Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) október-december • 224-298. szám

1936-11-29 / 274. szám

1936 november 29 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 7 A fiatal ivó kalandjai szárazon és vmen, erdőn innen, erdőn tul vagy: amig egy könyv eljut odáig De lássuk, hogyan sikerült az első ut. Csak táskát ne látnék sohasem . . . Miklya Jánosnak, lapunk ismert munkatársának az ősz elején egy novellás kötete jelent meg és a fiatal iró ezzel kapcsolatosan elmondja tapasztalatait, hogyan jut el egy ilyen kötet a „kiadó"tól az olvasóig. — E<y könyvet nagyobb művészet eladni, mint megirni — mondotta egyik kitűnő barátom, amikor Íróasztalára helyeztem első kötetemet. Határozottan kellemetlenül érintett, megjegyzése és megbotránkoztatott, amiért ő az eladást fölébe helyezte az alkotásnak. Barátom kijelentette, hogy egy pillanatig sem vonja kétségbe képességeimet, de állitá8át fenntartja. Komolyan megharagudtam rá és elhatároztam, hogy csak akkor békülök ki vele, ha állítása igaznak bizonyul. Az első héten meg voltam győződve róla, hogy derék barátomhoz hosszú ideig nem lesz egy szavam se. Ámde amikor Békéscsabán minden olyan könyvbarát, akinek módjában volt megvenni a kötetet, beszerezte a könyvet, akkor a megmaradt müveknek a város határán kivül kellett keresni elhelyezési lehetőséget. Ekkorra már kialakult valami csekélyke kis vélemény a kötetről és ez serkentett további munkára, amit nem ia bániam meg, mer! ha optimizmusomat kissé megnyirbálta is a vidéki „propaganda" ut, de nem vette el a kedvemet. Rengeteg izgalom, bosszúság és jó szó, a soknál is jóval több, szinte meglepő, de igy van. A kuiluremberek általában véve jó pszihológusok, mindjárt látják, hogy kivel van dolguk. Viszont rájöttem, hogy a sírás nem jó taktika, mós uton kell megnyerni az emberekel. Ha cipőfűzőt, va&y fogkefét árultam volna, akkor sokat beszélek, de miután saját dolgomról van szó ennélfogva egy fölösleges szót nem szabad mondani és nem is tudnék. UTOLSÓNAPOK! A M. Kir. Jótékonycélu Államsorsjáték húzása már december 4-én Próbálja ki szerencséjét és a legközelebbi sorsjegyárusitónál vagy dohánytőzsdében szerezze be 3.— pengőért az államsorsjegyet. Kis kockázat, nagy lehetőségV. Az első vidéki utam az egyik közeli nagy községbevezetett, ahol Iiz címmel a zsebemben (kizórólag csak olyan helvre mentem, amelyről előzőleg informálódtam, hogy nem ki'á'ástalan), vágtam neki egy eléggé színes folyamatnak. Az illető orvos volt, ahogy kezet fogott velem és leültetett rendelőjében, szemben saját magával, tekintetében valami jól eső melegség és ahogy kivette tárcájából a kötetért járó összeget, hiány zott mozdulatából a gő*, a 8zabadulniakarás és a végén szinte megköszönte, amiért elváltaién voltam szives felkeresni. Nem beszélt sokait, emlékszem, hogy azt mondotta,a mikor buciuztam tőle: — Tetszik nekem, ha a fiatalokban van élniakarás... TUNGSRAM ról, mert tessék elhinni, naponta rengetegen molesztálják az embert. Elhittem. Fogadalom fogadalom... fogadalom... Tragikusan szomorú, hogy sokan mennyire szeretik a szépirodalmat és mégsem vehetik meg a legújabb dolgokat. FILLÉRES CIPŐÁRUHÁZ ajánlja alanti cikkei': Női barna és fekete száras cipők Női idei friss gumi hócipők Férfi nagyon erős száras strapacipők Gyermek szegeit kézimunka cipők 27—30 sz-ig Házi cipők P P P P P 12-80-tól 6-50-től 10'50-től 4-80-tól l-60-tól Pár perc mulve becsengettem egy iskola igazgató Iakésába. Kis várakozás után csattant az ablak és egy szigorú arcú hölgy dugta ki a fejét rajta. — Mit akar? — szólt rém gorombán és szemeit világért le nem vette volna a kezemben levő kistáskáról. Egy pillanatig gondolkoztam, hogy ugyan olyan modorban válaszolok, de végül egész közömbös hangon az igazgató ur utón érdeklődtem. — Az igazgató ur nincsen idehaza. felelte kürtén és már be is csukta az ablakot. Elhűlve álltam a kapu előtt egy darabig. Ugyanis az igazgató urat véletlenül ismerem és az uccasarokról láttam amikor bement a kapun. Elgondolkoztam, hogy vájjon tovább mentem volna e, ha történetesen először az igazgató urat keresem és nem az orvossal beszélek. Két héttel uténa a nevezett községben egy református nagytiszteletes vendége voltam és ott ott találkoztam az igazgatóval. Á^, igazgató méltatlankodott, hoay a múltkor őt kihagytam. Elmondtam az esetet, ő erre odacipelt feleségéhez. — Már ne haragudjon.de valami ügynöknek néztem a táskájé Különösen az iakola igazgatók, tanárok, tanítók, községi tisztviselők vannak túlterhelve. Rájuk „sóztak" különböző címeken drága sorozatokat, és most nyakig úsznak a részletekben. Egy bihari tanitó papíron kimutatta, hogy 2 évig semmi jobb kulturdologra nem áldozhat. — Fogadalmat tettem a feleségemnek, hogy mig rendbe nem jövök, nem veszek egy könyvet sem. Különös,hogy az emberek menynyire irtóznak a sajtó termékektől. — Kérem nem fizetek elő semilyen újságra — mondotta egy főjegyző. — Kérem nem lapelőfizetésről van szó — igyekeztem megnyugtatni. — Hanem? — kérdezte most már kíváncsian. — Könyv... Félbeszakított. — Isten ments, elegem van a könyvekből, minden pénzem arra megy elsején. — Bocsánat, de . . . — néhány szóval elmondtam neki, hogy miről van azó, azt is megmagyaráztam, hogy ő máskülönben kicsit későbben ismert volna meg s ez az én módszerem gyorsított eljárása annak, hogy olvasó táboromat minél hamarabb kiépítsem. Közben előszedtem a kötetet és megjegyeztem az érát. A főjegyző kezébevetle, lapozgatott benne, majd megkönnyebbülten mondta : — No az igazén nem sok, ha csak ennyiről van szó, akkor szívesen megveszem. Kis szünet után megjegyezte : — Szeretem a szépirodalmat. Nagyon sok helyen találkoztam olyan családfővel, aki fogadalmat tett, hogy szünetelteti a könyvvásárlást, de az alábbi eset kiemelkedett a többi közül. N. főmérnök ur határozottan gondterhes arccal adta vissza a kötetet. Férfi- és fiú készráák felöltők, átmenetiés télikabátok KULPIN JAKAB Készruha-osztálya Békéscsaba