Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) július-szeptember • 146-222. szám
1937-07-25 / 167. szám
4 ÖEKESWECJYEI SOZLONV 1937 julius 25 Siessen vásárolni mig a készlet tart, mert Fischlovits és Schwartz cég (Andrássy-ut 11.) nyári vásárján most nevetséges olcsón juthat hozzá a legszebb anyagokhoz Palesztinát nem lehet darabokra szaggatni A palesztinai kérdés egyik legalaposabb ismerője, a Palesztinát egykoron megszálló VIII. török hadsereg parancsnoka nyilatkozik az angol terv tarthatatlanságáról Arról az alacsony termetű, hegyesre pödört fehér bajuszu úrról, aki fehér nyersselyem ruhájában valóban ruganyos lépéssel megy minden ebéd után a Thermia Palace hotel kertjén keresztül az asztalához, ahol piros fezzel a fején hamisítatlan arab önti por cellán csészébe a török kávét, első pillanatra meg lehet állapítani, hogy nem szokott civilruhőban járni. Valamikor Grócban, ahova az egykori monerchia nyugalomba vonult generálisai vonultak vissza, láttunk tucatjával ilyen kemény járású öreg urakat. Ha beszél: pattognak a szavai is, akárcsak az egzecizplaccon a kommando. A fia: elegáns ur — monoklit visel — már lágyabb beszédű, hiszen — diplomata. Ugy tudom, hogy a budapesti török követségen teljesít különleges szolgálatot. Pőstyén előkelő török vendége, aki reumőjét gyógyíttatja itt : őexcellenciája Cobanli Ismail Ceval. Az útlevélben, a foglalkozási rovatban ez áll : Orgeneral. A legnagyobb katonai rang, amelyet Khemal pasa birodalmában el lehet érni. Hadseregparancsnok. A kegyelmes ur korát bajosan lehet megállapítani, lehet hetven, de ötvennek se hinné az ember. A világháború alatt nagy szerepe volt : mint a nyolcadik török hadsereg parancsnoka ő tartotta megszállva Palesztinát és ő adta át a mostanában sokat szerep'ő területet az entenle seregeinek. A Thermia Palace hotel igazgatója — maga is egykori orosz herceg — mutat be a kegyelmes urnák, akihez a következő kéréssel fordulok! — Excellenciád legalaposabb ismerője Palesztinának. Sokat volt ott. Ismeri a népét, arabokat, zsi dókat egyarőnt. Emellett meg van az a nagy előnye ia, hogy se nem zsidó, se nem keresztény, se nem arab, se nem angol : tehát elfogulatlan lehet. Kérem : beszélgessünk kissé arról, hogyan lehetne megoldani a palesztinai kérdést. A kérésem felett elmosolyodik. Összekulcsolja kezeit, maga elé néz és aztán megszólal : MAVAUT ÜUTOBUSZMENETREND Érvényes 1937 május 22-tól 1937 október 2-ig Békéscsaba—Gyula * 825 1245 ind. Békéscsaba „Ci-aba"-8zál!ó érk. 1055 1310 555 855 1310 érk. Gyula véroshéza ind. 1020 1 240 530 Menetjegy: P 1.10 — Menettértijegy,- P 1.90 — * IX. 8-;g vasárnaponként * Békéscsaba—Szarvas * 1320 ind. Békéscsaba „Csaba"-szálló érk. 8'° 14'4 érk. Kondoros ind. 710 1455 érk. Szarvas ind. 635 Menetjegy: Kondorosra P 2.20, Szarvasra P 3.40 — Menettértijegy: Kondorosra P 3.80, Szaivasra P 5.50 — * Csak hétköznap közlekedik. Békéscsaba—Szeghalom—Püspökladány—Hajdúszoboszló—Debrecen — — ind. Békéscsaba MÁV p. u. 605 1320 i nd. Békéscsaba „Csaba"-sz. 621 1336 érk. Békés 639 1355 élk. Mezőberény 723 1440 érk. Szeghalom p. u. 753 1505 érk. Füzesgyarmat 833 — érk, Püspökladány Rákóczi 915 — érk. Hajdúszoboszló 955 — érk. Debrecen Arany Bika-sz. Menetjegy: Békésre P 1.—, Me?őberénybe P 1.50. Szeghalomra P 3 20, -Fgyarmatra P 3.80, Hszoboszlóra P 6.30, Debrecenbe P 7.50. — Menettértijegy: Békésre P —.—, Mezőberénybe P 2.50, Szeghalomra P 5.50, Fgyarmatra P 6.70, Hsioboszlóra P 11.—, Debrecenbe P 13. x Csak hétköznap, tcsak vasárnap és ünnepnap közlekedik. X t érk. 1810 2125 érk. 815 1805 2120 ind. 758 1749 2104 ind. 740 1731 2046 ind. 653 1647 2002 ind. 625 1617 1932 ind. — 1537 1852 ind. 1453 1810 ind. — 1415 1730 Békéscsaba—Szeghalom—Berettyéujfalu * — ind. Békéscsaba MÁV p. u. érk. 181° 605 i n (J. Békéscsaba Csaba-sz. érk. 18 0 5 723 érk. Szeghalon p. u. ind. 1647 857 érk, Berettyóújfalu p. u. ind. 1400 9°3 érk. Berettyóújfalu községh. ind. 13 50 * Csak hétköznap közlekedik Békéscsaba—Gyula—Kétegyháza—Elek 1245 j nd. Békéscsaba „Csaba"-szálló érk. 1055 1320 ind. Gyula véroshéza érk. 74= 1355 érk. Kétegyháza p. u. ind. 7 1 0 1425 érk. Elek ind. 640 x x Endrőd—Gyom a 1743 2043 ind. Gyoma p. u. érk. 622 1755 2055 érk. Endrőd ind. 610 x Csak hétköznap közlekedik Felvilágosítások a MÁVAUT kirendeltségénél: Békéscsaba, II., Ferenc Jézsel-tér 2, s—: Telefon : 2—33. — A politikához nem értek, hiszen sohasem politizáltam. En katona vagyok. Hiába: akárhogyan is szeretném, nem tudok a kérdéshez csak stratégiai szempontból hozzászólani. Palesztinát ismerem jól, hiszen a háború utolsó esztendejében én adtam át olt a hatalmat az entente seregeinek és közvetlenül a híres Balfour-dekleráció előtt még én rendelkeztem a palesztinai török hadsereg fölött. — Ha a stratéga szemével nézem a kérdést, akkor azt kell mondanom : az angoloknak az a terve, hogy három részre szakit sák a stratégiailag egységes Palesztinát sohasem lehet valóság. Nem lehet három államot alkotni ezen a kis darab földön. Mindegyik ország külön külön tönkremenne. Ha vannak is differenciák Palesztina mai népei között, ezek a területek egymásra vannak utalva és darabokra szaggatva — stratégiai szempontból nézve a kérdést — külön-külön védhetetlenek. Az egyes területek gazdasági egymásrautaltsága is olyan nagy, ho^y sEé's-^kí*"" nak. Az angolok tervének valóra válása éppen olyan lenne, mintha a Vő? fenekén fakadó sok-sok évezredes forrást másfelé akarnák a „tudósok" elvezetni. Hiába, a forrás forró vize mindig visszatérne eredeti helyéhez. — Nam mondom: a mai állapot tarthatatlan. Kereszténynek, zsidónak, arabnak egyaránt. Kell egy megoldást keresni. D) ez a megoldás nem lehet az, hogy három országot alapítsanak csak azért, hogy mind a három elpusztuljon . , . . . . Közben megérkezett az asztalunkhoz a kegyelmes ur fia, a diplomata. Törökül beszélt néhány szól az édesapjával, majd udvariasan tudtomra adia, hagy őexellenciója inkognitóban tartózkodik Pőstyénben és nem kíván nyilatkozni. Ezzel a méla akkorddal az érdekes diskurzusunk véget ért, azonban a néhány p^rc elegendő volt nekem ahhoz, hogy a távol kelet egyik legalaposabb ismerőjének Palesztináról való véleményét megtudjam . . . Paál Jób c4 vádlóit: az újságíró... Jtéljen—a közönség Uborkaérés idején, mikor a nagy pesti lapokban — tekintet nélkül arra, hosy jobb vBgy baloldali — megjelenik az örökélelü cápa, a vidéki újságok szerkesztőségeiben is gondot okoz a lep megtöltése. Mert egy pillanatig sem szabad a szíves olvasónak azt hinni, hogy a szerkesztők nem gondolnék az olvasó ízlésével és emésztőképasségével. Olya nok ők, — hogy egy hasonlattal éljek, — mint a lelkiismeretes orvosok, akik elrendelik, hogy a betegnek csak darálva szabad feltálalni a húsételt, mert igy könnyebben megemészti. A szerkesztőknek is így kell cselekedniük : mindazt, amit el akarnak mondani, meg kell darálniok, nehogy a kényes gyomruak még betegebbek legyenek. Dehét amilyen könnyű helyzetük van az orvosoknak (mert a legtöbb beteg bízik bennük), époly nehéz a helyzetük a szerkesztőknek, akiknek — a jó ég iudja, miért ? — senki sem akar hinni. (Víég a kislány sem, amikor elhangzik a „forró szerelmi vallomás", ezial vőg vissza, biztosan most is csak halandzsázik, mint az újságban szokott...) Szegény szerkesztők, igazán nem tehetnek arról, hogyba „valaki" öngyilkos lesz, akkor a lapoknak ugy „kell" feltálalni, az ilyen szenzációt, mintha nem is öngyilkosság, hanem véletlen bal eset történt volna. Kétségtelen, hogy öngyilkosság — különösen vidéken — nem mindennap adódik. A jó vidékiek megedződtek már a küzdelmekben és legrosszabb esetben csak akkor bosszankodnak, ha pl. valaki a kenyérdrégaságról beszél. Főleg azért, mert a drágaság már régen megvan, de a kenyér . . . az nincs. És ha nincs, akkor miért kell erről beszélni ? Arról sem tehernek a szerkesztők, hogy a forróvérű spanyolok méí mindig forradalmat játszanak. Tehetnek-a arról a szerkesztők, hogy a nyilasok oly meleg szeretettel foglalkoznak a liberalizmussal ? Arról sem tehetnek a szerkesztők, hogy mindenki fázik a közelgő télíől, különösen, ha arra gondol, hogy nem egészen hat pengő lesz egy mázsa tűzifa. Da — ugy hiszem — kinevetnék azt a szerkesztőt, aki kánikula idején azon töprengene, hogy mivel fogunk tüzelni a télen ? Mit tehetnek a szerkesztők arról, hogy változtak a viszonyok ? Abban a sokat ócsárolt liberális korszakban mindenki két kézzel dolgozott és — mai megcsonkitottságunkban — elegendőnek bizonyul az egykéz munkája is ? Mit tehetnek a vidéki lapok szerkesztői arról, hogy Eckhardt a titkos választójog ellen agitál ? £s ki okolható azért, hogy Festetich gróf sokkal többre értékeli a „Zsidó nó" t, mint a „Parasztbecsület" et 7 És ki tehet arról, ha Fábián arra törekszik, hogy Martonnák olyan jó dolga legyen, ho«y tejben fürödjék. És ma, amikor oly kevesen ke* resnek, igazán nem tehetnek a szerkesztők arró', hogy sokan vannak olyanok, akik — a kákán is csomót keresnek. Ismeretlen.
