Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) január-március • 1-71. szám

1937-03-21 / 65. szám

1937 március 21 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Külpolitikai szemle írja 3 Lustig Géza Nem igen seoklunk helyeselni Roaenberg Alfrédnek. Ám ezt, amit a francia diplomácia soroza tos kudarcairól ir. valónak érez­zük. Mit szól Anglia, mit szól Amerika ahhoz — lelkendezik a harmadik birodalom .spiritus rec­tora —, ami Európa szivében vég­be megy? Egvlk poroszló a másik utén hagyja faképnél őrhelyét a szégyenkalodénál, amit Versailles­ben berkécioltak össze. Ami iga?, ez igaz. Franciaor­szágot egyre-másra hagyják cser ben ssövetségessi. Elsőnek L»ngyelorszég dőlt ki a sorból. Pilsudszki ugyan, mig élt, amellett kardoskodott, hogy a ba­rátság, mely népe szivét a francia nép szivével egybeötvözi, avitha­tatlen, évi'hetetlen. Ám mit ér a potya ömlengés, amikor a tények az ellenkezőt bizonyitjók ? És mit tett Pilsudszki, amig élt? Ahol csak szerét ejthette, igyekezett a francia politikát elgáncsolni. Prá­gában is, Bukarestben is sokat tudnának erről regélni. Es ne gon­dolja senki, hogy utódja, Rydz Smigly csak egy pillanatra is le­kanyarodott volna az ösvényről, amit a halott előiíe kitaposott. El­látogatott ugyan Párizsba, végig­nézte a cécókat, amiket tisztele­tére csaptak, azt is elszenvedte, hogy Gamelin a becsületrend lo­vagjóvő üsse. Tovőbbment. Hébe­hóba, kirívó alkalmakkor, például akkor, amikor a Reichtwehr a sem­leges övezetbe bevonult, vagy akkor, amikor Faupel Spanyol­Marokkóban okvetetlenkedett, ber­zenkedni próbólt a német mohó­ság, a német sietség ellen. Ám alapjában ugyanazt cselekszi, amit bálványképe Pilsudszki cieleke­delt: ahol lehet, egyszer nyíltan, másszor suttyomban felfricskázza a Quay d' Orsayt. Ezekutón érthető a szemrehányás, amellyel Blum tavaly októberében Becket illette: Március 21 én, vasérnap 1—3—5—7—9 KELET buja pompája, NYUGAT raffinált technikája Róbert Hichens világhírű regényében: ALLAH KERTJE Marlene Dietrich Charles Boyer MAGYAR HIRADÓ Március 22-23-án, hélfőn, kedden Első bál Fox hiradó mi a fenét ér az olyan katonai siövetség, amely diplomőciai nyelv­re át nem ültethető, une alliance militaire, qui ne se iraduit pas en diplomatie? A francia diplo­mácia bizony régóta nem tudja, hányadán Is áll Lengyelországgal. Amig ez orosz bolsevizmus viru­lens méregként hatot', Lengyelor­szőg egyebet se csinált, mint szün­telenül azért ostromolta a francia diplomáciát, hogy ne ingerelje Moszkvát és ne engedje Berlin­hez közeledni és simulni. Most pedig, amikor a Szovjetunió átala­kult katonai diktaturávő, amely­nek éle a harmadik birodalom el­len irányul, az a nóta járja a Visztulőnál, hogy az ősi ellenség a Dny epei tői keletre és nem az Elbától nyugatra található. Nehéz eligazodni az efajta paradoxon út­vesztőin. Annyi azonban mégis kirí tekervényeiből, hogy Varsó elhidegült Párizstól. Más, fogasabb talány Bruxelles színeváltozása. Lipót király ugyan tavaly ősszel per longum et latum feltárta az okokat, amelyek Bel­giumot arru indították, hogy a glé­dából kereket oldjon. Á népszö­vetség kudarca az olasz abesszin tűzvész oltésőnél, a remény, hogy Németországgal bilaterálisán meg nem támadási szerződést köthet s főként a rexísta mozgalomi ezek lettek volna psychologiai rugói an­nak a lépésnek, amit Van der Velde hitszegésnek bélyegezett. Csakhogy ezek a mondvacsinőlt és hajuknál fog va előráncigált okok elég — oktalanok. Tudnillik, Belgium ma is ugy szerepel, mint a Iocarnoi pactum egyik forgatója, aki Franciaországgal és Angliával együttesen kezességet vállalt an­nak épségben tartásáért. Amellett a népszövetséggel sem ütötte ösz­sze a patkói. Azzal a népszövet­séggel, amelynek elapokmőnyo, 114. cikkelyében, szabad átvonu­lást enged Belgium területén a sértett hatalmaknak. Ssurkol és szűköl is emiatt a liliputi ország és próbál menekülni a veremből, amelybe belepottyant. Hol arra kéri Franciaországot és Angliát, hogy ne vegyék betüszerint, amit hirdet, hol meg azért rimánkodik, például abban a jegyzékben, ame lyet Spaak Edenhez intézett — hogy betüszerint értelmezzék. Min­den esetre érdekes s fura, hogy Belgium ép akkor iszkol el drá­galátos patrónusai mellő', amikor azok elunták a nyakleveseket és talpig vasba öltösnek. C' est le legs de leur faiblesse passée, ez az elmúlt (?) gyengeség öröke, magyarázza és kendőzi a dolgot Titulescu, arra a hosszantürésre tyle kockáztassa hajának szépségét! Állandó ápolószere legyen ELIDA SHAMPOO célotva, ami miatt Angliát sokan mulyának és pulyőnak vélték. . Romániában is, abban az or­szágban, amely a legtöbbet, túl­sókat, köszönhet Franciaorszőg­nak, meglazultak azok az érdek­szálak. amelyek Decebál sarjadé­kait Vercingetorix ivadékaihoz erő­sítették. Meglazultak, ha ugyan el nem vőstak II Károlynak, Romá­nia Maré angol vérű uralkodójá­nak jóvoltából. Őfelsége, mint afsjta duhaj, egyedül szereti ropni a táncot és nem akar a hatalmon másokkal osztozni. Görbe szem­mel nézi a parasztok nemzeti párt­jának fészkelődését, még görbébb szemmel a demokratikus pártok mozgolódását. Hova menekülhet egy inkább élni vágyó, semmint életre való fejedelem? Persze, hogy a diktaturóhoz. Ez a legké­nyelmesebb köntös, amely min­dent beföd. És bizony Károly ősz sze is szűrte a levet, amint csak módiát ejthette, a fasisztákkal és a horogkeresztesekkel, akiknek csoportjai a személyes uralom felé hajlanak. 1933-ban dörren el az első riasztó lövéa Zelea Codreanu fogd meg jei, mint veszett kutyát, irgalmatlanul lepuffantják Duca miniszterelnököt. Ám amig Tüu leseu ül a kormánynál, addig nem szabad a vásár. Egyideig ez a mongo'ki'pü pakulár ivadék vezeti az olóh politika szekerét, rúddal arra, amerre Franciaország és Ang­lia sarkit. Ámda eljön a nap, ami­kor láthatatlan kezek az ágat, amelyen gubbaszt, hirtelen lefűré­szelik és az öreg Bratianu kegyen­cétől átveszik az uralmat czok az elemek, amelyek a diktatúrákhoz szítanak. Antonescu, foghegyről, szinleg, követi elődje nyomdokait, de láthatólag Berlin felé sodorja az őr. Ám nemsokára felocsúdik arra a meglepatésre, amely Szó fiában hidegzuhanyként teremti nyakon. Még Antonescu is fel­rezzen, Antonescu, akit Titulescu alvajárónak csúfol. Ha a pánger­manizmus győz, mint ahogy győzni készül, ugy elolvad a romón á lam. mint a tavalyi hő, nyom nélkül. S mint vezeklő, Románia újból be­kopog a Quay d'Orsayn, ahol fa­nyalogva mutatnak ajtót neki. Se Franciaország, se Anglia nem akar megbocsájtani annak a népnek, amely sorjában elárult mindent, amire felesküdött és mindenkit, akihez hozzádörgölődzöit. S a Manchester Guardian nem szű­nik meg héttől hétre felemlegetni, hogy Románia önmagában semmi, hanemha rothadt mellékterméke a világháborúnak, viszont az Oeuvre, Blumék egyik hangedó orgánuma ugy sejti, hogy Romő­nia öngyikossőgra készül, ez lévén az egyetlen becsületes halálnem, amely számára nyitva áll. Amint látható, ez a rövid synop­si8 mindennek elmondható, csak kedvezőnek nem. Ugy hangzik, mint vádbeszéd, amely a francia diplomácia botlásait és bűneit sor­jazza. Csak sötétedik ez a kép, ha Jugoazlőviára is pillantást vetünk. Ez az állam, mely akárcsak Ro­mánia, örök hűséget fogadott a versaillesi diktátumnak, ma Olasz­ország tŐ8odrában úszik. És nem­csak, hogy elpártolt keresztapjától, Franciaországtól, hanem nyíltan dacol is vele. Erős a gyanú, hogy Ankarót Belgrádból uizitolták Pá­rizs ellen, amikor az alexandrettei szandzsák ügyében Delbos Rusdi­vei összeakasztotta a tengelyt. És Jugoszlávia volt a?, aki a balkáni paktumot felrobbantotta. Igaz. hogy Anglia nyomáséra, Stojadinovics takarodót fujt. Ám ez nem mősit jóttőnyit sem azon, hogy ma Fran­ciaország pucérén szégyenkezik ott, ahol egykor vastag takaró burkolta. Szerencséje, hogy Németorszőg ka tonei felkészültsége még befejezve nincs. Da még nagyobb szeren­cséje, hogy Anglia lázasan igyek­szik pótolni, amit elmulasztott. Nyakra-főre épülnek Liverpolban, Southamptomban a levialhánok, amelyeknek fogsorát messzehordó ágyuütegek jelképezik. Armstrong Víckersék eszeveszett iramban gyártják a repülőket, amelyek a halál menyegzőjén a kiadós nász­nagy táncát akarják eljárni. S már a Bank of England pincéiben la­pul a rud. amelyből önteni fogjők „az utolsó ezüstgolyót", amely tapasztalat szerint a háborút el­dönti, azt a háborút, amelynek kitörését 1937 re jósoltők, majd 1938 ra tolták át a beavatottak. Akárhogy, akármint van, sietni kell a francia diplomáciának. Ne­hogy elkéssan a légyottról, mit a végzetnek adott, a tömegsírnál, ahol örökre elsüllyed a civilizáció. för mMen feUecéct, amellyel többe! költünk! Kitti nő, tápláló reggeKf mSr, 3 fillérért is kaphatunk, mert csak ennyibe kerül egy csésze egészséges, valódi Franck kávépótlékkal ízesí­tett Hneipp malátakávé, tejjel és cukorral. Ennyit fHÍHcCeakC r megengedhet mjgánakf

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom