Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) január-március • 1-71. szám

1937-03-07 / 54. szám

1937 március 7 BEKESMEGYEI KOZLONV Külpolitikai szemle írja i Lustig Géza Részlet a kincstár lordjának a beszédéből: . . . mindezek alapján őfelsége kormánya vérző szívvel elhatározta a fegyverkezés ütemének a gyorsitását. öt éven ét, egyenlő részletekben, 1500 millió sterlinget szándékozunk a fegyverkezés céljaira fordítani. Mit érzett, mit nem érzett Chamberlain, amikor ezt a hátborzongató összeget a száján kiejtette, annak csak a jó Isten a megmondhatója. Ámde vaktában fogadni merünk, mé« ő is, aki pedig nevezetes a rendületlen hidegvéréről, még ő is szédült egy ki csinység. 1500 millió font sterling 1 Uram Uten I Micsoda töméntelen pénz I És mindez halállokozó fegyverekre Retzkelve kérdezzük, mi lesz ennek a boldogabbik vége. Egyelőre azonban hagyjuk a sápitozást s nézzük, miből lesz a cserebogár, nézzük, honnan varázsolja elő a kincstárnok ur ő txcellenciája azt, ami a Moloch feneketlen gyomrát betölti. Bizonyára nem járhat el ugy, amint azt Schacht doktor cselekedte. Németország pénzügyi diktátora ugyanis egyszerűen ötmilliárdot kölcsönzött hosszú lejáratra, 16 milliárdot rövid lejáratra s az egész adósságot munkavéltókkal fedezte, amelyeket a belföldi piacra tele pitett. Tízmilliárdot az adóprés utján sajtolt ki, ujabb ötmilliárdot pedig ismeretlen forrásokból szűrt le. Ilykép állott elő az a 31 milliárd, amiből a német hadsereg fegyverba öltözött. Csakhogy az angol birodalom, amelynél a pénz romlása a hátgerinc sorvadással lenne egyértelmű, nem játszhat ilyen va barqueot s az állami háztartást nem zilálhatja össze felelőtlenül. Anglia hitele végzetesen. jóvátehetetlenül megrendülne, ha az utolsó fityingről is számot nem adna. Ep azért fölteheljük, hogy a roppant összeget, amit a militarizmus incubusa a gazdaságtól elvon, nagyobbrészt adók, illetékek árkán csapolja le a tárnokmester 8 óvakodni fog attól, hogy az adósságot szaporítsa. Da igy is 400 -sterlingre nem jutott semminémü fedezet, hanemha azok a rövid lejáratú kincstári utalványok, amiket a valutaegyenlitő bank átvett. A budget-vita során az összes pártok uni sono megegyeztek abban, hogy a tétovázás ideje lejárt, az összes pártok uni sono megegyeztek abban, hogy Angliának fegyverkeznie kell, mégpedig lázasan. Ám nagyban megoszlott a véleményük, mihelyst a fegyverkezés pénzügyi oldaléra siklott a tekintetük. A szabadelvűek és velük együtt a munkásosztály képviselői erősen gáncsolták Neville Chamberlain-nek azt a javaslatát, hogy 400 millió sterling értékű utalvány fedezetlenül libegjen as övedelmező ház nagy telekkel V. kerületben, kitűnő helyen eladó Érdeklődni dr. Erdélyi György ügyvédnél, Szent István-tér 3. űrben éa burkolt adósság gvanént terhelje az államháztartást. Ez nem volna egyéb, mint álcázott kölcsön — érveitek egyre-másra. Már padig az efajta kö'csön nem egyéb, mint infláció. Mivel a fegyverkezési kiadások meddőek — süvítették egyesek az ellenzék részéről — és ezenfelül a technika hétmérföldes léptei az öldöklő szerszámokat gyorsan el avitják, nem lelt volne-e cilszerübb követni a gazdasági orthodoxia jól bevált utmulatásét 8 nem lett volna e célsrtrübb kölcsön felvétele helyeit az adók s az illetékek emeléséhez folyamodni? Persze, hogy célszerűbb lejt volna, — riposztozott Chamberlain — persze, hogy áldásosabb lett volna. Ám a kormánynak figyelembe kellett olyasmit vennie, amire az ellenzék addig is, amig kormányra nem jut, bátran fütyülhet: a gazdasági élet parancsait, amelyek a jelen esetben szigorúan tiltották az adóprés ujabb nekiiramodósál. Alig jelent meg a fehér könyv, amelyben Baldw'.nék a fegyverkezés SEÜkségességét indokolták, a londoni tőzsdén elhatalmasodott a rángó görcs. Az összes állampapírok eszeveszetten iringáltak lefelé. Az ipari részvények ugy zuhantak aló, mintha ejtőernyő gyakorlatokat akarnának végezni. Egyes-egyedül az ArmstrongVickers őgyu' és fegyvergyér bond jai állottak szilárdan a lábukon, hogy rövid tétovázás után olyan magasságba kússzanak, ahol a szem utói sem érheti őket. De még ezeket is lepipálták azok az értékpapírok, amelyek a bányák ölén lappangó fémeket jelentik. A kobaltot, a nikkelt, az ólmot, a rezet, akár a pelyvát, magasba vitte a szél 8 napok alatt milliós vagyonok cseréltek gazdát. Nem ok nélkül. Az angol fegyverkezési program ugyanis a háború viteléhez szükséges nyersanyagok halmozásából indul ki és oda tér is meg. S mivel addig is, amig Chamberlain a viharőgyut el nem sütötte, az összes fémnemekben a kereslet jócskán meghaladta a termelést, el lehet gondolni, mekkora ribillió ütött ki a piacon, amikor egy ujabb nagyvágó jelentkezett. Február 10-től február 22 ig terjedő időközben a réz standard tonnája 100, az ólomé 120 százalékkal rúgtatott előre és megemlítésre érdemes az is, hogy ugyanazon időközben a petróleum is neki bogársott. Hogy ez a szilaj óremelkedés ki hájat helyesen ápolja, mindig örömét leli benne. ELIDA SHAMPOO az egész életszínvonalat megdrágítja, azzal csak a kukók nincsenek tisztában. Es megdrágítja ugyanakkor, amikor az államkincstőr 1500 millió fontsterlinget (157 milliárd frankot) irányzott elő olyan gazdasági jószágokra,amelyek nem hogy més gazdasági jószágokat fiadzenönak, de az összez létező' ket irmaooslul elpusztítani hivatvák. 1500 millió font sterlingnél alig többe került Angliának a négy évig, 1914—1918 ig tartó háború. És ennek a világháborúnak a költségei tudvalevően annyira aláásták Anglia pénzügyeit, hogy csak sürgős amputáció árán lábalt ki a Sh x örvényéből. Az angol sterlinget nem csak amputálták, de fehérre is kőpülyözték a felcserek. 40 százalékos devalvációt hallottak végre rajta, hogy el ne pusztuljon. Ezek után önként feltolul a kérdés: nem lesz-e szükség újból pénzhigitásra és feltóiul annál inkább, mert Blumék szintén ezen jártatják az eszüket. Sok függ attól, milyen lesz a gazdasági politika, amit az angol kormány az eljövendő hónapokban űz. Ha ugy küzd a drágaság réme ellen, hogy a vámokat leszállítja és ha ösztönzésére az angol Bank rövidebbre fogja adott pillanatban a nadrágszíjat és a hitel megszorításával ellensúlyozza a kereskedelmi mérleg deficitjét, a boorrot, az áremelkedést, átvé szelheti Anglia népe. De csak aszal a föltétellel, ha ugyanakkor az egyéb kiadások csökkennek, ha csökkennek a közmunkák és ha csökkennek a munkanélküli segélyek. Ha ezek a poslulátumok teljesülellenek maradnak, ha a fecsérlésnek vége nem szakad, ha a kincstár nem ver a fogához minden rézgerast, bekövetkezik, ami 1927-től 1929-ig dúlt, olyan pénzügyi válság, amibe Anglia örökre beleroppanhat. Mert az a pirosság, amelyet Anglia orcáján a fegyver kez*si konjunktura elöntött, gyanúsan hasonlít a lázrózsák színéhez. És akármilyen gazdagnak, akármilyen erősnek is mutatkozik Anglia, a fegyverkezési verseny őt is elszegényiti és kilopja csontjaiból a velőt. Ezen a processuson nem segit semminémü eicctuarium, még a fegyvergyártási iparok szocializálása Bem, amit a Labour párt ja vasolt irnak. A helyzet ugyanis a következő: az adózók, ekikra ujabb-ujabb, nehezebbnél-nehezebb áldozatok hérarnlanak, bizonnyal követelni fogják, hogy az állpm gyürközzék meg az őreir elkedéssel, és csípjen le a vállalkozói haszonból, amennyit csak tud. Cicoma nélkül beszélve, az angol kormányt akarva-akaratlan odasodorja az általónoB felzudulőt, hogy ellenőrzési jogot gyakoroljon az összes iparágak felett, amelyek a halál szérűjén nyomtatnak. Ez az ellenőrzés annál inkább megvalósulhat, mivel a kormány a valuta egyenlítő hivatal segítségével az egész gazdasági életet uralja. Mindennek a nyomán a társadalmi osztályok egyensúlya felborulhat. A munkások, akiket a Trade unionok egy szórnyékba tereltek össze, jobban fogják állani a harcot, lévén coherens erő, semmint a középosztálybeliek, akik annyi felé húznak, ahányan vannak és nem fognak késni olyan magas bér* kicsikarni, amilyent csak lehet. Mindenesetre kivívják maguknak azt, amivel a francia munkások máris dicsekednek: évente két heti üdülést államköltségen és sok minden egyebet, amire régóta vásik a foguk. S lassanként szembe kerülnek aiokkal az osztagokkal, amelyek szervezetlenek. Éf Angliában is megütkösik az individualizmus a szocializmussal, esetleg egy polgárháború alakjában. Lehet, hosy tévedünk. Annyi szent, hogy az angol fegyverkezés sok veszélyt rejteget, olyanokat, aminőkre kevesen szé, mitanak. Mert nem üres szó, amit az evangélium hirdet: Qui gledio uiitur, gladio perit. Aki kardot ránt, kardnak élivel vész el. Eredményes » hirdetés a „Békésmegyei "-ben milyen nagy dolog az, hegy már 3 fillérért kitűnő, tápláló reggelit kaphatunk! Ennyibe kerül ugyanis egy csésze egészséges, valódi Frfrnch kávépótlékkal Ízesített líneipp malátakávé, tejjel és cukorral. €fittyít HtiHCfeHkí megengedhet inogáuak!