Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) július-szeptember • 146-222. szám

1937-08-01 / 173. szám

6 Ara O fillér BÉKÉSME6 I0ZL0NY Békéscsaba

f 1937 augusztus I. vasárnap 64. évfolyam 173. szám 1U

APIREND ELŐTT Meglehetős fellünést kellett a nyári évadban nyugodt, lőt bágyadt közéletben, hogy a kultuszminiszter ismételten vissza utasította Budepest polgármesterének a tanügyi kinevezések tárgyában lett felterjesztését. Kifőgátolta a miniszter, hogy a felterjesztésben figyelmen kivül hagyták a polgárok szolgálati idejét, a rangsort és olyanok kinevezését javasolta — nagyobb részben — Budapest polgármestere, akiknél hosszabb szolgálati idővel rendelkezők is pályáztak az állásokra. Megindult a nyilatkozatok hoszszu sora, cikkek hadakoztak a vélt protekció ellen és a sok mellőzött pályázó is minden követ megmozgatott. Kíváncsian várta a közélet, hogyan csendesíti le a háborgó hullámokat Budapest polgármestere, aki felelős a rangsort mellőző javaslatért. Nos, a polgármester nyilatkozott röviden és határozottan. — A kinevezésekben én nem csupán rangsori kérdést lálok — mondotta — hanem az összes szempontokra, igy a szociális körülményekre, az egyéni rátermettségre, a minősítésre is figyelemmel voltam. Ezt a nyilatkozatot érdemesnek tartottuk napirendre, sőt napirend elé lárni, mert az idézett szavak világító erővel mulatják az irányt, amelyet minden kinevezésnél követelni kellene. Tisztában vagyunk azsal, hogy a beciülelbén és szorgalommal eltöltött szolgálali idő — más összehasonlítási alap hiányában — döntő érv az előrehaladás mellett, de nem lehet kizárólagos szempont. Közszolgálat ellátására elsősorban ez erra rátermettek hivatottak és minden más körülmény csak mellékesen vehető figyelembe, Természetes, hogy népesebb pályázatnál óriási munkát jelent minden pályázó összes viszonyainak és képességeinek a megismerése és összehasonlítása. Egyébként is kérdéses, hogy módja van-e a kinevező hatóságnak megismerni a pályázók képességeit és a rangsor áttörésénél fennforoghat a protekció látszata, de ez csak annyit jeleni, hogy javítani kell a rendszeren és biztosítani kell az utat az arra mindenképen — s nem csak szolgálati idejük révén alkalmasok és érdemesek számára. Nem szabad közmeggyőződéssé válnia annak, hogy a kinevezett tisztviselő pályafutása mér kinevezésénél fogva adva van. Alkalmas embert minden helyre — mondják az angolok és a jelek azt mulatják, hogy igazuk van. A miniszterelnök nyilatkozata a nyilvánosságra került kerületi beosztásról (A B. K. tudósítója jelenti.) Darányi Kálmán miniszterelnök a választójogi törvényjavaslattal kapcsolatosan megjeleni közleményekre vonatkozóan az MTI munkatársa előtt a következőket jelentette ki: — Néhány lapnak a válasilókerületek uj beosztására, valamint uj tervezetére vonatkozó közleményeit illetékes tényezők megcáfolták, ennek ellenére egyes sajlóorgánumok tovább foglalkoznak ezzel a kérdéssel és azt ugy kommentálják, hogy politikai köröhben nyugtalanságot keltsenek. A választójogi kérdéssel sem a belügyminiszter, sem én nem foglalkoztam, mert ennek ezidőszerint nem is lenne semmi értelme, mindad dig, mig a választójogi törvényjavaslat alepelvei nem tisz'ózódnak. Tervezetet természetesen minden magánember készíthet, de a közzététel csak akkor helyes, ha a forrás megjelölésével hozzák a lapok. Áz ellenzék álláspontja Mikecz Ödön államtitkár szombat délelőtt megjelent a miniszterelnöknél és több óra hosszat Darányi Kálmánnál tartózkodott. Ezen a megbeszélésen is arról az anyagról volt szó, amely Mikéez államtitkár feldolgozásában a választójogi reformnak, illetve az uj választókerületek beosztásának alapjául szolgál. Mindezek a tanácskozások a független kisgazdapártban és a kereszténypártban alátámasztják azt a felfogást, hogy a tegnap nyilvánosságra került terv — ha nem is végleges terv, de valakinek a terve, amely esetleg a Ház elé kerül. A kél ellenzéki párt véleménye szerint a hivatales cáfolatból csupán az derül ki, hogy ez a tervezet nem a belügyminiszteré, illetve nem végleges kormánytervezet. Prőbatervezetnek tekintik, amelyet talán azért hoztek nyilvánosságra, hogy a pártok vi'a alapjául elfogadják, javaslatokkal, módosításokkal és észrevételekkel jöjjenekhogy ilyen módon azután megalkossa a kormány hivatalos tervezetét az uj kerületi beosztásról. Jogerős Tamássy Károly dr. átminősítése elsöosztályu aljegyzővé A közigazgatási biróság szerint arra nem jogosult fél élt panasszal (A B. K. tudósítója jelenti.) Az 1935. évi országgyűlési képviselőválasztások utáni feszült légkörben is feltűnést keltett az az éles vita, amely a belügyminiszternek a normálslátus8zat foglalkozó leirata körül kerekedett a képviselőtestület közgyűlésén 1935. év novemberében. A leirat szerint a miniszter megszüntette a városi II. osztályú aljegyzői állást, viszont fenntartotta a három I. osztályú aljegyzői állás rendszeresítését és erre vonatkozó régebbi határozatát. Minthogy a városnál csak két I. o. aljegyző volt 1935 ben, olyan javaslat került a kisgyűlés elé : minősítsék át Tamássy Károly dr. II. o. aljegyzőt 1. osztályúvá, aki ezt teljes mértékben meg is érdemli. A gyűlésen felszólalt a független kisgazdapárt békércsabai szervezetének vezetője is, állást foglal! a javaslat ellen s hangoztatta, hogy ha abból határozat lesz, a közigazgatási biróság nem fogja jóváhagyni, erre fejét teszi... A kijelentés élénk feltűnést keltett, azután a határozat egy fellebbezéssel terhelten megkezdte a maga kikerülhetetlen, sablonos útját, most pedig, mire az ügy befejeződölt, az akkori éles hang már kiesé anakronizmusként hat. A képviselőtestületi határozatot hárman : Gyöngyösi János dr., Sailer Ferenc dr. és Laczó János fellebbezték meg. A másodfokú határozat a fellebbezéseket nem vette figyelembe, Sailer Ferenc dr. — moslmár egyedül — felülvizsgálati kérelemmel fordult a belügyminiszterhez s ugyanolyan szövegű panasszal a közigazgatási birósághoz. A belügyminiszter az iratokat azzal, hogy a beadvány panasznak minősül, áttette a közigazgatási bírósághoz, amely most hozta meg végzését • a panaszt visszautasította. A végzés érdekes indokolása többek köíöít e következőket állapítja meg: — A biróság hivatalból, de Békéscsaba m. város polgármesterének, valamint a panaszlott Tamássy Károly dr.-nak előterjesztésére is, a panaszos panaszemet lési joga kérdését vette vizsgála alá. — A nevezettek szerint a panaszos ebben a közérdekű ügyben nem érdekelt, mert a kisgyűlés határozata meghozatala időpontjában (1936. április 16), valamint a panasz beadásakor s jelenleg is, Békélcsaba megyei város képviselőtestületének nem lévén tagja: nem tagja a „közületnek" — ebben az esetben a képviselőtestületnek — 8 igy ebben a kösüieti tagsági minSségben a szóban lévő ügyben érintve nincs s igy a közérdekű ügyre nézve ac érdekeltség feltétele a panaszosra nézve hiányzik. — A közigazgatósági biróság valóban mindig akkép értelmezi a törvényhelyet.hogy a képviselőtestület által, határozat alakjában megejtett közjogi jellegű és közérdekű olyan aktus tekintetében, aminő pl. egy községi alkalmazotti állás betöltése, (választás), közigazgatási bírósági panasz emelésére jogosult érdekelteknek — a pályázókon felül — csakis a képviselőtestület tagjai tekinthetők. — Az iratok tanúsága szerint a panaszos az 1935. évi december hó végéig volt tagja Békéscsaba m. város képviselőtestületének ; e szóban lévő ügyben a képviselőtestület 1935. november hó 25-én határozott, aőt az ügy tárgyalásán a panaszos részt is vett és felebbezését is (harmadmagával) még ugyanebben az évben nyújtotta be. — Amikor azonban a kisgyűlés határozott s amikor az ellen a határozat ellen — most már csak egymagában — közigazgatási bírósági panaszt nyújtott be, a panaszos képviselőtestületi tagsága már megszűnt volt. Mér pedig a panaszemelésre való jogosultság elbírálásánál az az irányadó, hogy a panaszemeléskor érdokelt-e, tehát panaszemelésre jogoesult-e az, aki a panaszt benyújtja, nem pedig az, hogy korábban fennállott e az érdekeltsége. — A biróság állandó gyakorlata szerint az az egvébként érdekelt egyén is, aki a közigazgatási folyamatban valamely sérelmesnek vélt határozat ellen fellebbezéssel nem élt a más egyén fellebbezését elutasító, tehát az elsőfokú határozatot változatlanul hagyó másodfokú határozat ellen közigazgatási bírósági panasszal már nem élhet. Ebből azonban nem lehet azt a következtetést levonni, hogy a közérdekű ügyben fellebbezőt, kit a középfokú hatóság fellebbezésével elutasit, a közigazgatási bírósági panaszemelés joga okvetlenül megilleti. Ez a jog a fentebb kifejtettekhez képest a fellebbezőt is CBak abban az esetben iileti meg, ha a panaszemeléskor a fenti értelemben vett érdekeltsége, aaaz közületi tagsága fennáll. — Minthogy a panaszosnak ez a közületi tagsága a panaszeme-