Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) január-március • 1-71. szám

1937-03-09 / 55. szám

Ingyen mutatványszám Ára 6 fillér Békéscsaba, 11137 március 9. kedd 64. évfolyam 55. szám VAGY KERESZT, VAGY NYÍL! Irtás BELICZEY MIKLÓS A „Körösv'dék" független keresztény politikai napilapnál viselt igazgatói tisztségemről f. hó 6-án lemondottam. Noha ezen elhatárolásom kizárólagos magénügyem és, mint ilyen, jelentéktelen, mert csak személyemet illeti, mégis indokát adom ezen cselekedetemnek a nyilvánosság előtt azért, mert mint Békéscsaba városának szülöttje és független polgára, lelkiismeretem szerint mindenkor emelt fővel kivőnok felelősséget adni polgártársaimnak olyan cselekedeteimért — a jelen esetben egy olyan tisztségről való lemondásomért — amelyhez polgártársaimnak a bizalmából jutottam. Nem foglalkozom a politikával. Mégis keresztény politikát hirdetek most is, ami Blatt azt értem, hogy utolsó lehelletemig mindig munkása leszek szülővárosom, vármegyém és magyar hazám minden Igaz ügyének. Ezen munkámban mindenkor, Istentől a keresztségben kapott hitem, magyar hazámnak a mindenek fölött való áldozatkész szeretete, a megalkuvást nem ismerő keresztény erkölcs, a megértés, felebarátaimnak a megbecsülése és a gyengébbeknek a megsegítése fog vezetni. Politikai ideáljaim Széchényi István, Deák Ferenc, Tisza Kálmán és Bethlen István voltak. Ideáljaim ha nagyobb részben ma mér nincsenek is az élők között, de amiéi inkább él bennem a meggyőződés, amit az ő tanításaikból, Magyarország történelmének legtermékenyebb időszakaiból, az ő alkotásaikból meritek. Csak is és egyes-egyedül, az ezeréves szent koronában gyökerező alkotmányunk jogfolytonosságának, a törvények előtti teljes egyenlőségnek és a jogrendnek fundamentumán nyugvó Magyarországban látom a keresztény vallások erkölcseinek és méltó hitéletének fennmaradását, a reális evolúciós szociális fejlődésnek maradandó értékű lehetőségeit, népünknek boldogulását és orszőgunk függetlenségének megmaradásét. Tartózkodom a hosszabb fejtegetéstől. Magyarországon (egész Békésmegyében és Békéscsabán isj az utóbbi időben ujkeletü politikai pártok olyan szervezkedést és agitéciót indítottak meg, amelyek felfogásom s megfigyeléseim szerint végzetesen veszedelmesek, amelyek népünket romlásba, templomainkat pusztulásba, kulturánkat, szabadságunkat, fennmaradásunkat és országunkat pedig a sirba viszik. Vezetőik, ha jóhiszeműek, ugy akkor a legjobb esetben is csak a tűzzel játszó, éretlen és felelőtlen gyerkőcökhöz hasonlíthatók, akik ebben az esetben az ország, — mindnyájunk közös szérűskertjében — az esttagok és kazlak között gyújtogatnak. Katasztrofális jóhiszeműség azt hinni, hogy az évszázadokon ét, az egész nemzet verejtékes közös munkájával összehordott és szorosan egymás mellett álló asztagok közül az egyiket ha meggyújtják, ugy akkor annak tüze nem fogja az egész szérűskertet is lángbabositani. Emlékezzünk I 1918 ban is igy kezdődött és mindnyájan tudjuk, hogy hol végződött. Ne essen több szó a párt jóhiszemű, vagy esetleg félrevezetett és ez esetben általam is tiszteli, jóindulatu tagjairól. A pért országos vezére azonban, Festetich Sándor gróf, a minden idők egyik leggyászosabb forradalmának — a földalatti csatornáikból 1918 ban előbujt patkányok forradalmának — egyszer mér a vezetője éa minisztere volt. A párt szónokai — különösképen a vidék perifériáin, — a népbolonditó demagógiának legalacsonyabb és legveszélyesebb fegyverével dolgoznak, az értelem helyett kizárólag a tömegek szenvedélyében keresve és találva meg talajukat. Megdöbbentő és aggasztó a jóhtszemüeknek tábora, akik egy antibolsevistakereszteshadjáratnak a szolgálatéban képzelik magukat és még akkor sem eszmélnek, emi kor a mozgalom a perifériákon élarcát olykor levetve, a tömegek előtt a legtisztább, hamisítatlan „orthodox marxista" bolsevista jelszavakat hangoztatja. Tildy Zoltán olvasta fel az országgyűlésben, szórói-szóra idézve ennek nyílt hitvallásét, a mozgalmaknak egy röpiratéból, amit eddig még senki sem cáfolt meg — „hogy Magyarországon a szélső jobb- és a szélső baloldal között ezidő8zerint csak egyetlen egy választófal van — és ez a zsidó kérdés." .Egyebekben azonban ez a „fehér" bolsevizmus is, tekintélyeknek a rombolását, minden földbirtoknak felosztását, minden termelésnek szocializálásét és a kollektív gazdálkodásnak bevezetését iüzte zászlajára." Erre az imént említett és idézett, a ezéltő jobbés a szélső baloldal között ma fennálló egyetlen, labilis alapzatu vékony falra mászva, itt Magyarországon csak azok kísérletezhetnek ezen a falon a népbolonditó politizálással, akiknek a fal körül elterülő magyar anyaföldben semmi talcjuk. semmi gyökerük, ott semmi keresni és semmi veszteni valójuk nincsen. Megítélésem szerint a konstruktív magyar sajtónak és különösképen a keresztény sajtónak elsőrangú kötelessége, — elhivottséga —, hogy ezek ellen as áramlatok ellen a szavát hallassa, felvilágosítson, útirányt mutasson és hogyha kell, elszántan harcoljon. Megítélésem, felfogásom és meggyőződésem szerint, a keresztény sajtó köteie8ségtelje8itésének nap mint nap a legfényesebben világító példáját adják a „Magyarság" és a „Nemzeti Újság". A hallgatást, a jóakaratú semlegességet, vagy éppen a rokonszenvnek a sorok között való kifejezését, én elhibázott keresztény és magyar szociális politikának tartom és ebben az esetben mulasztásnak, vagy esetleg éppen súlyos hibának minősítem. Ezen felfogásomat nem mulasztottam el a „Körösvidék" független keresztény politikai napilap illetékes vezetői előtt több ízben Is kifejezni. Mint a lap minden sorának figyelmes olvasója, azonben azt kellett megállapítanom, hogy Itt a fentiekben röviden ismertetett felfogásom, határozottan kifejezett óhajom, ott nem talált meghallgatásra. Meg vagyok győződve arról, hogy a „Körösvidék" független keresztény politikai napilapnak minden egyes tagját, minden egyes munkatársét, igazi, példás hazaszeretet, a legnemesebb ideálok és a legkomolyabb, fáradhatatlan munka hevíti, mindnyájunk közös céljáért, — egy boldogabb keresztény Magyarorsségért.Utjaink azonban, sajnos, abban a pillanatban el kell hogy váljanak, amikor másmás utakon járunk és amikor a saját egyenes, igaz és egyedül célhozvezető utunknak a helyes irányéról őszinte hitünkkel vagyunk meggyőződve. Ennek következményeit vontam le akkor, amikor a „Körösvidék" független keresztény politikai napilap igazgatói tisztségéről lemondtam. Él bennem a remény és bensőséges örömmel vé» rok arra a pillanatra, amikor útjaink ismét találkozhatnak. Befejezésül pedig álljanak itten Moszkva árnyékának figyelmeztető példájául, Dlmitrow kommunista vezérnek azon szavai, amelyeket a harmadik kommunista internacionálé 1935-ben megtartott hetedik kongresszusán elmondott és amelyeket én itt most szórói-szóra idézek : „Elvtársak 1 Nyilván emlékeztek még a régi mesére, Trója bevételére? Trója — hála védőbástyáinak — bevehetetlen volt a támadó külellenség száméra. A Trójót támadó ellenség képtelen volt győzelmet elérni mindeddig, míg csellel nem sikerült nekik — a hires trójai falóval — az ellenség szivébe, táborának a közepébe behatolni. Nekünk, kommunistáknak a leghatározottabban szembe kell szállnunk azzal a felfogással, amelyik munkánkat a fascista és különféle keresztes tömegszervezetekben lebecsüli. Mindezek a tömegszervezetek a mi törvényes, vagy legalőbb is félig törvényes működési területeink kell, hogy legyenek, ahol is mi a tömegeket könnyen elérhetjük. Elvtársak 1 A proletár internacionálizmusnak minden országban a speciális és éppen adott legalkalmasabb körülményekhez kell alkalmazkodni, hogy ezáltal gyökeret ereszthessen a nép legmélyebb rétegeiben. A proletár osztályharcoknek úgynevezett nemzeti formőban való megnyilvánulása, valamint egyes országoknak a munkásmozgalmai, nincsenek ellenlétben a proletár internacionalizmussal, — sőt I Fascista és polgári orszá gokban a proleláriétusnak nemzetközi érdekei a megmozdulásoknak ezen formái között hódíthatják a legtöbbet, mert a vallást és a nemzetet bomlasztó csirák, adott esetekben vidékenként Igy is elhelyezhetők." Lelkiismeretem szava volt, a féktelen politikai izgatásokban rejlő veszélyre itt, Békéscsabán rámutatni, amely veszélyt sokan talán még nem látják, vagy amely ellen tenni még nem mernek. Az ezeréves Magyarországnak címerében, évszázadok óta áll a hármashalom, a szentistváni kettős kereset. Keresztény hitemtől és magyarságomtól távol éli minden olyan mozgalom, amelyik ezt a keresztet nyilakkal ékteleniti. Disztingválni kell: vagy kereszt, — vagy nytl l