Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) április-június • 76-147. szám

1936-06-18 / 138. szám

Ara U fillér BEKESMEGYEI KÖZLÖNY Békéscsaba 9 1936 junius 88. csütörtök 83. évfolyam 138. szám N APIREND ELŐTT Érdemes megállani egy percre amellett a nemesen egy szerűt gesztus mellett, amellyel a Budapest—Székesfővárost Hun­falvy János Fia Felsőkereskedelmi Iskola most érettségizett tanulói lemondottak érettségi bankettjük megtartáséról. Érdemes megállni és elgondolkozni egy kicsit. Ebben az évben, az érettségi vizsgálatokat megelőző hetekben szó esett a bankettről. Mint annyi mindennek, ennek a kérdésnek is a reformjáról beszéltek, irtak és üléseztek. Volt párt, amely azon­nal megszüntetendőnek állította a bankettet, erkölcstelennek és az ifjúság eiső megrontójának bélye­gezve az ártatlan, vizsga utáni borozgatást. De mindjárt akadtak lelkes védelmezői is a zöldgomb­lyukjelvényes ifjak első felnőttes mulatságának, akik a diákroman­tika, a baráti együttérzés minden bűntől mentes utolsó megnyilvá­nulását látták a banketten és azért féltek ennak eltűnésétől. Természetesen a vitát az érett­ségi bankett körül — a felnőttek rendezték. És amig a felnőttek vi­tatkoznak, az érettségiző fiatalem­berek elintézik a bankett ügyét. A fentirt iskola érettségizett diákjai lemondanak a mulatságról, s a pénzen tehenet vesznek egy sze­génymunkáscsalád üres istállójába. Szerercse, ho-sy a gyerekek mást is tudnak, mint disputálni. Néhányszor már felhivluk e he­lyen a figyelmet arra a már nem is emberhez méltó nyomorúságra, amelyben a magyar társadalom kereső lakosságának egy része sínylődik. Most ennek a kérdés­nek angliai vonatkozásairól irt vi­lágszerte feltűnést keltő könyvet két angol tudós, akik pontosan feldolgozott - adatokkal mutatják ki, hogy Angliában is millió és millió dolgozó és kereső munkás él. kik keresetükből nem tudják fedezni még elsőrendű életszükségleteiket sem. Egyenesen megdöbbentő az az összefüggés, amely a statisztikai adatok tükrében a hetibérek és a halandósági arányszám között ki­mutatható. Mig a 25—35 schilling hetibérrel munkáscsaládok halálo­zási arányszáma közel 26 ezrelék, addig — fokozatosan csökkenve — ez a szám a heti 75 schillin­get, vagy még többel kereső csa­ládoknál 11.52 ezrelékre csökken. Olyan számok ezek, amelyek­hez nem kell kemmenlár. Ingujjban állt a bíróság elé, mert zálogban van egyetlen kabátja Nem adnak érdelmeges válaszokat a kérdé­sekre a kaszáskeresztes per vádlottai (A B. K tudósítója jelenti.) A békési kaszáskeresztesek bűn­ügyének tegnapi tárgyalása a vád lottak hatalmas felvonulása volt. A száltizenhárom megidézett kö­zül negyvenet kihallgattak, ugy hogy mára harmincöt vádlott ma­radt 8 ha minden jól megy, még egy két tanura is eor kerül. A val­lomások nem voltak most annyira egyformák, mint tegnap, a nagy többség ugyan ezúttal is arról be­széli, hogy nem voll szó roham­csapatról; a csendőrségi kihallga lósok jegyzőkönyveiről nem tud­ták, hogy jöttek létre, — amint mondták — vagy fenyegetés kö­vetkeztében vallottak, legtöbbjük a piacon hallott a pártról, azután lépett be s egyszer fordult meg a központi helyiségben, amikor az esküt letette. Ez volt az elhangzott negyven vallomás nyolcvan százalékának lényege, de a másik husz száza­lék érdekessége „kárpótolta" a hallgatóságot. Ennek ellenére a tegnapi csen­des napnak számított, a szenzá­ciót mára, vagy holnapra várják, amikor 8or kerül a lanuk között Hajnal István kihallgatására. A volt főcsoportvezelő a jól értesül­tek szerint sok érdekes dolgot fog mondani, ugy tudják le akarja leplezni magát Böszörményit is. Vallomása már csak azért is ér­dekesnek ígérkezik, mert a ké­szülő állítólagos tervekről ő szá­molt be a csendőrségnek. Lehet­ségesnek tartjék, hogy olyan dol­gokat fog mondani, amelyek után a tárgyalást félbe kell majd sza­kítani a nyomozás lefolytatására. * Teínap az első kihallgatott vád­lott Borbély István voll, aki azért lépett a pártba, mert remélte, hogy mint cipéeziparosnak több lesz a munkája. Elnök: Hogy értették, hogy fel­áldozzák életüket? Vádlott: Hát azt olyan nagyon magam sem vettem figyelembe. Gál István nagy derültség kö­zepette arról vall, hogy nem min­denre tette le az eskü szövegét, csak Nagymaqyarország feltámasz­tására, Böszörményi vezérre és faj tája megmentésére. Elnök: És az eskü többi kité­telei? Vádloll: Kérem én süket va­gyok . . . Elnök ismerteti a csendőrségen elhangzott vallomását. — Kezdtek volna szorongalri, azért vallottam a csendőrségen. — Megverték? — Nem. — Hogyan kezdték volna szo­rongatni? Vádlott pillanatig némán áll, azután igy felel: — Azt én nem tudom . - . Kovács István u!án Liszkai Sándor, majd Domokos Gábor vall, u'óbbi kijelenti, hogy a ke­serűség, a fájdalom és éhség vitte a pártba. Szervezés terminusra Szölősi Ferenc két hete volt tag, mikor leleplezték a pártot. Pol­gár László rohsmosztagparancsnok mondta neki, hogy április 25 után nem vesz­nek fel uj tagot, addig be kell fejezni a szervezkedést, továbbá, hogy nem lehet tudni, mikor jön valami pa­rancs. A szembesítés alkalmával Pol­gár kijelenti, hogy mindezt Be­reczkitől hallotta, aki azt is mon­dotta, hogy az igazolvány mindenkinél legyen készenlétben, mert lehet, hogy minden pillanat­ban el kell indulni . . . Bereczki: Ez nem való. Seres Lajos utón Csatári István kijelenti, hogy maga sem tudta miéit, de belépett a pártba. Nem hitte, hogy Böszörményi a ma­gyar nemzet egyedüli vezére. Elnök: Es mégis letette az es­küt ? Vádlott (zavartan áll, nem vá­laszol). Csatári kijelenti, hogy Bereczki neki is mondotta : nem ludja az ember, melyik percben kell majd menni. Kapát is vinni kell, de nem mondta, miért, az igazolványt sem szabad otlhonhagyni. Bereczki: Valótlanság. Koudcs László nem emlékszik arra, mit vallott a csendőri kihall­gatás átkaiméval. Nem fenyegette meg, nem ijesztette öt senki, de mé­gis határozottan furcsának érezte a csendörségi lég­kört, mert eíutiai először volt olt. Nem állítja, da lehet, hogy mondotta : Bereczki agyonlövéssel fenyegette, ha elárul valamit. Samu Sándor a következő vád­lott. Azt sem tudta, hogy mit csi­nál, amikor a pártba belépett. Az esküben Böszörményit csak a párt vezéreként értelmezte. Elnök : És azért az életéi is fel­áldozza érte ? Vádlott: Nem áldozom, dehogy áldozom. (Derültség.) Kovács Imre azt vallja, hogy Bereczki mondotta neki: Böszörményi kormányzó lesz, Bereczki: Valótlan. Szabó látván, L'pcsei László, majd szünet utón Gál István, Ko­vács Ferenc kihallgatása végezté­vel Hídvégi Gábor jelenti ki: nem tudta felfogni, miről szólt az eskü. Varga János az esküről azt mondja, hogy az nem volt törvé­nyes, meg lehel szegni, Illés Má­tyás pedig ugy gondolja, hogy az eskü nem lehetett hiteles. Szabó Pál, Domokos Lajos, Do­mokos Mátyás, Dihen Gábor ki­hallgatása után jelentkezik az el­nöknél Siefanik András, a máso­dik nap kihallgatod egyik vádlott, Moal jött meg. — Hét maga hol volt? — Mezőberényben, a piacon. — Nem tudja, hogy kilenc óróra minden nap itt kell lenni ? — Tudom, nagyságos tanács­elnök ur, de a gyerekek.. . vala­mit kell nekik enni adni.,. Földesi András a következő vád­lott. Tőle azt kérdi többek közölt Apczy elnök, hogy Böszörményit a magyar nemzet egyedüli vezé­rének larlotta-e, ugy ahogy az es­küben volt? Vádlott: Még most nem az I Elnök: Hát maga számított rá ? Vádlott (meggondolja): Nem szá­mítottam. Mint nem megbízhatót kezeltek, mert Hajnallal dolgoz­tam ezelőtt. Vágási László utón Madarász Sándor ingujjban áll a zöld asz­tal elé. — Máskor vegyen kabátot — mondja az elnök —, a biróság előli rendesen felöltözve kell meg­jelenni. — Vennék én kérem — feleli csendesen a szánalmas rongyokba burkolt Madarász —, de nincsen. Egy volt, azt is zálogba kellett tennem...

Next

/
Oldalképek
Tartalom