Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám
1937-12-25 / 293. szám
1937 december 25 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY DIITADT SZÉPET rÉS JÓT OLCSÓN VÁSÁROLHAT ÖU I UlTl I FIZETESI KEDVEZMÉNNYEL DEBRECZEN I ISTVÁN BÚTORÜZLETÉBEN (KASZÁRNYÁVAL SZEMBEN) ANDRÁSSY-UT 77. Ortega y Gassef Irta B Lustig Géza Mifelénk kevesen ismerik. Legfö jebb a nevét hallották egye sek. Pedig Angliában és Amerikában ugy néznek reája, mint az egyetlen iróra, aki N eizscke óla a láthatá ron^ felbukkant. Es nem minden ok nélkül. Mert Ortega y Gasset, ez a nagy spa nyol és ez a nagy európai, ugyan annak a szellemi örökségnek a„ré szese, mint Zarathustra költője. O is páríot ütölt Piaton és Aristoteles ellen és letért arról az ufrói, amely évezredeken keresztül mint a Philosophia Perencis csábított. Bucsut mondott a változatlan ideáknak, amelyek az örökkévalóság empireumában ragyogtak sugyanugy.mint Nietzsche, érdeklődésével a realitáshoz fordult. Az ut jobb mint a fogadók : véli Cervantessel együtt s épen azért a gondolkozónál, aki meghúzódik egy félre £ső sugolyban és onnan szem léii a világot, többre becsüli a cselekvőt, aki kalandokra vágyik. — A tudomány világossága nem annyira azoknak a fejében sugárzik, akik müvelik, hanem inkább a dolgokban, amelyekről beszél. Igazán bonyolult, igazán megtévesztő nem a sápadt absztrakció, hanem a pozsgás valóság, a kézzel fogható, amely mindig egyetlen. Aki itt alkalmas a pontos eligazodásra, aki a zűrzavarban, amely az egész vitális helyzetet képviseli, a pillanat anatómiáját megsejti, röviden, aki az életben nem veszti el cnmagát, sz a tiszta fej. Az életnek, a valóságnak ez az odaadó tisztelete jellemző egész munkásságára. Az életet állandó elfoglaltság valami jövendőbelivel. A jelen perctől fogva az elkövetkezővel foglalkozunk. Ezért hát élni nem egyéb, mint folyton folyvást, szünet és nyugalom nélkül cselekedni és minden dolog nem egyéb, minf olyasvalami, amire vágyakozni, amiután törekedni, amit alkotni és megsemmisíteni, amit elfogadni avagy elutasítani lehet. Mert a világ : életlehetőségek összege. Ez a meggyőződés, amely szerint a rea litás csak nyersanyag, amely kinek kinek zsákmányt nyújt a hódításra, emiékeztet a cor.quistadorokra, az Almagrokra, a Cortezekre, a Navarresekre, a Pisarokra, mint ahogy emlékeztet Inigó Loyola de Recadora is, Jézus sereghajtójára. És emlékeztet az irtózatos, a nagyszerű Franciscó Goia-ra, aki az egyik apokaliptikus metszetsorozata elé, ahol a borzalmak hányják a cigánykereket, fintorogva, gúnyosan ezt irta: Esto es io verdadero, ime ez az igazság, az igazság, amely nem arra való, hogy csak világítson, de arra is, hogy gyújtson, szeretettel avagy utálattal tölt sön el és felesküdtekké, megszállót takká igézzen. Az ilyen meggyőződés persze, szinte ellenállhatatlanul cselekvésre, küzdelemre nógat s in gerel. Vivez dangereusement — éljetek veszedelmek közepette, hang zott Condé nyomán Nietzsche jel szava. Ortega y Gasset még reá is dupláz erre a harsona szóra. Ő szerinte a kultura önmagában aligha több pállott, ernyedt bizantinizmusnál. Ám Nietzschétől elütőieg, aki a szőke bestiát nem győzi eléggé magasztal ni, a durva, csak az ösztönöknek engedelmeskedő vitalilást elutasítja, sőt a civilizáció megóvása végett az állandó s éber készenlétet sürgeti, főként ma, amikor a civilizáció alko ; nyatra hajlik. Nyugtalanul kérdezi, honnan van az, hogy Európa nem bir lépést tartani a saját civilizáció jávai, annak ellenére, hogy soha nem álmodott magasságokig feltüremlett. Hol rejtőzik a hiba és hol bujkál a megoldás — tépelődik egyre. S végezetül megtalálja a kórokozó bacillus fészket a lázadó tömegben. sLa rebeíion de las masas« cimü müvében (amelyet Puskás László avatottan fordított nemrégiben nyelvünkre, meglehetősen elkésve) ugyanugy szidalmazza a tömeget, akárcsak Nietzsche, bár nem annyira elvakultan és nem annyira elfogultan, A tömegek erkölcsi lázadása fenyeget — irja — tehát olyan forradalom, amely lebirhatatian s kétértelmű mint a végzet. Vájjon hová, vájjon merre sodor bennünket ? Valami egészen rossz következik, avagy valami olyas, ami még elviselhető ? Ds akár tetszik, akár nem tetszik, az özönvíz elindult s itt van már, itt van és hatalmas óriásként magasodik szepegő korunk fölé. Kozmikus kérdőjel, amely kétértelmű formát öltött magára : egyfelől a guillotine! vagy az akasztófát mutatja, de másfelől u f iyancsak idéz valamit, ami talán diadalkapu is lehet. Nos hát igen 1 Eljött a nap, ami kor már nincsen többé helye az ön ámításnak. Patet, patet janua Ditis, nyitva áll, tátongva nyitva áll az alvilág kapuja. Nos hát igen 1 A pillanat, amelyben élünk, veszedelmes és sürgető, korunk, a huszadik század delelője, uj barbarizmusoktól vemhes, mivel hogy a tömegnek, az uralkodni készülő tömegnek fogaima sincs a szellemről, de még csak érzéke sincs iránta. Az európai emberközösség megtagadta származását és vigyorogva táncol a hantokon, amelyeknek domborulata alatt jótevői pi hennek. Méltatlanná válott a civilizáció hagyatékához, amelyben akarata Karácsonyra gramofont, lemezeket az összes uj tipusu ridiái, csillárt H I R. S C H Andréssy-ut 6. kedvező fizetési feltételekkel, cserével fa KfatLcffnu* TUNGSRAM -mdi^aUcC ellenére részesült. Ugy ahogy használja még és pocsékolja a birtokos jus utendi et abutendi je értelmében, de megtartani, gyarapítani, majd ismét az utódoknak tovább örökíteni immáron képtelen. Európa vitalitása szemmel láthatólag lankadozik. Valami nincsen rendjén. Elismételhetjük, amit Don Quisote halálos ágyán, őrültségéből kijózanodva, Sancho Pansának mondott: Nel nido de antano non cantan los pajaros, a múltnak a fészkében nem énekelnek többé a madarak. A mult értékei lehanyatlottak, a jövő értékei még nem is derengenek. Csak nem rég jutottunk ki a XIX századból, amely önelégült és öntelt korszak volt, tehát ostoba és ma itt állunk a pokol tornácában, ahol Dante ret tenetes szevaival élve. a nap is hallgat. Dove il sol tace! Ámde - rezzent föl a csüggedésből Ortage y Gasset — az élet. akár egyéni, akár közösségi, akár személyes, akár tör ténelmi, a mindenség egyetlen en titása, amelynek a veszély a lé nyege. Sorsfordulatokból, peripeteiákból áll, szoros értelemben: dráma. Es gyönyörűség számunkra tudnunk s éreznünk, hogy egy szük és zárt vacokkól megmenekültünk s ismét a csillagok alatt járunk, a valódi, a mély, a rettenetes, az előre láthatatlan, a kimeríthetetlen világban, ahol minden, de minden lehetséges, minden jó és minden rossz. Tehát lehetséges az is. hogy a reánk szakadó özönviz kellős közepéről egy uj Ararát felé evezzünk és csúcsán kikössünk. Hol, merre van ez az uj Ararát? Ortega szerint csak önmagunkban kereshetjük. Uj erkölcsöt, uj filozófiát kell teremtenünk, olyat, amiért újból érdemes harcba szállani s az enyészettel dacolni. Uj humanitásra van szükségünk, amely az életet kulturával s a kulturát élettel telítse. Igy talán megoldódik az abszolutizmus és a relativizmus antinómiája, amely korunkat emészti. Mert Jósé Ortega y Gasset szerint minden olyan szempont, amely magát az egyedüli lehetőségnek véli, egyoldalú, azaz téves. Mert szerinte minden élet a mindenségre néző szempont s ekként az igazság relatív és nincsenek s nem is lehetnek teljes világképek, hanem csakis olyanok, amelyek a néző látókörét mutatják. Igaza van tehát mindenkinek, föltéve, ha elismeri a más igazságát. Igaza van don Quijoténak, aki bőgőnek nézte az eget és idehaza Sancho Pansának, aki egy holdat Manchában többre becsült, semmint Barataria egész királyságát. Régi bölcsesség! — De hogy megszívlelje az emberiség, ahhoz olyas valami kívántatik, ami nincs. Szeretet, amelyről Dante azt állította, tévesen, hogy az egész világ egyetemet mozgatja. L' amor, che move il sole e l'altrestelle! Női ésfárfi névjegyek Ízléses dobozban, elegáns kivitelben gyorsan és pontosan készülnek a Corvina nyomdában m Fepenc József-tér 20. Teiefon 176.
