Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) január-március • 1-71. szám

1937-03-07 / 54. szám

1937 március 7 BEKESMEGYEI KOZLONV Külpolitikai szemle írja i Lustig Géza Részlet a kincstár lordjának a beszédéből: . . . mindezek alapján őfelsége kormánya vérző szívvel elhatá­rozta a fegyverkezés ütemének a gyorsitását. öt éven ét, egyenlő részletekben, 1500 millió sterlin­get szándékozunk a fegyverkezés céljaira fordítani. Mit érzett, mit nem érzett Cham­berlain, amikor ezt a hátborzon­gató összeget a száján kiejtette, annak csak a jó Isten a meg­mondhatója. Ámde vaktában fo­gadni merünk, mé« ő is, aki pe­dig nevezetes a rendületlen hideg­véréről, még ő is szédült egy ki csinység. 1500 millió font sterling 1 Uram Uten I Micsoda töméntelen pénz I És mindez halállokozó fegyverekre Retzkelve kérdezzük, mi lesz ennek a boldogabbik vége. Egyelőre azonban hagyjuk a sá­pitozást s nézzük, miből lesz a cserebogár, nézzük, honnan vará­zsolja elő a kincstárnok ur ő txcel­lenciája azt, ami a Moloch fene­ketlen gyomrát betölti. Bizonyára nem járhat el ugy, amint azt Schacht doktor cselekedte. Német­ország pénzügyi diktátora ugyanis egyszerűen ötmilliárdot kölcsön­zött hosszú lejáratra, 16 milliárdot rövid lejáratra s az egész adós­ságot munkavéltókkal fedezte, amelyeket a belföldi piacra tele pitett. Tízmilliárdot az adóprés ut­ján sajtolt ki, ujabb ötmilliárdot pedig ismeretlen forrásokból szűrt le. Ilykép állott elő az a 31 mil­liárd, amiből a német hadsereg fegyverba öltözött. Csakhogy az angol birodalom, amelynél a pénz romlása a hátgerinc sorvadással lenne egyértelmű, nem játszhat ilyen va barqueot s az állami háztartást nem zilálhatja össze fe­lelőtlenül. Anglia hitele végzete­sen. jóvátehetetlenül megrendülne, ha az utolsó fityingről is számot nem adna. Ep azért fölteheljük, hogy a roppant összeget, amit a militarizmus incubusa a gazda­ságtól elvon, nagyobbrészt adók, illetékek árkán csapolja le a tár­nokmester 8 óvakodni fog attól, hogy az adósságot szaporítsa. Da igy is 400 -sterlingre nem jutott semminémü fedezet, hanemha azok a rövid lejáratú kincstári utalványok, amiket a valutaegyen­litő bank átvett. A budget-vita során az összes pártok uni sono megegyeztek ab­ban, hogy a tétovázás ideje le­járt, az összes pártok uni sono megegyeztek abban, hogy Angliá­nak fegyverkeznie kell, mégpedig lázasan. Ám nagyban megoszlott a véleményük, mihelyst a fegy­verkezés pénzügyi oldaléra siklott a tekintetük. A szabadelvűek és velük együtt a munkásosztály kép­viselői erősen gáncsolták Neville Chamberlain-nek azt a javaslatát, hogy 400 millió sterling értékű utalvány fedezetlenül libegjen as övedelmező ház nagy telekkel V. kerü­letben, kitűnő helyen eladó Érdeklődni dr. Erdélyi György ügyvédnél, Szent István-tér 3. űrben éa burkolt adósság gvanént terhelje az államháztartást. Ez nem volna egyéb, mint álcázott kölcsön — érveitek egyre-másra. Már pa­dig az efajta kö'csön nem egyéb, mint infláció. Mivel a fegyverke­zési kiadások meddőek — süví­tették egyesek az ellenzék ré­széről — és ezenfelül a tech­nika hétmérföldes léptei az öl­döklő szerszámokat gyorsan el avitják, nem lelt volne-e cilsze­rübb követni a gazdasági ortho­doxia jól bevált utmulatásét 8 nem lett volna e célsrtrübb kölcsön felvétele helyeit az adók s az il­letékek emeléséhez folyamodni? Persze, hogy célszerűbb lejt volna, — riposztozott Chamberlain — persze, hogy áldásosabb lett volna. Ám a kormánynak figyelembe kellett olyasmit vennie, amire az ellenzék addig is, amig kormányra nem jut, bátran fütyülhet: a gaz­dasági élet parancsait, amelyek a jelen esetben szigorúan tiltották az adóprés ujabb nekiiramodó­sál. Alig jelent meg a fehér könyv, amelyben Baldw'.nék a fegyverke­zés SEÜkségességét indokolták, a londoni tőzsdén elhatalmasodott a rángó görcs. Az összes állam­papírok eszeveszetten iringáltak le­felé. Az ipari részvények ugy zu­hantak aló, mintha ejtőernyő gyakorlatokat akarnának végez­ni. Egyes-egyedül az Armstrong­Vickers őgyu' és fegyvergyér bond jai állottak szilárdan a lábukon, hogy rövid tétovázás után olyan magasságba kússzanak, ahol a szem utói sem érheti őket. De még ezeket is lepipálták azok az érték­papírok, amelyek a bányák ölén lappangó fémeket jelentik. A ko­baltot, a nikkelt, az ólmot, a rezet, akár a pelyvát, magasba vitte a szél 8 napok alatt milliós vagyo­nok cseréltek gazdát. Nem ok nél­kül. Az angol fegyverkezési prog­ram ugyanis a háború viteléhez szükséges nyersanyagok halmozá­sából indul ki és oda tér is meg. S mivel addig is, amig Chamber­lain a viharőgyut el nem sütötte, az összes fémnemekben a keres­let jócskán meghaladta a terme­lést, el lehet gondolni, mekkora ribillió ütött ki a piacon, amikor egy ujabb nagyvágó jelentkezett. Február 10-től február 22 ig terjedő időközben a réz standard tonnája 100, az ólomé 120 százalékkal rúg­tatott előre és megemlítésre érde­mes az is, hogy ugyanazon idő­közben a petróleum is neki bogár­sott. Hogy ez a szilaj óremelkedés ki hájat helyesen ápolja, mindig örömét leli benne. ELIDA SHAMPOO az egész életszínvonalat megdrá­gítja, azzal csak a kukók nin­csenek tisztában. Es megdrágítja ugyanakkor, amikor az államkincs­tőr 1500 millió fontsterlinget (157 milliárd frankot) irányzott elő olyan gazdasági jószágokra,amelyek nem hogy més gazdasági jószágokat fiadzenönak, de az összez létező' ket irmaooslul elpusztítani hivat­vák. 1500 millió font sterlingnél alig többe került Angliának a négy évig, 1914—1918 ig tartó háború. És ennek a világháborúnak a költ­ségei tudvalevően annyira aláás­ták Anglia pénzügyeit, hogy csak sürgős amputáció árán lábalt ki a Sh x örvényéből. Az angol ster­linget nem csak amputálták, de fehérre is kőpülyözték a felcserek. 40 százalékos devalvációt hal­lottak végre rajta, hogy el ne pusztuljon. Ezek után önként fel­tolul a kérdés: nem lesz-e szük­ség újból pénzhigitásra és feltóiul annál inkább, mert Blumék szin­tén ezen jártatják az eszüket. Sok függ attól, milyen lesz a gazdasági politika, amit az angol kormány az eljövendő hónapokban űz. Ha ugy küzd a drágaság ré­me ellen, hogy a vámokat leszál­lítja és ha ösztönzésére az angol Bank rövidebbre fogja adott pilla­natban a nadrágszíjat és a hitel megszorításával ellensúlyozza a kereskedelmi mérleg deficitjét, a boorrot, az áremelkedést, átvé szelheti Anglia népe. De csak as­zal a föltétellel, ha ugyanakkor az egyéb kiadások csökkennek, ha csökkennek a közmunkák és ha csökkennek a munkanélküli se­gélyek. Ha ezek a poslulátumok telje­sülellenek maradnak, ha a fecsér­lésnek vége nem szakad, ha a kincstár nem ver a fogához min­den rézgerast, bekövetkezik, ami 1927-től 1929-ig dúlt, olyan pénz­ügyi válság, amibe Anglia örökre beleroppanhat. Mert az a pirosság, amelyet Anglia orcáján a fegyver kez*si konjunktura elöntött, gya­núsan hasonlít a lázrózsák színé­hez. És akármilyen gazdagnak, akármilyen erősnek is mutatkozik Anglia, a fegyverkezési verseny őt is elszegényiti és kilopja csont­jaiból a velőt. Ezen a processuson nem segit semminémü eicctuarium, még a fegyvergyártási iparok szocializá­lása Bem, amit a Labour párt ja vasolt irnak. A helyzet ugyanis a következő: az adózók, ekikra ujabb-ujabb, nehezebbnél-nehe­zebb áldozatok hérarnlanak, bi­zonnyal követelni fogják, hogy az állpm gyürközzék meg az őreir el­kedéssel, és csípjen le a vállalko­zói haszonból, amennyit csak tud. Cicoma nélkül beszélve, az angol kormányt akarva-akaratlan odaso­dorja az általónoB felzudulőt, hogy ellenőrzési jogot gyakoroljon az összes iparágak felett, amelyek a halál szérűjén nyomtatnak. Ez az ellenőrzés annál inkább megvalósulhat, mivel a kormány a valuta egyenlítő hivatal segítsé­gével az egész gazdasági életet uralja. Mindennek a nyomán a társadalmi osztályok egyensúlya felborulhat. A munkások, akiket a Trade unionok egy szórnyékba tereltek össze, jobban fogják álla­ni a harcot, lévén coherens erő, semmint a középosztálybeliek, akik annyi felé húznak, ahányan van­nak és nem fognak késni olyan magas bér* kicsikarni, amilyent csak lehet. Mindenesetre kivívják maguknak azt, amivel a francia munkások máris dicsekednek: évente két heti üdülést államkölt­ségen és sok minden egyebet, amire régóta vásik a foguk. S las­sanként szembe kerülnek aiokkal az osztagokkal, amelyek szervezet­lenek. Éf Angliában is megütkösik az individualizmus a szocializ­mussal, esetleg egy polgárháború alakjában. Lehet, hosy tévedünk. Annyi szent, hogy az angol fegy­verkezés sok veszélyt rejteget, olyanokat, aminőkre kevesen szé­, mitanak. Mert nem üres szó, amit az evangélium hirdet: Qui gledio uiitur, gladio perit. Aki kardot ránt, kardnak élivel vész el. Eredményes » hirdetés a „Békésmegyei "-ben milyen nagy dolog az, hegy már 3 fillérért kitűnő, táp­láló reggelit kaphatunk! Ennyibe kerül ugyanis egy csésze egészséges, valódi Frfrnch kávépótlékkal Íze­sített líneipp malátakávé, tejjel és cukorral. €fittyít HtiHCfeHkí megengedhet inogáuak!

Next

/
Oldalképek
Tartalom