Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám

1937-11-10 / 255. szám

Ára 6 fillér EEESHEBTEIIOZLO üékéscsaiia« 1937 november 10. szerda 64. éwfolyam 255. szám A londoni közlekedési hivatal legújabb rendelete szerint a brit birodalom fővárosénak központjá­ban ezentúl szigorú büntetés tiltja a magángépkocsik közlekedését, kivéve a mentők, az orvosok és a rendőrség autóit. Maga ez a rendelkezés is alkal­mas arra, hogy a gépi kultura imádaténak századában felkeltse a közfigyelmet, de egyenesen szen­zációs az indokolás, amellyel a Iondoni közlekedési hivatal ezt a példátlanul érdekes intézkedést megoko'ja. Azt mondja többek között ez az indokoláo, hogy „nem közérdek, hogy azok a hölgyek és urak, akiknek anyagi helyzete lehetővő teszi egy gépkocsi vő­sárlósőt, néhány perccel előbb jussanak oda, ahova akarnak. Ezek a jómódú urak és hölgyek keljenek fel egypár perccel eőbb, akkor majd nsm késnek el se honnan. Azért, mert pénzük van, nem lehet több joguk, mint a sze­gényeknek". Felesleges szószaporítás ehez a rendelethez és a hátteréül szolgáló indokoláshoz bárminő kommen­tárt in fűzni. Hogy mégis megtesz­szük, esek azért történik, mert ez a pár soros intézkedés könyvtá­rakra menő magyarőzatnól világo­sabban, élesebben és határozot­tabban vetíti elénk annak a meg­foghatatlan valaminek a lényegét, amit ugy hivnak: angol demok­rácia. Közismert — és nem alap nél­kül — az a határtalan féltékeny­ség és érzékenység, amellyel az angol polgár, szegény és gazdag egyaránt, a maga alkotmőnyosan körülbástyázott egyéni szabadsá­gát védi és amellyel ezt az állam­polgári szabadságot az angol ál­lam, a polgárokért élő közösség, maga is tiszteli. Hogy ebben, a szó igaz és nemes értelmében „szabad" Angliában mégis meg­születhetik egy ilyen egyedülálló intézkedés : ez mutatja legjobban, hogy a szabadság maximuma sem mindig jelent szabadosságot és hogy a köz érdekében jogokat nyirbólni és jogokról lemondani épen az a társadalom tud legjob­ban, melynek tagjai és összessége is a legteljesebb polgári szabad­ság légkörében nevelődik. II kisebbségi kérdés a kisantant államokkal való tárgyalások ütköző pontja — mondotta Kánya Kálmán a külügyi bizottságban tartott expozéjában (A B. K. tudósitója jelenti.) A képviselőház külügyi bizoltsőga november 9 én, kedden délelőtt tartolt ülésén Kánya Kálmán kül­ügyminiszter nagyszabású expo­zéban részletesen ismertette az időszerű külpolitikai kérdéseket. Fejtegetésében azokkal a prob­lémákkal foglalkozott, amelyek — miként a spanyol polgőrháboru és a keletázsiai konfliktus — a vilőg közvéleményének figyelmét jelenleg lekötve tartják. Fejtegeté­seinek további folyamén Kánya Kálmán külügyminiszter azokról a törekvésekről sasólt, amelyek megnemsBÜnöIeg irányainak a politikai légkör megj a vi­tására, valamint azokról a megállapodá­sokról, amelyek — miként az olasz—jugoszláv, a jugoszlőv— bolgár és a belga—olasz egyez mények — az európai kontinens egyes nagyon érzékeny politikai létét, az akut konfliktusok veszé­lyének jelentőségét lényegesen csökkentik. Ebben a vonatkozás­ban a külügyminiszter rámutatott még csak a napokban létrejött német—lengyel kisebbségi megegyezésnek a fontossá­gira, mint amely megállapodás világo­san bizonyilja, hogy a kisebbségi kérdés valósőgos megegyessés alap ján megoldható és, hogy kölcsönös jóakarat melleit a megoldáshoz vezető ut járható anélkül, hogy az állami felségjogok a legkisebb sérelmet szenvednék. Az expozé második részében azt ismertette a külügyminiszter, hogy a béke biztosítására irányuló törekvésekben Magyarország ho­gyan vette ki a részét azokban a tárgyalásokban, amelyeket a kis­antant őllamokkal fennálló viszo­nyok normalizálása céljából meg­indultak. Ezek a tárgyalások eddig pozitív eredménnyel nem jártak. A katonai egyenjogúság kérdésé­ben elvi vélemény-ellentétek nin­csenek és ebben a kérdésben rö­vid időn belül megegyezésre le­hetne jutni, ha a kisantant álla­mok kormányai részéről eddig mutatott hajlandóság továbbra is fennáll. As ütközó pont ma a kisebb­ségi kérdés, amelyben a kisantant államoknak az az óllősponlja. hogy a nagy­hatalmakkal szemben e tekintet­ben fannálló nemzetközi kötele­zettségeiken felül ujabb kötele­zettségeket Magyarországgal szem­ben nem vállalhatnak. Hangsúlyozta a külügyminiszter, hogy amint azt a tárgyalósok so­rén a kieantant államokkal is kö­zölte, aas atmoszféra enyhülését őszintén és komolyan óhajtja, en­nek elérése érdekében bizonyos áldozatokat is hsjlsndó hozni, eredmény természetesen csak köl­csönös őldozatok u?jőn érhető el és csak abban aa esetben, ha a kisantant államok kormányai el tudják magukat szőnni arra, hogy a kisebbségi kérdésnek ujabb len dületet adjanak. A maga részéről egyébként hajlandó volt a kisebb­ségi kérdést még a viszonosság elvének az alapján is rendezni, mert a benyomás szerint Prágában és Belgrádban ta­lán meg volt a készség, hogy a kisebbségi kérdés rende­zését egy olyan formában kísérel­jék meg, hogy az őllam szuveré­nitás teljes érintetlenségének fenn* tartása mellett a magyar kisebb­ségek sorsának javítását kilátásba helyezték. Ugy látszik azonban, hogy romániai jelek szerint a kor­mány helyzete nem engedi meg, hogy egy ilyen értelmű megegye­zésre véllalkozhassék és ebben az esetben tárgyalásra nyilván nem kerülhet sor. Részünkről saj­nos, hogy a tárgyalósok elhúzód­nak, de ennek ellenére ameddig csak lehet, tattóz­kodnnk minden egyoldalú in­tézkedéstől és igyekezni fogunk a függő kér­déseket a békés megegyezés szellemében megoldani. A magyar külpolitika főbb irányvonalaiban nem következett be semmiféle változós és továbbra is a római jegyzőkönyvekre és a Németor­szággal való őszinte barátságra támaszkodunk, amit bizonyít az, hogy báró Neuralh német külügy­miniszter és Blomberg hadügy­miniszter budapesti látogatása után Darányi Kálmán miniszter­elnök és a magyar külügy­miniszter báró Nearath meg­hívására még e hónapban Berlinbe utaznak. Egyre javul a viszony Len­gyelországgal szemben és öröm­mel látom a brit vilőgbirodalmat a kilenchatalmi értekezleten. A franciaországi viszonyt abból a szempontból vagyunk kénytelenek megitéini, hogy Franciaországot a kisantant államokhoz szövetségi köte­lékek iüzik, amit mindig nagy lelkiismeretes­séggel tartott be és éberen őrkö­dik ezeknek az államoknak ér­dekei felelt. Expozéját annak kijelentésével fejezte be, hogy Magyarország külpolitikája továbbra is a békepolitika, melynek célja az igazi béke elő­feltételeinek fokozatos megterem­tése. Az expozé után báró Láng Boldizsár a bizottsőg tagjai nevé­ben őszinte köszönetét fejezte ki. A bizottság több tagja, igy Kenéz Béla, Lakatos Gyula dr., Bethlen István gróf, Buchinger Manó, Ma­yer Kéroly, Rakovszky Tibor, vé­gül Eckhardt Tibor szólaltak fel. A bisotisóg ülése ezzeei véget­ért. .. . _ A képviselőtestület rendkívüli közgyűlése (A B. K. tudósitója jelenti.) Békéscsaba véros képviselőtestü­lete november 15-én, hétfőn dél­után 3 órakor a városháza tanács­termében rendkivüli közgyűlést tart a következő tárgysorozattal: 1. A legtöbb adót fizetők 1938. évi névjegyzéke ügyében a ki­küldött bizottság jelentése. 2. A villamosmü falügyelőbizott­ságában megüresedett tagsági hely betöltése. 3. A MÁVAUT gépkocsiüzem kérelme garázs részére telek át­engedése iránt. 4. A Tompa-uccai őrtézikul fú­rásával kapcsolatosan jelentés. 5. Az Ármentesitő Tőraulat ké­relme Fényesen csatorna céljaira terület átengedése iránt. 6. Közmunkatörlés. 7. Lakbérleti szabályrendelet. 8. A városi Villamosmü alkal­mazottainak nyugdíj szabályren­delete.

Next

/
Oldalképek
Tartalom