Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) április-június • 76-147. szám

1936-06-21 / 141. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1936 junius 21 séges tudatban üdvözöljük, tizenöt [ évszázad multán, a birodalom új­jászületését Róma dombjain, az­zal, hogy ami történi, nem befeje­zés, csak kezdet. — Ennek ez uj birodalomnak a születés, egy olyan birodalomé, amelynek székhelye a Capitolium s amelynek repülő osztagai 8 tengeralattjárói köny­nyen elorozhatják Angliától ősi szupremáciáját a Mediterraneum fölött, sok álmatlan éjszakát oko­zott s még többet okozhat a vi­kingek utódainak. Semmi kétség, hogy amint a szárnva tollasodik s a csőre erősödik az ifjú sasnak, lecsap a zsákmányra. Egyiptom, Szudán, Algir, Tripolisz, Szíria reszketni fog az árnyékálól is. Ez­ért várható, hogy Anglia ezentúl szorosabban tapad Franciaország­hoz, mert csak az ő segítségével lábolhat ki a hínárból. Az igazság kedvéért sebtiben hozzáfüzzük mindehhez, hogy mindez csak játékos feltevés. Egy­általán nincs kizárva, hogy Fran­ciaországot elszédíti a dogma s Angiiét a bosszúvágy. Ám, ha ez bekövetkezik, Európa rögtön szó­líthatja a halottkémet. 0!yan dög­vész zudul a nyakába, aminő soha el nem viharzott felette. Ám re­méljük, nem hiába tartja megát Franciaország a raison letétemé­nyesének 8 reméljük, hogy az utolsó pillanatban nem hábarodik meg. Gyenge remény! Imádkozzék minden jótét lélek, hogy ne csa­latkozzunk benne, mint egykor Pandora. És imigyen szólott Zaratusztra... Korshed Sorabi Captain, harminckilenc éve orvosnő, az indiai Mysora államban levő Bangeloreből eljött Európába, hogy meggyógyuljon — Tarka ruhát vi­sel és a derekáról sohasem hiányzik a három rész­ből álló öv, amely azt szimbolizálja, hogy az ember élete a cselekedetekből, jó tettekből és jó szavakból van összetéve — Ez az indiai asszony a Zaratusztra hitének misztériumairól mesél . . . A haja fekete, mint az éjszaka és a fogai kivillognak ajkának pí­rossága mögül. Vörös kendő van a fején, a szemöldöke sürün öleli körül a szemeit, amelyek feketék és villognak' nappal is. Arany zsi­nór szegélyezi hosszú kendőjét, amelyet nem tesz le egy pillanatra sem, mosolyog mindig és én nem tehetek róla: valahányszor látom, azokra a cigánylányokra eondolok, akik Bankéról jönnek be Pöstyénbe és a park utjain krajcárokat ku­nyerálnak. Korshed Sorabji Cap­tain-nak — igy hívják ©zt a höl­gyet — éppen csak a fejét borító aranyos kendőt kellene levetnie, hogy mindenki cigányasszonynak nézze. Elmeséli nekem: jövőre lesz negy­ven éves, tizenhárom testvére kö­zül ő a legfiatalabb, négy nővére is orvos, akárcsak ő, egyik nénje tanitőr.ő, három fivére pedig hi­vatalnok. Három éves volt, ami­kor meghalt az apja, az iskoláit Bombayban végezte, öt évig ott is járt az egyetemre, majd átjött Európába és huszonnégy eszten­dős volt, amikor megszerezte a diplomáját Londonban. Nevetve mondja: — Londonba azért jöttem el tanulni, mert a londoni diploma nagyobb jövedelmet biztosit Indiá­ban egy orvosnak. Még akkor is, ha a mi ludománvunk öregebb és nagyobb is, mint Európáé . . . Odahaza rheuma kínozta és az egyik maharadzsa tanácsára — az utolsó esztendőkben valóságos maharadzsa-járás volt Pöstyénben — Bécsbe meni, ahonnan a ma­haradzsák valamelyik orvosa PÖB­tyénbe küldte el. Reggelenkint forró iszapba pakolják, délután aztán a parkban sétál és kijár a golf­pályára. Esténkint bridgel. Ko­molyan, megfontolva. Sohasem li­citál könnyelműen. Fehér fogai ki­csillognak a mosolyra nyilt ajké ból, ha sikerül kilicitálni a szlem­met. Múltkor, amikor veszített, ezüs rúpiával fizetett . . . Hat év óta nőorvos egy Bange lore nevü városban. Ez Bombay közelében, a Mysora nevü állam ban van, ötvenezerre rug a lakó aainak száma, mocsaras vidék, még ivóvize sincs és az esővizet klórral fertőtlenítve isszák. Valamennyi keleti nyavalya pusztít itt: kolera, pestis, fekete himlő, lepra, de a legnagyobb pusztítást a szifilisz végzi. Tercia formájában. Rengeteg gve­rek holtan születik meg. A Sal­Nyári ingek, nyakkendők fürdőruhák KULPIN ARUHAZ Békéscsaba varsant csak pár év óta ismerik Bangeloreban. A lakosság hin­dosztánokból és buddhistákból áll. Itt a kanarese nyelvet beszélik, amely állítólag a leg szebben zen­gő nyelvek egyike. Sajnos, nem volt alkalmam ennek az állításnak az igazéról meggyőződést sze­rezni, mert a sok száz hindu nyelv egvikét se ismerem. Valamelyik napon azzal jön le a második emeletről a pöstyéni Speciel szanatórium portása, akit felküldöttem Korshed Sorabji Cap­tain úrhölgy szobájába, hogy a doktornő nyitott ablaknál áll és a nap felé fordulva, kezeit széttárva imádkozik. Az asztalán gyertyák égnek. A hozzá intézett szavakra nem felel, nem engedi zavartatni magát. Amikor negyedóra múlva lejött, megkérdeztem tőle: — Mi8is, Ön Zaratusztra hitét követi? Csöndesen, lágyan felelt a kérdé­semre: — Igen, énZaratusztra hivői közé tartozom. És ettől az időtől kezdve őszin­tén, leplezetlenül beszélt nekem annak a hitéről annak a bölcs­nek, akinek tanításait egykoron tizenkét­ezer tehén bőrére rótták fel. Mikor? Er.t még a bölcsek se tud­ják megállapítani. Akadnak, akik ; azt mondják, hogy Zaratusztra két­ezer évvel Krisztus előtt tanított, mások hatezer évre teszik a kori, amely elválaszt tőle, de vannak olyan bölcsek is, akik azt állítják, hogy Zaratusztra — állítólag a médek királya volt, egyesek sze­rint egyáltalában nem is létezett. Kinek van igaza? Bajos ezt megállapítani. A bangelorei orvos­nő ezt mondja róla: — A Daradsa partján, Vaeds vidékén van egy romváros, Rághá­nak hívják. Itt született, élt és itt halt meg Zaratusztra, minden böl­csek legnagyobbika. Semiramis kortársa volt. Valamikor milliók hirdették bölcsességeit, ma a Zaratusztra hivők száma mindössze háromezer. Perzsiából, ahol élt, kiüldözte hí­vőit a mozlim, legtöbben vagyunk Indiában, főként a Gudserát tar­tományban. Zaratusztra hivői több­nyire gazdag emberek, józanok és üzletekkel foglalkoznak. — Nem igaz az — mondja emelt hangon — hogy mi a tü­zet imádjuk és a világ helytele­nül hivja Zaratusztra követőit tüzimádóknak. Az Istenünk; Ahura mazda, a „jó isten", de hitünk szerint van „rossz isten" is. Ennek nálunk Ahriman a neve és az egész élet jó és rossz dolgokból van összetéve. Egyszer eljön az idő, amikor a jó Isten hatalma véget vet majd a rossz Isten hatalmának, ármány­kodásának és akkor — tizenkét­ezer év múlva — végtelen boldog­ság következik el a világra. Az ember életét a jó gondolatok, jó szavak és jó cselekedetek jellem­zik és az én három részből álló övem ezt szimbolizálja. Tlfjol a hazugság a legnagyobb vélek... — A Zaratusztra követői két szektából állanak és a két szekta között nagyobb a szakadék, mint mondjuk keresztények és pogá­nyok közölt. A konzervatívok: nap­jában tizenkétszer imádkoznak és nem mosakodnak mással, csak a tehén vizeletével, amit a mezőn fognak fel. Ezek ma sem temetkez­nek: Bombayban áll ma is a Mala• bor Hellen, a dakhmá nak neve­zet hatalmas torony, ahol az elhunytak holttestét ki­teszik a ragadozó madarak számára. Ezek ma is hoznak még véres áldozatot, amig a mi áldozatunk csak a haoma nevü fűszernövény összetört szárából kicsöpögő nedv­vel kevert tejből áll. — Mi a nirvána? Komolyan feleli: — A nirvána egészen más né lünk, mint a buddhistáknál. A szó szankszritt eredetű. Szószerint any­nyit jelent: elfujás ... A mécses kialszik. . . A buddhistáknál a nirvána teljes megsemmisülést je­lent, végét minden életnek. Nibil. Nálunk: kezdete a boldogságnak, az Istenséggel való boldog egye sülés. — És a tűz ? — Szimbólum. A földi lét útját az elemek határozzák meg. A lüz és a viz. A földi tűz az égiből szár­mazik. Eredetre egyforma mind: a nap és a csillagok tüze olyan, mint a fellegekből lecsapó villám, a föld mélyéből előtörő vulkanikus tüz, vagy a szobámban pislákoló gyer­tya, amelyet nekem,földi embernek* elfúj­nom nem szabad. Zaratusztra hívőinek a tüzel, még akkor is, ha az rombol, eloltaniok nem szabad. Mi nem imádjuk a tüzet, csak tiszteljük benne min­den földi élet forrását. A felkelő napnál imádkozunk reggel és a lenyugvó napnál imádkozunk este. Esztendőnk junius 21 ikén kezdő­dik, mert ekkor leghosszabb a nap. Ezen a napon tul csak két ünne­pünk van: Zaratusztra születésé­nek és halálának évfordulója. Se szombatunk.se vasárnapunk nincs, a hétnek mind a hét napján dol­gozunk. Imádásainkat nem értjük meg, mert ezek egy előttünk isme­retlen nyelven vannak írva. Zoro­aszter munkáját Avesztának hívják, vslamikor ez kétmillió sorból állt és huszonegy naszk ba volt kötve. Tizenkétezer tehén bőrére irta Zo­roaszter a tanításait, de a könyvek közül nem maradt fenn, csak kettő, meg a harmadiknak a töredéke. Nagy Sándor égettette el. . . Pap­jaink közül csak kevesen értik a zend nyelvet, amelyet mi pelvi-nek hivunk. Az Aveszta a mi ó-les­tamentumunk. Benne van a világ teremtésének története is. Vannak papjaink, akik kívülről tudják az egészet, Azt a részt is, amely meg­semmisült. Az Aveszta nyelve feltűnően hasonlít a zsidók nyelvéhez, a héberhez. Ugy mondják, hogy az ó-testamen­tumban sok-sok olyan rész van, amely az Aveszta szövegével meg­egyezik. — Templomainkat odahaza a tüz templomának hívják, az oltá­ruk kivétel nélkül a felkelő nap felé vannak fordulva. Ide járunk mi, modernek, akik minden tekin­tetben alkalmazkodunk a modern kor követelményeihez és ide járnak konzervativjeink is. Nem igaz az, hogy a szabadban, tűzrakások mel­lett imádkozunk. Templomainkban állandóan ég az örök tüz, azt a szimbolumot az egész világ tőlünk

Next

/
Oldalképek
Tartalom