Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) április-június • 76-147. szám

1936-05-31 / 125. szám

1936 junius 14 BEKESMEGYEl KÖZLÖNY 3 Őfelsége a Gép A léma egyáltalán nem uj, •ugy látszik, nem Ithal eleget irni róla. Barátunk-e vagy, ellenségünk a gép ? Azért teremtettük-e, hogy segítségével győzedelmeskedjünk az anyag fölölt, vagy a gép volt-e BZ,amely móris győzedelmeskedett fölöttünk ? Ha a gépre gondolunk, ellentmondó megfigyelések, ész­lelések és kérdések egész raja cikkózik végig az agyunkon. Két ségtelen, hogy a gép kényelme­sebbé telte életünket. Vasúton, eulón és repülőgépen utazva, játszva hagyjuk magunk mögött a kilométerek százait és ezreit és nem vagyunk kitéve hónak, fagy­nak, szélnek és esőnek. Itt ülök az Íróasztalomnál, gépen kopog­tatom ezt a cikket, ami minden­esetre sokkal kényelmesebb, mint­ha körmölnöm kellene; mellettem a telefon, felemelem a hallgatóját és megbeszélem a nyomdóval, hogy milyen hosszú legyen a cikk, amelyet ott sem a szedőszekrény szétszórt betűiből állítanak össze, hanem a szedőgépen billegetnek ki egyszerre kész sorokba. Igen ám, de ugyanakkor a gép ember­kezeket tesz fölöslegessé. A gép, amelyet egy ember kényelmesen eligazgat, tiz, husz, esetleg száz ember munkáját végzi el. Aka­ratlanul felmerül a kérdés, mi a cél, a gép e, vagy az ember ? Tekinthetjük-e azt a gépet az em­ber kiszolgálójának, amely gyak ran szemünk láttára ezer meg ezer embert juttat az uccára ? Mióta 1767-ben a feldühödött takácsok Hargreaves szövőszé­két összetörték, ebban a kérdés­ben a vélemények nem jutottak nyugvópontra. Jósoltak jobbra, jó­soltak balra es nagyon sok eset­ben pont e jóslások ellenkezője következett ba. Az angol királyi tudós társaság a fuvaros szállít­mányozó ipart féltette a vasutak­tól. Aragó, aki nem is olyan ré­gen, száz esztendeje egyik leg­kiválóbb tudósa volt Franciaor­szágnak, azt bizonyította be, hogy amennyivel csökkenti az uj köz­lekedési alkalmatosság a szál­lítási költségeket, annyival csap pan meg Franciaország nemzeti jövedelme, Thiers mér jobb vé­leménnyel volt a vasulakról. El­ismerte, hogy idővel fontoB sze­repük lehel a nagyvárosok és közvetlen környékük közötti helyi forgalom lebonyolításában. Véle­ménye az volt, hogy többre mér nem telik. Honnan lehetne ugya­nis előteremteni annyi pénzt, hogy száz meg ezer kilóméter hosszú­ságban hagyre föl völgyre le, sí­neket fektessenek le és ezeken a síneken gép által vontatott kocsi­kat járassanak ? Amint a tapasztalatok mutatják, Hargreaves szövőszékének ösz­szetörése nem akasztotta meg a gépet hódító útjában. Ellenkező­leg a gép megszámlálhatatlan ez­reknek adott kenyeret, először a textiliparban, azután a többi ipar­ágakban is. A vasul sem tette fe­leslegessé a fuvarost, ellenkezőleg a forgalom megsokszorozásával és intenzivebbé tételével uj meg uj fuvarozási alkalmat teremtett. Persze, az ilyen érvek nem meg­győzők az olyan ember szemében, aki a saját bőrén érzi a gép versenyét. Minden kisiparos gyű­lésnek alaphangulatata a géppel, és a gyárakkal szemben érzeti, lappangó ellenszenv, viszont két* Irta: Tonelli Sándor de kisiparos verseny­lega­13 ségtelen az, hogy az a erősködik és növekszik képességben, aki maga lóbb egy-két kis gépet állit szol­gálalába. A kormányoknak éppsn­ugy ingadozó és bizonytalan a poíilikójuk a gépek ügyében. Asze­rint, hogy pillanatnyilag mely irány­zat az erősebb, egyik nep a nem­zetközi veraenyképasség fokozása érdekében rendszabályokkal igye­keznek kiegyenlitni azt a hátrányt, amely a gép nélkül dolgozó kéz­müiparosokat terheli a gépi üze­mekkel szemben. Egyik nap trak­tor-akciókat rendeznek és kölcsö nőket vagdosnak a gazdók fejé­hez, hogy minél jobban gépisitsék a mezőgazdaságot, másik nap prémiumot adnak ennak a gaz­dának, aki az aratógéptől visszatér a kaszához és a cséplőgéptől o a középkori cséplőhadaróhoz. A közgazdaságban is vcnnak diva tok és a kormányintézkedések a közgazdasági divatok hullámvo­nalának felelnek meg, Etek a gépi kérdések kü'önö­sen olyan dekonjunktúrák idején foglalkoztatják erősen a közvéle­ményt, mikor nagyobb számú munkás veszti el egyszerre a ke­nyerét. Ilyenkor szokott felmerülni a kérdés, hogy nem volna e jobb, ha nem volnának gépek, mert ez esetben minden munkást kenyér­hez lehetne juttatni? Igaz, hogy az ilyen kérdések tisztán teore­tikus értékűek, mert példának okáért enyetlen szabó sem volna bolond lemondani a varrógépről mindaddig, amig !udj>, hogy a Nyári ingek, nyakkendők fürdőruhák kelmék KULPIÜ ÁRUHÁZ Békéscsaba többiek is varrógéppal dolgoznak. Sőt él bennem a gyanú, hogy ek­kor hassnálná csak igazén a var rógépét, ha a többieknek nem vol­na, mert ez biztosítaná igazán üzleti fölényét, versenyképességét. Érdekes, de érthető, hogy az utolsó esztendők alatt tudomá nyos szempontok szerint, statisz­tikai adatok és üznmlechnikai vizsgálatok alapján Amerikában foglalkoztak legerősebben a gép és az ember egymáshoz való viszo­nyával. Érthető, mert a válság legerősebben Amerikán szántott végig és mert Amerikában szökkent fal legmagasabbra a munkanél­küliek száma. Mindenesetre ezek­nek az amerikai vizsgálódósoknak eredményei biztos változásokkal Európára is alkalmazhatók. TTlegíepő amerikai sfafisztéka Csak példaként idézek néhány adatot. 1928 tói máig a vasú i al­kalmazottak száma az Egyesült Államokban kétszázezerrel csök­kent, mert elektro pneumatikus véllóberendezések ennyi embert tettek feleslegessé. A newyorki földalatti vasútnál ma egy ember a technikai berendezések segítsé­gével ugyanazt a munkát végzi, amelyet tizenegy ember végzett egy negyedszázaddal ezelőtt. A a dohényiröszt egész sereg kisebb elárusító he'yet beszüntetett és elbocsójtotta alkalmazottait, a bol­tokat pedig sziver és cigaretta­automatákkal helyettesítette. A telefonok mechanizálása több százezer telefonos kisasszonyt tett az utolsó évek során feleslegessé. Az aratás az Egyesült Államok nagy részén ma nem mezőgazda­sági foglalkozás, hanem vándor ipar. Az eratógéptu'ajdonosok megindulnak délről, ahol az ara­tás május végén kezdődik és fo­kozatosan haladnak észak felé, ahol juliuB végén van aratás és bérben vállalják el a gabona­földek learatását. A földbirtokosok nagy része egyáltalán nem tart aratómunkósokat. A márvány­iperban bevezettek egy olyan vá­gó- és csiszológépei, mely pontos számítás szerint egy óra alatt 539 kézműipari munkaóra munkameny­nyiségét végzi el jobban, tökéle­tesebben és sokkal kisebb törési és repedési százalékkal. Egy íz­ben mór írtam a levélszortirozó gépről, a modern géptechnikának egyik legszellemesebb alkotásá­ról, amely egy sötét teremben végzi munkáját és valamely nagy cég tízezer ügyfelének leveleit pontosan fiók szerint osztályozza. Az ember tévedhet, a gép soha. Da ez a gép is tömérdek irodai alkalmazottat tett feleslegessé. Nos, hogy állunk ilyen jelensé­gek után a gép és az ember kér­désévei ? Amerikában, ahol nagykonjunk­turakutató intézetek egész appa­rátusa foglalkozott ezzel a problé­mával, mindenekelőtt azt igyekez­tek megállapítani, hogy a válság kirobbanása óta bekövetkezett munkanélküliségből mennyi Íran­dó a válság és mennyi a gép ro­vására ? Hogy miért kellett ehhez a szétválasztáshoz folyamodni, az nem szorul bővebb magyará­zatra. Ha például egy iparban az utolsó tiz év alatt számottevő technikai változások nem történ­tek, a bele tartozó vállalatok el­lenben alkalmazottaik negyven százalékát elbocsájtották, ezek az elbociájtások a válságot és nem a gépet terhelik. Ha ellenben egy gép munkamegtakarítás révén fe­leslegessé tesz ötezer embert, ak­kor ugy kell felfogni, hogy ez az ötezer ember jó konjunktura idején is elvesztette volna a kenyerét. Nos, az amerikai vizsgálódások egészen meglepő eredményre ve­zettek. Anélkül, hogy számokkal terhelném me»; ezt a kis elmefut­latáat, ciak annak az eredmény­nek a leszögezésére szorítkozom, hogy adott számnak véve a mun­kanélkülieknek azt a részét, akik az utolsó tiz év alatt a gépesítés folytán vesztették el a kenyerüket, majdnem hajszálpontossággal en­nek a számnak felel meg azoknak a száma, akik ugyanezen tiz esz­tendő alatt alakult egészen uj iparokban tudtak elhelyezkedni. Az amerikaiak ezeket az iparokat ilatóspapir- foglalkozásoknak ke­raszteiték el, mert mint az itatós­papir a tin'át, ezek a technikai át­aleku'ás folytán feleslegessé vált munkaerőket szívják fel. Magától értetődőleg ahhoz ezek a foglalko­zások nem elég fel vevőképesek, hogy a pémügyi, bizalmi és poli­tikai válság okozta munkanélküli­séget is, amelyhez a gépnek sem­mi köze sincs, megszüntessék. Hogy me'yek ezek az itatőspaplr­foglalkozósok, azt természetesen csak utalés formájában lehet meg­jelölni, mert maga a gazdasági élet napról-napra változik és uj apály-ée dagályterületeket teremt. A prohibició megszüntetése Ame­rikában egyszerre több százezer szesz és sörgyári munkásnak, ven­déglői alkalmazottnak adott kenye­ret. Szinte hihetetlen, hogy a koz­metikai és nőifodrász iparban az alkalmazottak s'áma tiz esztdndő alatt ötszázezerrel növekedőit. A mozival és rádióval kapcsolatosan uj iparoknak egész sora keletke­zett, szintén széz- és száz-ezer alkalmazottal, akik szintén a gép­nek köszönik kenyerüket. Ugyan­ez történik a repülés terén is. Mind­ezek az iparok padig természetük­nél fogva a közönség legszélesebb rétegeihez a kénytelenek fordulni, te • hát hihetetlenül sok ügynököt al­kalmaznak és ezer meg ezer kis szaküzlet nyitására nyújtanak le­hetőséget. És hol van az olyan kisebb jelentőségű cikkeknek egész sora, amelyek szí ítén az utolsó tiz esztendő alatt váltak általános­ÖSHB& iOZGÓ Nyitott tető Nyitott tető MÁJUS 3l-én, vasárnap 3—5—7—9 órakor Vasárnap a 3 órai előadás zónai 2-es számú kémiroda Jean Marat, Vera Korene Rügyfakadás Junius l—2-án, pünkösdhétfőn 3-5-7-9, kedden fél 7, fél 9 órakor Hétfőn a 3 órai előadás zóna ! 16 éven felülieknek 1 Boldogság Charles Boyar im Gaby Morlay Fox híradó

Next

/
Oldalképek
Tartalom