Békésmegyei közlöny, 1937 (64. évfolyam) január-március • 1-71. szám

1937-02-07 / 30. szám

1937 február 7 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 Külpolitikai szemle Irja i Luatig Géza (A horog és az igazi kereszt párbaja) Azoknak az épülésére, akik ámuló hódolatukat a horogkereszt felé küldik, ólljanek itt Borbély István jezsuita atya egyik prédikációjának foszlányai: „A felszínes katholikusokat szemenszedett hazugságokkal ámítja s édesgeti magához az uj eszme, mikor óvja őket a római egyház internecionáiis jellegétől s hazafiatlansággal vádolja azt. S a rágalmak özönének meg is ven a foganatja. A rejnamenti városokben, Köln, Speyer, Trier, Wormsban mér nem lehet reverendában, csuhában járni anélkül, hogy viselőjüket, a pepokatt a ízerzeteseket, az uccagyerkőcök ne inzultálják. Hogy ia lehetne, amikor Rosenberg csatlósai fo'ylon i'yes min nyargalnak : Hogyan mérés?eli németnek vallani magét a katholikus egyház tagja, azé az egyházé, amelynek alapítója zsidó, amely a zsidó fajt Isten választott népének állítja és zsidó mesékkel kébitja a hívőket, az áldozásban pedig zsidó vérrel mocskolja be az árja vért." — I yen szemelvények után igazat kell adnunk a derék páternak, amikor ugy véli, hogy az összeütközés a nemzeti szocializmus s a latin egyház között elkerülhetetlen. Pedig azóta is, amióta a jezsuita atya szavai elhangzottak, sűrűsödtek a fellegek a német szellem boltozatán. A frank Gau nak nemrégiben megtartott vezéri értekezletén Rosenberg újból nyillakozott a nemzeti szocialista eszme egységéről, oszthatatlanságáról és kizárólagosságáról és Obernitz rohamcsapat vezető a zászlók viharában és egyetemes ujjongéslól kisérve ünnepelte az evengélium halálos ellenségét, mint „aki arra hivatott és a sorstól és a misztikus német néphözösségtől arra kapott világosságot, hogy a szellem erejével s a hűség tiiohzalos mélységével a német népet az igazi nagysághoz és kötelességteljesitéshez vezesse." A Völkitcher Beobechter pedig ugyenakkor jelenti, hogy Rosenberg müve, a XX. század míthosza, most lépte tul a félmilliós példányszóm dűlőjét, holott 1933 ban még az ötvenezren innen forgott a piacon. Bátran mondhatjuk, hogy a nemzeti szocializmus immárfelvette a Rósenberg vallását, sőt azt ia állíthatjuk, hogy ezen az alapon történik az összes egyházi kiadványok cenzúrája. A Gestapo könyörtelen éberséggel vadászik az egyházi lapokban és az egyházközségi tudósításokban olyan sorokra, amelyekből a legcsekélyebb célzás olvasható Rosenberg tanai ellen. Egy szisszenés — s máris tiltják be a lapot. S ha valaki tamáskodnék abban, amit mondunk, annak figyelmébe ajánljuk a thüringiai kultuszminiszter egyik rendeletét : „ft hozzám érkezett jelentések beszámolnak arról, hogy az iskolában még mindig az úgynevezett ótestámentumnak, azaz a szemita zsidó vallástörténetnek eseményeiről szólnak az előadósok. Ezennel megparancsolom, hogy tanítását azonnal hagyják abba." — Ha pedig még ez sem elég bizonyíték a rosenbergi vallás recepciójóra, döntsön Alfréd Richter alábbi szózata, amely a nemzeti szocializmus vezető orgánumában ékeskedett: „A nemzeti szocialista állam sem egyházi állam nem akar lenni, sem pedig állam egyházat nem akar tűrni. Sem a marxizmusnak, sem a liberalizmusnak jelszevát. az egyház és állam szétválasitását nem akarja követni, sem pedig a konkordátum-adta mai helyzetet fennterteni. Más tételei is lényeges váitozárra szorulnak. Anélkül, hogy horzá akarnánk szólani a rórr.ei egyház dogmatikus és jogászi alkotmőnyéhoz és hívőinek felfogáséhoz, meg kell óllapitani, hogy a nemzeti szocialista állam a romai Kuiiét nem ismerheli el szerződő félnek és mint egy vallési magén társulat fejét nemzetközi jogalanynak. A nemzeti szo cialista állam nem engedheti meg, hogy bármely po'górával szemben azért, mert katholikus, akaratában korlátozzék. A szerződés olyan felek között, akik egészen különböző síkokon állanak és akik egymástól ily különbörő vilógban gondolkoznak és egészen különböző nyelveken beszélnek, szerencsétlenség, nem konkordátum, hanem diskordátum és nem egyéb, mint pémanens hazugság." íme, a hohenstaufeni eszme újból testet öltött I Es alaposan félre értenők Rosenbergék jelentőségét, ha nem ismernők el róluk, hogy a német lélek gyökeréből sarjadtak. Ezért van az, hogy Faulhaber biboros állandóan velük csatázik. Osztja és kepja a sebeket. Isten óvjon annak még a gondolalótól is, hogy Faulhabert védeni próbóljuk Roserberggelszem ben. Annál sokkalta keményebb, legény a müncheni biboros, semhogy fogadatlan prókátorra szoruljon. Tehát csak gyönj ötödünk az egyik oldalvégásban, mivel ellenfelére, kapádból, lesújtott. Aki, bárcsak szerbe-szómbe, végig lapozta a könyvel, hol irva óll az egyház története, az mosolyogva nézheli az újkori pogányság erőfeszilését: Ez Faulhaber axiómája. S valóban, ha gondolatban visszaszóllunk Bizáncba, látni fogjuk, hogy a párbaj, mit a harmadik birodalom a kereszténységgel viv, régen, 1500 éve mér eldőlt. Akkor is, ott is ádáz gyűlölettel nézett farkasszemet a világi hatalom az egyhézival, Konstantin császár, Athanasius püspökkel. Akkor is, ott is arról volt szó, hol vonul a barázda, amely a kettőt elhatárolja, hol kezdődik és hol végződik a földi birodalom s a mennyeknek országa. Az állam féltékeny, kapzsian paroncsolólag igényt tartott akkor is, ott is mindenre, testre s lélekre egyaránt s zsinatok meghunyászkodtak a korbácsütések alatt. Üldöztetés, számkivetés volt az osztályrésze mindazoknak, akik berzenkedni találtak. Bíborban született Konstantin császár előtt — igy olvassuk Pastornál — holmi nemzeti egyház képe ré/edezeit és hogy megvalósítsa ébrándját. nem torpant vissza semmitől. Ám az egyháznak akkor is megvolt a bevehetetlen csigahéja, ahova nem követhelte senki és Athanasius kiadta a jelszót, amellyel földi hatalom eddig meggyürközni nem tudott: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, de abból, ami az Isteré, ne engedjetek egy szemernyit! Igpz, hogy a küzdelem során a bizónci egyház a rövidebbet húzta. De ez nem változtat sem a párhuzamon, sem a tanulságon semmit. Nem változtat pedig semmit, egy jottát sem, azért, mert a bizánci egyház, minekutána a nyakába vetle az igát, óhatatlanul lezüllött, a római viszont, amely senkinek meg nem hódolt, diadalmaskodott. Az egyik, az utóbbi, egyetemessé vált 8 igy jegybelépett az örökkévalósággal. A másik, az előbbi, nemzetivé süllyedt és elmúlt az állammal, amelyet kiszolgált. A nemzeti szocializmus büszke arra, hogy félreismeri a történelmet és igy érthető, hogy nem tudta, nem tudhatta, mit jelent, ha a kereszténységgel összeakaszkodik. Pedig intő példáia lehetett volna Henrik, a szász, intőpéldája lehetett "olna Frigyes, ama hohensteufi, intőpéleája lehetett volna Bismarck, akik valamennyien cu, darui lakoltak nembánomságukért. Fölözte, tetézte a szerencsétlenséget, hogy dölyfében nemcsak a katholikus egyházat Bértette meg, de kihívta maga ellen a protestáns egyházat is. Első pillanatban ugy látszott, nem ok és nem jog rélkül, hogy a protestantizmus megbékél a totális állammal. Hisz tudva van, hogy a protestantizmus volt az, mely a Cuius regio, eius religio elvét megfogalmazta. Sőt, nem csak a hohenzollerni császárság, de a weimari köztársaság uralma alatt is érvényben volt a Summus Epircopus azon elve, miszerint ez államfő egyben a protestáns egyházakat ia képviseli. A nemzeti szociálizmus épp erre a postulátumra támaszkodott, amikor kinyújtotta csápjait a protestáns egyházak birtokbavételére. A hivők eleintén nem is gáncsoskodtak. Ám mihamar nyilvánvaló lett, hogy a tüz a vízzel, szellem az aggyal meg nem békül. Hiába kérlelte, majd fenyegette a birodalmi érsek a püspököket, csak nem akarlak kötélnek állani. Az ellenszegülés mindjobban erősbbödött, mind szilárdabban tömörült és birodalom szerte elsokasodtak az óhitű keresztények, akik Lutherre és Zwinglire hivatkozva az államot mint az antichristus utódját emlegették. Mit sem ért az sem, hogy az úgynevezett német keresztények a színre léptek. Ezt a felekezetet mélységes gyanakvás kísérte, ahol csak felbukkant és Barth pártot ütött az evengélium mellett, különösen azért, mivel látnia adatott, hogy a német kereíztények az uj pogánysághoz szítanak, ahhoz a pogánysághoz, mely Jézust zsidónak bélyegezte és a megváltó felé Wotánt ü'tette. E«. kitört a lázadás a protestáns egyház ama formája ellen, mely a hitet a politikának alárendeli s az egyén szellemi éleiét kalodába zárja. Calvin szavaival élve, a Religio összetűzött a Dogmával. Et a protestáns egyházak nagy zsinata, mely 1934-ben Dorpádban ülésezett, mint heretikust anathémával sújtott mindenkit, aki a kereszténységet a nemzeti szocializmussal azonosítani bátorkodott, illetve botorkodott. Ennek utána igazán nem maradt egyéb járható ut hátra, mint az erőszak. Megkezdődlek ujultan a sorozatos üldözések. Hogy más példát ne említsünk, csupán 1935ben ötszáz evangélikus lelkész jutott börtönbe azért, mart nem volt hajlandó a szószékről kihirdetni egy óllami üzenetet. Hosszú listát állíthatnánk öesze a papokról, akik a protestantizmus becsületéért gyötrelmeket szenvedtek és fenékig kiittók az üröm poharat. Ámde kicsi a hely és sürget az idő. Mellőzzük tehát felsorolásukat. De megtörtént, hogy a dahlemi zsinaton az óhitű keresztények elváltak a német keresztényektől. Mit tesz erre a nemzeti szociálizmus? Megfosztja őket azon nyomban az állami segítségtől, elanynyira, hogy a pásztorok szinte éhen vesztek. Azután Kerrl elfoglalja a vallásügyi minisztériumban a székét és megpördlti a dobot: fogjuk szorosabbra a nadrágszíjat. A dolog vége az lett, hogy a nélkülözés sem győzte le a reniterciát. És Kerrl célja, egy olyan protestáns egyház, mely nemcsak Rómától, de Wittenbergétől is független, meg nem valósult. 1935, december mésodikán ugyan a protestáns egyházak összes irányító szervei állami felügyelet alá kerüllek 8 német keresztények fog lalták el az óhitű keresztények helyét a consistóriumokban. A hivők azzal feleltek, hogy elhagyták a templomokat, ahol a német keresztények lézengenek s az imaházakba sereglettek, ahol az óhitűek szoronganak. S a nemzeti szocializmus kapitulált, és visszaa kávé nagyszerű illata. A kitűnő, tápláló reggeli, a valódi Eranck kávépótlékkal ízesített Kneipp malátakávé, bizony sokat éri Amellett egy csésze belőle tejjel és cukorral csak 3 fillérbe kerUl. Ez igazán nem luxus. Ennyit mindenki megengedtet mgátiak!