünk, hanem igenis a korszellem cselekedett bennünk és áltatunk. Ami! reméllünk, nem voll arliku Iáit szavakba önlhelő és igy némasőgra kárhoztattunk. A* ilven fajta ös8ztönemb9rekből rekrutálódtak azok a szabadon porlyáíó csapatok, amelyek keresztes had járatot inditoliek minden ellen, ami a versaillesi ocsmányságot istápolni látszott. És amikor a békediktátum értelmében a hadsereg átvonult a caudiumi iga alatt s létszáma százezer főre csökkent, ezek voltak azok, akik szerte bo gárzotlak. Fölelevenedett a XVI. század anarchiája. Csakhcgy a háttérből idejében előlépett Seekl, a legnagyobb organizátor, aki valaha is német földön lermeli. Szerencsésen egyesüllek benne a politikus és a katona legfőbb tulajdonságai s igy nem engedte az állam fogalmát holmi kalandos vállalatokban elhomályosítani. Távol maradt a Kapp- pucstól és amikor a förgeteg, amely a német egységei alapjaiban rendíthette volna meg, elvonult, a vezérkari ekként intette: Harmincöt éven ót szolgáltam a hadseregben, a hadseregért. Fogyatékos erőmet néki szentelem. Nálamnál senki nem érezheli fájóbban, mélyebben az óllalános bajokat és szenvedéseket. Ha öszszefogunk valamennyien, német polgárok és kalonák egyaránt, legyűrjük a cudar nehézségekel. mint ahogy lebírtuk azokat a múltban is gyakorta. Nem várom, hogy a tisztikar összesége helyeseljen a jelenlegi időknek. De mindnyájul

1 a! át kell hatnia a gondolatnak, hogy utunk csak akkor vezel fel az ormokig, ha mindnyőjan tántoríthatatlanul ragatzkodunk a sokat szidott alkotmányhoz. Ettől fogva paiirozoti Seeklnek nemcsak a vezérkar, de a respublica is. És szabad kezet nyert, hogy ugy cselekedjék, amint neki tetszik. Éa Seekt ró is szolgált a bizalomra. Legelőször is határozott célokat tűzött ki maga elé. Feladaténak tekintette: 1. A csekély létszámú Reichswehrt ugy alakítani, hogy a keretei tógithatók legyenek ueque ad infinitum. 2. Addig is, amig a keretek tógithatók lesznek, megőrizni hiven a tniiilariszlikus szellemet. Vagyis Seekt nem ugy szerkesztette meg a Reichiwert mini egy kis hadseregei, hanem mint egy nagy hadseregei en miniatűré, epigrammatikusan szólva, embrionális állapotban. És ezl a remekművei, olyan nagyszerűen valósította meg. hogy 1937-ben bátran kiállíthatta róla ezt az altesJétumot Marx vezérőrnagy: Azt, hogy a Reichswehr azzá lehetett, amivé lett, azt Seekt genialiláaának köszönhetjük. De hozzáfűzhette volna a vezérőrnagy ur ezeket a szavakat is: Seekl után pedig Hitlernek. Amikor Hitler uralomra lépelt, a Reichswehr csak in virtute Ietezett 8 nem in realitate. A keretek megvoltak, de üresen tátonglak. Hitler volt az, aki megtöltötte őket. 1935 ben széttépi a versailllesi rongy utolsó cefatjál is, bevezeti a az általános hadkötelezettséget s s a Reicfuwehr helyébe ülteti a Wehrmachtot. S a német hadsereg újból megjelenik dübörgő léptekkel a világtörténelem színpadán. Nem kevesebb mint 1 millió 5000 főre ugrott a békelétszáma. Az 1914 es korosztályból 596.000-en az 1915. korosztályból 464.0C0 en rekrutá lódlak, 150.000 *is*t és altiszt vezetése alatt. 200.000-en még az 1914. e ölti évjáratokból soroztát lak. akikkel együtt ÍCO.OOO rendőr is a hadseregbe illeszkedett. Az úgynevezett para militáris alakulatok kontingense pedig 405.000 lelkei számlált akkor, amikor a írancia hedrereg — a két es»tendős szolgálati idői újból életbe léptetvén — a gyarmati csapatokat is beleértv e mindössze 623.000 emberrel dicsekedhetik. Képzelhető, micsoda ribiiiól gerjesztettek ezek a lenyűgöző ada tok Franciaországban. Az összes lapok elszörnyüködtek. Eiszörnyüködlek Fochi szidták, mini a bokrot. Hova lette az eszét a vén 8alabakier, hogy ezt nem látta előre. Szegény Foch 1 Ha valaki, ugy ő voll er, aki mindezt előre lálla, pontosan és szabatosan.Tiltakozott is, ahogy csak kifért belőle, az ellen, hogy Németországgal ezt csinálják, amit csináltak a szövetségesek. Benoist Mechin sze- ] rini Foch ekkénl érvelt illetékes helyen. Ha Németországban önkéntes sereg állitatik fel, légyen az akármilyen csekély, hiven meg fogja őrizni a porosz tradícióké*. Hallani sem akarl, egy zárt, szigorú kasztrendszeren épüli ármádiáról. Demokralikus hadseregei óhajlott, amely nyitva állana mint denki előtt. Szóval holmi miliciát propagált és proponál!, amely az általános védkölelezeltség alapján egészül ki. De az angolok nem akarlak kötélnek állani és semmi síin alatt nem nkarták megeredni a sorozást Németországban Lloyd George így ergumentólt Ha Németorszőgnak elli tjük a se. rozóst, Anglia is, Amerika is örökre megszabadul etiől az intézménytől. Hogy Lloyd George alaposan tévédéit és hogy Fochnak iwaza voll, most láthatjuk. Akárhogy, akármini voll azonban nem rzámil. Meri voltra nem csak a zsidó nem ád semmil, hanem még a történelem sem. Ma pedig az a helyzet, hogy Európát isméi uralja a német erő, akár (elázik, akár nem a versailleai zsebrákoknak. Es, ha üt a leszámolás órája, a nagyobb balaillonok fognak dönleni. Non sine summa placatione Deorum. Festékek, lakkok és kátránytermékek, meszelők, ecsetek, a világhírű Nledve padló és bútor lakkfesték a legolcsóbb árban és a legmegbízhatóbb minőségben kaphatók: Frisch festéküzletben Luther-ucca 9. és gróf Tisza l.-ut II. sz.