Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1938-03-06 / 53. szám

6 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1938 március 5 Gyorsfényképek néhány ember életéből Egy riport, amely szerelemmel kezdődik és civakodással végződik (A B. K. ludósllója jelenti.) Az ember akaratlanul is indiszkréciói követ el minduntalan, ami kor esek több ember közt megfordul. Nem kell más ehh6z, éppen hogy megálljunk egy egy embercsoport mellett a piacon vagy a váróteremben, esetleg valamelyik közhivatalban és máris alkalom adódik erra, hogy bele pillantsunk egyik vagy máuk ember magánéletébe. Megtudjuk, hogy abban a pillanatban kinek mi a legujjab problémája. Néhány titokban készült „felvételt" ismeitetiink az alábbiakban. Az első kép BzerelemI

mel kezdődik. Egy jó megjelrné&ü fiatalember már vagy az ötödik cigarettára gyújt, de nem szivja el egészen, a felinél eldobja. Látszik rajté, hogy ideges és éppen emialt bizonyára néhány pillanatig boldogtalan is. Az eldobott fél cigaretta még füstölög, amikcr egy kopott ruháju fiatalember meglátja és felveszi, majd minden további nélkül szájába veszi 8 boldogan füstöl. Relatív kép. A fiatalember az óráját nézi, azután még a villanyórára is feltekint. Türelmetlen, pedig abban a pillanatban ugrott a mutató a tízesre. Éppen egy ujabb cigarettára gyújtott, amikor szép fiatal lény lépett hozzá. — Itt vagyok Béla, jöjjön — mondta és anélkül, hogy megállt volna, tovább ment. A fiu követte, de a piaci tömeg mialt lassan tudtak haladni. — Jej, csak attól félek, hogy mitőlünk meglét valaki, ijedezett. — Rémes ez a bujkálás, de majd .csak megbékülnek, ha kineveznek — bizakodik a fiu. Többet nem hallottunk, mert néhány méteren meggyérült a tömeg 8 meggyorsították lépteiket és „füllávolon kivül" értek. A városháza felé »od2

ródunk. A kapu alatt többen beszélgetnek. Hangosén viselkednek, ugy láiszik, hogy nem titok a mondanivalójuk. Akikre odafigyelünk, azok iparosok mindhárman. Az egyik adót volt fizetni, a másik beadta az iparját, a harmadik meg mosi kezdi. Aki adót fizetett, az kissé megkönnyebbülten beszél, aki beadta ez ipart, az sopánkodik és pesszimista és aki most - kezdi, az optimista. Az első szellemeskedik: — Hja, ez adó végig kiséri az embert egész életén át, akár as első szerelem emléke. — Engem as telt tönkre — igy a másik. — A azerelem, vagy az adó? — kérdi a harmadik. — Az adó — feleli kissé megütközve a második és az első elkezd nevelni. A kapun mcst egy pereszt bácsika jön be, kimért lépésekkel, fényesre bokszolt csizmával, ünnep lőbe öltözve. — Hova szomszéd? — üdvözli ez öreget a volt iparos. — Van egy kis adóhátrálékom és azt szeretném kifizetni — válaszolja a szomszéd. — Ilyen ünneplőbe — csóválja a fejét a mester. — Nam jó, hogy ha az ember ilyen jó ruhát vesz magéra, ha adót fizet, pláne még hátralékot, mert azután csak na gyobb adót rónak ki rá. A többiek helyeslik a véleményt. A paraszt bécsi o dalt ujjával feljebb böki kucsmáját a fején, ez nála bizonyára erős gondolkodást jelent, de végül csak elindul n folyosó felé. A folyosón megáll. Töpreng, visszajön a kapu alá s ami kor látja, hogy az ipaiosok mér elmentek, lassan kifelé irányítja lépteit. Nem fizetett adót, nyilván megfogadta a tanácsot és hasa ment átöltözködni. Az OTI kirendeltségénél pénztári napon teszünk „látogatást" és szerényen megbújunk a pénzre váró emberek'kösött. A szoptatós anyáktól kezdve a kereskedősegédig van itt mindenféle ember, eki pénzre vár. Az egyik fiatalember, valami szabósegéd féle állandóan köhé csel. Azt mondja, hogy egy gye* meke £van, de az is beteges. Ő dolgozik egy két-három hónapot, ezután ugyanannyit betegeskedik. Teng leng, amig végleg el nem kopik a tüdeje s azután vége mindennek. Ahogy beszél, csupa közöny, csupa lemondás az ember. Sokan sajnálják, azok közül, akiket szintén sajnálni lehe*. Akadnak azonban olyanok is, akiknek nincsen komolyabb bajuk. Ezek vidámabbak és csak azt sajnálják, hogy hamar véget ér a betegszabadság és a pénzért ismét dolgozni kell. Az egyik fiatalember azzal dicsekszik, hogy ő nagyon jártas az OTI üavekben és mindent kisajtol az 011 lói, amit csak lehet s most kell, hogy először kapjon pénzt, pedig igazán nem beteg. Ba is ossza magának előre a pénzt, mire fo&.ja elkölteni. A tervéről hangosan beszél, úgyhogy vannak, akik irigylik a szerencséjét, de kételkedők is akadnak, azonban CBak kevesen. A barátunkat behívják egy szobéba, ahonnan nagyon hamar távoíik, de roppant csandben. Nem kapott egy vasat se. Két ember megy előttünk az uccán. egy férfi és egy nő. Mindkettőnek őszfelé hejl k már az élete. Veszekednek. Teljesen szabadjára engedik gon doletukat és még azzal sem törődnek, hogy az uccánek füle van. — Huszonöt éve keseríted az életemet s én még szembeszálltam mindenkivel, hogy a feleséged legyek — dühöng az asszony. Többen réjuk néznek, van olyan is, aki megáil és utánuk bámul. Az ember is visszamondja, hogy egész máskép alakult volna az élete, ha akkor nem veszi el az asszonyi. Nam e.karunk már odafigyelni, mert eszünkbe jutott valami, de olyan hangosan mondják a veszekedés okét, hogy meg kellett halleni. Az asszony több pénzt költött el a piecon és ez öregnek nem jutott dohányra. Pedig, mint ő mondja, neki ez az egyedüli szórakozása. Tragikus véletlen, hogy éppen ez a kép is elébünk került. Az első „szerelemmel" kezdődött és az utolsó civódással, szomorúan végződött. Mi van az első és utolsó kép között? Esy csomó keserűség, iparvóltés és iparbeadás, reménység és reménytelenség. Egész biztosan vannak ezeknél színesebb, hangulatosabb képek is, csak kisebb mértékben és mi nem láttuk azokat. m» no. j« Tapasztalatok az első negyuennégydrás munkahéten Lesz-e üóuös hatása a csökkentett tisztuiselői munkaidőnek az intellektuális munkanélküliségre? £ hét eleji n lépett életbe a magéntisztviselők munkaidejének ezabályozéséról, illetve csökkentéséről ssóló törvény. Ennek folytán hetenkint csak negyvennégy munkaórán keresztül foglalkoztathatók a szellemi munkások. Az uj rendszer első néhány napja után, bér még nyilván nem lehet tiszta képet alkotni az újonnan elő állott helyzetről, megkérdenünk néhány vezető békéscsabai pénzintézet, cég, vállalat direkcióját, mik a tapasztalatai a negyvennégyórás tisztviselői munkahéttel kapcsolatban. A kérdéseinkre kapott válaszokból mindenekelőtt azt állapítottuk meg, hogy a hivatalok egy eíég jelentékeny részében nem okozott különösebb változást az uj rendszer. Egyszerűen azért, mert már eddig is a törvénynek megfelelő munkaidő volt náluk érvényűén. Igy például a Békésmegyei Általános Takarékpénztár r. t. eddig | i», eiulén is mindössze heti negyven órán ét foglalkoztatja alkalmazottait. Tehát még négy órával kevesebb időn át, mint ahogy a törvény előirja. A Rélhy féle cukorka gyárban is mindössze annyi változós állott elő, hogy az eddigi szombat délutáni munkaidő elmarad. Egyébként azonban, mint még több vállalatnál is, hétköznap délutánokra nem járnak be a tisztviselők. A vállalatoknak egy másik csoportja, amelyik hetenkint esetleg csak néhány órával lépte tul a most engedélyezett negyvennégy órát, valószínűleg szintén zökkenők nélkül fogja beveretni az uj rendszert. Eseken a helyeken szembetűnik az a törekvés — és az illető vállalat vezetőségének saját szempontiéból érthető törekvés ez —, hogy az eddigi munkaanyagot az uj munkaidő szűkebb keretei közé is be tudják szorítani. A munkatempó fokozásává] ez valószínűleg sikerülni is fog sok helyen, de természetesen csak a tisztviselők bizonyos túlterhelésével. Feltéllenül nagy változásokat kell hoznia az életbelépő törvénynek azoknál a hivataloknál, ahol a munka állandóan csak túlóráztatással volt elvégezhető. Az uj rendszer eredménye még nem érezhető az első héten, az idő rövidsége és nem kis részben amiatt, hogy az évvégi zárlatok január—februári hónapjai után bizonyos csökkenés következett be a munka mennyiségben. Es az állapot azonban természetesen csak átmeneti. Az elkövetkező hetekben ki fog derülri, milyen eredményt tudott elérni a szellemi munkanélküliség enyhülése érdekében nagy jelentőségűnek szánt s a tisztviselők szociális körülményeit javítani akaró törvény. Valószínű, hogy sok helyen a rövidebbre szabott időn belül is el tudják végeztetni az eddigi munkát — ismételjük, minden bizonynyal a tisztviselők bizonyos túlterhelésével. De remélni merjük, hogy a hivatalok jelentékeny részében uj munkaerők felvétele válik szükségessé s a törvény örvendetes rendet fog vágni az állástalan intelleklualek halódó soraiban. Közgazdasági hirek Nyolcszázezer métermázsa a rozsfeleslegünk Nagyarányú tárgyalások folynak Csehszlovákiával rozskivitel ügyében. Németországgal a héten sikerült megállapodnunk 70 000 métermázsa rozs átvételére. Csehszlovákiába 50.000 métermázsa rozst szállítunk majd s Rima kompenzációs keretben. Ennek a szá lilásnak a lekötésével egyidejűen — értesülésünk szerint — Ausztria irányában felszabadítja a Külkereskedelmi Hivatal a rozskivitelt. Számiiások folytak arra, hogy mennyi lehet még a felesleg. Értesülésünk szerint az exportfelesleg nem több, mint amennyit a terméseredmények alapján eredetileg is számítottak. U«y vélik szakkörökben. hogy összes feleslegünk kb. 700—800 ezer métermázsa körül mozog, tekintettel arra, hogy Csehszlovákiába és Németországba kb. 600 ezer métermázsát szállítunk ki, igy ausztriai rozskivitel céljára kb. 100—150 ezer métermázsa marad majd. Lehetséges-e a magyar áramkivltel? A magyar elektrifikálási körökben élénk érdeklődéssel tárgyalják, hogy az osztrák áramtermelés egyik ágazata milyen kiváló, Magyarországnak is irányt mutató eredményt hozott. Az osztrák áramfejlesztőtelepek ugyanis mintegy tiz esztendeje áramkivitellel is foglalkoznak. Es annyit jelent, hogy egyei áramfejlesztőtelepek a határon tul is szolgáltatnak áramot. Ausztriának ez az áramkivitel a külkereskedelmi mérlegében jalenlős összeggel szerepel. A fejlődésre jellemző, hogy 1926 bari, mikor megkezdték ezt a munkát, 30 kw írát szolgáltatlak a határon túlra, elmúlt évben pedig 360 millió kw óra körül volt az áramkivitel mennyisége, ami az egész osztrák termelésnek mintegy egynyolcadát teszi. Ez a halalmas eredmény foglalkoztatja most az érdekelt magyar áramfejlesztőtelepekeí. Többen felvetették a kérdést, nem volna-e lehetséges nálunk is megkezdeni es éramkivitelt.