Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) április-június • 76-147. szám

1936-06-17 / 137. szám

Ára 6 fillér BEKESMEGYEl KÖZLÖNY Sékéscsaba 9 8936 junius 17. szerda 63. 137. szám ÍU APIREND ELŐTT Lassanként kialakul Béké­sen a nagy tárgyalás kihallgatá­sai során a kaszáskeresztes moz­galom képe. S mentül inkább fi­gyeli az ember ezt a pert a vád­lottjait, a sok-sok üiött kopott sze­gény embert, anful inkább kiala­kul benne a meggyőződés, hogy szerencsétlen félrevezetett embe­rekkel van dolga, akik vakon men­tek a maszlagod vezetők után. Szó sincs róle, nem menteri akarjuk a kaszáskeresztes per 97 egyszerű vádlottját (a vezetőkről nem beszélünk, azok tudják mit akarnak, tudják, mit csinálnak). Nem akarjuk kicebbiteni sem a vétküket, amelyet mcst amúgy is kivizsgál és megtorol az igazság­szolgáltatás. Csak rá akarjuk irá­nyítani a figyelmet olyan körül ményekre, amelyek melleit jó nem elmenni csukott szemmel. Hogy a 97 vádlóit közül több mint 10 százalék az analfabéta, hogy titka köztük, akinek saját háza, még olyan kis viskója van, hogy alig akad köztük iparos, hogy a leg­többjének két-három-négy gye­rekre kellene a kenyeret keresni, ha egyáltalában lehelne. Nem sok kell hozzá, hogy ezek­nek az embereknek tele maszla­golja valaki a fejét. A tárgyalási teremben össze­gyűlt védiot'ak lerongyolódott tö­megét figyelve, önkéntelenül egy újságcikk jut eszünkbe, amelyet az egyik budapesti esti lap hétfő esti számában olvastunk. A cikk a béresről szól és a béréről. A béresről, aki becsülettel dolgozik hajnaltól estig, családot alapit, gyermeket (legtöbbször sok gyer­meket) nevel fel 8 a béréről, mely mindent összegezve és mindent pénzre átkalkulálva, átlagosan 17 és 20 fillér napi jövedelem között változik. Megismételjük, amit fent már mondottunk: pártokon és a politi­kai harcok viharain magasan fe­lül élló bíróság előtt van a ka­száskeresztesek ügye 8 a társa­dalmi rend elleni vétkükért bizo­nyára megkaphatják méltó bünte­tésüket. De elnézve a „közkato­nák" nagyszámú seregét, lehetet­len meg nem látni, hogy számo­san vannak közöttük olyanok, akiket a nyomorúságos helyzet zavert a meggondolatlan és fele­lőtlen mozgalomba. Erre kellene módot találni, hogy ezeket az em­bereket meg lehessen menteni a társadalom számára. Az elnök : Miért lépett be a pártba? Az egyik vádlot t: Butaságból tettem, kérem Tovább tagadnak a békési kaszáskeresztes per vádlottai — Hadnagyi rangra számítottak a roham­osztagok parancsnokai — Csodákat igért a vezér (A B. K. tudósitója jelenti.) A békési kaszáekereszteaek tár­gyalásának máeodik napján a meg­nyitás után Apczy elnök mégegy­szer maga elé ezó'i otta az elrő­rendü vód'ott Bereczki Zoltánt és arról az esküminláról kérdezte ki, amelyben többek közö't az éli, hogy a cél érdekében az életet is fel kell áldozni és az utasítások és parancsok elárulása a legrettenetesebb halált vonja maga után. Az elnök azt kérdezte : mik volté k a féltve őrzött titkok ? Berfciki: Nem ludom megmon­dani. Én csak akkor hallottam e'ő­ször az eakümintát, amikor felol­vasták előttem. Egyébként pedig a központ felszólilolt bennünket, hogy jelentsük a csoport megala­kulását a helyi hatóségoknak. Mi mindenben a husz pont dunk szerint előre. hala­A revízió kérdésében általánosság­ban az az álláspont, hogy csak a Temesvárig húzódó területeket kö­vetelik vissza, nekünk viszont egész Nagy-Magyarország kell. Az elnök Lovas Gábort is meg­kérdezi, hogy mi volt a nagy titok. Lovas: Hallottuk, hogy Német­országban az uccán menetelő ro­hamosztagosokat az ablakból le­lőtték. Arra gondoltunk, hátha megtörténik ugyanaz itt is. Semmi tilosat ellenben nem csináltunk. Ifj. Vass Ferenc 22 éves egye­temi hallgató, harmadrendű vád lott kihallgatása következett ez­után. Elmondotta, hogy még 1933. őszén kapcsolódott be a pártmoz­galomba. 1934. elején kezdett sze­repet vállalni. Hajnal István fő­csoportvezető mellett mint helyet­tes dolgozott, tagokat szervezett. Hajnal 1935. mérciuséig volt a helyi csoport élén. Ekkor áruló lett, a husz pontot, amire felesküdött, megtagadta és a párt embereit a NEP-hez vitte. Eltévoztéval egyelőre ür támadt a pártvezetői tisztség­ben. Ez év februárjában kapott azután megbízást ő a szervezésre és megkezdődött a munka. Elnök: Va'ami változás csak volt a szervezésben? Vess: Nem történt semmi vőlto­zés, csak B?rfczky kerüli a főcso­port élére. E'őzőleg tavaly ősszel a debreceni pótválasztáskor Deb­recenben voltam Hégely Gáborral Böszörményi támogatására. Elő­adtam neki. hogy azok az embe­rek, akik azelőtt a párt kötelékébe tartoztak, most a piacon kommu­nizmusról és vörös zászlóról be­széltek. Böszörményi biztatáséra ismét megkezdődölt a szervezke­dés s egészen addig tartott, mig vizsgálati fogságba nem vittek bennünket. A szervezkedés nehezen ment, mert nem ismertük a tagokat, Haj­nal a törzskönyvet eltüntette. Csak azokat akartuk ugyanis beszer­vezni, akik már egyszer a párt kötelékében voltak. Csupán a fő­csoportveze'őket ismertük, ezek­nek szóltunk, hogy hozzák az emberekel. Ifj. Vass Ferenc ezután arról be­szélt, hogy 1936-ban ismét meg­eskettek mindenkit, mert Böször­ményi utasításának nem mindenki engedelmeskedett. Hajnal az em­bereket arra csábította, ho^y sza­vazzanak a NEP-re, nekem pedig kérdezősködésemre expresa-aján­lott levélben az a válasz jölt a központtól, hogy nem lehet a NEP-re szavazni. E'nök: Az eeküszöveg mi volt ? Vass: Nem tudom. Elnök (felmutatja az esküszöve­gel): Ismeri ezt az írást? Vass: I?en, én irtam, a szöveget Hajnal kapta a központtól. Elnök: Mit jelent a szövegben az a kitétel, hogy „Böszörményi­ért életünket is készek vagyunk feláldozni"? Vass: Csak mint párt és nép­vezért követtük Böszörményit. Elnök: Mit lehetett elárulni? Vass: Csakis a hazát. E'nök: Arra törvények vannak. Vass: Bejelentettük, hogy szer­vezkedünk, nem titkoltuk. Elnök: Mit élt, „az egyedüli ve­zér" kifejezés alait? Vass: Nem akartuk, hogy Bö­szörményi hadúr legyen, hanem olyan rangban képzeltük el, mint Mussolini vagy Hitler, utóbbira vonatkozólag meg kell jegyeznem, hogy akkor még Hin­denburg élt. Magyarországnak meg­van a legfőbb ura. Böszörményi csak politikai vezér lehetne, ha én irtam volna az eskü szövegét, ezt kidomborítottam volna. Német mintára nevezték el a rohamosztagokat Ifj. Vass Ferenc ezután elmon­dotté, hogy a rohamoszlagnak csak propagandacéljuk volt. Né­met minta nyomán hívták igy őket. Az volt a feladatuk, hogy választás idején a talajt előkészítsék. Nevük azért rohamosztag, mert akadályt nem ismer­hetnek. Nem ugy mint tavaly, a választá­sok idején, amikor a csendőrök ráordítottak az emberekre és ezek erre hátatforditottak nekik. Elnök: Hát mit kell csinálni, he a csendőr valamit parancsol? Vasa: Ilyenkor hivalkozni kell a törvényre.. Elnök: És ha a csendőr ennek ellenére ugy látja, hogy ő képvi­seli a törvényes álláspontot? Vass: Parancsra meg kell hát­rálni, de ezt jelenteni kell a fel­jebbvalóknak. Elnök: Most majdnem elmondta, amit el akart mondani: Hogy ha kell — ellenszegülnek. Vass: Nem, erről nincs szó. A vádlott a továbbiakban han­goztatta, hogy erőszakról soha nem volt szó, parlamentáris uton akarták megszerezni a hatalmat, amit bizonyít az is, hogy Böször­ményi tiz helyen volt képviselő­jelölt. Puccsról soha nem beszél­tek, csupán azt hangoztatta min­dig Böszörményi: az igazságnak győzni kell. Elnök: A többi párlok nem mű­ködnek rohomosztagokkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom