Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) október-december • 223-297. szám
1937-10-31 / 248. szám
6 a BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1937 október 31 •ékről lile, vörös és zöld fénnyel orditott a Baeder név. A villamosokon, a telefonfülkék ajtajain plakátok, sokszínű rajzok hivték fel a járókelők figyelmét a gyárra, amely annak az embernek a nevét viseli, akihez én most látogatóba megyek. Neki magának semmi köze sincsen mér a gyárhoz. Perek lavinája örvénylik közöt tük és Baeder Hermannak ezt is meg akarták tiltani, hogy az üzleti életben a maga nevét hordja. Több mint egy éve annak, hogy ez az ember, békéscsabai, aradi, nagyváradi, szegedi, temesvári droguista üzletek egykori segédjs, aki Hubermannja lelt az illatoknak és 8sőz meg száz álommal ejándekozta meg a nőt, megvéit a gyártól, amelyben munkások légiója ma is üstökben kotyvasztja a rúzst, főzi a szappant és lombikokban keveri az illatokat. Kíváncsi voltam rá: mi lett ebből az emberből, akinek karrierje a szertelenségek és a pénz hazájában, Amerikában fogant és nálunk iveit mogasre. . . . Vájjon: révbe julhat-e a hajó, ha zátonyrafutásakor a ka pitányi hidon őrt álló parancsnoknak hajét kegyetlen kézzel megcibálta már az ősz és a dér. .. A banknak nincsen szive... Őszintén meg kell mondarom : a Thököly uton nem azt találtam, amit elképzeltem magamnak. De sok embert láttam mér életemben, aki hatvanegynéhányé vvel a vállán megpróbálja újra kezdeni az életet és de kevéssel találkoztam ezek között, akinek ez sikerült is. Baeder Hermannról azt mesélték nekem: kiintrikólták a gyárából őt és ugy indul neki most a küzdelemnek, mint ahogyan nekilendült harminc évvel ezelőti. Amikor még csak harminckét éves volt... — Hót ez nem igaz. Ez az ember másodszor nem ugy kezdte el az életét, mint — először. A garageban elegáns eutó és a soffőrön aranygombos livré. A raktárakban szekrények, polcok, üvegek telisiele portékával. Es közöttük egy mozgékony, eleven, ambíciókkal teli ember, aki talán az eletében először nyitja meg idegennek a lelkét. Amikor bevezet a laboratóriumába, azt mondja nekem: „a fiamon kivül nem járt itt még idegen ember. Maga as első"... Én megkérem rá: mesélje el nekem az életét és meséljen arró', miért kellett elhagynia a gyárat, amelyet megteremtett, amely fió kokat állított fel külországokban es amelynek készítményein ma ia az ő neve olvasható. Támadásként éri talán a kérdésem, de válaszol rá: — Hagyjuk a multat. Elmúlt. Passzé. En újra kezdem. Talán éppen ugy, mint ahogy kezdtem harminc evvel ezelőtt. Gyáraim voltak, de a győrakban én ugy éreztem magam mindig, mint a hegedű, vagy a zongora művészei a pódiumon. En az illatokkal muzsikáltam és symphoniákat komponáltam a lombikjaimban. Azután a gyáramba belekapcsolódott a bank. Sziv kell ahhoz, hogy valaki megszeresse és megértse az Mátok symphoniéját és — a banknak nincsen szive. A bank csak keresni a' ar. Kezdtem elveszíteni a kedvemet. És egyévvel ezelőtt megváltam a gyárlól, amelynek szerelmese voltam, ahol én álmodtam meg minden, sokszáz illatot, mindent, mindent, ami egy asszony boudoirjának csillogó tükrei mellett arra vér, hogy szebbé és kívánatossá tegye eat, aki érte pénzt ad . . . — Hogyan kezdtem ? Békéscsabán születtem, ott tanultam ki a droguistaBőgot, segéd voltam, astán Nagyváradon a Wachsmannál, a Moskcwitz Izidornál, Aradon éa Szegeden és harmincnégy evvel ezelőt» én rendeztem be Temesváron a Kecskeméti Séndor iilatszergyéráí. Ebben az időben finom illetozereket nemiben gyártottak még azon a ne^y darab földön, amelynek monarchia volt a neve és a meglevő néhány gyér bizony esek a borbélyok száméra 8zélliloit. Olkolon, pacsuli, brillantin. húsvéti őntözesre rózsavíz: ezek voltak a gyártmányok és én harminckét esztendős voltam, amikor leküzdhetetlen vágyat éreztem magamban arra, hogy Amerikába menjek tanulni és pénzt keresni. Aradon házasodtam meg, három éves volt a fiam, Pisla, amikor pontosan harminc évvel ezelőtt Rotterdamban e. Rindam fedélzetere Bstéiltam. Öiven dollárba került a harmadosztályú jegy és tiz napig tartott az ut. Egy kenőcs átkel az Egyenlítőn — Amerikában mindent véletlennek köszönhet az ember. — Az én életem ufját is a véletlen indította el. — Hetekig járlam mér állás ulán, hiőba. Angolul nem iudtam egy sxót sem. Egy este. a hiábavaló őiiáakeresé&aei eltöltött nap után fáradian üitem fái a villamosra, hogy szállásomra menjen. A hatodik avenuen, a Wanamaker áruház előtt megálltak a villamosok. Valami forgalmi akadály volt. Aai mondták, legalább egy félóra telik el, amig a pólyát rendbehozzák. Ahol kiszálltam, a ház kapujában táblát láttam meg. Egy illatszergyár tábláját. Gondoltam: amig a villamosok megindulnak, talán megpróbálkozom itt. A gazdo, francia ember, Mr. Le Bar nem tudott beszélni velem, de ott voit egy hölgy, akinek egy nemet ember udvarolt, ez valamit konyított németül és az ő tolmácsolásával állapodtunk meg abban, hogy másnap visszajövök e«y tolmáccsal. lijy is lörient. Le Bar ur ezt mondta, hogy neki uuyan nincs ssüksége emberre, da történetesen N. wyorkbtn tartózkodik egy mi chigani gyár tulajdonosa, aki parfömörl ketes. O.yan emberi tud azonben csak használni, aki képes egy oiyan goldereemot gyártani, amely kibírja az Egyenlítőn fit való szállítást. ívláanepra elhoztam eafc a krémet, előttem tetieü ki 105 Fahrenheit toknak és — a Goití creom nem olvadt meg. Heti tizennyolc dollárral leszerződ lettek CiLCinnatiba, én azonban — N wyorhban maradtam, mert Mr. Lá Bar esío üzent értem és kozone velem, hogy az ő gyárában heti husz dollár fizetest kaphatok. Két és fél évig voltam ott, ekkor hazajöttem Pestre, itt próbáltam elhelyezkedni, de nem meni. Husz hónap utón újra Amerikába mentem ée olt maradtam ujabb két esztendig. Másodszor ezerkilercezéz'iizenkettőben jöttem haza. — Huszor öí évvel ezelőtt, ezerkilencízózlizenketlő február ötödikén érkeztem Pestre és — február 8 én „üzemben" volt már a gyáram. A Gyér uccában. Nem restellem bevallani, hogy eleinte magam csináltam mindent és a hónom alatt cipeltem a csomagokat a vevőimhez. Sikerem volt. Rövidesen a Vcröamarly uccáfca költöztem át é8 az őszirózsás forradalom napjón, esserki'.enosí-áitizennyolc októberében mcqny'to* lem uj gyáramat Újpesten. Harmincöt munkással. E«ymáei-'*i alakullak meg a gyárak Aradnrv. Pozsonyban, Milanóban, ZágráS ban. A munkások száma közel háromszázia emelkedett és volt idő, amikor egyszerre háromszázötven féle különböző cikket készítettem. Én kreáltam a Caola szappant és az Ovenall fogkrémet. Ismeretlen anyagokból álmodtam meg uj illatokat, a nevem fogalom lett és most — a gyér, amelyet én alapítottam, pert indított ellenem, mert egy körlevelemben azt állítottam, hogy uttőrője vagyok a szakmának. Nem él fájdalom bennem azok miatt, amik történtek r újra kezdem és nem találok megszégyenítőt benne, hogy ma is — magam látogatom uj vállalatom vevőit. Nincsen egy esztendeje rnrik, hogy ez a gyár huszonöt munkással megkezdte a működő ét és ma mér ott tartok, hogy iig vrn il'al 0zcrlár, amelyben kéí<ii!ményeim ne lennének. A régi gyíiból nem hoztam el semmit. — Egyetlen receptet se. — Amit itt kreáltunk, én és a fiam, aki a 'ársam, ez minden uj. Hiszen: ex én szakmám, amelyet nem tanitanak iskolában, a nap minden órájában meglepheti egy uj álommal a világot. De: száz és rzáz parfömöt kell gyártani addig, amig közülük egyetlen-egy kerriert csinál. A legtöbbje: hamarosan feledésbe megy. Amiről egy laboratórium lombikjai mesélnek A gyárénak laboíatónuméí Wert heim leket zárja. Talán Kubalik veszi ki tokjából Slradivériueát oiyan éhilattal, amilyennel Baeder Hermann a labo ralóf'uméba vezet. Két szűk ssoba. Üvegek, tégelyek a po'con. Egy Íróasztalon mérleg, finom és precíz és mellette cédulák, olyanok, aminőkre esténkent az ágyban én ízoktam felírni a gondolataimat. Asr üvegekben minden féle stinü folyadék. Az illat, amaly elfog itt, ctfppet sem olyen, amilyenre vártam. Egy üveget szegolíat velem. A folyadéknak rózsaillata van és ez a folyadék sohasem lótott bimbóból fakadó hsmves róssét. A valódi rózsaolaj kilója eaernégysssáz pen^ő, de a kémia ma már a hgjobb esetben muskátlilevelekből állitja elő a rózsaolajat. Nevetve mondja : A szénaillalot, amely oiyan divatos, nem is olyen régen lonkababból készi tették. A (onkabab, ha msgssóred, ugyanolyan kristályos anyagot izzed ki, mint tegyük föl a vanília. Ha aztán egy évben rosss-: volt a lorkebabtermés, nem tudtunk enyegot kapni a szénaparfömhöz. Most : karboisavból állítjuk elő ezt az anyagot és a laikus lalén el sem hiszi, hogy a legfinomabb parfömök alapanyaga — a naph'alin. A cédrusillatot abból a hulladékból hepjuk, amelyet a ceojzagy árak ban söpörnek össze ; munka után és ez as extraktum pótolhatatlan kelléke a legfinomabb síappanoknak. A mi jácintunk sohasem érzett jácintot, a ciklámen azt se tudja, merre terem a virág és talán csak B tömjén as. amely valóban a fenyőfák gyantájából kerül a laboratóriumba, éppen ugy, mint az ájtatos templomok füstölő edényeibe... — Látja: ez az én munkahelyem. Minden üveg és minden illat uj itt. A régi gyárból nem hoztam el semmit. A Lenor — ez a gyáram neve — az enyém és a fiamé és ide többé bank nem teszi a lábát. Nem engedem az illataimat, nem engedek az álmaimhoz hozzányúlni. Inkább kevesebb munkással dolgozom, inkább kevesebb üveget töltök meg, de ha szordinotakarok tenni a muzsikámra, akkor ezt a muzsikát nem engedem át másnak. PAÁL JÓB
