Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) január-március • 1-75. szám

1936-01-12 / 9. szám

1936 január 12 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 3 '* sriiU'' Doboz és környékének pásztormüvészete <4) Irta : Linder László Nem messze a gerlei erdészlaktól, az ősrégi zárda romjai közelében, lombos erdő szélén lakik Kis Sándor gyulavári születésü kanász szómadó. Ha letérünk a békési országúttól az egykori kolostor mellett és végig menve az erdő ösvényén fellépünk arra a gótra, amelyet a régi Körös medrének áthidalására emeltek, szinte elfelejtjük, hogy Alföldön vagyunk. O'yan ez a hely mint az ott felejtett szinfolt a régi Alföld képéből. Az erdő most is tele van gerlicével, mint régen, amikor az egykori falu tőle kapta elnevezését. Az erdő madarainak éneke, BZ elpusztult kolostornak romjai szinte vissza varázsolják a régi idők emlékét, emikor ctupa erdősség és nádas volt e táj s a vízimadarak ezrei repkedtek az akkori Békésmegye legkiemelkedőbb épülete, a zárda felett. A mult század hatvanas éveiben régészeti kutatók gyakran felkeresték ezt a félreeső helyet s miközben sejtelmes gondolatokkal eltelve járták körül a zárdának romjait, megfeledkeztek arról, hogy az ősrégi népélelnek egyegy emlékét őrizték volna meg számunkra. A régi népélelnek romjai között járva keressük fel Kis Sándort a „monostorere" szigetén. Szobája tele van pásztori emiekekkel, amelyekből mindjárt kiállítást rögtönöz előttünk. Egymásután felrakoigalja as asztalra pásztori kéízitményeit, amelyek ha nem is régiségüknél fogva, de régieaségüknél fogva mind igen becsesek. Van olt cifranyelü karikás, faragolt borotvatartó, bicskatok, két faragott tükör, szaru-sótartó, szaru-gyufatarió, faragolt képrémák. (Nagyrészük a csabai muzeumba k; rült.) Kis Sándor született Gyulaváriban 1881. február 28 én, Kis Sándor gazdasági csősz és Medgyesi Zzuzsanna reformétus vallású szülőktől. Négy elemit végzeit. Tiz éves koréban kanász lett mostani epósánál, Kő Istvánnál, gróf Almássy uradalmában. Igen nehéz szolgálata volt, meit mindég „szabad álláson" volt. Kő István tanította meg karikásfonásra, szarusótartó és gyufatarló készítésre. Fásztorkodása alatt leginkább ebben müvészkedett. A szarudiszitésü karikás készítésében nem tudta tökéletességig vinni. Buzgó hivő lélek. Minden evés előtt és után szokott imádkozni. Fiatal koréban nagyon szeretett furulyázni. Még most is megvan a furulyája, amit maga készített bodzafából. Köteles Ferencnek tanácsára felkerestük a „duflakötések" másik nagy mesterét, Pál Istvánt. Éppen ! a tyúkjait etette, amikor az udvarába léptünk. „Mondja csak, maga e az a Pál István, akiről azt beszélik a faluban. . Nem árultuk el rögtön jövetelünk célját, csak mikor egy kicsit felfokoztuk az öregnek a kíváncsiságát, ekkor böktük ki végre.. . art beszélik a faluban, hogy senki nem tud olyan szép dufln kötéseket csinálni mint maga." „Ejnye, de nagy feneket kerítettek a dolognak az urak, már megijedtem, hegy végrehajtani jönnek." Derűs hangulatban folyt a diskurzus s az öreg terméssreles közvetlenséggel edia le adatait. Egy arra haled6 öreg uradalmi cseléd. Gombos Péter szakította félb* beszélgetésünket: „Ha régi adatokat akarnak az urak hallani, én is mondok egyet. Szabedkén ismertem egy juhászt, aki minden reggel napfelkelte előtt háromszor átugrotta kz árkot. Az volt az imádkozása. Különben olyan ördöngös ember volt, hogy bosszúból mások nyáját betegségre beoltotta, ahogy akarta." „Hogy hívták a juhászt?" „Kis Mikló*, Minek tatszik felirni a navél?" „A museum számára." Elnevette magét, eztán elbailaeott... Pál István születelt 1870 január 1 én Vésztőn. Atyja, nagyatyja is gulvés voít. Vésztőn bojtárkodott. 1896 ban Ölesbe, illetőleg Rudolf majorba jött gulyásnak. Szolnoki Lajostól tanulta a „berakást." A birtokéban lavő cifranyelü karikást 1907 ben készítette. A rajta levő figurák sárgarézből, többféle színű fésűből, pnkfontból, ezüst pénzből és szaruból készültek. Pál István is azok közé tartozik. akik eokkal nagyobb ügyességet árulnak el a sallangdiszi tésben, a kötésben, mint a berakásban. Van nála egy sajátkészítésű pásztorkészság, melyen rajta van minden, ami pásztornak apró életszükségletéhez tartozik: bicska* tok, sótartó, kovalartó, taplótartó, kovakő, tükörtartő, féfcülartó bu gyelória, melyek őzlábcsontokkal díszített szíjjal vannak kötve egy rézkarikéhoz. Végül megemlítjük a szarudiszitésnek nagy mestereit, elsősorban a békési születésű Hégely Mihályt. Mindössze 32 éves fiatal ember, de pásztorművészet!* alkotása öregesebb, mint akárhány öreg pásztoré, Egy forró kánikulai délután felkerestük Gerlén, a nagy major melletti legelőn s e!őadluk jövetelünk célját. Egyet intett a kutyájának 8 mialatt a puli hangos ugatással terelte össze nyáját, felénk közeledett és csodálkozva kérdezte: „Igazán nem tudom elgondolni, hogy mii akarnak velünk az urak. Hosszú ideig még azt sem tudták, hogy létezünk s most egyszerre mindenfelől felkeresnek bennünket." Erre a nadrágja zsebébe nyul és kihúzza Madarassy Lászlónak, a budapesti Néprajzi Muzeum igazgatójának összegyűrt névjegyét. Madarassy László uayanis néhány évvel ezelőtl Orosiban értekezletre hivta össze a puszták művészeit, névszerint Deák Sándor orosi pásztort. Kis Károlyt, ki előbb Kociszky Mihálynak birtokán volt és Hégely Mihály gerlai kanászt. Egész napon át tartott a kihallgatás, mig a pásztorok elárulták az országhirü tudósnak a díszes karikás készítésének titkait. Hégely Mihály egyike a környék legértelmesebb pásztorjainak. Beszédjéből látszik, hogy pusztai magányéban sokat gondolkodik. Nem csak mint müvészkedő pásztortól, de mint népfilozofustól is sokat tanulhatunk tőle. Arra a kérdésünkre, hogy meg van elégedve a sorséval és nem unja-e a pusztai magányt, igy felelt: „El vagyok én nagyon a város nélkül. Nem kell nekem szinház, mozi, se mulatsácr. El vagyok én nagyon nélküle. Nekem csak az kell, hogy legyen meg a családomnak a kenyere Tessék elhinni, sokszor vágyat érzek magamban ugy élni, mint valamikor a régi pásztorok. Dü ugy valahogy van most, hogy ránk, pásztorokra is nagyon rossz idő jár. Nem mintha nem volna meg a megélhetésem, C9ak sajnálom ezt a nyájat, mert mindég szűkebb helyre szorítják. Valamikor régen, ahogy az öregek beszélik, ez az egész környék csupa erdő és legelő volt. Aztán elkezdték a legelőket szántani. Mindég többet és többet vettek a szegény állatoktól. Most mór alig van hely. ahol meglegyenek. Mi lesz ezzel a szegény nyájjal, ha még ezt is elveszik ?" Mikor az életrajzi adatokat kérdeztem tőié, kiegyenesedett, mint mikor a hivatalban mondja be a személyi adatokat. Született 1905. szeptember 17-én Békésen. Atyja, ki ugyancsak uradalmi pásztorember volt, igen szép pásztorkészségeket csinált. Az egyik közülük tudtunkkal, a budapesti néprajzi muzeum birtokában van. Mint csikósbojtór Tiszta István uradalmába került. Nagygyanté mellé. Elnézte, mint csinálták az ottani pásztorok 8zaruberakásos karikásaikat. Reszelőt, vésőket kért az uradalmi gépészmühelyekből. Belefogott ő is a karikás nyelének díszítésébe. Az első karikásán alig 20—25 figura volt s eléggé alak' talanok voltak. Oda ajándékozta a csikós számadónak. Onnan Orosiba ment kanásznak 1930 ban. Olt ismerkedett meg Deák Sándorral, akinek pásztormunkáját Madarassy László ismerteti a Müvészkedő pásztorok cimü müvében. Ekkor fogott bele a legszebb karikásának a díszítésébe, mely most a csabai muzeumban van. Három nyáron át dolgozott rajta. Utolsó alkotása egy szaruból készült gyufatartó és egy szarudiszi tésü korbács, amely remekmüve a környékbeli pásztormüvészetnek. Hégely Mihálynak csak egy hibája van, hogy mint pásztorember tulértelmes. Tanulékony, fogékony a lelke 8 az ilyeneket keli a legjobban félteni. Most még szigorúan ragaszkodik a hagyományokhoz, de attól lehet tartani, ha egy műértőhöz kerül, aki mint kiváló talentumot tanítani fogja, el fogja rontani. Csak egyszer volt alkalma egy kiváló iparművésszel találkozni s ez a szerencsétlen találkozás mór is éreztette a hatását. Utána azon morfondírozott, hogy egy olyan müvet fog alkotni, amelyen rajta lesz a távlat. i-ruhaselymek minden igényt kielégítő választékban KULPIN ARUHAZ Békéscsaba