Békésmegyei közlöny, 1938 (65. évfolyam) január-március • 1-72. szám

1938-02-06 / 29. szám

Békéscsaba^ £S$8 február 6. vasárnap 65. évfolyam 29. szám Akármilyen magas hullámokat vetve viharzik körülöttünk e nem­zetközi politika, igazén óráról­órára uj helyzeteket teremtő ten gere, akármilyen szenvedélyeket korbácsol fel a titkos választójogi javaslat körül duló haic, ma mégis az a három és félmillió pengő áll a közérdeklődés homlokterében, amelyet czzal a célzattal gyűjtött össze a kormány, hogy a magyar pusztaság legfájóbb sebeit bal­zsamozza be vele. Nem akarunk irni ennek a ne­gyedfélmiilió pengőnek a szárma­zásáról, atrói, hogy helyes-e ilyen ad hoc bevételekből fedezni olyan égetően fontos kiadásokat, mint amelyek a népegészségügy fejlő­dését szolgálják. Nem akarunk ar­ról sem beszélni — sem gazda­ságtudományi, sem pénzügypoliti­kái szem pontból —, hogy a gaz­dasági élet, amelynek egyes expo­nensei adományként az illetékesek rendelkezésére tudják bocsájtani az aránylag jelentős összegei, könnyedén biztosíthatnák a szük­séges egészségügyi beruházások rendszeres pénzügyi ellátás! is. Minderről nem akarunk értekezni, bár csábító a kérdés és nem vol­na haszon nélkül való végiggon­dolása. De ugy véljük, hogy most, amikor mégiscsak a ténylegesen meglévő és — az akció legfőbb irányítója szerint — kizárólagosan a népegészségügy feljavítására szolgáló, jelentős summa felosz­tásáról és eleprózásáról van szó, nem szabad felvetni olyan kérdé­seket, amelyek elterelik a figyel­met a legfontosabb, az egyedül fontos lényegről : arról a sok ál­dásos beruházásról, amelyre a hó­rom és félmillió pengő lehetőséget nyújt. Az a két megdöbbentő szerencsét­lenség, amely a közelmúltban a környékünkön felkavarta a tanyai lakósok nyugalmát, a falusi és ta­nyai népesség egészségügyi és orvosi ellátása terén uralkodó szo­morú állapotokra hivta fel a köz­figyelmet. Tudjuk, hogy nem hő­rom, de háromszáz millió pengő sem volna elég ahhoz, hogy vele most pótolni tudjuk hosszú évti­zedek mulasztásait. De fiatal, mes­terségét hivatásnak érző orvos van elég és, ha az elindulás kedvel­lankasztó éveire biztosítani lehet megélhetésüket, bizonyéra vállal­koznak arra a szerepre, hogy fel­világosítsák, neveljék, istápolják a magyar puszták népét. Egyszerre nem lehet megoldani a problémá­kat, amelyek amúgy sem tisztára népegészségügyi, de jórészt szo ciális bejok is. De arra jó lehet ez a szép summa pénz, hogy ami­kor pontosan megszervezett repülő orvosi és mentőszolgálat működik ma mér az Északi Sarkon is, ne történhessék meg a magyar Alföl­dön, hogy elvérezzék a szülő asz­szony, mert napi járóföldre nincs a közelében se béba, se orvos. Bízunk benne, hogy a három és félmillió pengő minden kiadott fillérje nyomán friss erő és egész­ség támad az eddig elhanyagolt tájakon. Pilsudszki szavaival üdvözölte Horthy Miklós kormányzót a lengyel ;köztársaság elnöke (A B. K. tudósítója jelenti.) Izzó fényárban úszott tegnap este Krskó, a hajdani dicső lengyel koronézóvéros és ebben az ün­nepi hangulatban kezdődött meg 8 órakor a vecsora, amelyet Mos­ciczki Ignéc lengyel köztársasági elnök edott a magaa vendégek tiszteletére. A képrézatos pompá­val teritett asztalok mellett számos külföldi és lengyel magasrangu meghivollek voltak jelen. Horthy Miklós kormányfő Mosciczki el­nök mellett foglalt helyet, mig ve­le szemben Rydz-Smigly marsall, valamint Kánya Kálmán külügy­miniszter helyezkedtek el. A va­csora során Mosciczki elnök po­hárköszöntőt mondott Horthy Mik­lós kormányzóra, melyben többek köxött a következőket mondotta : Különös örömömre szolgál ne­kem és az egész lengyel nem­zetnek, hogy módomban áll fő­méltóságodat királyi városunk­ban üdvözölhetni. Idézem Pil sudszki marsallnak szavait, mi­kor egyik pohárköszöntőjében ezeket mondotta: „íme, újból köEÖttünk vannak a magyar urak." Engedje meg főméllósó god, hogy én is Pdsudszki mar­sall szavaival üdvözöljem fő méltóságodat és ürítsem poha­ramat a testvéri magyar nemzet boldogulására és főméltóságod egészségére. Horthy Miklós kormányzó po­hárköszöntőjében többek között a következőket válaszolta: A hosszú világháborút minden nemzet súlyosan megsínylette. Lengyelorsság azonban vissza­nyerte régi nagyságát ás Pil­sudszki marsall szellemétől át­hatva halad a történelem utján. Kívánom, a lovagias Lengyel­ország és a magyar nemzet együttműködése abban az irány­ban fejlődjön, hogy elősegítse az európai béke tartósságát. Vándortanitói szolgálatot rendszeresít a kultuszminiszter (A B. K. tudósítója jelenti.) Húman Bálint vallás-és közokta­tásügyi miniszter Magyarország is­kolai oktatásainak előmozdításéra 35 vándortanitói állást létesít az alföldön. Ez az intézkedés meg­oldja ez évek óla vajúdó problé mát a tanyai iskolai oktatások te­rén. Ezek a tanítók elmentek min­den olyan helyre, ohol nincsen iskola vagy olyan messze van messze van, hogy azt i. nem lehet iskolésgyermeknek a tóvolebbi ré­szekről megköt eliteni. A tanítók magukkal visznek teljes iskolai felszerelést i és nemcsak a gyermekek részére tartanék mejd oktatást, hanem az írni-olvasni nemtudó tanyai lakos­ságot is megfelelő oktatásba ré­szesiiik. ződésben foglalt mélység elérésé­nél nem hozták meg a kivént si­kert és a kut vizbősége jóval alatta maradt a vállalt liter meny­nyiségnek. A város képviselőtestülete en­nek ellenére méltányosan megsza­vazta a vállalati összeg teljes ki­fizetését, de a várakozásért fel­számított követelést nem tartotta jogoBnak és erre vonatkozó kérésével elutasította a vállalkozót, mór annál is inkább, mert a vizs­gálattal kapcsolatos várakozáshoz maga a vállalkozó is hozzájá­rult. Ebben az ügyben most az a fordulat történt, hogy a vállalkozó a fent ismertetett elutasító képvi­selőtestületi határozat következté­ben mintegy 8000 pengő kártérí­tésért beperelte a várost, tekintve, hogy a szerszámait két hónapon át nélkülözni volt kénytelen. Felrobbantotta magát egy bányász (A B. K. tudósítója jelenít.) Kummert Béla miskolci bányász borzalmas módon követett el ön­gyilkosságot. Az életunt bányász száját teletömte dinamittal és fel­robbantotta magát. Sikertelen fúrás után még perli is a várost a kutmester (A B. K. tudósítója jelenti) Békéscsaba város képviselőtestü­lete novemberi közgyűlésén tár­gyalta a Tompa-uccai kútfúrás körül támadt bonyodalmakat. Ke­néz Tamás hódmezővásőrhelyi kutfurómester ugyanis kártérítési összeget kért a várostól, mert gépei két hónapon át álltak, amig a földtani intézetből egy geo­logus nem jött le Békéscsabára, annak megállapítása végett, hogy mi okozhatta a fúrás sikertelen­ségét. Mint mér annakidején meg­írtuk, a fúrási munkálatok a szer-

Next

/
Oldalképek
Tartalom