Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) április-június • 72-145. szám
1937-05-09 / 104. szám
4 BMZsroeavEi KOZLCNV 1937 május 9 Imperátorok és rabszolgák lábainak nyomában . Ez a riportom nem akar bevezetés lenni uj sorozatom cikkei elé, hiszen: e cikkek között nincsen más kapcsolat, egyesegyedül a tengernek az a kanyargó partja, amelyen heteken keresztül csavarogtam. Kitűzött céllal jöttem el ide és — bevallom most — éppen csak azt az anyagot nem tudtam feldolgozni, amire magammal szemben kötelezettséget vállaltam bolyongásom kezdetén 1. Keskeny téglákból, amire római légiók számait préselték, épitenek erre felé kemencét az emberek éa a tengerpartnak nincsen egyetlen olyan pontja, amelyen régesrágen megszűnt kullurénak nyomaira nem akad az ásó, ha csillogó acélával a feketén puha, vagy fehéren meszes talajba süllyed. Muzeumok vannak teiisteie a kinccsel, amelyet két kézzel szór ma is a világba szerteszét népek országútja: a dalmát tengerpart. Ezen az országúton bolyongtam azokban a hónapokban, amikor a hátam megett vakitóan csillogott a hó a hegyeken, előttem pedig éretten lógott febérvirágu fáján a narancs. Előttem sokan jártak ezen az országúton. Imperátorok és rabszolgák. Gótok és avarok, Fünicia iráitudó népe, északról a normanok és oroszok, Hellas és Bizánc művészetét hirdetik korinthosi oszlopok sárral fedetten a föld mélyében, vagy büszkén reneszánsz és barokk paloták előtt. Mecsetek karcsú minarettjein a müezzin borult le Allah előtt, nyugatról Velence és Genua hajóit hozta az öblökbe a szél, ezekben az öblökben a spanyolok ágyúi bömböltek és a hegyekre — olyanok ezek, mint a Marson kialudt vulkőnok — a korzikai világhódító: Napoleon robbantott utakat. Faraók szfinkszét és Assuan bányáinak porfir oszlopsit Diocletianus hozatta gályákon a Nílus partjáról és a kazamatákban imperátorok korbácsütései avattak martirokat. Szaracénok égették fel békés falvak jámbor lakénak csöndes hajlékait és Klis vára körül tucatszámra találják ma is kerakterisz tikus nyílhegyeit Dzsingiszkán hordáinak. Még kínai mandarinok is csavarogtak erre a tatárok között. Imperátorok és rabszolgák lábainak nyomát taposom fákba terebélyeseddtt mimózák és leanderek mámoros illatában ... Vájjon kik voltak a dalmaták, akikről ezt a vidéket elnevezték ? Senki se tudja. Az országrész elnevezése se egészen helytálló. A világtörténelem sorón egyetlen egyszer se létezett olyan ország, amelynek Dalmőcia lehetett volna a neve. Trogirtól a kotori öbölig és azon iul az albón határig élt, harcólt. diplomatáival keverte a kártyát egész sereg önálló város-ország, a régi Zára, Spalató, Trau, Ragusa, Epidaurus, Cattaro, de e városok fallal körülvett határain tul már vége szakadt Dalmáciának. Talán : igy mondták ezt nekem tudósok és okom van ró. hogy higyjek nekik, e városokat lehetne Dalmáciának nevezni, alig puskalövésnyire tőlük már Horvátország népe él, a crnagocok hegyei feketéllenek és Bosznia határát jelzi az első kilométerkő az országúton. A falakon belül: a városi kultura : évszázadok óta itt kódexeket irtak, Tizian, Tintoretto és Rafael képeit őrzik székesegyházakban, aztán az aranyos szélű, bíbor-bársonnyal áthúzott székeket, amelyekben a városok fejedelmei hoztak igazságot, a quatrocento mesterei vésték szobrokká a márványt és Petrarca kortársai daloltak szerelemről. De: ezeken a falakon tul mór primitív sarujával a lábaszárán, dúdolva és feketére sülve a déli nap hevétől: ballag öszvére és szamara mellett a paraszt, Bokáig csak megsüvegelte a betűt, amely olyan rejtelmességet jelenteit neki, mint nekünk a cserépbe vésett asszír ékírás . . . Évszázadokon őt külön fejlődapfény és virágerdő! A TRANSCONTINENT meseszép társutazásai A megbízható és előkelő TRANSCONTINENT utazási iroda páratlanul olcsó társasutazásokat indit. A részvételi dijakban az útiköltségtől kezdve a kitűnő szállókon és bőséges étkezéseken felül a balesetbiztosításig, a podgyász szállításig és biztosításig és a borravalókig minden bennfoglaltatik. Filléres hajó Bécsbe (május 14 18) Útlevél nem kell! — P 12.80 Olasz tavak (május 16 27) — — — — « 250.— San-Remo és Ospedaletti (május 16 27) — — « 168.— Abbázia (május 16-27) — — Végig Olaszországon Capri szigetére (má jus 15-30) — — Rapallo (május 15-30) — — A dalmát tengervidék legszebb helyei: Split Arbe és Lessina sziget — A Magyar-Lengyel Egyesület a nyáron 10 napos tanulmányutat rendez Lengyelországba. A magyarokat mindenhol ünnepélyesen fogadják. Útirány: Varsó, Lowic, Krakkó, Csesztohowa, Zakopane. Ulazás teljes ellátással, útiköltséggel, podgyászBzállitássai és a borravalókkal csak 198.— pengő Sie&sen helyéi biztosítani! Részletes felvilágosítással levelezőlap-érdeklődésre is szívesen és díjtalanul szolgá _ < 154.— « 363.— « 313 — — — — « 155.— Iransconlínenl utazási iroda, Bpest, V Dorottya-u 7 és a Békésmegyei Közlöny kiadóhivatala BENGER gyapjú FÜRDŐRUHA különlegességek kizárólag TESCHERNÉL Bizalom bevásárlási helye! tek a városok és külön maradt vissza messzire mögöttük a hegyek népe. Kettejüket nem tudta közelebb hozni egymáshoz, c»ak: a huszadik század. 3. Európának volt egyszer egy or szága, amelyről keveset tanítanak az iskolában. Igazában talán akkor született meg, amikor Marmont marsalt Napoleon a „ragusai herceg" címével tüntette ki és meghalt azon a napon, mikor a korzikai csillag Walerlonál lehanyatlott. Illyr királyságnak hivták ezt a birodalmat, emlékeit nem őrzi számunkra más, csak egypár okirat Split, Dubrovnik, Venezia és Paris levéltáraiban. A területe hatalmas volt, az élete: rövid. Mindössze öt, vagy hat évig tarló. Históriás könyvek helyett operettszin padokon beszélnek és énekelnek kuplékat róla. Bevallom most: Amikor a spliti kikötőben elhagytam a Jadranska Piovidba hajóját és utamon az első tanácsokat kértem Culic úrtól, a Putnik igazgatójától, célom volt még: felkutatni emlékeit ennek a rövid életű és elfelejtett országnak. Hiszen: csak tegnapelőtt halt mesr, igaz, hogy Európa mapáját százszor szabdalták át azóta, hogy a ragusai herceg szobra számára mőrvőnyból faragtak talapzatot Trogir várának romjai mellett. Ma is ott áll a talpazat, szobor sohasem került föléje és az idegen, aki a középkor épségben maradt városában csavarog, nem ludja miért éktelenkedik a csonka kődarab a régi kapun. Könyviárak fóliánsai között szerettem volna elmerülni és Conte Gonza palotájába vágytam Marmont memoárjaihoz. Nem ismeri őket még a világ. Az első napon azonban rájöttem arra, hogy: ezek a memoárok engem se érdekelnek. Lehet, hogy érdekelnek egyszer ha gazdagabb leszek ráérő időben és löbb lesz az ősz hajszálam, mint a fekete. Ha majd a csavargás helyett abban telik a kedvem, hogy könyvtőrba üljek és tudósok mondanivalóit irjam heteken keresztül a noteszem lapjaira. Most: az élet árja ragadott magával és szégyelem bevallani: az első napon elfelejtettem a ragusai herceget és maréchal Marmoni csak most jut eszembe, amikor utoljára megírom első cikkemet a többi riportom elé. 4. Minden cél nélkül csavarogtam a népeknek ezen az évezredes országútján és minden lépésemnél témába ütköztem, amiről tudom, hogy érdekli az olvasót, mert érdekelengem. SzortirozŐ8nélkül habzsoltam magamba az!, amivel a I tengernek ez a partja megajőndéAndrássy-u 7. Tel: 480 kozolt. Mátyás korának reneszánsz palotáiból zuhantam le Diocletianus kastélyának pincéibe és kapaszkodtam fel onnan Nikita cetinjei udvarházához. Korszakok folynak itt egymásba és e korszakok között nem állitolt határkövet még az idő sem. Hiszen : a római légiónóriusok itt felejtett dárdáival védekezett ezer esztendő multán kicsiny szigetek népa veszedelmek idején és Jupiter templomában a Szent Szűz oltára előtt keresztelik meg a csecsemőket. Bujább a fü is, ahol harcosok nyugszanak és tüzesebb a bor, amelyet elfelejtett kripták mellett szüretelt szőlő ajándékoz nekünk. A buza amelyből kenyerünket sütik ezen a tájon, ott nő, ahol vér folyt egykoron kastélyok birősáért. Es ez a vér felszalad ma is a bu7.a szárába... Egymásba szaladnak itt a korszakok, az élet soha, egyedül csak históriát iró tudósok állítanak határkövet a mesgyékre. Az Anjouk liliomai. Velence szárnyas oroszlánja, Ragusa szentjének püspöksüvegü képe békésen megférnek egymás melleit és kár, Szulejmann lófarkai nem maradtak meg, legalább kuriózumnak a turista számóra. ...Közöttük bolyongani, bevallott cél nélkül, sutba dobolt programmal, egyik napon nem tudni, hogy mit hoz a holnap, egyik este se sejteni, hogy a másikon vájjon melyik csücske a tengernek ad pihenést, avagy uj élményt: falette érdekes még annak a szómára is, akinek sehol e vilőgon nincsen otthona... 5. Minden nap: uj város, minden nap: uj élmény, minden napi uj emberek és minden nap: uj fejezete a históriának. Képzeljük csak el: volt-e csak egyetlen nap is, mondjuk abban az esztendőben, amikor második Lajos király holttestét találták meg a mohácsi síkon, hogy a tengerpari egyik városában ugyanaz történt e, ami a másikban megesett. Olyan közel élnek egymáshoz ezek a városok, hogy autóval egy nap alatt valamennyit be lehet jőrni. És mégis: mindegyiknek mős volt a lörvénye, más az uralkodója, mások a szokásai, más és más cifra ruhában jártak a katonái, más volt az érdeke, máshoz húzott a szive még akkor is. ha valamennyien egy nyelvet beszéltek és közös volt az a sok-sok bölcső, ahonnan az életüket meritetlék. Annyira szétágazott itt minden, hogy mosolyognom kell, ha unottan olyan könyvet veszek a kezembe, amelyiK Dalmácia históriáját egy kalap alá akarja szorítani. Szakasztott ugy, ahogyan mós a témája minden most soron következő riportomnak, azonképpen tarka volt az élet itt, mint a kaleidoszkópban csillogó üvegcserép.
