Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) április-június • 72-145. szám

1937-04-18 / 87. szám

4 BEKESWEQYEI KÖZLÖNY 1937 április 18 Belgrád, 1937. április... Élelemben harmadszor vagyok most Belgrádban és minden alka­lommal egy mésik vérost fedez­tem fel abban a kacskaringós dal­iában, amelyei a Duna és a Száva alkotnak ott, ahol fűzfákkal csip­kézett parijuk szinte észrevétlenül Belgráddal való első két talál­kozásom napja históriai dáiumra esett. A mi első randevúnk pontos ideje : 1914 julius 25... Az egykori monarkia egykori kö­vetének, Gies8l Vladimír bárónak palotájában vártuk mi, újságírók a szerb kormány válaszát a tör ténelmi jegyzékre. Odakint hábo­rús lázban égett az ucca. Rekkenő kánikula tombolt, az emberek ki­tépték a rikkancsok kezéből a la­pok külön kiadásait, a hepa-hu­pás uccákon masírozó katonákat virágokkal szórták tele és az ucca velük énekelte a marsot... ...Akár csak három nappal ké­sőbb Pesten és Bécsben.,. A második találkozásunk arra az időre esett, amikor Frank Li­borius csapatai megszállták a szerb királyság fővárosét. Emléksziem rá : marhakoc9Íban jöttem Sabícból Belgrádba, illetve Klenákbói Zimonyba és mivel a hid élettelenül tátongott előttünk, a zajló Síáván törékeny lélekvesa­tőn, reszketve és fázva keltünk át. A borzalmas kép előttem van most is... Romokban hevert a fél város... Sehol egy ép ablak. A szobák üresek. Néhol egy ottfelejtett párna, vagy törött szék mesélt arról a lázas sietségről, amellyel egy or­szág fővárosának polgári népe el­menekült. A hotelben, ahol a had­vezetőség utalt ki szobát a szá­munkra — szegény, Istenben bol­dogult Lövik Károly volt a háló­társam — nem volt se fűtés, se világítás. Az uccák néptelenek. A macskefejű köveken egyedül a patrujok bakkancsainak egyhangú kopogását veri vissza a gránit. Az üzletek kirakataiban nincsen üveg és civilember elvétve kerül csak eiénk­Fényes paloták... düledező Husz esztendeig nem láttam Belgrádot és most, hogy viszont­láttam megint, kellemes csalódást kellett éreznem mindjárt találko­zásunk elaő órájában. Eile érkeztem meg, vámkezelés és az útlevelek átvizsgálása simán, udvariasan történt és a hotelben, ahol megszálltam, az éjjeli portás, meg a pincér magyarul felellek, amikor franciául szóltam hozzájuk. A hotel halljában elegáns urak és hölgyek és ezt az elegánciát na­pokon keresztül volt szerencsém viszontlátni a déli korzón épen­ugy, mint délután a kávéházban vagy este a res'orántokban. Ennek az elegánciának párisi és pesti karaktere ven, amint hogy a belg­rádi szalonokba a párisi modellek rendszerint Pestről érkeznek. Az első délelőttön, amikor min­den cél nélkül csavarogtam ösz­sze-vissza a várost, újnak és ér­dekesnek találtam mindent. Ma­gam sem tudom mért, valahogyan Lodz jutott az eszembe. Ei a ien­gyel város, amely túlságosén ha­mar fejlődött — talán minden kü­lönösebb adollség nélkül — je­lentéktelen faluból milliós metro­polissá. annyiban hasonlít Belg­rádhoz, hogy a Jeroso'imskán ott KULPIN DIVATHÁZ férfi-és fiu készruhaosztályának árajánlata: Esőkabátok drapp és zöld színben P 1640 Vihar kabát, impregnált 23'­Esőkabátok kiváló minőség . . . . „ 2950 Ballonkabát „52*— Burberryszerü ragián 48'— pengőtől Munkaköpeny különböző színekben . P 6*30 Orvosi köpeny 6*30 Gépész öltöny . 870 Munkakabát fehér. . . „ 5 40 ii egymás mellett lehet látni dü­ledező földszintes viskókat és fé­nyes paiotákat. Az idegennek, aki nyugatról érkezik ide, okvetlenül feltűnik az az amerikai tempó, amivel ez a város rohan a Nyu­gat felé. Sok a modern bérház és sok az ízléses, hatalmas középü­let. Emellett Belgrád nem tudta levetni régi karakterét és az ide­gen épen azért sok olyan érdekes dolgot talál itt, ami nincsen bent a Baedeckerben... Az uccéi mindig forgalmasak. Zajlik rajiuk az élet. És az uccák f tarkák: hü tükrét adják a város­nak. Jugoszlávia minden részének népe a maga tarka nemzeti vise­letében ott található a belgrádi uccén. Az idegennek észre kell venni azt, hogy ez a népviselet nem effajta operett-ruha, hanem lent Délszerbiában, a fekete he­gyek között, Nikita egykori rezi­denciájában és a daimét tenger­parton valóban ilyen tarka és szinea és érdekes ruhákban élnek az emberek. A Mihály fejedelem­ről elnevezett ucca, Belgrád ülő­ere mozgalmasabb és elevenebb, mint a Kárlner-strasse Bécsben. Belgrád általában nem kávéházi város, mindössze két vagy három kávéháza van, de ezek elegánsak, akár csak Pesten a Newyork, vagy a Hangli, a legtöbb pincér ma­gyarul beszél, a kávéházakban zene szól, ellenben mindössze egy olyan kávéház van, ahol kártyáz­nak is. Az emberek — magyarul verik a blattot, a belgrádi ember nem nagyon kártyázik. Bridge­szalon nincs, egy voll, de az ér­deklődés hiánya miatt megszűnt. Rengeteg a vendéglő. És a vendéglők mindig tele van­nak. Reggel és délelőtt, délben és ette. A legtöbb helyen cigány ját­saik. Érdekesek a vendéglők kira­katai. A publikum ott láthatja az egész menüt — nyersen. Valósá­gos élelmiszer raktér az ilyen ven­déglő kirakata, mindenütt a szo­pós malac és a fiatal bárány do­minálnak. Hatalmas szelet húsok, minden fajta friss főzelékek he­vernek mellellük, a vendéglő be­járatánál nyilt tűzön nyárson sü­tik a malacot és vörös borral lo­csolják. A bárány haséba sörös­flaskát dugnak, hoay „elegáns alakja" legyen. A koszt hallatlanul változatos, olcsó én könnyű, hi­szen a legtöbb étel ros'on vagy n/árson késiü'. A legtöbb hús­étel — amint a nevük is mulatja : csebsbcsics, razsnica, csulbaslija, — íörök eredetű, amint hoay Belg­rád élete karakterének általában sok-sok török maradványa van. Ha az idegen, akit ;neg akar­nak tisztelni, bemegy a hivatalba, két perc alalt előtte gőzölög a tö­rök kávé. Naponta nyolc-tíz török kávét ittam meg, ezzel tiszteltek meg a skupstinában i», amikor meglátogattam Belgrád parlament­jét. Ez a török kévé leírhatatlanul jó, ízletes és aromái, amellett a kisebb helyeken már egy dinárért lehet kapni és ott főzik az ember előtt. Magasrangu katonatiszt és közlegény — egy asztalnál Amikor liz nappal ezelőtt meg­érkeztem, még tél volt, a bundá­ban is fáztam, ma pedig már a könnyű tavaszi kabát is terhemre van. A tél itt tavasz nélkül sza­lad ét a nyárba, az emberek ma délelőtt már kabát nélkül sétáltak a belgrádi uccán. Nyugati ember számára elkép­zelhetetlen ennek a városnak a demokráciája. Mindennapi dolog, hogy magas­rangu katonatiszteket közlegények­kel együtt lehet a vendéglői asz­talnál látni. Egy faluból valók. A miniszteri előszobákban egy­más mellett ülnek generálisok és parasztok, egyszerű iparoBemberek és képviselők és mindegyikre sor kerül. E?yellen cim van csak: gospodin, — ur — ez mindenki­nek kijár, de a miniszter éppen ugy gospodin, mint a szolgája ... Arisztokratikus vonást csak .gy helyen fedeztem fel: a villamoson... A belgrádi villamoson nincsen átszálló jegy, akér csak Rómában. Nagyjában három fajta jegy van: féldinéros, egy dináros és másfél dináros. Reggel nyo'c óra előtt minden jegy fél dinárral olcsóbb. Aki azonban az első kocsiba száll, annak féldinárra! többet kell fi­zetnie. A pótkocsi jelenti a demok­ráciát és az első kocsi az arisz­tokratizmust. Nappal az első ko­csi üres és a pótkocsi van tele, este srinház után, vagy a mozi végeztével a pótkocsi üres és a drága kocsiban nem lehet helyet kapni. A texi Belgrádban feltűnően drága. Az oka ennek bizonyára az, hogy az egész város hegyeken fekszik és a benzin drága. A taxi­standokon csupa remek kocsit lehet lá'.ni, a legújabb francia és amerikai mérkékat, ezek az autók jobbára magónkocsik és a tulaj­donosaik — orvosok, ügyvédek — dolgaik végeztével kiküldik a ko­csikat a standra. Nem tudom, milyen volt ezelőit a hangulat a magyarokkal szemben, azt azonban meg kell állapitanom objektíve, hogy me a barátkozás őszinte és szivekből fakad. Ennek sok jelét látom mindenfelé. A ven­déglőben a cigány magyar nótá­kat játszik, a magyar filmnek átütő aikere van és Gaál Franci, meg Eggerth Márta a legnépszerűbb filmsztárok ilt. Mindenütt magyar beszédet hall az embar és Jugosz­lávia legnagyobb magyar napilap­jának, a Napló nak nem csak a publicitása igen riegy, hanem en­nek a lapnak komoly súlya is van. Akik a régi időkből magyarul tud­nak. szívesen beszélnek magyarul és Balerád legnagyobb lapjának főszerkesztője, Ljuba Popovics mo­solyogva beszélt nekem magyarul budapesti egyetemi esztendeiről. Azok, akik legutóbb részt vettek a Budapestre rendezett kirándu­láson, elragadtatással beszélnek erről és alig várják már, hogy a Nemzetközi Vásárra újra felmen­jenek. Apró figyelmességeknek nagy eredményeik vannak. A bu­dapesti állatkert nemrég két orosz­lánt éB egy kengurut adott a belg­rádinak, egy héten keresztül egész Belgrád erről beszélt. Az őszi belgrádi vásáron Magyarországnak külön pavillonja lesz és bizonvos, hogy a jövő évi Nemzetközi Vá­sáron Jugoszlávia is önálló pavil­lonnal vesz részt. Valahogyan az az érzésem, hogy ha alaposan megismerjük egymást, akkor riegy lesz a mi kellőnk ba­rátsága: ez a nép itt alapjában véve jó'elkü és jósrivü és nem tehetek róla, de ugy érzem, hogy a magyar és a szerb, amely egy­formán nyögte évszázadokon át a török igát, sohasem is haragudott egymásra... Paál Jób Békésmegyeiek szállodája Pesten a Metropole Rákóczi-ut 58., a város szivében 150 szobás modern családi szál­loda minden kényelemmel. Kávé­házában Pest és a vidék előkelő közönsége találkozik. A János Vitéz Sörözőben a rádióból is­mert Csóka Feri hires cigányze­nekara játszik esténként. A gyö­nyörű Télikertben délután és este tánc. Vírány amerikai-rádió zenekara, Seb6 Miklós rádió­énekes énekel. Lapunk olvasóinak lemérsékelt szoba­és penzióárak Tsleion : 1-389-50.

Next

/
Oldalképek
Tartalom