Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) április-június • 76-147. szám

1936-05-31 / 125. szám

ÖEKESMEGYE! KÖZLÖNY 1936 május 31 Liszt Ferenc és a cigányok A zene halhatatlanjának egy ismeretlen levelét állították ki a pöstyéni színházi kiállításon — „A cigánymuzsikát éppen ugy nem lehet interpretálni a szalonokban, mint ahogyan a baromfiudvar pulykái nem hasonlíthatók össze a kondorkeselyüvel . Ma délelőtt nyilik meg a pöstyéni kurazalonben az a kiállitás, amely az elmúlt száz esztendő művészi, zenei és irodalmi életéből mulat be a közönségnek oiyan emlékeket, amiknek nagy részét alig, vagy egyáltalán nem ismeri a müvészetörténelem. Eddig még nyilvánosságra nem hozott fényképek, régi metszetek, megkopott színlapok, mindezeken tul azonban a színpad nagyjainak, a muzsika halhatatlanjainak és híres íróinak egész sereg sehol nem közölt levele hever vitrinekben, vagy rámákba szorítva a kiállitás vászonnal óthu olt falain. A vitrinek anyagának elrendezésénél a kiállítás rendezői igyekeztek rendszert tartani, a kiállitás egész anyaga azonban mégsem igazodik semmifele rendszerhez és — eltekintve a hallatlanul gazdag anyagtól — ennél a kiállításnál talán ez a legérdekesebb. Kort illetőleg ott kezdődik a pöstyéni kiállitás, amikor egy zivataros nyári éjszakén Brunswick országbíró korompai kastélyában — autóval ma egy félóra se kell hogy elérjük innen, Pöstyénből — a széles batár megkopott ülésére doblaoda magát a bonni orgonista szerencsétlen fia, hogy búcsú nélkül aaökjék meg Teréziától és menekülést keressen Finta ezredes pöstyéni nyóti lakéban, ahol a fülemüléken és a pacsirtákon kivül, talán csak a borostás állu tisztiszolga hallotta először felcsendülni a kilencedik szimfónia első akkordjait. Ha rajtam muina, hogy címet edjak annak a rengeteg anyagnak, emit hónapokon keresztül gyűjtöttek össze azért, hogv itt kiállítsák őket, ak^ kor én legszívesebben ezt a két szót irnámodaa katalógusra: „Beethoventől Lehárig". Ez a két név korszakot jelent, atinak ellenére, hogy se a muzsikában, se az Íródalomban nem lehet pontosan határolt korszakot megállapítani. Mégis : Beethoven kora más, mint Lehár ideje, amelyet közben ré gen felváltott már a jazz, még akkor is, ha a Vig özvegy melódiái régen átmentek a klasszicizmus birodalmába. A pöstyéni kurszalonban ránk mosolyog mindenki, legyen akár, komponista, dirigens, vagy ver set álmodó költő, eki Beethoven idejétől Lehár sikeréig tette halhatatlanná a nevét, vagy tünt el az ismeretlenségben. Offenbach, Millöcker, Meyerber, Franz v. Suppé, Johann Strauss, d' Albert, Massanet, Pabló de Charachate, Róbert Volkman, Berlioz, a pozsonyi Hűmmel levelei, költői, képei mellett olt találjuk Hubay Jeti nő operájának kéziratát, a Vig özvegy első kotlajegyeit. Kálmán Imre ifjúkori szárnypróbálgatásának nyomót, a szinped egykori csillagainak Írásait, amikben vagy előlegről vagy szerelemről esik szó, bizonyoB azonban, hogy a pöstyéni kiállitás anysgőnak egyik legértékesebb darabja Liszt Ferencnek az az 1851 március ötödikén kelt négyoldalas francialevele, amelyet Liszt életének kutatói sem ismertek és amely világos ságot vet a magyar muzsikus lelkének rejtelmeibe. Liszt Ferenc nyolcvanöt évvel ezelőtt Prileszky Thadénak irta ezt a levelet. Ügy látszik, ez a Prileszky, aki előkelő csalódból srármarott — egy Prileszky, az utolsó Habsburg udvartartásának gezdaoőgi főnöke, bárói rangra emelve néhány hétlel ezelőtt hunyt — Weimarban járt, ott kereste Lisztet, da nem találta meg. Szerette volna Liszt Ferencnek bemu látni a megyar cigónyzenét. Olyan időben történt ez, amikor Liszt nem komponólla még meg magyar u psaódiáját és nem jelenlelte meg azt B könyvét, amelyben aszt igiekssik i«aíolni, hogy a magyar muzsika és a cigányzene azonosek egymással. Ez a könyv esek tiz évvel a levél irása után jelent meg — a cime: Die Zigeuner und ihre Musik in Ungarn — és még ma, 8 ceniennérium esztendejében sem üli el a körülötte f ;lkorbécsoit vihar. Liszt Imádta a cigánymuzsi kát, egy nemzet karakterét vélte felfedezni benne és azení hite voit az, hogy a cigányok nótafájőn a magyar lélek sir és zokog. Levelei ben ennek a hitének sok-sok bizonyságát látjuk, de nincsen egyet len irása sem. amelyikben annyira frappáns u! nyilatkoznék meg egész gondolatvilága, mint abban a francia levélben, amelyet Prileszky irt és amelynek magyer fordítása szószerint igy hangzik: Cigánymuzsika az ostorcsapások vad energiájával Igen tisztelt Uram I Végtelenül sajnálom, hogy közepette azoknak a bónatoknak és nyugtalanságoknak, amelyek engem tóvoltartanak Weimartól, nem találkozhattunk olt egymással. Kimondhatatlanul örültem volna annak, hogy Önt személyesen megismerhetem, boldog lettem volna, hogy köszönetet mondjak.önnek irőnyomban tanúsított szíves figyelméért és jól eselt volna nekem, ha sike rült volna honfitársi szivélyességgel kellemessé tenni weimari tartózkodásét. Mindezeken felül azonban az Ön cigőny*müvé8zei bennem nemcsak egy velük rokonszenvező, hanem szenvedélyes hallgatóra találtak volna. A cigónyok bűvös és vad dallamainak kupéjából szívesen ittam volna Weimarban. A cigányok és a cigánymuzsika nekem egy régi és állandó kedvtelést jelentenek. Valamikor sokat hallgattam éshoszszasan tanulmányoztam őket. Hallgattam már az öreg Biharit, akit még pályafutása végén — ezerny olcszázhuazonhá romban — megcsodáltam, de csodáltam a többieket is, Dobosit, Klausenburgerl, Parisert, alb. Minél többet hallgattam ezeket az egészen különleges rapszódiákat, annál inkább éreztem szükségét annak, hogy újra meg újra hallhassam őket és megittasodjam bűvös ótszellemülésüktől. Szomorú dallamaik, naiv, de emellett buja kellemük, ritmusuk, korlátlan és merész tempójuk, muzsikájukban benne van az ostorcsapások vad energiája, a sarkantyúk koketteriája, a képzelőlehetségnek minden elképzelhetetlen kéje. Néha az irónia nagyszerű megnyilvánulása a cigányzenében száguldó győzelmes és vad őserő. ezek ötömnyeritések, az eredetiBégnak és a kapricnak utánozhatatlan kifejezései. Mindez a művészet szakasztott ugy van megszemélyesítve a cigányokban és muzsikájukban, mint eho&yan a zsidók is örök zsenijei a kereskedelem és az üziel szellemének. Amit az ember a cigányzene hallatára érez, ait én nem is tudom szavakba foglalni. Ez egészen móa, mint a cigányokon hívül élő világ, ezek az érzések másutt nem találhatók, esek azokban a muisikókban, amiket „lassan" és „frissen" játszanak és amikkel a mi fél-, vagy negyedmüvészeink „addagio" és „allegro" jelzéssel igyekeznek une [mássá tenni a szalonjainkat. Ök nem tudják interpretálni a szalonokban a cigányzenés éppen usy, mint ahogyan a baromfiud ver pulykái nem hasonlíthatók össze a kondorkeselyüvel, még akkor sem, ha a pulykának a husa igen izes és könnyen emészthető. Ha londoni tartózkodásuk ulán, meiy remé'em cigányaink részére a várt sikerrel fog járni, Weimarban egy-két napig megpihenni szándékozik, ezzel az elhatározásával engem mint művészt és honfitársát egyaránt lekötelez. Ebben az esetben csak arra kérném, hogy erre vonatkozólag előre értesítsen, nehogy véletlenül Weimartól távol legyek. Ennek elvártéban őszinte köszönetemet tolmácsolom Önnek és meredok kivóló tisztelettel és szívélyes üdvözlettel Liszt Ferenc. Huzís mír junius 5-án Próbálja ki szerencséjét és a legközelebbi sorajegyőrusitó üzletben vagy dohánytőzsdében szerezze be 3.— pengőért az Államsorsjegyet. SCis kockázat, 40.000 ar. P-t nyerhet! Liszt Ferenc életének egész csomó emléke köszönti a látogatót a pöstyéni kiállításon. Itt állították ki Munkácey Mihály Lisztportiját, esután azt a csoportképet, ahol Liszt Ferenc pesti barátéinak társaságéban ül egy aszlel melleit. Haynald kalocsai érsek, Huszár Adolf, a szobrász, Széchenyi Imre gróf, Mihajlovics Ödön zeneszező, Hans Richter és a fiatal Apponyi Albert gróf mosolyognak ezen a régi fotográfián, egy Périsból származó fényképen pedig Berlioz karakterisztikus alakja mellett olt látjuk Kriehubert, a rajzolót, Ernst zongoraművészt és Czernyt, a muzsika vilőghirü pedagógusát. Nem fér kétség hozzá, hogy ezek a Liszt-relikviák igen érdekesek, de valamennyi között legérdekesebb mégis Liszt Ferencnek az a levele, amelyről eddig a zene halhatatlanjának életrajzírói sem tudtak semmit és amelyik vilőgiló fáklyaként mutat be Liszt Ferenc lelkének titokzatos világába. Ez a trencséni kióllitős gyöngye. Paál Jób Junius 3-án a VÁROSI SZÍNHÁZBAN Salamon Béla és lubínstein Erna