Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) január-március • 1-71. szám

1937-03-11 / 57. szám

1937 március 17 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 PaálJób RIPORTSOROZATAI FerencJémMhmttFMn * f*/ regénye ® * fl három 5chlesinger leány A férjét nem szerette, Girardiben csalódolt Schratt Katalin és rajtuk keresztül meggyűlölte a férfiakat. Az életében egyetlen férfihez sem tudott bizalommal lenni, mindig nőkkel vetette ma gát körül. Az ideálja, akiben a teremtés koronájának megtestesülését létta : Erzsébet volt, szerelmes volt belé és miatta tertott ki hűséggel a csészár oldalán... Amikor Bécs kulisszáinak világában elterjedt a hire annak, hogy Schratt Katalinnak fia született — ezernyolcízáznyolcvanhat elején — az emberek összecsapták a kezüket. „Das isi ja unmöglich . . . die Ka ha 8O!1 Mutter sein ..." — mondták azok, akik ismerték ennek a hormincegy esztendős színésznőnek eddigi életét és akik egymáshozhejolva suttogtak arról, hogy a temesvári esküvő után ittebei Kiss Miklósnak a vállával kellett benyomni felesége hálószobájának ajtaját . . . A férfiakat sohasem szerette... Férfiszemélyzete csak akkor volt, tnnikor a fia, Tóni mór felnőtt és feltétlen szüksége mutatkozott annak, hogy mellette inast tartson. Állandóan nőkkel vette körül magét, ezek a nők rendes fizetési kaptak tőle, azonban meghatározott teendőjük nemigen volt. Valahogyan társalkodónőknek nevezhetjük őket, ismerték a ház minden szokását, mégis — nem volt közöttük egy sem, akit Schratt Katalinhoz a barátság szála fűzött volna. Alkalmazottak voltak és • láthatatlan kerekei annak a nagy óraműnek, amelynek egyetlen feladata volt, felvidítani ötvenkétmillió ember urának szürke és monoton életét. A mult század második felében élt Bécsben egy újságíró, Schlesingernek hívták, igazi művészember volt, tetőtől talpig bohém. Ennek a Schlesingernek volt három leánya : Roae, Julié és Elsa. Mind a három él még. Ez a három Schlesinger lény tartozott Schratt Katalin meghitt környezetéhez. Felváltva laktak nála a G'orielíegaeseban és a Kárntnerring palotájában. Lssfiatelebb az Köszönetnyilvánítás Mindazoknak, kik felejthetetlen férjem, illetve édesapám temetésén megjelentek és ezáltal bánatunkat enyhíteni igyekeztek, ezúton mondunk őszinte köszönetet. A gyászoló család E se, aki Polgár Kéroly volt pozsonyi színigazgató felesége lett és Schratt Katalinnak köszönhette a férj, hogy békeidőben a monarchia két legjobb vidéki ssinikerületét, a pozsonyit és a fiumeit mondhatta magáénak. A Rose egy Eísenmenger nevü vállalkozónak lett a felesége, a Julié pedig héjadon maradt és sokáig Bécsben volt könyvkereskedése. Rose és Elsa a legutóbbi időkben is megtartották kapcsolatukat Schratt Katalinnal és tartoztak hetenként egy napot reggeltől estig nála eltölteni. Rajluk kívül két nő tartozott még a környezetéhez, a Friedl, Rki a budapesti Schuiler cég egyik főtisztviselőjének lelt kéeőbb a felesége és hallatlan kinok kőzött halt meg néhány évvel ezelőtt Pesten, azután egy francia leány, akinek a sorsáról azonban a htelpingi villában nem szívesen beszélnek. Lázi bizalmasa: Mara. Ma hetvenhét esztendős már, eredetileg mint ízikácsné került hozzá, később a ház igazi úrnője lett. Mara nélkül nem történik semn.i Ischlben, Mara volt az első, aki a súlyos szolgálatot kibírta a gloriettgassei villában. Ez a szolgálat nem volt könnyű: hajnalban négykor kellett mindennap felkelni és hajnalban félötkor kellett hozzálátni a reggeli elké sntéséhez. Ki kellett menni a környékre friss epret keresni, kug'ófot sütni és tejszínhabot verni a császár száméra. A Mara vállalta fzt a szolgálatot és évtizedeken át kifogástalanul el ia látta. Volt aztán egy társalkodónője, aki nagyon hamar és hirtelen távozott. A távozás oka: O.tó főherceg volt, akinek nasyon megtetszett a csinos béc«i leány, — viizont aionban B ház úrnőjének nem tetssett a kettejük barátsága . . , Schratt Katalint állandóan nagy személyzet vette körül. Mara mellett mindig volt még egy konyhalány, n szobalányait rendszerint lschlből hozta, egy fiatalabb és két öregebb szobalányt tartott, két kncolffé'ó assronya csak ebédidőben jö'tek el hozzá, ha azonban olyan ebéd volt, amelyen Ferenc Jóisef, Erzsébet, vagy más előkelőségek jelentek meg, akkor a Hotel Sacher küldött kiszolgáló személyzetet. Frakkbaöltözött pincérek fahér keztyüben szervíroztak ilyenkor... Se a bécsi palotában, se a hietaingi villában, se hchlben soha senkinek nem volt szabad Schratt jelenlétében a esés'árral beszélni. 0 se beszélt senkivel se a c«áBzár életében, se annak halála után. Á három Schlesinger lény — mind a hármat ismerem és mind a hárommal napokat töltöttem együtt — egyetlenegyszer sem hatották tőle az uralkodó nevét . . . Az alispán jelenti: A munkáskérdés gyökeres, kielégítő megoldása el nem odázható feladat A mezőgazdasági munkások helyzete most mér súlyos. Munkaalkalom alig van és a munkások kereset nélkül vannak. Készletük, melyből fsnnáüó tartozásai kat is rendezniük kellett, kifogyott ^8 igy egyra jobban nélkülöznek. Ennek következtében az ellétlanok száma egyre szaporodik éa most mér mind gyakrabban keresik fel a munkáfCioportok a halósósokat munkaalkalmak teremtésit kérve. A kisipar és kiskereskedelem helyzetében lényeges változás nem észlelhető. Dacára az elmúlt kedvező gazdasági esztendőnek, melytől sok tekintetben kedvező kihalásokat váriunk, meg kell állapítani, hogy a munkásságra vonatkozóan várakozásunk c«ak igen kicsiny, alig észrevehető mértékben mutatkozott. Február eleje óta az a halyzel, hogy a munkásrétegek fokoratosan, többen és többen kezdik felkeresni a hatóságokat, megélhetési gondjaikat hangoztatva és munkát kérve. Február végén már az volt a helyzet, hogy a panaszok a vármegye minden részén elhangzottak éa olyan tömegek jelentkeznek, mint a kedvezőtlenebb gastdatági esztendőkben. Sem a felsőbb haíósőgok részérő

1, sem a törvényhatósági bizottság részéről nem lett ugyan feladatommő téve, hogy a munkáskérdés vármegyénkben való megoldását hatáskörömbe esőnek tekintsem, mégis nyomatékkal kell üt rámutatnom a közigazgatási bizottság előtt arra, hogy ennek a kérdésnek gyökeres, kielégítő megoldása el nem ódázható feladat. Hét esztendeje, tehát tudomásom szerint mi.iden más hatóságot megelőzve foglalkozom intenziven a munkéskérdéssel és szereztem tapasztalatokat, melyeknek alapján áldhatom, hogy a kérdést alaposan ismerem. Nahéz esztendők után szükségem volt arra, hogy tapasztalataimat egy kedvező esztendő jelenségeivel egészítsem ki, melyre tekintettel, tudatosan előre jól megfontolt szándékkal nem tettem a törvényhatósági bizottsághoz javaslatot arra, hogy inségmunkák megindítására költségvetésébe fedezetet állítson be. Látni kívántam, hogy munkásaink tekintélyes része gazdasági munkáknál talál elhelyezkedést és megfelelő, a régebbi esztendőkhöz arányos közmunkákat folytatunk le, munkásaink sorsa miként fog alakulni. A kedvező esztendő lejárt és most már meg lehet állapítani, hogy a munkások az elmúlt esztendő munkálatainál semmivel sem kerestek többet, mint amennyi egyik napról a másikra vaió létfenntartáshoz a legminimálisabb igények mellett is legfeljebb ha elegendő. Március 11, csütörtök fél 7, fél 9 órakor Korda Síndor legnagyobb alkotása, Charles Laugton legnagyobb alakítása: Vidám élet a dolomitokban Paramount hiradó 160 as tempó A keresetek csak a munkanapo kon való megélhetést biztosították da tartalékolni a munkanélküli na pókra, a leromlott ruházatot pó tolni, a nehéz esztendők alatt gyüj tött adósságokat kifizetni, adó és egyéb kötelezettségeinek eleget tenni a keresetekből nern lehet, minek következménye a széleskörű nyomor, mely természetszerűleg panaszokban jut kifejezésre. Azt jelentettem, hogy tudatosan nem kívántam a költségvetésbe a munkáskérdés megoldását célzó szükségletekre fedezet felvételét, de bejelentem, hogy erre egyéb okom is volt. Az az összeg ugyanis, melyet a törvényhatóság a feladat megoldására beállíthat ennek a kérdésnek a megoldása szempontjából jelentéktelen. Legmagasabb összeg, amit ezen a cimen a törvényhatóság rendelkezésre bocsátott, 100.000 P volt és ennek az összegnek tényleg való biztosítása is elég nagy nehézségeket okozott, holott az összeg a kérdés megoldása szempontjából jelentéktelen, mert ahhoz, hogy a legnehezebb viszonyok között élő mun< kést is napi 1.20.pengős keresethez hozzájuttatni lehessen, az előirányozható legmagasabb öszszeg tízszerese sem len ne elegendő. A költségvetésbe ilyen összegnek beállítása reám nézve azt a kötelezettséget jelenti, hogy a kérdéssel intenziven foglalkoznom kell, anélkül azonban, hogy a kielégítő megoldás reménye a legkisebb mértékig is mutatkoznék. Ha a munkások a vármegye alispánját látják a nyomoruk enyhítésére irányuló mozgalom élén, természetes, hogy a ki nem elégítő megoldás miatt is vele szemben elégedetlenek, amely elégedetlenséget a törvényhatósággal szemben tanu«i*ott és elveim közzé tartozó minden önzetlenségem ellenére sem tudok elviselni azért, mert engem abban a tekintetben, vájjon ennek a kérdésnek kielégítő megoldása miként lenne lehetséges, sem a törvényhatóság, sem más soha meg nem kérdezett. A figyelmet ennek dacára számtalan esetben hívtam fel erre a kérdésre és ha nem is enynyire nyíltan, mint most, jelentéseimből mindig kivehető volt a mélységes aggodalom, mellyel a munkásrétegek emberfeletti küzködéaét figyelemmel kiaérem.