Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) január-március • 1-71. szám

1937-01-24 / 19. szám

4 ÖEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1937 január 19 A dráguló cipőárak ellenére olcsó leltári árusitás csak február 6-ig Megbízható minőségű maradék női cipők árai: P 5-90, 7*90, 8-90, 9'80 Adler Cipőházban déssel lépést tarthasson. A vas­úti oktatótiszt reggeltől estig tá­jékoztatja váltott hallgatóságét, azután pedig késő éjszakáig el­tartanak a vizsgák, mert ered­mény felmutatása nélkül előreha­ladni nem lehet. — Kell a tanulás, mert ma az a jó vasutas, aki nemcsak alkal­mazottnak tekinti önmagát, ha­nem üzletembernek is, aki min­den alkalommal a közönség ké­nyelmére és arra törekszik, hogy a tarifa olyan legyen, amivel a fél megelégedhet. A jó vasu'as­nak ma már épp oly jól kell tudni a kettős könyvvitel minden csín­ját- binját, mint a szemaforjelzés e­ket. * Messze értünk a kiindulási pont­tól, de valójában mindaz, amit Szabó István állomásfőnök el­mondott, éppen ugy vasutasprob­léma, mint hogy hogyan moder­nizálják a régi indóházat. Vas­utasprobléma, mely aronban kell, hogy érdekelje a közönséget an­nál is inkább, mert Szabó István áilomásfőnökben elyan embert is­mertünk meg, aki amellett, hogy foglalkozásénak fanetikus rajon­gója. együtt akar haladni azzal a várossal, nelyhez rövid máífélév alatt — ugy látszik — több köti mér, mint az áthelyezési aktén megszáradt aláírás. ha&hajtójc »A selyemruhás veszedelem nagyobb, — mint a sárga.« Egy japán professzor meséli . . . Odakinn már régen megvirradt. I Almos szolgálólányok kopott seprűkkel várják, hogy az urek hagyják már el a báltermet. Lévay bácsi, a pöstyényi Royal szálló kedvenc cigáryprimésa he­gedűjét ála alá szorítva, el-el húzza még az utolsó mulatozó gavallé rok nótáját, hogy... „Zug a zápor künn a pusz­tán, cifra szűröm jaj be na­gyon megázott..." A hegedű sir. Mélabús meló­diája visszhangzik a nagy terem­ben. Be sokat muzsikáit mér a mi derék cigányprímásunk ezzel a nóte fával. Királyokat és ural kodókat vidított fel, vagy könnye­ket csalt a szemükbe . . . t hogy parancsolták... s, ahogy ő akarta. Pöstyénben néhóry hét a att ugy megkedvelték, mintha világ­életében mindig csak itt husta volna a ropogós csérdá»okai, vagy sziv­hezszóló hallgatókat... A virágárus asszonyság a szálló halljában ül. A tá'céja, melyen néhány félóróvel ezelőtt még pi­ros rózsák illatoztak, most üres. A pénzét számolja... Laczkovics bécsi, a Royal öreg poriása peckesre pödrött bajusz­szal, frissen és mosolygósan üd­vözli az el-el szállingózó vendé­geket. Meglátszik rajta, hogy az éjszakátátaludta. Mindenkinek van hozzá nfhány meleg, baráti szava. Hja... az ilyen, öreg portások a szállodák lelkei. A Leczkovics bécsi is az. Minden vendégnek ismeri a bouarát, kívánságát és gondolatét. Nam is kell azt meg­mondani, kitalálja mindjért, hogy ki mit akar. A hideg jégvirágokat rajzolt az ablakokra. Áj atos asszonykák a hajnali misere sietnek. Gyönyörű teli reggel van... Igaz mese a »Felkelő Nap« országáról . . , A pöslyéni Royal szél'ó eg\ik sarkában különösen érdekes tér sasóg mulat. Maseo Neruse dr. tokiói nüegyetemi tanár, Madan Mahon Antal dr. mysorei tudós, Gandhi hindu nep/ezér jóbará'ja és Jan Broers, batáviai hejógyé­ros. Asztaluk mellett a jénhütő­ben finom francia pezsgő all. Az érdekes japán vendég visszi a szót. Hazájáról beszél . . . olyan sze­retettel és elregadóssal, n i.itha minden bajával, szépségével és verázaával egyedül az övé volna. Meg is mondom neki, hogy cso­dálom a japánokat, akik oly erő­nek és olyan hatalmasak, ho^y meg tudják félemlíteni ez egész világot. — Ön, a „sárga veszedelmei" gondolja — mondja mosolyogva. Sórga veszedelem nincs. Dehogy vagyunk mi erősek... Nézzen csak engem, milyen tyenge, vézna va­gyok magukhoz képest... Önök legfeljebb megcsodálhatják kultu­legszebb, legolcsóbb ajándék a óriási választék I Gesmey -nél (a postapalota mellett.) ránkat és művészetünket, de erő­sek nem vagyunk. — Én példéul — folytatja ér­dekes mondanivalóját — csodá­lom magukat, hegy bírják ki egész éjszaka mulatni, livornyézri és másnap frissen, üdén dolgoznak tovább, mintha mi lem történt volna. Meg vagyok róla győrődve, hogy ma olyan kimerült leszek, hogy egész nepot az ágyban fo­gom tölteni... Nem is igy gondoltam a maguk erejét — |vetem közbe. — Azonban fohse lett volna Japán viléghetalom — mondja Naruae doktor— ha az asszony o­kat felemelte volna a férfikorba... Valószínűleg a hölgyek rosszallani fogjók ezt a kijelentésemet, de meg merem mondani, ho^y én kizáró­lag ennek tulajdonítom hazám előretörését... Nálunk az asszony csak asszony marad és nem ez élet korményrudja, mint másutt, mint mindenütt és mint maguk­nál is... Ebben a pillanatban egy hölgy ment el az asztalunk mellett, Az rxotikus vendég elhallgatott és mély alázattal üdvözölte a se'yem­ruhás „veszedelmet"... A barátok ismerik egymást a legjobban . . . Neruse dokter mirtetyegy esz­terdő előtt hagyta el hazáját, vi léglörili tenulményulra mert. Fél­esztendőt töllött Amerikában, majd Néirelorsíéi<ba utezo't, olt azon­ban megbetegedett, su yos izületi gyulladást kapott, melyet orvosai tenécnóra Pöstyérjbe jött gyógyí­tani. Tul van mór a negyvenen, azonban a'ig léi?zik huszonnyo'c­harrr ircévesnek.Termete alacsony, modora kifogástalan. Az angol nyelven kivül iörve beszéli a né­metet, melyet réhényhónepos né­metországi tartózkodása alatt sa­játított el. Tanulmányéit hazájá­ban. Japánban végezte, must van először EurC pában. Mint minden japán. minden iránt érdeklődik, minden ujat amit hall, följegyez magának; ha hallja, hogy valaki Szezonvégi olcsó árak Gyebrovszky Károly Úri«z» búnál I Teleti i-ucco 23. száma ház eladó. dicsér egy elolvasott könyvet, me­lyet ő nem ismer, azonnat meg­kérdezi a könyv pontos cimét, író­jának a nevet és hogy hol jelent meg a könyv. Az adatokat pedig ismeretlen, soha nem látott ábécé­vel jegyzi be titokzatos kis note­szébe. — Érdekes dolgokat tapasztal­tam a tanulmányutamon — mordja Neruse doktor. — U Kye, köztudo­mésu, hogy Amerika ellenségünk. Azonban mikor e&y évvel ezelőtt megérkeztem Amerikába és meg­látogattam néhány gyárat, öröm­mel mutattak meg nekem min­dent. Sőt, talán kérkedtek is egy keveset a tudományunkkal, de mindent megláttam, ami látni való volt... Mig azonban amikor Né­metországba jöttem, mely tudva­lévő szövetségese Japánnak, na' gyon előzékenyen fogadtak, meg­vendégeltek mindenütt nagy ba­rátsággal, de félesztendö alatt mondhatom, semmit sen. láttam... Németországi tanulmányutam tel­jesen meddő volt... — Az „ellenség" ciaknem a tit­kaiba avatott be, mig a „barát" a iegridegebben elzáikózott elő­lem... Erre közbe szólt az óvatos hol­landus, Broers hajógyáros, aki eddig figyelmesen hallgatta japán barátját: „A barátok ismerik egy­mást a legjobban..." Közben teijesen megürült a bál­terem. A vendégek mind elmentek, csak. Lévty, a cigányprímás vőr an­gyali türelemmel: regi muzsikus­kabaia, ho^y a cigányprímásnak kell utolsónak elhagynia a bálter­met... Vagy pedig arra vér, hogy hátha akad meg valaki, aki el akarja hú­zatni a nótáját . . . Pedig en nem igen hiszem azt, hogy ez a három exotikus ven­deg belátható időn beiül muzsi­kaszó mellett mulatozni fog... (e- e ) Árverésre Luther-u. 12. ház 3 üzlethelyiséggel és 5 lakással, évi bérjövedelme 960 P. Előnyös fizetési feltételek Érdeklődni lehet Magyar-Olasx Bank Rt. Békéscsabai Fiókjánál Báli harisnya, •™m i keztyü, fehérnemű Teschernél Anrfréssy-ut 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom