Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) január-március • 1-71. szám

1937-01-05 / 3. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1937 január 10 | SCHEYJÁNOS | Késő délután volt. A faíi óra negyed hatot mutatott. Schey János, az Árpéd-fürdő fáradhatatlan gondnoka olt ült íróasztalánál. Dolgozott ... A pénztóroskisasszonnyal számolt el a napi bevételről. Azulón eszébe jutott, hogy bélyeget kell hozatnia. Hótsó zsebéhez nyúlt, hogy pénztárcáját elővegye s eközben eszméletét vesztve feje hirtelen oldalt hanyatlott. A megrémült Druskóczy Margit kétségbeesetten Kiáltott segítségért. A fürdő alkalmazottai felrohantak az iroda helyiségébe s az íróasztal félrdloiósával emelték ki szegény főnöküket. Átvitték a szomszédos helyiségekbe, melyek lakósót képezik • közben orvosért telefonáltak, de az mór csak a beállott halólt konstatálhatta. Az ötperces dráma végetért... * A kötelességteljesítés volt mindene. Betegsége sokat kínozta, de azért soha percig nem lankadt, örökké a fürdővel foglalkozott s boldog volt, ha valakivel csak beszélgethetett is arról az üzemről, amelynek alapításában neki oly nagy szerep jutott. A mélyfúrás — ez volt kedvenc témája, ezt tervezgette nap nsp utón s senki sem bízott benne annyira, mint ő, hogy egyszer rövidesen elérkezik majd az az időpont, amikor az elgon dolások valósággá érnek. A munka embere volt, snnak élt csak s a városi tisztviselői kar egyik legderekabb, legjobb tagjának számított mindenkor, aki ugy bánt a közvagyonnal, mintha személyes tulajdona volna. Cseppet sem kímélte magát, habár tudta, hogy súlyos beteg. 0 y erőfeszítéssel, akarással és lendületlel dolgozott, hogy még egy életerős embernek is tulnegy leit volna az a teljesítmény, amit nyújtott 8 melynek végül is áldozatul eseti. * Halóiét széleskörű rokonság gyászolja. Porig sújtotta a tyősz mósodik feleségét, Boross Ilonát, Kolpaszky László dr. h. árvaszéki elnök CBBl6dj6l(KoIpaszkyné Schey Rózsa testvére volt), végül mánk testvérét, özv.Megyeri ImrénéSchey Rózsát, aki jelenleg Amerikában él, azulón Borosa Mártont és családját: epósáéket és sok mást. Az Árpőd-fürdő Schey Jánost saját halottjának tekinti. A gyász l.ülső kifejezéséül az üzem szerdán teljes szünetet tart. Aznap délután fél 3 órakor kezdik meg a temetést a Bánszky-ucca 1 sz. gyászházban — a fürdő közüzem jellege miatt történt ilyen intézkedés —, innen kisérik a holttestet a Széchenyi-liget melletti katolikus temetőbe, a családi sírhelyhez. * Schey János Békéscsabán szülelett 1886ban. Itt végezte el a középiskolát, azután elkerült szülővárosából Erdélybe s bányatisztviselő lett, majd évek multán a kissebesi gránitkőbánya igazgatói címével ruházták (el. A háború kitöréséig élt Alsórákoson első feleségével, maj 1 hadbavonult. A katonai szolgálat közben súlyosan megsebesült, srapnell érte és haslövést kapott. Azonnal operálni kellett s isteni csoda volt, hogy megmentették. Amikor kissé jobban lett, katonai szolgálata alól felmentették, majd később hadirokkantnak nyilvánították. A háború befejezte után rögtön menekülnie kellett, hová is jöhetett volna máshova, mint szülővárosába. Bútorait, értékeit a nagy sietségben elkótyavetyélte s sietett oda, ahol nem kellett letagadnia magyar voltát. Hazatérve Kovécsik Jánossal együtt megalakította a Városfejlesztő rt.-t, amely ' magjává lett az 1922 ben létesült strandés 1927-ben megnyílt gőz-, kád- és vízgyógyfürdőnek. Az Árpád-fürdő rt. igazgatójául alkalmazta s később, amikor az összes részvények a város tulajdonóba i mentek ót s megszűnt a részvénytársaság-jelleg, mint gondnok, továbbra is ő irányított. Betegsége sokat kinoita, hiszen a golyó testében maradt, de azért rendületlenül dolgozott egészen tragikus halála bekövetkeztéig. A pápa betegsége óvatosságra int — mondja a hivatalos jelentés (A B. K tudósitója jelenti.) P<us pópa betegségével kapcsolatban tegnap hivatalos jelentést ad lak ki. A szentatya egészségi állapotát a betegség kezdete ulón egy hónappal így foglalják össze : A betegség alepoka az érelmeszesedésben keresendő s ez különösen szivizgalmat okoz és a szív működését zavarja. December első napjaiban szivokozta zavarok kö vetkeztében vérkeringési zavarok állottak be s ezek lelték szükségessé, ho^y a pópa betegágyban töltse id?j^

}. A nyugalom és a kellő gondosság kö/etkeztében a vérkeringési zavarok ingadoztak, azonban most átterjed ek a bal'őbra, ahol ezelőtt fájdalmai jelentkeztek. Ugyancsak hasonló tünetek mutatkoztak a jobblábon is. Ezeknek a vérkeringési zavaroknak megszűnésével remény vsn arra, hogy « helyi zavarok eltűnnek. A pápa betegsége mégis óvatosságra int nemcsak a betegség természete, hanem magas kora miatt is. Hadianyagot orosz gőzöst tartóztattak fel a nemzetiek uizónaszádjai (A B. K. tudósitója jelenti.) A nemzeti csapatok előrenyomulásuk során három falut foglaltak el és állásaikból tüzérségi lüz alá vetlék az Eskoriólból Madridba ágazó utat. A nemzeti csapatok jól felfegyverzett erőkel vetettek harcba, mert céljuk, hogy elfoglalják az Eskorióltól nyugatra eső vidéket. Ha sikerül, u?y a fővárostól északra kiegyenesítik a harcvonalai. Az olasz légügyi minisztérium megcáfolta, hogy Cadizban ötezer olasz katona szállott partra. A nemzeti csapatok több úszónaszádja feltartóztatott a gibraltári szoros közelében egy „Comilis" nevü orosz gőzöst, melyet később Ceutóba kisértek. Az orosz gőiös 3400 kilogram hadianyagotakart vinni a valenciai kormánynak. Néhány szó a jelmezekről Irta és a Csaba VE bálbizottsági ülésén felolvasta Mázán László reálgimn. tanár • Elmúlt a karácsony, el a bohókás Szilveszter és maholnap itt a még bohókősabb farsarg is, egyik legkimagaslóbb eseményével, a városunkban mór hagyományossá vált vívó jelmezbállal. E-ízel kapcsolatban szeretnék pór ezót szólni itt a jelmeskérdésekről. Azonban távol áll tőlem s az alkalomtól is, hogy tudományos szempontok szerint foglalkozzam a dologgal. Semmiféle jelmeztani tanulmányra, lexikonizü fejlődés-, művelődés, vagy bármiféle más történeti felsorolásra és adathalmozásra nincsen most szükségünk, még csak művészeti szempontokból sem akarom taglalni a kérdést. Szomorúan fog bennem csalódni most az, aki pergamentszóraz és dermesztően komoly értekezést vőr tőlem. Nem. Ez alkalommel inkább egy kis gyakorlatibb izü körülnézésre, csevegésre van talán s?.ükség és nagyon boldog volnék, ha írásommal egyrészt kedvet, öt letet s talán némi irányítást adhatnék az érdekelteknek s ezzel csak egy lei- picikét is hozzájárulhatnék a városunkban oly előkelő helyen álló vivóbál megszokott nagy sikeréhez. Azonban, még ha igy is fogjuk fel „csevegésszerüen" a dolgot, még igy se várjon senki sokat szerény írásomtól. Nem adhatok sokat, mert még ha nem is dicsekszem el hivalkodva — mőr mint ilyenkor szokás — közismerten szerény képességeimmel és nem takaródzom csekély szakértelemmel e téren, még igy is nehéz a kérdéssel részletesebben éa behatóbban foglalkozni, pláne „tippeket adni", mert hiszen a jalmezkérdés annyira egyéni kérdés, akár izlé?, akár zseb szempontjából tekintjük is az egyént. A szegény férjeket sem merem egészen magamra haragítani hatásos és egyúttal zsebbevágó ötletekkel. Hagyjuk csak a vőgásokat, különösen, ha épen vívókról van szó. A hölgyekel sem akarom hajbakapa n>, ha esetleg e?y „bomba ötletemet" olvasva, tizen is megjelennr-nek ugyanabban a jelmezben. N>m szorilkozhatom tehát másra, mint egy két általánosabb szempont lelárgyalásőra, amelyek szerény nézetem szerint elsőrendű fontosságúak egy jelmezbál hafásosés artisztikus képének kialakításánál. Azt hiszem, meg méltóitatnak egyezni velem abban, hogy a jó jelmez két leglényegesebb kelléke az izlés és az ötlet. Abban is megegyezünk bizonyéra, hogy ha a kellőt nem lehel összeegyeztetni, akkor inkább az ötlet maradjon el, de sohasem az ízlés. Mert az ötlet lehet sokszor ízléstelen, de az izlés sohasem lehet ötlet telen, hiszen a jó iÉléshez is „ötlet", találékonyság kell és nincs jobb öllel, mini egy nagyon ízléses jelmez. Mőr pedig — sajnos — nem mulhatik el jelmezbál, hogy vaskos, ízetlen ötletekkel, ízléstelenségekkel ne találkoznék az ember. Az is igaz viszont, hogy ezt szinle lehetetlen elkerülni, hiszen olyan nagyon sokfélék vagyunk és bármennyire is zártkörű legyen is az a bál és bármennyi e is „felmutatandó kivánalra" a számozott meghívó, a szegény rendezőség igazán nem teheii azl meg, hogy csakis és kizérólegosan jó izlésü embereknek küidjön meghi/ól. Annál is inkább, mert as izlés nem feltétlen függvénve és velejárója a társadalmi pozíciónak és kedvező vagyoni helyzetnek, melyek alap ján a meghívók rendesen íródnak. És épen ilt van a legnagyobb tévedés, — amit n»m hagyhatok figyelmen kivül. Ei pedig, hogy a legtöbb ember meg van róla győződve, hogy szép és hatásos jelmeze — különösen a hölgyekre vonatkozik ez I — csak a nagypénzü embereknek lehet, tehát ő inkább nem megy el a jelmezbálba, semhogy „snassz" legyen. Hót ez a legnagyobb tévedés I Nem állilok badarságot és nem mondom, hogy nem lény az, hogy megfelelő anyagi adoMeágok mellett természetesen könnyebb egy pompásabb jelmezt megteremteni, de ne fe'edjük el, hogy a „pompás" sem mindig ízléses és nem mindig halásoí. Bizonyos azonban az is, hogy egy jóizlésü ember — és ebben különösen a hölgyek mesterek — egészen szerény anyagi eszközökkel is kreálhat az előbbinél sokkal ízlésesebb, ötletesebb és hatásosabb jelmezt. Hogy mennyire nem irányadó a pénzkérdés ennél a dolognál, legyen szabad egy-kél példára hivatkoznom. Nagy, pesti jelmezbálon láttam eeyszer évekkel ezelőtt. Egy hatalmas, öles, s/ál férfi — ismertem 8 tudom, hogy igen tehetős és előkelő ur volt — római hadvezér jelmezébe öltözött. Ó.iási sisak, ragyogó vértezet, kard, kö peny slb. minden dus, pompás és drága volt a daliás vitézen, de minden hatást elrontott az arasznyi kis tunika, amely térden elulig szabadon hagyta gladiátori lábBzérait, melyen goriüaszerüen fejlett szőrképletek orditotiák világgá gaídájuk marcona és hedvez ri férfiúi jellegét. Ne érlsen félre senki engem és ne vádoljon meg „prüdséggel", da azt mindenkinek el kell ismernie, hogy férfi-ember bizony nem a legelragedóbb és legesxtétikuiabb látvány ilyen rövid micsodában — a hölgyekről itt egy szót sem szóltam, ugye? — seholsem, hát még egy fényes bálteremben. Biíonyos, hogy ez az ur káprázatosan festett volna a fórumon annak idején és ha talán nem pont hadvezéri, — de sikerei bizonyára lettek volna, mert kétségtelenül imponáló jelenség volt. De az is bizonyos, — mondom — hogy ott, a fényes bálteremben kényes, finom dámák és parfömillat között bizony rendkívül ízléstelenül, hogy ne mondjam guszlustalanui halolt meztelen és „erősen pihés" lábszáraival. Pedig bizony jó pénzbe kerülhetett annak a pompős jelmeznek az előállítása vagy megszerzése. Vagy lőltam pl.: egy erősen molett, „bizonytalan" korú hölgyet kis pősztorlónykőnak öltözve, ami természetesen épugy kiváltotta azt a bizonyos „hátamögötti" csendes derültséget, mint az, ha valaki a köznapi divatban nem öltözik he-