Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1936-12-25 / 295. szám

1936 december 25 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 13 A csabai parasztkirály élete és kora Vass Viimos dr. ny. városi orvos könyvében Békéscsaba történelének legzajo­sabb és legérdekesebb szakasza sle­venedik meg abban a könyvben, amelynek megírását most fejezte be Vass Vilmos dr. ny. vérosi orvos. A terjedelmes irodalomból, amely Áchim L. András alakja körül keletkezett, élesen megvilágított, reális részletei­vel, sok helyen újszerű adataival és a biztos szemű kortárs tárgyilagos előadásmódjával emelkedik ki a most befejezett s a volt népvezér kö7életi szereplésével, a halálát kiváltó tragi­gikus eseménnyel és előzményeivel, -maid pedig az ezután lefolyt perrel foglalkozó mü, amelynek néhány rész­letét az alábbiakban adjuk közzé. A 90-es évek elején egy moz­galom indult ilt meg, ami a régi bé­két végül te'jes felfordu'ássá oálloz­latta át. Innen kezdve, de különö­sen a 900 as években ezt a békés egy­hangú életet egy eseményekben dus, mozgalmas korszak váltotta fel. Ez 3 mozgalom tartott egész 1911 má­|us 14 ig, amikor is annak hőse: Áchim L. András egy fiatal ember golyója állal leterítve elesett. A tá­volabb állók, de sokan a csabaiak közül is az újságok különféle irányú, sok tekintetben hiányos, sőt té»es s hangulatkeltő cikkeiből nem tudtak kiokoskodni, hogy vájjon mi is volt ez a mozgalom. Talán egv másik Dózsa György, vagy Csák Málé élt itt? talán egy a néplélek mélységé­ben gyökeredző parasztmozgalom oolt-e az ? Avagy talán az urak és a parasztok sajátságos harca folyt le itt ? Mint csabai szülelésü s állandó csabai lakós, mint az eseményeket közvet'en szemlélő, de attól mégis távol álló s a viszonyokat, az akkori eseményeket s a benne szereplő egyé­neket is jól ismerő egyén akarom leirni ez időbeli megfigyeléseimet és be akarok világítani ennek a kor­szaknak történetébe. Mint sok szabad idővel rendelkező nyugdíjas hatósági orvos régi irataim közt kutatva több érdekes feljegy­zést találtam néhai Áchim L. András, Békéscsaba volt országgyűlési kép­viselője szerepléséről, tragikus véget ért életéről. Kezeim közt vannak az Áchim L. András megöletésével vá­dolt Zsilinszky fiuk ellen indított per­ről annak idején készült jegyzeteim. Megtaláltam az Áchim L. András operációjáról felvett jegyzőkönyvet s kezeim között van a boncjegyzőkönyv másolata is. De találtam az Áchim L. Andrással évekig tartó kapcsola­tom révén tőbb hozzámintézett sa­játkezű írását is, olvastam a vád- és vádbeszédeket, áttanulmányoztam az akkori időkből származó összes új­ságcikkeket s végül olvastam dr. Fé­nyes Samunak — a perben Áchim L. Andrásné ügyvédjének — a per lezajlása s a Zsilinszky fiuk felmen­tése után irott »Fellebbezés a Közön­séghez* cimü könyvét is. Ezek ol vasása közben olyan eleven képek rajzolódtak le emlékezetemben, ame­lyek élénken világítanak be e szo moru korszak eseményeibe s oly ér­dekes timát Ígértek egy nálam sok­kal hivatottabb iró számára is, hogy megpróbáltam azt papirra is vetni. Úgyszólván az iskola padjától egész a haláláig elég jó, mondhat­nám baráti viszonyban voltam Áchim L. Andrással, sőt mikor még Geren­dáson lakott, háziorvosa is voltam. • Még az Ízlésemmel sem fér össze, hogy bárki ellen, de legkevésbé az én jó parasztjaim ellen, akikkel együt nőttem fel s akikkel 66 évig békes­ségben éltem — izgassak. De nem akarok én kegyeletsértő sem lenni. Használj háztartási áramot! merf a háztarfási áram­mal való vasalás, főzés, sütés, melegités stb. nem­csak kényelmesebb, tisz­tább és gyorsabb, hanem olcsóbb is! A háztartási áram dija hektowattóránként csak másfél fillér! ' Részletes felvilágosítás­sal készséggel szolgál a Villamosmü városi irodája Széchenyi-ucca 2. szám, reggel 8 órától délután 5 óráig Ezért, amikor ő saját szavaival, irás műivel és tetteivel alátámasztva fel­sorakoztatom Áchim L. András hi­báit, bűnét s itt-ott mutatkozó jellem­beli fogyatékosságát, ugyanakkor ki emelem az ő tagadhatatlanul nagy, általam ismert s elismert képességét és tehetségét is. Én nemcsak a tárgyalások anya­Az utolsó festmény (A Békésmegyei Közlöny eredeti tárcája.) Irtás Sz&nt6 György Cuppofttak é* fröcsköltek a ta­vaszi sárban a Rhein'áoderek c»iz­mái és léptei. Halállrej'ő messze­ségbe keményen hangzott bele a pirosképü fiuk dala az acélsisakok alól: Ich hatte ein Kameraden Einen besseren gibt es nicht De őneki torkában száradt az ének, mélyen a halálizek közé és homlokát tépte, marta a rohamsi sak, mint a töviskoszoru. N?m volt padig gyáva, sem pacifista, sem kommunista, C3ak festő volt sze­gény. És most, ahogy menekülést keresve, akárhogy, felnézett ned ves szemekkel az égbe, elakadt a lélekzete. Mert borzalom, meg­látta, hogy a boruló ég roppant acélsisak, amelyből nincsen me­nekülés. Ez a végeláthatatlan acél­bura reáborult a földgömbnek egy nagy részére és néhány milliónyi kis acélsisak zörgött alatta egy uj, még meg nem festett halálláncban. Die Trommel galten zum Schreite, Er ging an meiner Seite, In gleichem Schritt und Tritt. Glória I De mi ez? Őrültek. Pokoli, őrült ének a halál előtt. Igaz, egyszer a keresztények i» énekeltek a cir­kuszban igy, mikor a földalatti ciszternákból eléjük ujroltak a a zöldszemü tigrisek. Most rejlett összefüggések ágaskodtak fel ieike rötéllő bozótjában, eszébe jutott az ő tigrise. Legerősebb festménye, amely, mostmér tisztán látta, meg­érzése volt a jövőnek, ennek a végzetes jelenné vált jövőnek. Teljesaegben előtte állt a k/p. A metafizikai tigris, akinek görbült gerince nyugvóban is az összes erőket lartelmazze. Nem, ezen a képen nincsen kihasználva az aranysárga lest gicca« s kontrasztja a feketén húzódó sávokka', ezen a képen nem bukkan fai a dzeun gel nádasából félelmetesen, nesz telen léptekkel a tigris, gömbölyű orréval vérszagra szimatolva. Ezt már százszor megfestették. Az ő tigrise az erők prizmáit íárja fal és nyugalmában is megvan az összefüggés e^y világdzsungel erői­nek prizmákba jegecesedésével. Most egy alumínium kulacsot látott meg, amint az előtte haladó kamerádnak hátizsákja alatt tán­colt, elkárhozoltan, vigasztalanul himbálódzva. Minden emberi lag, minden felszerelési tárgy mozgási üteme meg volt határozva, kér­lelhetetlen adottsággal elátkozva, a komikus ac Itisak alatt. Ekkor a himbálódzó aluminium­kulecs tompafényü hátán p:ciny kék lovacska jalent meg. Aztán egyre nőtt ez a csodálatos lovacs­ka, melynek körvonalai egyszerűek ca tiszták voltak, mint gyermek­játékszeré, Most piros fék is raj zolódtak köréje háromszög és kör alakban és a festménye ugy buk­kant elő, mint abszolút vigaszta­lás. Mert minden irányban az volt. Mindentől való szabadulás. Evőé, hiszen akár mi is történik, ez már kivül van a halálsisakon, ez a mesevúió, aminthogy a megsza­bályozolt külsőséglálásokon is ki­vül volt akkor, amikor ott a raj­namenli műteremben megszületett. Oh. milyen isteni volt akkor meg­rázni az oszlopokat behunyt sze­mekkel és mikor felnyitottam, mér uj természet vibrált a romok kő­zö't az én parancsomra. Nekem is parancsolt valaki, talán a kis giermek, aki egyszer voltam, vagy más valami, ami mér születésem elölt velem volt. Jó volt akkor az az első lázadás, több, mint az első leány. Kacajomba elvesztek a nagyképűek, akik kőtáblákba vésték, hogy az ég kék, a mező zöld, a lovak nem lehetnek ké­kek és csak egy igazság van. Da az én vásznaimra uj rezgésszá írókat pingált valaki az én ke­zemmel és az adott kombinációk srámát megszorozta néhány szám­mal Szűz területek vágódtak ak­kor a világba valahonnan, mart eíőszáguldott a kék ló. És ő ott vágtst valahol az óriás sisakon tul, mindig szabadon. Sivítva hatolt át valami lelken­dező zörgés a levegőn. A távol­ban kis vattacsomók jelentek meg a?, égen, aztán hirtelen eltűntek. Vezényszavak hangzottak és az erdő falől egy szakasz hesseni dsidás jött .ágtatva, véresen, iz­zadtan. A menetoszlopnak fel kell fejlődnie. Gyorsan kiugrottak, két­felé a rétekre a a végtelen rajvo­nalak és a festő is olt hasalt a kis sárga virágok néma kardalá­ban. Messziről tompa zuhogások és gépfegyverrecsegés szállotta át a teret, de ő nem akart hallani. Belebámult a mocsári gólyahír aranyfoltjaiba és a fűszálak kö­s zött a hangyák fuikosását nézte. Ekkor utolsó festménye jelent meg előtte az iszapos földön. Rókák és antilopok összevisszasága. Ke­cses lényükön minden a semmibe hegyesedett, orrok és lábak véka­nyodása a formák misztikus lé­nyét, a vonalak találkozásának pszihéjét nyilvánították ki. A hegy­ségek kifokozása a rókafogak fű­részeiben találta meg önmagát és antilopok vékonyságának halálos merevségében. Ezekben a formák­ban csúcsosodott ki az előbbi éle­tek egész légiója és trópusok ölel­keztek a pólusokkal. Minden ide­gében felviharzott újra a formák­nak eme nagy és szent megnyi­latkozása. amelynek akkor feltél­lenül inkarnálódnia kellett a szí­nek örömhimnuBzában és most — lecsapott egy gránát a rajvonalba. Franc Marcot ezentúl hiába vár­ták a rajnaparti rétek. Tinnes ur ebben a pillanatban gyújtott rá egy óriási szivarra.Va*

Next

/
Oldalképek
Tartalom