Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) április-június • 72-145. szám

1937-04-11 / 81. szám

1937 április 11 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 Orosháza száz éves harca Kiscsákóérf Irta: Szabó Pál A falu-haladás szemponijából nem mindennapi jelentőségű for­rásmunka jelenik meg a napok­ban: Szabó Pál tanárnak, a Ma­gyar Távirati Iroda orosházi szer­kesztőjének „Oroshása" cimü könyve. A nagy érdeklődésre számot tartó miiből közlünk itt részletet, amelynek különös ak­tualitást ad tegnapi, Kiscsákó vég" leges elszakadásáról hirt adó cikkünk. Orosháza nem először mérkő­rzik a kiscsákói puszléérl. Ponto­san 100 esztendővel ezelőtt kez­dődött egy másik ctata s talán napra is puntosan 87 esztendővel ezelőtt végződött. A „Hazai és Külföldi Tudósítá­sok" 1833. Kis-Asszony Hava 17 ik napjáról keltezett száma pozsonyi tudó'ilést közö'. A tekintetes Ka­rok és rendek megszakítás nélkül tartott 80 ik ülésükben végre ha­tároztak a legelők osz'ályozása s a lakosok és földeeurek legelőinek elkülönítése tárgyában. Falunkat érintően többek között azt, hogy a lakosokat itlelő legelőrészből „minden telekre 22, még p<»di« a a termékenyebb télvon 1200, a soványabbon pedig 1300 négyzet­ölével számolt hold essék." Eleink hirtelen számadást cii­néltak, a 22 holdat megszorozták az úrbéri telkek számával: 238 al s instanciáztak. Azaz, hogy leg­először is a zsellérek instanciáz­tak. A községnek 30 öreg, 6 har­madfű és 3 éves bikája volt eb ben az esztendőben. Azonfelül magántulajdonban is volt néhány. Akik e nemes állatok teherbíró­képességét ismerik, elképie'hetik a szarvasmarhák szómét. S elkép zelhetik a nagy rökönyödést. A régi rend szerint is kevés volt a legelő, most a megmaradt kicsit előezör iy a tehetősebbek foglal­ták le maguknak. Az uj legelőhöz 443 jobbágynak volt joga 757 há­zas zsellér és 742 héstnélküli zsel­lér még haszonbér mellett sem tudla jószágát hova hajtani. Instanciáztak hát, mielőtt fellé zadtek volna. Először az udvari kincstár „kegyes urait" kérték, en­gedjék meg, hogy az Arad, vagy Csanád megyékben fekvő kincs­tári puszták egyikén, (legszíveseb­ben Meggyesen) legalább is 600 család a területhez képest kegye sen arányosítva letelepedhessen 8 ott a maga, valamint jószága élel­mezési sorsát biztosítsa. „Az esedezők kérelmüknek hely nem adathatik" irta az udvari ka­mara nevében a határozatot bi­zonyos Szöllősy József. Azutén a „Nagy Ki Terjedésű Tekintetes Nemes Arad Vármegye KegyeB uraihoz" esedeztek ugyan­azért. áÉppen ugy hiába. Pedig még azt is megígérték, hogy uj ©lőfogatoi utat nyitnának a tekin­tetes-nemes Arad vármegye fel­sőbb Pankotai vidékeire s hogy „a tek. Ns. vármegye kebelén ál­tal a jól tsinólt ország ut a szom­széd Ns. Erdély Országba a ka­tonaság kelisére, valamint keres­kedési közlés tekintetébe is — ne vezetessé válna". Még sz alázatos „Nagy Ki Ter­jedésű" jelző is célját tévesztette. Erre ujabb instanciákat irtak Horvát György biró, Pukánszki Mihály aibiró, Verrasztó, Harsá­nyi és a többi esküdlek. Most mór 8zenlgyörgyi Horváth János és József méltósőgos császári ki­rályi kamerás urakhoz. A szente­tornyai pusztát kérték bérbe. ígé­retet kaptak, a puaztát a komló slaknek adták. Nem volt más választás, ott kel­lett bérelni, ahol adlak. Gróf Ká­rolyi György főispánnál, Orosháza „leg kegyesebb Földes Uránál". Szent György hava 9 én kötötték meg a srerződést a „pesti Grófi nagy diszü a fényű palotában". Uzsoraáron 5 forintot Ígértek a 3000 holdas puszta minden hold­jáért. Más — jobban termő — ré­szeket féláron, meg 36 pengő kraj cárjával bérelt falunk a legkegyel­mesebblől. Ctákó tehát már a bér let elején elviselhetetlenül drága volt. És sok csepSs is érte a falut. Lázadás — A megye hiie szerint Balassa Pál uszította az elégedetlenkedő­ket. Kis fegyelmi eljárás féle is folyt ezért a jó pap ellen. Pók Dienes egyházi felügyelő védte a papot: „— a balraérlésekből és tudat­lanságból kerekedett rajongást s népiolon?ást egy felől Balassa Pál lelkész népszerűsége, más fólől pedig március 26-iki lelkes be­széde s csillapiiása tartotta csak egyedül meg kellő korlátok kö­tött." Ezt ugy kell érleni, hogy aznap leves előtt nem lázadlak eleink. Ebéd után ezo^ban már nem ha­tott a beszéd. Ö^sze is verődtek két óra tájt, vagy négyszázén Ju­govits szolgabíró lakása előtt éa követelődztek. Maguknak a földet, régi terhek törlését, uj előjárósá­got; marhóiknak a csákói legelői. S mert a vármegye tudta, hogy egy ebéd ulóni lázadás minden­kor megfontoltabb és komolyabb, mint az üres gyomorral végbavitt, — igérstet Is tett. Április 4 én azután ennyit vál­tott be az Ígéretből, amennyi csak tőle 8 a falutól telt: kicserélte az elöljáróságot. A nagy étvágyú tömeg azonban ezzel nem lakott jól s nem laktak jól a marhák. Uy, bór a szolga­bíró „őszinte gyengédséggel, tisz­ta magyarázatokkal igyekezett el­vonni a népet a tévutról, azok — inyök szerint beszélő, alattomban működő lózitókra hallgattak s az uri kisebb kir. jogokat kasdlék bi­torolni". A komolyabb kilengésektől csak a tavaszi mezei munkák s az ara­tás vonták el őseinket. Később a szerb betörés, az u. n. becskereki táborozás jelentett szünetet. (Ele­ink általában csak ünnepnopon láaadozlak, vagy, ha nem akadt más elfoglaltságuk.) A honvéde­lem szüneteiben kétszer is haza­ruccantak nemzetőreink s írja a szolgabíró: „Rögeszméjük volt a foglalás, különösen pedig a csákói pusztá­nak, mely mér két év óta az ura­ságok birtokában volt, mindenáron visszafoglalása és a szándékukat, egyik nemzetőri, időközben válasz­tott, meg sem hitelt kapiiány, ne­mes Saakolai Sándor vezérlete alatt számosabban együtt, a helyszíné* E<?y nyáron 1045 marha hullott el. Kérték hát a grófot, engedje el a haszonbér felét, mert vizes is a föld, meg tzikee is. — A gróf nem engedett. Rageszkodott a föltéte­lekhez. Még 1846 ban is ragasz­kodott. Ebben az évben már 15 forintba került minden számos ál­lat legeltetése. A lerongyolódott falu tehát nem fizetett. Mire a gróf kidobatta eleinket a bérletbői. Elő­ször ez uri székkel, azután a hét fz^mélyes táblával. Még a csá­szár is neki adott igasat. A 3sabadságharc kitörésekor 1:0 ra állott a harc a gróf javára. És az eredményen az első felelős mi­nisztérium sem válijztalott. — A grófnék volt igaza. I sy látták a jo­gósstok. Da nem igy látta a falu. Valahogyan félremagyarázták a márciusi pontok nemes intézke­déseit. A szent lelkesedés felfü­iötte a fantáziát s az urbériség megszüntetését az örök váltság megszűntének értelmezték. Ekép­pen is viselkedtek. — Innen folyt, hogy március 26-án megjegyzé­sekkel kisérték a „keletkezendő törvénycikkek tudomásultételát." teli gyomorral re kimenve, valósággal szeptem­ber hónapjában teljesítették is." Az uradalom jogaira hivatko­zott, Orosháza a nemzetőrök fegy­vereire s arra, „hogy Csákó elfog­lalása, mindnyájuk közös akarata volt. És nem találkozott ember, ki ellenkezőt mondani merészelt vol­44 na. l:l-re állott a küzdelem s no­vember 27-én kezdődött a mőso­dik félidő. Addig az aradi táborban tevé­kenykedtek nemzetőreink. Itthon pedig a lázongó községhez alis­páni felszólítást intéztek és statá­riumot hirdettek. Jugovits szolga­bíró igy ír erről: — Midőn november 27 én az alispáni felszólítást a községházá­nál a csákói puszta visszabocaáj­tását illetően felolvasni szándé' költők „lőn rögtön iszonyú zaj és ingerültség." „Én, mint alispánilag kiküldetett tisztviselő csak szemtanú lettem volna a felszólítás irányában tör­ténendő eseményekre nézve, azon­ban fájdalom, nem csak mint tanú, hanem egyedül Isten jóvoltából, mint életben maradott tisztviselő nyilváníthatom, hogy ez alkalom­mal a nép dühe, különösen Ágos­ton Györgynek lázító szavaira nem esek a megye és az alispáni hi­vatal tekintélyének lealacsonyitő­séra, de saját hivatalos egyénisé­gemnek is csaknem agyon vere­tésére szolgáltatott alkalmat." 8 frt. akasztófára Vámossy doktor volt a képvi­selőtestület elnöke. Őt is megci­bálták az emberek. A tárgyalás során tanuként vallolt a doktor. A maga sérelmét nagylelkűen el­hallgatta és senkit sem vádolt. Talán könyörületes szívű voli, ta­lán nem merte vállalni a bűnösök elitéléséért őt illető felelősséget. A szolgabíró mepgásoláaát se látta, caak azt, hogy Jugovits fö/eg nél­kül menekült, minthogy a föveget „az udvaron hajigálta fel s alá a bősz tömeg". A „bősz tömegből" 26 ot itélt el a rögtönüélő törvényszék. Huszon­ötöt hosszabb-rövidebb fogházbün­tetésre, egyet halálra. A leg inomabb nGUTEX" gumifonalból minden szinben és minőségben készült gumifüzők meleg vizben is moshatók Eszel kapcsolatban irta Szilasi Horváth György lörvénybiróur 1849 január 12-én Orosháza község pénz­tári naplójába: „Giba Györgytől meg vett és Akasztófára forditolt egy fenyü fáért... 8 fri." Giba György örmény kalmőr volt, nyugtója s a naplótétel a 13 as számot viselték. A fenyőfából ácsolt szerkezetre padig Olá István sze­gedi históriás! akasztották fel 1848 december 17 én. Miért éppen őt s miért nem Ágostont? — nem tudjuk. 40 évvel a szomorú eset ülőn Oláh György megitta a békésme­gyei szabadságmozgalmak törté­netét, de sem ő, sem Karácsonyi János, nem derítették ki a szomorú szenzáció hátterét. A bünügyi ira­tok közül pedig éppen a halálos ítélet aktái hiányoznak. Mintha cselt valami szégyenkező elsü­lyesztette volna azokat. Annyit tudunk, hogy Olá János Táncsics és más baloldali politi­kus röpiratait árulta 1848 novem­ber első hetében az orosházi pia­con. Korábban másfelé árulta. És mások is árulták. A röplapok cime sem*okatmond: „Poü'ikai kis káté", őszinte szó­zat a néphez", „Az 1848. évi tör­vények legújabb magyarázata", „Szabad hangok", „Nemjtell szer­zetes rend", „Metternich", etb. — Példányt nem őriz belőlük a levél­tár, mert a röplapokat elégették. De bizonyosan tudjuk, hogy Olá november 16 án mór rab volt. A lázadás meg csak 27-én tört ki. Igy csak sejtjük, hogy célszerűségi okokból akasztották fel a zabolát­lan sajtó vándorló rikkancsát. A többi huszonöttel azonosította ma­gót a nép, Oíával senki sem tö­rődött. S mert a közigazgatásnak elrettentő példára volt szüksége, a szegedi históriás lett a Csákóért folytatott harc első halálos áldo­zata. A csikorgóan hideg decemberi hajnalon 40 csendőr, 6 csendbiz­tos, 21 megyei hajdú és egy hu­szórzászlóalj alkotta a kivégzési négyszöget: s a megye cigánya 6 rőfnyi kötélből készült hurkot do­bott Oiá nyakába. A tehéntelen árus üvegesedő szemére pedig ré­fagyott a csodálkozás: miért éppen ő halt meg az orosházi marhák kövérebb legelőjéért ? fílinket támogat, ha hirdetőinknél vásárol

Next

/
Oldalképek
Tartalom