Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám

1937-12-05 / 277. szám

1937 november 21 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 5 Vásároljon a Bizalom ii sárgaszínű könyvecskéjére Pálos Tibor riportja : 41 TI „bafujjú Vasárnap déiulón van. Az islállő előtt egy ssélea vállú legény áll zsebretet} kézzel. Mögötte nyilva az istőllőajló. Habos, fehér pára áramlik ki az ajtón nyugodt lassúsággal. Tehenek vannak bent. Megállok én is a tanya kerítésénél és ugy nézem a szép szál legényt. Ö ven lépésről gusztőljuk egymást. Nsm tudja, ki vagyok, de én már tudom, hogy ő kicsoda. Gyanakodva néz felém. A tanya mögött a vaiuli síneken most vonul nagy zakatolással a szarvasi vonat. Tul meg ünneplő ködös csendben Békéscsaba piheni az elmúlt hetet. Vasárnap van. E'csendasedik a vonat zaja Megindulok a legény felé. Amint közeledem felé ja, lépésről-lépésre lálom, össze és mind összébb huzódik szemöldöke. Homlokára három hirtelen barázdát ráncol a gyanakvás. Megállok előtte. — Szabados Mihőly ? — Az. — Csorvősról ? — Oinan. Egy kicsit töprengek. Valami gondolattól magam is elpirulok. Az ő arcán is tanácstalan, hökkent zaver ü'. — Hát akkor jó napot aggyon Isten. — Aggyon Isten. Nyújtom a kezem parolózósra. Gondolkozva, lassan vonja ki a zsebből kezét. A levegőben találkozunk. Erős ssoritást érzek ujjaim kö rül. A széles tenyérbsn szinte elsüllyed kezem. A hüvö'y<em kinnrekedt a szorításból sa hísitó fáj dalomból ítélve hamarosan le akar válni a többiek társaságából. Ekkor azonban szétválik a hoszszu parola. Jobbkarom egé*z konyákig ujjong és örül a váratlan veszedelem ulán a váratlan msímenekülésnek. Az én legényem állához emeli arasznyi széles kisefajéí és látom, hogy tényleg: Hat ujja van neki. N jm hazudolt aki mondta. — A lábán is? — kérdesam tőle szemtelen közvetlenséggel, rninlha az iránt érdeklődnék, ma este is elmegy-e a lányokhoz? — Azon is. Töprengőre változtatom egy pillanatra képem. Gyorsan utána szó molok és kérdem: — Öaszesen tehát huszonnégy? — Annyi. Alul, fölüt, cikumpakk, huszonnégy. Annyi. Furcsa 'apói örökség Óvatosan megfogom hatalmas tenyere szálét. Györgéden, mint a hímes tojást, vagy mint a karmos macskát. A hüvelyk ujj majdnem rendes. Oldalt viselődik, külön a többitől, ahogy ez már szokás. A tenyér mésik partján ugyancsak félőrván meredez a kicsi ujj (mőr amenynyire ez kicsi). Középütt azonbanegyszerrenagy zavar támad a számbavételnél. Négy ujj nőtt ki itt sorjában. Magtapogatom a kézfejen mindnek a gyökerét. Külön külön futnak le a bőr alatt a csontok a csuklóhoz. Mintha mi sem lörlérit volna. Próbőlom jobbról, megkísérlem balról nevükön szólítani az ujjakat sorba. Nem jön ki a szőmités. Minden kísérlet meghiusul. Vége hosssa egy ennek a négy testvérujjnak. Ámulva néz ím. Egy kicsit talán AS PIRIN névvel mindenki tudja mit vásárol. Évtizedek tapasztalatai állanak mögötte. Milliók ismerik az ASPIRIN-t. Milliók tapasztalták már jóságát, ártalmatlanságát és kiváló hatását. Aki meghűlt, vagy rheumában szenved,annak ASPIRiN a legjobb segítség! TABLETTA csak a « íia^eJl »__;_ksreszttet valódi nyáron is. Kélujju kesztyűt. Oivant, amelyikbe a hüvelyk egymagában bújik bele, a többi aztőn együtt van egy közös nagy rekeszben. Igy nem venni észre semmit. Igaz, hogy nyáron a melegben nagyon feltűnik. — Sok baja volt vele mér ? Lebiggyeszti a szóját. — Ahogy vesszük. Nem nagyon sok. Da azért elée. — A majorban ? — Olt. Ha jól meggondolom, ián azért kellett eljönnöm nékem erre a csabai tányéra. Ü időztek, csúfoltak, kimaceráltak engem onnan "kérem. De azért lehet, hogy rövidenen visszamegyek. — Nam panasz képpen mondom, de különösen a lénysággal volt kutya dolgom emiatt. Hiszen tudja, milyen a lőnyféle. Annak nem az kell, hogy iga*őn őszintén szeresse aa ember őtet. Az se jó, csak addia, ameddig, ha az ember ajándékot vessen nóki a bucsun. A végin kiderül, hogy mindig mást akar. — Mást akar? — I«en. Mást. Mindig mást. A végin mindig oda lyukad ki a nagy ajéndékalfogadás, hogy azért bizony ő, akár hogy is van, de jobb szeretne azért csak öl ujjat. Bólint. — Dihát mit csináljak kérem. Nekem már hat van minden kazemen, lábamon. Nem tehetek H

ócipőket ócsizmákat g azdacsizmákat garantált kivitelben, gvári sírbolt áron vásároljon Kociiszky-palola „Bizalom" bevásárlási hely HÖLGYEK FIGYELMÉBE! MODERN" szalonomban a hölgyek kényelmére és a gyorsabb kiszolgálás elérése érdekében uj, fővárosi segéderőt alkalmaztam. Célon: Elsőrendű pontos munka I Gyors, figyelmes kiszolgálás még a azém is nyitva marad a | nagy figyelemtől. — Na, nem maga az első, aki igy mesnézi. RácsudálkoEtak már egypáran. — Némi h ^ykeség van most a hangjában. — Tavaly s majorban, med a a csorvési uradalomban lakik az apám, mondom a majorban bsiok is voltak emiatt. Az áldott állapotban levő asszonyok ugy kerültek, mint a íüzet. Ha meg mégis eléjük jutoítam valahogy, eltakarták szemüket. Azért tuggyH, mert nem akartak hatujjú gyereket. Pedig hát, én mondom, elhiheti, nincs abba semmi. — Örökölt dolog ? — kérdam kíméletlenül. -r Az. Apai örökség — keserűen nevet. Nam is nagyon kapok eayéb örökséget tőle már. — Testvérei? — A húzómnak is van. Csak hogy az kesztyűt hord. Télen ie, róla. Biin 67. nekem kérem ? — Nam. Nem bűn — mondom csendesen és belenézek szemébe, amely keserűen csillog. — Abba is hagytam én már most jóideje a lányokkal minden kö'ekedást. Mióta itt Csaba alatt dolgozok, inkább csak ránézésből éli a viszony köztem é« köztük. Bucmzni készülök. Esry kisborju tántorog ki az istállóból. Az én Mihályom odalép melléje. Két hatalmas tenyérrel a kisdad állat hasa alá nyul és gyengéd emelintéssel beviszi az anyja mellé. Kijön újra. Mos! nem takja mór zsebre kezét. — A nősülési szőndék megvan magában azért még. Ügy látom én. Mosolyog. — Hát meg kell, hogy legyen. Huazéves multam. Majd csak találok magamhoz valót. — De nem hatujjut. — De nem őm. Mert nem is vennék el halujju*. MegssioriSja a kezemet ugy, hogy beleszisszenek. A békSetoBgyeiek Budapesten a H©tt»@poleban találkoznak Rákóczi ul 58. Pompás uj kávéháza, Jánoi-vitéz sörözője, gyönyörű télikertje a főváros látványossága. Oícsó, kényelmes szobák, előnyös penzióárak Cigány: Farkas Jóska. Jazz-tánc: Virény swingorchestra. Pr&báljt meg egyszer Ön is a METROPOLE-t Ennyi az egész... Megint elmegyek majd valahová. Megint kiállók a sorozásra, Hol végig mutatnak a szemek S bicegő, nyurga testemet látva Azt fogják mondani: Ennyi az egész 7 És én szomorúan rábiccentem : Ennyi az egész. Aztán bemegyek egy tanterembe, Hol ember-fiókák dideregnek. S a Kezdet áll majd zord-kevélyen Hideg szemétől mindnyájunk reszket. De a reszketésből csevegés lesz, A csevegésből mosoly, nevetés, Mikor elindulnak hazafelé. Már vigan kérdik : Ennyi az egész? És én bölcsen ráigenlek: Ennyi az egész. Egy napon majd megint válunk. Búcsúzni jönnek nagyok-kicsik. Nem kíváncsik a testemre már. Mindegyik a lelkemből iszik. Bucsus kezűk esdő marasztalás lesz. Régi biráló szemük: könnyezés S egyet kérdez mind: Ennyi az egész? És én mosolyogva rájaűtöm : Ennyi az egész. Aki a lélek kútját megfúrta már S hol a vizbőség a szemekig lövell. Ott a kútfúrónak semmi dolga már, Dolgavégezten hadd köszönjön el. S ha kérdik tőle : mi a fizetés? Megsimít pár gyermekarcot. Ennyi az egész 1 Bakó József Oicaó éa jő szálló da Pesten a Mefropole, a Rákóczi uton 150 kényelmes szoba 4 pengőtől, teljes penzióval 9 pengőtől. — Az étteremben szegedi Farkas Jóska muzsikál, a télikertben délután és este a Virány jazz játszik a tánchoz. Hallgassa meg mindkét zenekart rádió. Adjon barátainak találkozót, hivja meg őket vacsorára a METROPOLEba