Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) január-március • 1-71. szám

1937-02-24 / 44. szám

Ára 6 fillér Békéscsaba, 1937 február 24. szerda KÖZLÖNY 64. évfolfaiii 44. szám A tűrhetetlen nyilaskeresztes agitációról beszélt Tildy Zoltán, Szeghalom pap-képviselője, az ajánlási törvényjavaslat vitájánál — A békés­csabai „Ököl" támadásai a képviselőház előtt (A 8. K. tudósitóia jelenti.) A képviselőház tegnapi ülését Kor­nis Gyula elnök 10 órakor nyitotta meg éa rögtön szólította az aján­lási vita elsó szónokát: Mojzes János füagetlen kisgazdapárti kép viselőt. Darányi Kálmán miniszter­elnök bíjött a terembe, elfoglalta helyét a jobboldali bársonyszék­ben. Hatalmas irathalmaz feküdt előite, annak tanulmányozásába mélyedt. Mojzes János a titkos választó­jogot sürgette. Uíóna Cseh-Szom­bati beszélt, majd Tildy Zoltán emelkedett szólásra. — Egyik képviselőién am ezt a törvényjavaslatot egyenesen törté­nelmi jelentőségűnek mondta. En ezt a javasletot szerény réazlet­teljesitésnek minőiiiem csupán azokra a?. Ígéretekre, melyek négy éviizeddel ezelőtt hangzottak el... — kezdte beszédét. — Hiszek abban, hogy ez a botmány igéretél telje­síteni fogja. Ez a kijelentésem nemcsak egy­szerű bizalomnyilvénitós, hiszen pártunk vezére egyszer már nyo­matékosan kijelentette azt, hogy mi hí elbe nem vagyunk hajlan­dók többé politizálni, de hiszek ennek az Ígéretnek teljesítésében tárgyi okokból, magiban abban a tényben, hogy ez a kormány a vá­lasztójogi értekezletet özszehivta, hogy a javaslatot beterjeszthesse és a tárgyalás során a bizottsá­gokban hajlandó volt egy becsü­letes kompromisszumra. — Olyan jelenségek ezek, ame­lyek engem arra a meggyőződésre készletnek, hogy komoly akarattal és komoly szándékkal állunk szemközt. Hiszek abban, hogy a titkos vá­lesztójogot ez a parlament sürgő sen meg fogja alkotni, azérl is, mert nem tudok hinni ennek el­lenkezőjében. — A parlament mostani tárgya­lásait nem a szenvedélyesség jel­lemzi. A választójog kiterjesztése, még ha a tömegnek szenvednie is kellett a nyiit szavazás tortúrái miatt, arra mindenesetre jő volt, hogy ezek a tömegek mégis ke­resztülmentek egy politikai iskolá­záson és a politikai élet ma már, hála Istennek, elvek és világnéze­tek szerint kezd tagozódni, nem­csak itt a parlamentben, hanem kint az országban is. — Ne tessék elfeledkezni arról, hogy ebben az országban kifeje­zett lázítás és bujtogatás folyik a parlamentárizmus gondolaiával szemben. Én nem becsülöm tul ezeket a jelenségeket, de nem va­gyok hajlandó szemet hunyni sem felettük, mert amikor a magyar vi­déken füzetek, röpiratok, agitációs iratok jelennek meg, melyek mind a psrlament lejáratását tűzték ki maguk elé célú', akkor nekünk ezt a jelenséget figyelembe keil ven­nünk. — Az ország közvélemény elölt mutatok ró arra, hogy a parlamenti pártok elleni és maga a parlament elleni izgatás már tűrhetetlen mér­téket kezd ölteni. Ugy érzem, hogy minden magyar ember, aki a ma­gyar lelket és a magyar szellemi­séget ebben az országban komo­lyan veszi, nem hajtandó ezt a kérdést egyszerűen a zsidó kérdés vágányára állítani. — Vegyék tudomásul ezek az urak ebben az országban, hogy olyan tanoknak és eszméknek hir­detésével állnak szemben, melyek magával a magyer fajtával, a ma­gyar törzzsel ellenkeznek. Nem akarom védeni sem a magam pórtjót, sem a túloldalt, sem a többi ellenzéki pérlot, de mégis tűrhetetlen dolog, hogy ebben az orszégban, hol parlamentáris rend­szer van, ahol ma a parlamenti pérlok példáját adják ez országért érzett felelősségnek, ilyen hangon lehessen izgatni a tudatlan nép­tömegeket velünk szemben. Ili van egy füzet, amelyet egy bizonyos párt adolt ki. Ez az egy párt, amely itt is képviselve van, parla­menti párt, ellenséges pártoknak nevezi a parlamenti pártokat. — A kormánypártról a követ­kező megállapítást tárlalmazza a füzet: „Arra kell törekedni, hogy a kormánypárt együtt szavaztassa le a karleibősöket, a pénzéhese­ket, a talpnyalókat, a bátyus zsi­dókat éa cigányokat, a megfenye­gethető és megfélemlíthető, senki­háziakat, egyszóval azokai, akik­nek nincsen szivük és akik böl­csességüket egyedül a húsosfazék körüli nyalakodásból szerzik.(Nagy zaj.) Arra kell törekedni, hogy minden ellenséges polgári párt sa» ját tehetetlenségébe, gyávaságába és erkölcstelenségébe fulladjon bele." v — Az „Ököl" cimü lap közli a mozgalom programját és a követ­kezőket irja : „Ujat nem kell mon­-danom. A termelő eszközök foko­zatos szocializálása a körülmé­nyeknek megfelelően elengedhe­tetlenül szükséges. A nagybirtok ielocztésa, a nagytőke államosítása ason. nali követelmény. Ehhez járul még a jövedelmek szabályozása és máris kialakuló félben van előttünk az uj rend­szer, a kollektív gazdálkodás." — Most méltóztassanak meg­hallgatni a jobboldaliség megha­tározását (Oivasse): „Ha ezutőn pontosan meg akarjuk hatőrozni, hogy mi választ el bennünket, szél­sőjobboldalt a szélsőbaltól, akkor egészen nyugodtan mondhatjuk, hogy csak egyetlen lényeges kü­lönbség van közlünk: a nemzet­közi zsidóság, mert a szocializ­must a zsidóság nemzetközisége formálja nemzetközivé. Ha a zsi­dóságot egyszerűen kikapcsoljuk belőle, azonnal elveszti nemzet­közi jellegét. A többi különbség : a magántulajdonról, a családról, vallásról alkotott felfogásunk mind visszavezethető erre az egyre." — Ehhez csak egy megjegyzé­sem van. Nekem nem kell a kol­lektív rendszer, mindezekkel az atribulumokkai, sem zsidósággal, sem zsidóság nélkül. (Éljen, éljen, igy van I — kiáltják a baloldalról.) Azt mondja többek között ez a fü­zet: „Áchim András haiálvergődéte közepette az ő népe várta azt, hogy megszabadítja Achimot az Isten." Tildy Zoltán : Mindaz, amit fel­olvastam, nemzeti alap és keresz­ténység, mondja ez a mozgalom. Ezek azonban nem Igazi nemzeti alapelvek . é* keresztény alapelvek, ugy látszik a mozgalom ezekkel a fogalmakkal egyáltalán nincs tisztában. A vita következő szónoka Ras­say Károly volt. Elfogadta a javas­latot, de kifogásolt néhány rendel­kezést. Ma folytatják az ajánlási javaslat vitáját és tizenegy órakor áttérnek az interpellációkra. Orgazdaságért elitéltek egy csabai kerékgyártót Sokba került az olció buza (A B. K tudósítója jelenti.) Tegnap délelőit a békéscsabai já­rásbíróságon Zlehovszky László békéscsabai kerékgyártó, tanyai lakos, orgazdasőggal vődolva őllott Romváry Tibor dr. büntetőbiró előtt. A véd szerint Zlehovszky László egy alkalommal két zsák busát veit meg ifj. Hankó Györgytől, aki az eladott gabonái az édes­apja magtárából lopta, A tárgyalőson a vádlott kijelen­telte, hogy nem érzi magát bű­nösnek, mert a vádbeü alkalom­mal kora hajnali órókban Hankó György hozott ugyan két zsók bufát őhozzá, de azt azzal tette le né'a, hogy szerez kocsit és majd azon beszóllitja a városba a terményt eladás véget!. Később visszajött Hankó és azt mondta, hogy nem kepoít kcc*it, majd 20 pengőt kért kölcsön mig a bűzét eledjo. A vádlott azonban csak 18 50 pengőt edott ét, mivel nem voll több pénze. — Mi lett a búzával ? — kérdi a biró. — Harmadnap elmentem Han­feóékhoz, hogy jelentsem a fiu apjának, nálam hagyott a fia két zsák búzát, de nem szóltam semmit, mert a fia is odahaza vo't. — Miért ment el ? — Mert nyugtalan voltam — igy a vódiott, majd tovább folytalja.— E-sutón a csendőrségre mentem jelenteni az ügyet és kértem, hogy vigyék el a búzát. A biró elébetárja, hogy a jegy­zőkönyv szerint az ő zsákjában volt mór a buza. Vádlott: Lyukas volt a Hankó zsákja éB ő kért meg, hogy tölt­sem át. — Ki volt az a crendőr akinek előzőleg jelentette az ügyet? — Nem tudom. Ifj. Hankó György lanu — ugyan­is a fiu ellen az édesapja nem tett feljelentést — azt vallolts, hogy a kérdéses alkalommal elő ször tényleg a városba akarta vin­ni a búzát, da ezutőn meggon­dolta és feíkinóíta Ziehovszkynak, aki készséggel megvette, mert 4 pengővel olcsóbban adta mázsáját. Biró: Tudta Zlehovszky, hogy honnan származik a buza? Tanú: Tudta, mert éjszaka hoz­tam és mondtam is, hogy apám magtárából való. Zlehovszky: Kölcsönkérte a pénzt. Tanú: Eladtam a búzát. Hankó György földmives, az elő­ző tanú édesapja kijelentette, hogy a fia valószínűleg azért lopott, mert nem kapott elég költőpénzt, de nem kívánja a megbüntetését, mert feljelentést Bem telt. A biróság végül bűnösnek mon­dotta ki Z'.ehovszkyt és egyheti foghásre, mint főbüntetésre és 25 pengő, vagy nemfizetés esetén még 5 napi foghőz, mellékbünte­tésre ítélte. A yádlott fellebbezett, mert mint mondotta, ő kölcsönadta a pénzt. A védő a bűnösség megállapítása végeit fellebbezett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom