Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám

1937-11-20 / 264. szám

1937 november 14 BEKESMEGYEI KOZL0NY 3 Kellemes, meleg lakást Német katolikus lapok betiltása A Középeurópai Katolikus Kurír jelenti: A német jezsuiták tudo­mányos folyóiratát a Stimmen der Zeit-ot, a birodalmi hatóságok be­tiltották. A betiltó végzést indoko­lás nem kisérte. A Stimmen der Zeit mindenkor szigorúan tudomá­nyos cikkeket közölt s legutóbb semmi olyasmi nem jelent meg benne, amit törvényellenesnek le­hetne minősíteni. Ugyanekkor betiltották a 300.000 példányban megjelenő Weltmis­sion cimü missziós folyóiratot is, amely vűzont kizárólag ciak a missziók kérdésével foglalkozott. A betiltást itt egyetlen mondattal indokolták. E szerint a lap hamis és elveiéit fajteóriát hirdet. Éjszakai rablótámadás Medgyesegyházán (A B. fí. tudósitója jelenti.) Marsovszky Péter orosházi tégla­gyáros üzleti ügyben Medgyes­egyházára utazott. Délelőtt elin­tézte a községben ügyes-bajos dolgát s este az egyik korcsmá­rost látogatta meg, hogy vele egy üzletet kössön. Beszélgetés köz­ben megivott egy-két pohár bort. Majd dolga végeztével kilépett a sötét uccára. Alig tett azonban néhány lépést, négyöt ittas suhanc támad rá, üt­legelni kezték és a földre teperték. A dulakodás közben hatalmas üté»t kapott fejére, eszméletét ve­szitette. Mikor órák múlva magához tért megtapogatta sáros és elrongyolt ruháj át, észrevette, hogy 280 pen­gőnyi pénzét elvitték a támadók. A csendőrség megindította a nyomozást. Felélte a család a söprűk árát Prágai János seprükötéssel fog­lalkozik. Horváth János békés­csabai le kos tavaly átadott neki 24 seprűre való cirokszakállt azzal, hogy kösse azt meg felibe. Prágai meg is kötötte a seprű­ket, de el is adta azokat, s igy a megrendelő még máig sem kapta meg az őt megillető részt. — Elismerem kérem, hogy oda kellett volna adnom — védeke­zett Prágai Romváry Tibor dr. já­rásbiró előtt —, de kellett a pénz a családnak az élelemre és arra költöttem a seprűk érát. Az egész­be négy-öt pengőről volt sző. Mi­helyt tudom, megfizetem az érét. Horváth kívánta a vádlott meg­büntetését, mert már régen hú­zódik a dolog és többizben fel­szólította, hogy valamiképpen tel­jesítse kötelezettségét. A büntetőjárásbiró egyheti fog­házbüntetést szabott ki a vádlott­ra. Súlyosbító körülményként esett latba, hogy a vádlott sikkasztá­sért már büntetve volt. A vádlott megnyugodott az íté­letben s azt kérte, hogy januárig halasszák el büntetését, mert ott­hon a család egy falat kenyér nélkül van és nem akarja ugy itt hagyni őket. Kérését teljesítették. A párisi összeesküvés még nagy és fájdalmas meglepetést tartogat — mondja Chautemps miniszterelnök (A B. K. tudósitója jelenti.) A Matin értesülése szerint a teg­napi házkutatások során külön­böző robbanószereket és óraműre járó bombát találtak. Az Echo de Paris nézete sze­rint a kormány csupán csak el akarja terelni a figyelmet az or­szág biztonsága ellen irányuló kommunista összeesküvés ügyéről. A főbb minisztériumokat — irja a lap — továbbra is köztérsasági őrség őrzi. Chautemps gépkocujét állan­dóan felfegyverzett gépkocsis rend­őrök kisérik' A hivatalos épületek ciaknem ostromállapotban va^nek. A nyomozás, a Petit Páriáién értesülése szerint, földerítette, hogy francia terűiden Dorogi brikett fűtése nyújt több titkos rádióállomást rendeztek be. Idáig mintegy kétszáz adóállomás­ról tudnak. A letartóztatottakat hivatalból kirendelt ügy­védek védik. A Quarlier Lalin ismert en'ikvá­riusánál, Maulert könyvkere*k«d5­nél nem kevesebb, mint 23 000 különböző kaliberű töltényt foglal­tak le. Párisban a kamara tegnap dél­utáni ülésén több felszólaló utón Chautemps miniszterelnök lépett a szószékre. — Ebben a pillanallsn elsősor­ban azt kell tisztázni, — mon­dotta — vájjon a kamara lámo* gatja-e a kormányt. A kormány teliesközös­séget vállalt B um kor­mányával. A kormány közösen határozza el minden cselekedetét. Azután a szélcő baloldal felé fordulva ki­fejtelte, hogy helyteleníti azok felfo­gását, akik harci politi­kát követelnek a kor­mánytól. Bonnet péniügyminiszter bebizo­nyította, mondotta, hogy az ilven politika lehetetlen. Azután felhívta a képviselőket, támogassák egysé­gesen továbbra is a kormányt. Megemlítette, hogy a vendégsze­rető Franciaország sokszor mene déket adott olyan embereknek, akik méltatlanok voltak erre a nagylelkűségre. Nam nyilatkozhat folyamatban lé­vő ügyekről, de annyit megmond­hat, hogy ami most foglalkoztatja a hatóságokat, a felhasznált esz­közök terjedelme, a ráfordított pénzösszegek nagysága, a lefog­lalt fegyverek és lőszerek eredete tekintetében még fájdalmas meg­lepetéseket tartogat és esetleg rend­kívül súlyosaknak bizonyul. Voíí egyszer egy kiráíy Pöstyén, november . . . Néhány nap óta Pöstyénben tartózkodik Koburg Ferdinánd, volt bolgár cár. Az agg monarcha akkor jött Pöstyénfürdőre üdülni, amikor fia Boris, Bulgária mos­tani királya Londonban tartózko­dik, hogy megszerezze a brit­birodalom hozzájárulását a bolgár hadsereg létszámának felemelésé­hez. Nem akarjuk felhánytorgatni a multat, vagy a sors különös játékát, mely elszakította a fiút az atyjálól. Nem akarjuk vissza­idézni a rettenetes világégést, melynek folyamánya lett, hogy egy aggastyán hontalanná vált s nem is akarunk profán kézzel bele­nyúlni egy kis Balkánország tör­ténelmébe, muly tele van sors­csapásokkal. Csupán párhuzamot akarunk vonni két királyi élet : Ferdinánd és fia, Boris király közölt. Boris az egyetlen király — mondhatjuk az egész világon, — aki kiséret nélkül kimerészkedik a nép közé. Koburg Ferdinánd pedig ez egyetlen detronizált ki­rály, akit száműzetésben is szeret a népe. Boris király a legrosszabbul öltözött uralkodó. Ruháit szófiai szabók készítik, akiknek nincs sok érzékük a modern divathoz. Ezt valószínűleg ő is tudja, de nem tartja összeférhetőnek, hogy másutt varassa ruháit. Atyját, a volt uralkodót, padig már vagy I ötesztendeje ugyanazokban a ru­hákban látjuk, ugyanabban a régi zöldesszürke télikabátban, »őt — nem akarjuk megsérteni őfelsé­Schwarcz Gábor Andrássy-ut 24.Tel.: 74. gét, — azt hisszük, hogy ugyan­azt a meleg topánt viseli lábán, melyben mér ötesztendővel ez­előtt Pöstyénben járt. Ez a cipő nagyon jellegzetes. A felső része meleg posztóból készült. Pont ilyent hordanak az öreg nyug­dijasok. Boris nevükön szólítja alatt­valóit. Rengeteget ismer közülük személyesen. Pont ilyen volt va­laha Ferdinánd is. Az öreg cár­nak kitűnő emlékezőképessége van. Ma is ismeri kortársait, mindegyikről tud valami kedveset mondani. De sokkal jelentéktele­nebb dolgokkal is törődik. Eös­tyénbe való megérkezéskor észre­vette, hogy az egyik szobapincért kicserélték. Mindjárt reklamálta kedvencét: „Hova tették a Jós­kát, aki tavaly felhordta az újság­jaimat ?" Csupán egyben különbözik Bo­ris király apjától. Mig Ferdinánd természetbarát, botanikus és ro­vargyüjtő, fia imádja a gépeket. Egyetlen szórakozása a mozdony­vezetés. Ferdinánd amerre jár, mindenütt kerteket és virágokat szerelne látni. Azt például csak kevesen tudják, hogy Pöstyénben a fürdőszigeten létesített botanikus kert is Ferdinánd müve volt. Né­hány esztendővel ezelőtt, amikor az öreg uralkodó Pöstyénben kezeltette magát, egy alkalommal a Thermia szálloda előtt sétált. Kíséretében volt Winter Imre für­dőigazgató. Ferdinánd egyszerre csak megállt, végig nézett a hoasiu sétányon, majd a kétoldalt elterülő réteken akadt meg a szeme. — De szép lenne, ha ide, a Napoleon fürdő mellé egy kis alpinumot rendeznének be, né­hány múlóval . . . milyen más lenne az egész fürdősziget . . . S amikor egy év múlva ismét Pöstyénbe jött, már megvolt az a'pinum a a mű!avakban a cso­dálatos Viktória Regia tengeri rózsa virágzott. Az agg uralkodó szeme meg­telt könnyel . . . „Igy képzeltem el," — mondta halkan. Azóta csaknem minden nap néhány fél­órát töltött el a botanikus kertben. Gerenday Géza. Vigyázni kell a korcs­márosnak a hitellel! (A B. fí. tudósítója jelenti.) Zsigái Pál és Strebern János bé­késcsabai lakosok betértek nem­régiben Gazső András korcsmá­jába iszogatni és billiárdozni. Ötszázast játszottak. A tét min­den alkalommal két-két fröccs volt 8 a játszó felek közölt ugy szólt az egyezség, hogy az utolsó parti vesztese fizeti az egész számlét. — Zsigái veszített a végin, — vallotta a büntetőjárásbiró előtt a korcsmáros. — Négy pengő és kettő fillért tett ki a cekk. A játék közben még vacsorát is ettek. Strebern mondta, hogy számoljam össze a dolgokat. Da mire fize­tésre került volna a sor, Zugai eltűnt. Strebern István teljesen egybe­hangzóan vall Gazsóval. De ki­jelenti, hogy a pénzt nem kérte tőlük előre. Továbbá Zsigei nem tett ugy. mintha pénz lett volna nála. Igaz, hogy látásból már ismerősök voltak a korcsmárossal s az valószínűleg emiatt bízott bennök. Zsigái, a vádlott szintén be­ismer mindent. Mikor befejezték a billiárdozést s ő elvesztette a játékot, kiment az udvarra s anél­kül, hogy fizetett volna, az éppen nyitva lévő kapun át feltűnés­mentesen távozott. Megjegyzi azonban, hogy néhány nappal a tárgyalés előtt ki akarta egyenlí­teni tartozását, de Gazsó azt mondta neki, hogy most már várják meg, mit hoz a lörvénv. A járásbíróság felmentette Zsi­gáit a csalás vádja alól, mert a vallomásokból azt tűnt ki, hogy nincs szó ravasz fondorlatról. Kü­lönben is a vádlott hajlandónak mutatkozott rendezni az ügyet. Jóindulatúan figyelmeztette a járásbiró a kocsmárost, hogy a jö­vőben jobban vigyázzon s ha nem akar kárt vallani, ne röstellj® ha­sonlóesetekben előre kérni a pénzt. Dorogi brikettje ontja a meleget

Next

/
Oldalképek
Tartalom