Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) január-március • 1-71. szám

1937-02-28 / 48. szám

193? február 28 5EKESMEGYEI K0ZL0NV 5 «ott verset, hajnalban kel, de még Jiem látta életében egyszersem ke­let felől felbukni a nap első su­garait. Nem látte, mert ha látta volna, akkor se jelentettek volna a száméra ezek a sugarak ragyo­gást és nepfényt. Balladák és ro máncok helyett miniszteri előter­jesztéseket olvas és 8zaityánbőrbe kötve nem regények fekszenek az asztalén, hanem a császári kirá­lyi ház törvényei, meg spanyol atikett. Talán ... ha a bécsi hercegér­sek nem mondja el a beszédét a templomban és .. . talán ... ha a házasság első huszonnégy órájá­nak a perceit két ember egymás­baölelő szive irányítja, akkor ba­jor Erzsébet élete harmincnégy esztendőn keresztül nem jelentette volna számára a poklot, a kinok kinjait, a kálváriának földreszállt atécióit, a csalódást mindenkiben, aki él, a szeretetnek és a gyen­gédségnek a hiányát, az otthona •nem vált volna kaszárnyává és -őrmesterré a férje, a Póka ... Ferenc József nem tehet arról, houy nem tudott férj lenni. Ferenc József nem tehet róla, fiosy képtelen volt a szerelmes ember gyengédségével megfogni <és megsimogatni a Sziszi finom kezeit. Ferenc Jóisef szerelmes -volt.de — szerelmes a maga módja szerint. Tizennyolc esztendős ko­cában ültette őt Ausztria trónjára az anyja nagyravágyása és a* anyja kamariíléja. Gyerek volt :még, amikor megszokta, hogy le­ereszkedő vállveregetése boldoggá teszi a minisztereket és a gene­rálisokat. Nem tehet róla, hogy azt hite, hogy a feleségének se «dukál másfajta vállveregetés, mint azoknak, akiket addig földighajolni látott a trónusa előtt. Egy asszonyi szívben olvasni nem nehéz annak a szerelmes embernek, akit a tavasz és a vére {esznek szerelmessé. A spanyol elike't ezt a szerelmet nem ismerte soha és azok, akiknek mégis sze­relemre gyulladt a szivük, kény­telenek voltak lemondani a rang­jukról és kénytelenek voltak falra akasztani fényes kardjukat. Ha szerelmes is volt a császár és ha nem is azt a lányt vette feleségül, akit anyja és az udvar a számára kijelöltek, — Nenét, Erzsébet nénjét — mégis ennek a szerelemnek korlátokat szabott a spanyol etikett, amely nem tür meg napfényt és perzselő meleget. Erzsébetnek azért nem volt mara­dása a Póka oldalán és a spa­nyol etikett merev hidegsége, ez a decemberi hajnalon keményre­fagyott jégcsap kergette Sziszit Homér birodalmába, a rózsák szigeteire, Heine sírjához, Byron könyvei közé, a Riviéra virágos rétjeire és azúrkék tengerének hul­lámaihoz. ... A spanyol etikett hozta a Habsburgok udvarába Schratt Ka­talint ... (Folytatjuk.) Három sikere: 4 henef ra», 0 6 literes 13 HP, 4 sebesség h y d r a független kerekek seb. 80 km. 2900 P 4 h°ntf«res, I literes 24 HP, 4 sebeaség i I i k u s nyomtáv 1200 mm seb. 85 km 2 vagy 4 ajtós 4500-4800 P Kőrzeiképviseleti 6 h anaeres, 1'5 literes 43 HP. felülvezérelt fékek független kerekek seb. 115 km 6400 P Rózsa Béla cég Békésccaba, Andrássy-ut 25 Tlz áfomgyár mérlege Gép- és gyors­írásban jártas fiatalember állást keres Órakönyvelést is vállal! Cim a kiadóhivatalban Negyvennégy tagu társulat va­gyunk. Hatvanöt estén játszottunk, kétszer nem tarthatiuk meg az előadást, olyan gyenge volt az érdeklődés. Bemutattunk 40 dara­bot. Ebből huszonhat volt operett, tizennégy próza. Tartottunk 6 diák­előadást. Két estén vendégsze­repelt Harsányi Rezső. L^anagyobb közönségsiker volt a Házasság, ezt hatszor játszottuk. Valljuk be : a színház n»m ment, illetve rósz szül ment. Hogy ennek ki az oka, azt nem tudom, Illetve ennek nem „valaki" az oka, hanem valami: uram, nincsen darab. Nincs mit játszani. Csaba egyébként mindég nehéz hely volt, most pedig álta­lában nagyon-nagyon nehéz a vi­déki színészet helyzete. Vannak azért kivételek is: Ö/oshézán re­mekül ment, minden este telt ház előtt játszottunk. Szarvason is. A rezsi óriási, nem is tudom mi lesz a vidéki színészettel, ha az állam, vagy a városok nem segítenek meg bennünket. * Ezt mondja Károlyi János, a tá­vozó színigazgató. Ez a mérlege az idei csabai színi-szezonnak. Beppo maszkjában van épen, ami­kor ezeket mondja és kissé fur­csán hangzanak Agárdi Péter csat­lósának szájából ezek a szavak. Egy orosz író könyvet irt az ame­rikai filmgyártásról és a könyv címe: Traumfabrik. Álomgyár. A színház is ilyen: álmok világa, illúziók világa, álomgyár. Sajnos azonban a gyárnak üzeme van, személyzete van, százféle adót fizet (biztosan OTI t is). Az álom­gyár igazgatója egész sereg em­bernek nyújt kenyeret, az álom­gyár igazgatójának nagyon is va­lóságos gondjai vannak, statiszti­kákat készít, számol, összead és kivon és fáradtan simit végig a homlokán : baj van uram, nem is tudom megmondani, hogy keiiene segíteni, de valahogy segiieni kell, mert így nem igen mehet tovább. Álomgyár. A népi rezsi 270 pengő. * Ezeket mondja Károlyi János ssinigazgató és mit lehet még ehez hozzátenni? Orosházának 25 ezer lakósa van, két mozija fényesen megy. Békéscsabának 51 ezer la­kósa van, egy mozijai vegetál. Orosházán jól ment a színház, Békéscsabán sehogy sem ment. Miért ? Nem tudjuk. Békéscsabán az Auróra kör tudott magának nevetni olyan zeneértő, zenét igénylő közönséget, mely állan­dóan megtölti a hangversenyeket. Egészen biztos, hogy Békéscsa­bán lehet nevelni szinházbajáró közönségei, hozzá lehet szoktatni az embereket a színházhoz. Szinte halljuk az ellenvetést: ugyan ké­rem, csak nem akarja azt mon­dani, hogy a Csodaáruház vagy * Mesehajó i színház. Valóban ezek gyenge operettek, távoli, sze­gény rokonai a színháznak, Vi­szont : a prózai daraboknál sem volt közönség. Kivétel a „Házas­ság". Tanulság: a közönség nem tudja, mikor mehet a színházba, nem tudja, mikor kap operettet, revüt va*y hasonló konfekcióju színházat és mikor épkézláb pró­zai darabot. Ezen a ponton lehet nevelni, ezen a ponton lehet be­szoktatni az embereket a szín­házba. Da ez nehéz és lassú munka, ezt nem lehet egyik nap­ról a másikra megcsinálni. * Pedig a színház jó volt. Jó szí­nészek, ügyes rendező, precízen beállított előadások, tűrhető tech­nikai felszerelés. Persze nem sza­bad azt várni, hogy 50 tagu görl­csapat csillogó toalettekben, nagy­szerű lánc8zámokkal kápráztassa az embert, hogy villany-transpa­rens szerű sztár legyen minden szereplő. Persze nem szabad azt várni, hogy néha néha ne szorul­janak a súgóra a színészek. (Hat­vanöt estén 40 darab. Leírni is •ok.) Persze nem szabad várni a a forgó-színpad technikai lehető­ségeit. És főképen: nem szabad összehasonlítani Pesttel. Más a pesti színház és más a vidéki. Pesten egy színészre írnak egy szerepet, a köré kanyarítják a da­rabot. Szegény vidéki színész iga­zán nem tehet róla, ha rá nem írnak darabot. * Bajok tehát vannak, ezt a kri­tikus is kénytelen megállapítani. Főbaj a darabhiány, ami általános kórság mostanában. Hogy ennek mi az oka, azt itt ne kutassuk, ez túlmegy egy ilyen kis cikk keretein. Mégis mit kellene tennii játszani kell, folyton játszani kell, válogatni a sok gyenge közül a kevésbé gyengét, válogatni a sok jó színész közül a legjobbakat, mindég jobb és jobb előadásokat produkálni és nem törődni semmi mással csak ezzel: az adott vi­szonyok közt a legjobbat nyuj­t ni. Lassankint a közönség is fölébred majd és bemegy az „álom­gyárba". * Hiába: a gyárak rosszul men­nek manapság, még ha olyan közszükségleti cikket állítanak is elő, mint álom és illúzió. Kér. (E. I. dr.) minket támogat, ha hirdetőinknél vásárol i^í harisnya, keztyü, fehérnemű Teschernél Andrássy-ut 7

Next

/
Oldalképek
Tartalom