Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) július-szeptember • 146-222. szám

1937-09-26 / 219. szám

6 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1937 szeptember 19 Az uton megkérdezzük, hogy hivjék. — Sanyi vágyok én kérem, lökdide, lökdoda. — Nem is olyan rossz foglal­kozás ez a vezetés — nyujtjuk tovább a beszélgetés fonalát. Vállatvon. — Hát van ugy, hogy egyötve­net is megkeresek neponta. Sok szor előfordul, hogy egy közeli uccába kell menni. Etek fizetnek a legjobban, rrert több fordu'ót is meg tudok lenni. Szoktam én u • beigazítani is, de azt nagyon ol csón csinálom. — Hát az meg hogyan törlénik? — érdeklődünk. — Megmondom, ha nem tetszik elküldeni — feleli. Megígérjük neki. — Az urakat is útbaigazít hat­nám, mert el sem lehelne tévedni. Itt egyenesen tetszene ... de ké­rem most van idő a következő vonatig, hál mért ne keressek töb­bel ? Igazat adunk neki, — Csomagot is szokott vinni ? — En rem vagyok olyen önső, heg>ok mást is élni ... — s rá­vess ut mosolyog. Amikor a célhoz érünk, meg­eked a szeme a szerkesztőség téb 'áián.i Fe csillanó szemekkel kérdi: — Most ezt mind meg tetszik irni ? Bólintunk. — De ezt ne tessék elfelejteni, hoay ez ez én találmányom. Illedelmesen megköszöni a 30 fillért és futásnak ered, mert a gyorsvonat érkezéséig ki akar érni az állomásra. Miklya János Mér kora reggel kezdett gyüle­kezni a térseség. Apraje, nagyja, assronya, léuva, férfija, mind, mind sietett a D.ina közepén tar tandó majálisra. Az asszonyok leginkább azért, hogy a bőséges menny'8?gben magukkal vitt kü­lönféle aeját aülénü ennivalót men­nél előbb berru'a hassák, dicsé­retet és bókokat remé've a pom­pás készítményekért. Az apraja azért sietett felkelni az ágyból, mert kocsikézésra és szabad lór­mézáara volt kilátás. A nagyjának a férfirésze azért igyekezett a ta­lélko/óhe yre, hogy mie'őbb ott­hagyhassa a förtelmes várost, amelyet csak 12 órára is otthagy­ni bizony vajmi ritkén volt alkal­ma ugy a boszniai, mint a szer biti hivatalnokoknak vagy kato­natiszteknek. Bosznia részéről kevesebb ér tékü és alecaonyebb rangú intel ligercia verődött össze, mint szer­biai részi ő, Ez már rendesen igy szokott lörlénni minden hasonló alkalomkor. Tagja vo't a boszniai intelligen­ciának a csendőrségi járásőrmes­ter is, aki öt—hat évvel ezelőtt még a csehországi sötét hegyek aljában névtelenkedő szülőfaluja zenekepecüátaként fuj'a a bom­berdont — és ime Boazniáben vi­déki közbiztonsági főnökségig vitte fel. Es intelligens egyén számba ment a jérési hivatal katonai se gédrrunkása is. aki mielőtt sze rencaectillaga katonáékhoz vezette volna őt bukovinai házalóként lisztéit szüleinek zaellfri lakából, efy vén talmudista társaságéban ösmerkedett meg vuklinek neve­zeit pejesaze göndörgetéae közben az ábécé elemeivel és atk éhe­zés kőiben magánszorgalomból tarulia meg a német nyelvet, míg­nem beíorozlák katonának, ahol cs. és kir. képlárré, később pe­dig őrmesterre lőn kinevezve. Hogy ez a segédmunkás mekkora „ur" volt, legjobban bizonyította az a gyakran hangoztatott mondása, hogy „a képlérság az uraaó nél­kül csak annyit ér, mint egy pos tára telt minta érték nélküli kül­demény." Es helyet foglalt az uri tőrsaaagban „Peró" is, aki volt matróz létére keliő elszántsággal és nagy szerencsével ugrott Pc ló­ból egyenesen a 16-od osztályú tiszteletbeli cimzetesaéggel ésfize­téslelenséggel egybekötött pótmi­nőségü számfeletti vámhivatali gyakorlójelölt-helyettesi magas tisztségre egy drinaparli bosnyák mellékvámhivatalba. A bosnyák intelligenciának ez­úttal kétségkívül legintelligensebb alakja egy Szrebrericán vendéges­kedő magyar ügyvédbojtár volt. Bámulták is sokan. Mert nem volt közönséges dolog Boszniában ele­ven magyar ügyvédbojtért látni. Ez pedig igazán eleven (pajzán) volt. Es elevenedett általa más is. küönösen mikor az „irodalom­ban" produkálta magát. E tekin­tetben jó bácskai iskolára és több évi gyakorlatra leheteti nála kö­veti eztetni. Ezenkívül arról is ne­vezetes volt es az ur, hogy a tár­saságnak minden féifitagját lebá­csizta, amiért őt is bécsinak ne­vezte mindenki. És magyar sovi­nitmuaa is caak javára volt irható, mert aoha se szerbül, se bos­nyákul nem beszéli, kitűnően mu­lattatta az egész társaságot, az arab és török szavakkal kevert bosnyák nyelvbe magyar szókat is elegyítve. Szerb részről valóban vóloga­Az ön szállodája BUDAPESTEN a CORVIN-SZÁLLODA Budapest szivében, a Nemzeti Szii ház mellett: VIII.. Csokonay ucca 14. Tökéletes modern komfort. Folyóvíz és központi fűtés minden szóbában — Budapest valamennyi villamos vasuta és autóbusza a hotel közvetlen közelében. — Egyágyas szobák már 3 pengőtől, kétágyas szobák 6 pengőtől, teljes penzió 6.50 P tott társaság jelent meg a majá­lison. A kerületi ea járási fónök 5-6 tisztviselőjevel, a katonaság részéről egy őrnagy több tiszttel, egy gimnáziumi igazgató 3—4 ta­nárral, stb. stb. ly kalibctü urai Boszniának a Drina vidéken nem voltak. Szerbia hotmi őrmesterek­kel, kaptárokkal e» címzetes vám­hivatali gyakornokjelöltekkel soha nem képviseltette magái, noha az is bővelkedett ilyenekben. Az érkező vendégek a Drina partjairól, ahová kocsikon vagy ló­háton érkeztek, tutajok ét létrák segítségével jutottak a majális szín­helyére; a hajóra. Reggel hét óra­kor már nagyobb resze együtt volt a díszes társaságnak s úgyszólván kivétel nélkül mindenki itta a „mekka rakijé'-nak nevezett házi­főzetü, puhának, enyhének neve­zett szilvapálinkát. Később társas­játékokat játszottak, táncoltak és ettek-ittak, amint az más közön­légesebb kirándulásokon is tör­tenni szokott. A rendes muiatási módtól mindössze abban voit ez­úttal eltérés, hogy ugy éjféltájban, amikor mőr sokan sürgették a ha­zamenést és minden jel arra mu­tatott, hogy már-mer vége lesz a cecónak, egy pityókos szerbiai adótarnok kikunyerálta az enge­delyt erra, hogy ő köszönihessen búcsúpoharat az egybegyűlt társa­ságra. És amikor az engedeiyt óriási „zsivió'-zás után megkapta, mű­vészi pózba helyezkedett. F^i 1 ott t. i. a fáklyákkal kivilágított hajók egyikének orrára s onnan „zsivili azvi" (éljetek mind) szavakban ki­és befejezett diszbeazédje után poharat ürítve ugy belevegta ma­gát a hömpölygő Drinábe, hogy abból aoha többé fei nem buk­kant. Oit veszett örökre. Hogy e megrázó jelenet alatt a legittaaabbak ia kijózanodtak s az egéaz társaság leverten széledt el, az csak természetes. A majális utáni napon az egész környék arról beszélt, hogy a mu­latság összes költségeit az öngyil­kosáé lett adótárnok fedezle, még­pedig a szerbiai kincstár kárára, elsikkasztott többezer dinárból. Állítólag azért sikkasztott, mert huszonnégy évi államszolgálaía alatt gyakran megtörtént, hogy hó­napokon át nem kapott fizetést. Est a vizsgálat adatai is megerő­sítették később. Ez összejövetel után vált tilossá a boszniai és szerbiai hivatalno­koknak és katonatiszteknek fel­sőbbség! engedély nélkül közös találkozót rendezni s es esett óla nem volt a szerbiai és bosnyák­országi intelligenciának több együt­tesen tartott majálisa sem a Drina partján, sem annak közepén, sem másutt. Zsilinszky Lajos dr. HANGSZEREK, alkatrészek és javitások STEIGERWALD hangszerkészítőnél Q Luther-ucca Os Majális a Drina közepén (Boszniai kuliurkép 1898-ból) Boszniát Szerbiától a gyoravizü Drina válaazlja e'. Jobb pariján ez utóbbi terül el, baljón az előbbi, A Drina vizén ét látogatta egy­mást a bosnyák meg a szerb, ez a két rokon délszláv nép, emikor még Bosznia a monarchiához tar­tozott és én a Drinától 15-20 km-nyire fekvő Szrebrehicín szol­gabiráskodtam. A folyó tavasztól ny6r derekáig hajózható volt. Egy magyar gőzhajótási társaság uszá lyni és propellerei, néhai jó Kállay miniszter kísérletezni szerelő po­litikójónak eme füstölgő bizonyíté­kéi, meg a faricskélni szerető bos­nyák kezek készítette ladikok moz­dították elő a szeméi} forgalmat a két part lakói között, a Drina dél­tájénál fekvő Rácsától a hajdani nagy hitéhez ma mér nem méltó Zvonikig, sőt néha a még ennél is delibb fekvésű jérásorrbeli Drina­csáig. Legiöbbnyire azonban csak közönséges tutajokat szöktek nyal­dosni a Drina kékes hullámai, mi­vel a viz rendesen oly csekély volt, hogy nem hajózhatták, inkább átlábolhatték. De azért sohasem fagyott be. Ép oly természetű volt, mint a Vág. A bosnyákok, akik között a Drina partvidékén igen sok volt abban az időben, amikor én ott laktam, ez ács és a kőmivee, otthon nem jutván elegendő keresethi z, Szer­biába jártak el munkát keresni és rendesen laláliak is. Öt het dinért is megkeresett egy-e^y ügyeskezü bosnyák a nyár hosszú munka­napjaiban a szerb szomszédok­nál. A dinár akkor 40 fillért ért. Bosnyákok építették — és pe­dig a azó legszorosabb értelmé­ben fel — az 1896 iki nsgy ár viz állal a Drina pfarljéról végkép el­söpört Lyubovia nevü szerbiai já rá»i iszekvírost is, enely ma No voszelo tUjfelu) név olaü pompá zik fenn a hegytetőn. Mintegy négy ötszáz uj, nogyobbéra bős­nyék kezek altal kőből (es bank­kölcsönből) épített uj héz lehint le ma büszkén a Díina kopár pattjaira, amelyen egy kavicsot sem lehet találni ezok kozüi, amelyek a régi Lyubovia főpiecán görögtek. Néha egy két szerb testvér is átjárt a bosnyák szomszédokhoz, ha másért, nem, hét azért, ho^y ezek utján tudja meg, vejjon igaz-e, hogy Belgrádban felemelték az adóját. Mert a hírlap ép oly ritka voit Szerbia provinciáin, mint az egymás iránti bizalom az egész királyságban. A nép, mint a fentiekből is lát­juk, elég gyakran érintkezett egy­mással. Nem igy azonban az intelligen­cia,amely név elalte bosnyákok ré­széről kilencven százalékig az Auízlria-Magyarországból odeke­rüll tisztviselők értendők. Nem pe­dig azért, mert ennek összejőve tele ugy szerbiai, mint boszniai részről egyidejűleg kormányrende­letlel tiltatott el, amint alább látni fogjuk egy, e Diinán tartott közös majália következményeként. Pedig mily festői látvány volt, midőn 30—40 délszláv nemzeti di8zbe Öltözött fess asszony és szép lény, meg vagy ugyanannyi egyenruhás tiszt és hivatalnok (mert ez is mind egyenruhát viselt ott nagyobb te­kintély okébci) járta tűzzel a „gyurgyevka", „redikálla", „bo­szanka" éa más szláv kó'ót. Mi­csoda lelkesedéssel kurjantották közben a táncoló férfiak: „Ja izem mali radikal, szkinem sesir, pa igram!" (Én kia radikális vagyok, levett föveggei táncolok.) Az intelligencia ősmerkedését cekó összejöveteleknek rendes színhelye a Drina két partja volt egyenlő számban és váltakozva: a jobb is, a bal is. Egyszer aztán abban történt megállapodás, hogy változatosság kedveért egy májusi kirándulás, azaz majális, a Drina közepén ünnepeltessék. A rendezéssel megbízottak két egyenlő megás oldalfallal biró ga bonaszálliló hejót szigony ózlak le szoroaan egymáa mellé a Drina közepén és ezenkívül kötüicöve­kelték a hatalmas alkotmányt 2-3 öles fenyőpilotákkal. Aztán trös deszkákat raktak n ket hajón ke­resztül éa egy azinvonatra egyen­lítettek azokból a talapzatot. Erre tá'ort ütöttek, illetve nagy puny­vfckat feszítettek ki, 3—4 meternyi megasságig befödtek a hajónats mintegy háron.negyed réazet, fel­duar.ettek azt belülről füzfagelyak­kc.i cs mezei virágokkal, bele­he.ycaiek egynehány padot, több hotdó itelnemüt (vizet peraze nem) es kesz volt a majális színhelye. Tamburások Bejnabástárói, Szer­biának ezen kedélyes drinaparli városkájából kerültek. Cigányze­nészt ritkaság volt olt találni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom