Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) július-szeptember • 148-223. szám

1936-08-23 / 193. szám

4 BEKESMCQVEI KGZLÖNY 1936 augusztus 23 London és Párizs két uj táncot kreáltak a szezon számára A spanyol király táncmestere nyilatkozik a lon­doni kongresszusról, amelyen Victor Svlvester, a tánc koronázatlan királya, a slow-fox feltalálója először táncolta el az uj „tánccsodákat" a világ százhúsz legjobb táncmestere előtt A Cottage egyik előkelő palotá­jában, Londonban válogatott ele­gáns társaság gyűlt egybe három héttel ezelőtt. Az urak kivétel nél­kül frakkban és ragyogó estélyi ruhában a hölgyek. Legalább any­nyi nemzet volt képviselve itt, mint az Olimpiászon Berlinben. Victor Sylvester palotája ezúttal is jelentős esemény színhelye volt: a palota hatalmas szalónjában az összegyülteknek szavazattal kel­lett dönteniök afelett: a házigazda altal bemutatott táncok közül me­lyik méltó arra, hogy az elkövet­kező szezónban mint a szezón uj Sánca bevonuljon a báltermekbe és a lokálok parkettjére. Victor Sylveszter londoni tánc­mester ma a tánc művészetének koronázatlan királya. Ő tette ural­kodóvá az angol stílust a parket­ten és gyűrte le az évszázadokon keresztül uralkodott franciát. Köny­vei a világnak úgyszólván min­den nyelvére le vannak fordítva és beavatottak azt mondják, hogy legutóbbi munkájával — a cime: A társasági tánc — annyit kere­sett, mint Culbertson a bridzs művé­szetéről irott kék könyvével. Ma mér ötven körül jár, emellett még mindig fiatal és friss, a felesége — egy harminc év körüli ragyogó szép asszony — hozzáértő mun­katársa mindenben. Együtt törik a a fejüket azon, hogy miféle uj tánccal lepjék meg a világot. Syl­veszter mester honosította meg azt, hogy minden év juliusára vendé­gül látja londoni palotájában a világ legjobb táncmestereit. Eze­ket az összejöveteleket a tánc­mesterek „londoni kongresszus­nak" nevezik és a londoni kong­resszust minden évben nagy iz­galom előzi meg. Összehívása ugy történik, hogy Sylvester mester meghívja az egyes országok tánc­mestereinek szövetségeit, a szö­vetségek delegálják a résztvevő­ket és ezek utaznak el Londonba. Az idén a résztvevők száma száz­húsz körül mozgott. A kongresz­8zus bankettel és üdvözlő beszé­dekkel kezdődik, másnap aztán reggel kilenctől estig Sylvester és felesége sorra mutatják be azokat a táncokat, amelyeket vagy ők, vagy másokaz elmúlt évbankreál­tak. A résztvevők szavaznak: az a tánc, amelyre a legtöbb szava­zat esik, nyeri az első dijat és lesz hivatalosan a következő szezón uj tánca. Azt a táncot — és a többi tánc közül azokat, amelyek a résztvevőknek tetszenek — a kongresszust követő napokon Syl­veszterék maguk tanítják be a résztvevőknek, akik viszont oda­haza kollégáikat tanítják mea; az uj táncra. Mire a szezónt megkezdik: már az egész világon mindenütt javá­ban táncolják az uj csodákat, ami­ket Viclor Sylvester londoni palo­tájában jártak el elsőnek . . . A londoni kongresszus a na­pokban ért véget és annak idei szenzációiról még azon melegében alkalmam volt beszélgetést foly­tatni a spanyol királyi család tánc­mesterével, Louis MoranLehky tánctanárral, aki szük meghívott társasé? előtt a trencsénteplici Grand Hotelben tagnap este be is mutetta a Blue RhythmeA és a Hot-Fox-o\, a londoni kongresszus két tánccsodáját. Érdekes külön­ben, hogy esztendők óta a konti­nensen a trencsénteplici Grand Ho­tel parkettjén kerülnek mindig el­sőnek bemutatóra azok a táncok, amelyek nagy kilátásokkal indul­nak utjukra Victor Sylvester pa­lotájából, hogy aztán — rövid tündöklés után — örökre eltűnje­nek. Mert a legtöbbjének élete csak egy szezónig tart. A tömeg megbámu'ja őket, de — nem lel­kesedik értük . . . London és Párizs harca a tánc uralmáért — Az idei londoni kongresszus — igy kezdte el nyilatkozatát Louis Moran-Lehky mester — megint London és Párizs harcának jegyé­ben indult meg. London évekkel ezelőtt legyőzte a tánc birodalmá­ban Párizst és Párizs a győzelmet nem akarja tudomásul venni. Az angol stílus győzedel­meskedett az egész vonalon, ez kétségkívül Viclor Sylvester nagy érdeme, Bzonben Párizs min­dent elkövet, hogy újra úrrá le­gyen a sima parkett birodalmában. Sajnos: az idén újra elbukott . .. — Két évvel ezelőtt a carioca-t, tavaly a continental-t mulatták be Sylvester szalonjában, az idén pe­dig vagy hat uj tánc között — — közülük négy azt sem érdemli meg, hogy megnevezzük őket — két uj táncot lejlenek el előttünk Mister és Misis Sylvester. — Ez a két tánc: a Blue Rhyth­me — magyarul: a kék ritmus — és a Hot-Fox — magyarul: forró fox — az elkövetkező szezon szenzációja. Ma mór az egész vi­lágon mindenfelé erre tanítják be a táncmestereket azok, akik részt vetlek a londoni kongresszuson. Az elsőt Sylvester éB neje kreál­ták, a másodikat: Párizs küldte el Londonba. Párizs az utolsó években mór csak a tangó ber keiben keresett babérokat, nem fér kétség hozzá, Monsieur Cha­Ha fenn akarja tartani háztartásának pénzügyi egyen­súlyát, akkor vásároljon mindent a „Takarékosság" készpénzértékü könyvecskéjével. Bővebb felvilágosítást nyújt: a „Takarékosság" kft. békéscsabai irodája, Békéscsaba, Andrássy-ut 19. sz. poul még mindig a tangó királya, lehet, hogy a hot fox ia az ő kreá­ciója, da érthető, hogy Sylvester palotájában a blue rhythme nyerte el a tánc idei aranyérmét . . . Nvomban el is táncolja szőke feleségével mind a két tánccsodát... Frakkban, ragyogó plasztrom­mal lejt a parkettre Louis Moran­Lahky mester, a jazz uj muzsi­kába kezd — a kották repülőgé­pan érkeztek meg Londonból Trencsénteplicre — és a jelenle­vők megismerik azt a két uj tán­cot, amelyek az idén jelennek meg elsőnek a világ parkettjein. A Blue Rhythme: egészen uj kreá­ció, a tempója olyan, mint a siow-foxé, a zenéje feltűnően las­sú, amivel szemben a lépések fi­gurái gyorsak, maguk a figurák klasszikusan szépek, de — nehe­zek a tömegek száméra. Kilenc előirt figurája van, de ezeknek rengeteg variációját lehet megte­remteni. A taktusa: négynegyedes akárcsak a polkáé. A hot-fox : forradalom a ritmus ellen, zenéje angol, temparamen­tuméban van valami francia. Ki­steppelt lépéseit a sarokkal táncol­ják. Hasonlít a black bottonhoz, amely tíz évvel ezelőtt születelt meg, hogy rövid rnqyogés után örökre eltűnjön. Párizsnak tiz évvel ezelőtt született meg, hogy rövid ragyogás után örökre eltűn­jön. Párizsnak az volt a célja ezzel a tánccal, hogy megpróbálja frencia földön reformálni az an­gol stílust. Régi táncok uj stílusban Alfonzék táncmestere — Moran­Lehky nemrég gyakorolt még Al­fonz infánasal, a pármai herceg­nővel és Iaebslla Bourbon infáns­nővel — a parkettek uj stílusáról mond el érdekes szenzációkat. — Az én véleményem egyéb­ként az, hogy minden marad a ré­giben. Ezek az uj táncok ragyogóan szépek, táncolni i» fogják őket, de — a tömegek előtt nem lesznek népszerűek. Tul komplikáltak ah­hoz, hogy ugy táncolják őket, mint a valcert, vagy a tangót. Bizonyos csak az, hogy ez egész vonalon egy uj irány lesz úrrá: az angol stilus teljes győzelme, a tartás nyugodt­sága, a felsőtest tánc közben tel­jesen nyugalomban lesz és a lépé­sek a csípőkből indulnak ki. A sze­zón táncainak megmaradnak: a slow fox, a fox-trott, az english­walce, a valcer, az one-szlepp és a rumba. Ezek nem mesterségesen kreált táncok: a nép temparemen­turnéból fakadtak es nem tűnhet­nek el. A mesterségesen kreált tán­cok élete mindig rövid volt. Ami­kor megszülettek, tele volt nevük­kel a világ, ma már: tucatjával akad­nak közöttük olyanok, amikre alig emlékszünk. Hol van mér a ehim­mi, a blecke-botton, a charleston — vele együtt eltűnt a róla elnevezett széles nadrág i« — és mindössze pár figuráját tudták becsempészni a többi táncok egynémelyikébe. A rumba visszajött, már nem régi excentrikus formájában, hanem de­cens kiadásban és van benne sok a carioca-ból, amely rövid dicső­ség után szintén a shimmy sorsára jutott. Uj stilu*ban táncolják a slow­foxot is, — Viclor Sylveszter leg­sikerültebb kreációját, amelyet azonban a mester a régi angol tán­cokból állított össze — nyitott lé­pésekkel, teljesen kitáncolva, széj­jel terpesztett lábakkal. Amit nálunk slow-foxnak hivnak, annak Angliában fox­trott a neve és ami Közép­európában foxtrott, azt Ang. liában quick-stepnek hivják. Az one atep, amelyet az utolsó esztendőkben — érdemetlenül — elfelejtettek, az idén újra visszajön, nagy divat lesz, talán azért, mert könnyű, könnyen lehet táncolni. Monsieur Chapoul egész sereg uj variációval tette gazdagabbá a tan­pót és ezeket a variációkat a lon­doni kongresszus teljes egészükben el is fogadta. A tangó vollaképpen újra születik. Eddig egészen lágy tánc volt, ezentúl kemény lesz, ki­steppelt lépésekkel meglehetősen ütemes tánc lesz. Romantikáját ka­tonai vezényszavakra emlékeztető ütemssség váltja fel. Több lesz ben­ne a temperamentum. — És szó van arról is, hogy a táncparkettek az elkövetkező sze­zonban nagyanyáink idejének ré­gen feledésbe ment egyik lecszebb láncával ismerkednek meg. Vissza­jön majd a puadrille — talán kissé modernebb és angolos kiadásban — és az idén megint sokat táncolják majd a polkát. Az utolsó két esz­tendő három téncszenzácíója — a carioca, continental, cucaracha — végleg és örökre eltűntek. Ezeket a táncokat Hollywood a film szá­mára kreálta, a filmen sikerük is volt, megpróbálkoztak velük a par­ketten is, rengeteget írtak róluk, de — a film nem adhat táncot a báltermek számára. A valcer: Bécs gyermeke, a tangó: Argentínában született meg, a rumba: Cuba szi­getének évszázados tánca, vala­mennyit a nép tette a maga szó­rakozásévá, ezeknek a táncoknak örök életük lesz, de Hollywood nem ajándékozhatja meg uj lánccal a világot... Paál Jób Nyáron a legkellemesebb szó­rakozások egyike az evezés! Kosa György-féle csónakházban mindenki megtalálhatja ezt a szórakozást. Ez a szó­rakozás egyúttal sport is 1

Next

/
Oldalképek
Tartalom