Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1936-12-06 / 280. szám

Ára 6 fillér BEIESMEBYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1936 december 6. vasárnap 63, évfolyam 280. szám A vitézek műsoros estjén, a frontharcosok társasvacsoráján nagy lelkesedéssel ünnepelte Békéscsaba a kormányzót (A B. K. tudósítója jelenti.) Arra a napra virradtunk ma reggel, amelyen minden magyar hódoló tisztelettel köszönti az ország kormányzóját. Kivételesen nehéz időket élünk, amelyekben csak a hivatott, biztos kezű kormányos birja az ország hajóját helyesen irányítani. Az országlás fáradságos munkája embert, igaz, teljes értékű férfiút kiván, attól is erejének, ké­pességeinek legjavát. A magyar társadalom a Kormányzó Ur név­napját szokta felhasználni arra, hogy lerója iránta érzett háláját és kifejezze őszinte jókivánságait az orszégépitő államfő előtt. A hagyományos ünneplésnek ezúttal küiönőa időszerűséget köl­csönöz az a fáradságos külföldi ut, amelyről nemrégen tért haza a kormányzói pár. Az országnak kül­földön méíló módon való képvise­lete hatalmas feladat volt s hogy ezt a nagy feladatot Horthy Miklós kormányzó hogyan oldotta meg, azt a leghizelgőbben bizonyítja sorozatos külföldi ünnepelteiésé­nek meleg őszintesége és az a szeretet, amelyet egyéniségével, fel­lépésével lépten nyomon kiváltott. Jogos büszkeséggel tekint ma fel kormányzónkra az egésa magyar társadalom és a névnapi jókíván­ságok mellett helyet szőrit őszinte köszönetének is ezért a fáradsá­gos, de sikerekben gazdag utérf, amelyet a kormányzói pár hazánk javára, mindannyiunk büszkesé­gére lett meg, megerősítve a bará­tainkat hozzánk fűző biztató kap­csolatokat. „Vezérül kaptuk az egyént, aki igaznak találtatott" Tavaly ilyenkor a városházén ünnepeltünk. A nagyterem zsúfo­lásig megtelt s vitéz Jánossy Gyula polgármester, valamint mun­katársainak szakavatott keze fe­lejthetetlen műsorral örvendezte­tett meg bennünket. Szinte haj­landók voltunk azt hinni, hogy a bensőséges, meghitt közvetlenség, melyet az est műsora mindnyá­junk részére jelentett, mór maga a csúcspont volt. De nem. Itália kék ege, a ragyogó római és ná­polyi napok ujiszint vontak a leg­első magyar ember glóriás alakja köré s ez az uj szin hűen vissza­tükröződött a vitézek tegnapi mű­soros estjének minden mozzana­tén. A színház utolsó sorig megtelt. Mindenki ott volt, hivatalok, testü­letek, egyesületek, iskolák, egyhá­zak képviselői s persze a vendég­látó vitézi szakasz tagjai teljes számban. A díszpáholyban márkás nevek: Bud János dr. orszéggvü­Jési képviselő, vitéz Ricsóy-Uh­larik Béla dr. főispán, vitéz H a r­k a y Reaaő, a vitézi szék várme­gye". székkBpitánya, vitéz Pőn­c z é 1 József dr. vármegyei főjegy­ző. Mellettük Fridrich Alfréd ezredesei az élen a tisztikar. Csak vitéz Jánossy Gyula polgármes­ter hiányzott, ő állandóan járt-kelt a színpadon s mindenütt ott volt, hogy simán peregjen a műsor. A legkisebb nüansz elrendezesébe is befolyt s nem hiába, minden pom­pásan ment. A Hiszekegyei kezdődött. A ha­talmas aenekar intonálta, a MÁV és a Békéscsaba—Eizsébethelyi Dalárda énekelte. Imponáló votf. Vitéz J á n o s 8 y Gyula pol­gármester, vitézi hadnagy állt ki ezután a függöny elé, hogy be­vezető beszédét elmondja. Hangja férfiasan, katonásan csengett, egész alakja s minden mozdulata csupa erő volt, ahogy beszélt: — A kormányzó ur azért alapí­totta a vitézi rendet, hogy legyen valami példaadó a nemzet szá­mára békében és háborúban egy­aránt. „Legyetek oszlopai —mon­dotta egy beszédében — a magyar nemzetigondolatnak, melyet semmi romboló áradat megingatni nem tud, legyetek fáklyák, amelyek be­világítanak a magyar éjszakába." Meg kell értenünk, meg kell fogadnunk az 5 szavalt. Ha­ladjunk egymás kezét fogva feltartóshatatlanul a magyar feltámadás felé. Ismét a zenekar következett. A Hunyadi László-nyitányt adták elő. A hosszabb műsorszámot a kö­zönség mindvégig élvezettel hall­gatta. Különösen Paukert Hugó kernagyi munkája aratolt nagy el­ismerést, teljesítménye sokra érté­kelendő. Négy regős szórakoztatta ezután a közönséget. Lantos Ferenc, L é v a y Béla, L u g o s i István és K e n d e i Ferenc sötétkék, zsinóros formaruhájukkal, kitűnő szavalataikkal, tárogalószámaikka), lanton kisért dalaikkal keltetlek méltán feltűnést. Különösen az or­szágosan ismert L u g o 8 i István tárogatómüvész kapott többizben is nyíltszíni tapsot. A változatosság kedvéért a re­gősöket Ferenczy Márton őr­nagy váltotta fel, hogy elmondja ez ünnepi beszédet. — Amikor vége volt a forra­dalomnak — igy kezdte —, az irtózatos romhalmaz felé egy gi­gantikus férfi alakja emelkedett. A magyarok Istene még egyszer megkegyelmezett népünknek, mert egy igazat talált. Ezért engedte meg. hogy az üszkökbe kapasz­kodva módjunk nyíljék nekünk magunknak visszaszerezni mind­ezt, amit elvesztettünk. Igen, az üsskökbe kapaszkodtunk * ugyanekkor vezérül kap­tak ut az egyal, akf tény­leg Igaznak találtatott. A legsúlyosabb terheket az ő vál­lára rakta Hadúr. Neki kellett el­dönteni felelősségteljesen a nagy kérdést: hová, merre menjen a nemzet s neki kellett megküzdeni a gőncsoskodással és kishitűség­gel. Politikai, gazdasági, vallási és világnézeti harcok fenyegettek folyton és minduntalan s a vad dulakodásban tovább vérzett a nemzet, csak a vezér állott szi­lárdan. Most már azonban lassan eljutottunk odáig, hogy pirulás nél­kül nézhetünk gyermekeink sze­mébe. Mert tudjuk: a magyar fel­támadás biztos záloga a mi kor­mányzónk, Horthy Miklós (ha­talmas éljenzés.) Nekünk csak egy feladatunk van, követni 8t. Legszebben ugy ünnepeljük név­napját, ha szent fogadalommal erősítjük, hogy hívek leszünk a régi magyar hagyományokhoz s a régi határokért küzdeni, harcolni 8 ha kell meghalni is tudunk. Ma­gyar sorsunk egyébként is, hogy fegyverrel kezünkben szolgáljuk a hazát. A békés revizió nagy ered­ményeket nem hozhat, a régi ha­tárokért egyszer feltéllenül meg kell vivnuk az uj harcot. Ez egé­szen természetes dolog s aki nem igy gondolkozik, az gyilkolja a magyar jövőt. — Lo kell szögeznünk: csüg­gedésre nincs ok. A múltban is előfordult már. hogy a kifáradt öregek kezéből kihullott a zászló. Nem sokáig, csak ideig-óráig ma­radt gazdátlan a lobogó, meit jöt­tek a fiatalok. Mindig igy volt ez, most is hasonló eredménynek kell bekövetkeznie s az ifjúság, az ui generáció vezére éppenugy Horlhy Miklós lesz, mint ahogy mpst az egész nemzeté. Ugy legyen s ak­kor a siker nem maradhat el. Hatalmas s őszinte éljenzés fo gadta Ferenczy Márton sza* vait. Ismét a négy regős élit elő a lanttal és a tárogatóval s egymás­után zengtek fel az édesbús ma­gyar nóták, a szebbnél-szebb hall­gatók s gyorsütemű csárdások, többnyire kisebb énekkisérettel. Nem tulozunk, ha azt írjuk, hogy a közönség nagyrésze szinte áhí­tattal figyelte a sok szép ismerős nótát, melyeket igy játszani mór régen nem hallott, hiszen a táro­gató, a lant olyan speciális hang­szerek, melyeken az előadottak nem közönséges színezetet nyer­tek. A mintegy husz perces, cseppet sem fárasztó, igen ügyes konfe­ránszversekkel fűszerezett regős­jelenet után vitéz Réthy Béla gyárigazgató tartott záróbeszédet. Megköszönte a vendégek megjele­nését, a résztvevők közreműködé­sét. majd arra kérte a közönséget, hogy vigye magával a kifürkész­hetetlen hitet: az idő magéban hordozza a szebb magyar jövőt. Hiszen ha csak kicsit körülnézünk, látnunk kell. milyen változások álltak be 1920 junius 4, a trianoni békekötés óta. Akkor sűrűn sötét volt ez égbolt, egyedül, érvén áll­tunk a nagy világban, ma hatal­mas barátaink vannak, akik talán nemsokára túlszárnyalják erőben, felkészültségben ellenségeinket is. Az igaz, őszinte jóviszony mellett szóltak a római és nápolyi napok, amikor szeretett kormányzó urun­kat az olasz király és a Duce oly lelkesen, olyan meleg barótsőggal fogadták, mint talán még senkit. Utoljára állt fel a beszéd el­hangzása után Paukert Hugó a dobogóra, hogy a Himnuszt ve­zényelje. Az ének- és zenekar precíz összehangolása itt is megál­lapítható volt. A műsoros est háromnegyed ki­lenc órakor ért véget. Meg kell becsülnünk a tradíciót — mondotta Bud János A vitézek nagysikerű műsoros estje után a közönség a CsAK klubházóba vonult, a frontharco­sok vacsorájára. Pillanatok alatt megtelt a nagyterem úgyannyira, hogy kicsinek is bizonyult az ősz­3E88 résztvevők befogadására s a kiszorultakat külön kellett elhe­lyezni. Pontosan kilenc órakor érkezett meg Bud János dr. nyugalmazott m. kir. pénzügyminiszter, ország­gyűlési képviselő Jánossy Gyula polgármester kíséretében. Lelkes éljenzéssel fogadta őket a közönség. A Hiszekegy elhangzása után K o 11 a y Pál, a frontharcosok he­lyi csoportjának alelnöke szólalt fel elsőnek és erőteljes szavakkal méltatta az est jelentőségét. Hot­t h y Miklós kormányzó a nagybe­teg nemzetet meggyógyította és erős kézzel kiemelte a pusztulás-

Next

/
Oldalképek
Tartalom