Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) január-március • 1-75. szám

1936-01-12 / 9. szám

4 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1936 január 12 MEGOLDÓDOTT MAYERLING TITKA Negyvenhat évvel ezelőtt, 1889 januárjának utolsó előtti napján a mayerlingi kastélyban, Baden mellett holtan találták ágya előtt egy széken Rudolfot, hz egykori monarkia trónörökösét. A szobában a megvetett ágyon, átlőtt homlokkal ott feküdt egy tizenhét esztendős lány, Rudolf szerelmese: a szépséges Vetsera Mária bárónő. Negyvenhat éven keresztül homály födte a mayerlingi drámát. Most ráakadtam Vetsera Mária anyjának emlékirataira. Az egyetlen hiteles dokumentumra, amely megrázó erővel meséli el Rudolf és Vetsera Mária szerelmének, a mayerlingi drámának igazi történetét Rudolf és Vetsera utolsó levelei Az utolsó kívánság: „temessetek közös sirba, legalább a túlvilágon lehessünk boldogok!" — A császár nem engedte meg, hogy öngyilkos fiának ezt a kivánságát teljesítsék IV. resz Taafe gróf miniszterelnök tanácsa Mit lehet tenni ? — ez volt az első kérdés, amely Vetsera Helena báróné előtt hirtelen feltűnt. Hova kell menni ? Ki segíthet ? Hol lehet nyomra akadni ? Rendőrség ? Az nem jó. Jegyzőkönyv, kihallgatós ... Brrr ... Másnap Bécs tele lesz pletykával. Mégis jó lenne a család barátját gróf Taafe miniszterelnököt felkaresni. „Ugyan hova gondoltok?" — intetie le a bárónőt Larisch Mária, aki vállalkozott arra, hogy egyedül és nem hivatalosan felkeresi Kraus rendőifőnököt. Nemsokára vissza is jött azzal, hogy a rendőrfőnök kijelentette, addig, amig hivatalosan nem tesznek feljelentést az eltűnésről, nem tehet semmit. „Egyébként is — mondotta a rendőrigazgató — a dolog nagyon kényes. A bécsi rendőrség nem kutathat a trónörökössel összefüggő dolgok után." Később a grófnő Baltazzi Sándornak, Vetsera báróné fivérének társaságában újra elment a rendőrségre, de a rendőrigazgaló megint csak azt mondta, hogy feljelentés hiőnyában nem tehet semmit. Hosszú tanácskozás után Baltazzi Sándor nem tudta magát elhatározni arra, hogy feljelentést tegyen. . . . Félt a botránytól... Este a grófné egyik komornójót elküldte a Burgba, itt megtudta azt, hogy a trónörökös egész személyzetével Mayerlingbe ment. . . . „Mayerling? Hát ez meg hol van? — kérdezi bizonytalanul a báróné. Másnap, január huszonkilencedikén, kedden reggel Larisch grófné „halaszthatatlan ügyei" miatt bucsuzős nélkül elutazott Pardubitzba ... Vetsera bőróné reggel a fivérével most mór maga ment el a rendőrfőnökhöz, aki az első pillanatben a legnagyobb gyanúval fogadta azt a mesét, amit Larisch grífné Vetsera bárónő eltűnéséről előedott. Beszélgetés közben ezzel a kérdéssel fordult az anyóhoz : „4 kocsist kihallgatlak. AB előadása felette gyanúit. Szavaiból kiérzem, hogy megfizették. De mondja meg nekem őszintén báróné: annyira bistos Maga Larisch grófnérél,?" A béróné igy felelt: „Nekem nincsen jogom meggyanúsítani őt. Házunk barátja. Tizenöt év óta ismerjük . . ." A rendőrigazgató nem szólt egy Bzót sem, pedig: ő többet tudott... Neki detektivjei jelentést tettek mér a burgbeli látogatásokról és a schönbrunni sétáról. Tanácséra a báróné aztán megtette feljelentését és a rendőrségen hagyta Máry fényképét is. Krausz rendőrigazgató ezekkel a szavakkal bo csójtotta el az anyát: — Két vagy három nap alatt talán többet tudunk, arra azonban figyelmeztetnem kell már most a báiónét, hogyha a detektivjeim olyasmit tapasztalnak hogy az eltűnés a legkisebb összefüggés Ha fenn akarja tartani háztartásának pénzügyi egyensúlyát, akkor vásároljon mindent a 1) Takarékoss készpénzértékü könyvecskéjével. Bővebb felvilágosítást nyújt a „Takarékosság" i kft. békéscsabai irodája, Békéscsaba, Andrássy-ut 19. sz. ben is van a trónörökössel, akkor parancsunk van arra, hogy be szüntessék a nyomozást. A Vetsera palolában teljes a kétségbeesés. A báróné mégis elhatározta magét arra, hoey felkeresi a miniszterelnököt. Taafe gróf azonnal fogadja. Vetsera báróné meglepetéssel állapítja meg, hogy tlányának eltűnéséről szóló rendőrségi akta ott van már a miniszterelnök asztalán . . . Csak ekkor, tizenkét órával a katasztrófa előtt gondol első ízben komolyan arra, hogy hátha . . . mégis . . . Hol is van az a Mayerling . .. A miniszterelnök már ugy fogadja, hogy sejteti velf: Rudolf benne van a játékban. Ő azonban nem tehet semmit. A dolog felette kényes .. . Mindenesetre meg kell várni as estét. Rudolfnak akkor részt kell vennie egy családi ebéden, mert az udvar két nap múlva Budára megy. A diner-en valahogyan, okosan, rafinériával ki lehet majd tudni, hol van Máry. Da ha a trónörökös nem is jönne el, akkor sem kell kétségbeesni. A bárónőnek arra a kérésére, nem lehetne-e a dologról jelentést tenni az uralkodónak, Taafe gróf magóból kikelve felelte: — Hova gondol? Ha aztán a végén kiderülne, hogy az egész feltevés hamis, akkor én benyújthatnám a nyugdíjazásom iránti kérelmemet... — Eb excellenciád nem szólhatna a trónörökösnek? — Nem vagyok vele olyan viszonyban, hogy magánügyeibe avatkozhatnék. A legfontosabb: várni és hallgatni. Ha a trónörökös ma este nem jön el a dinerre, vBgy onnan nyomban távozik: ez egyaránt gyanús. Ez esetben nyomban kikü döm a detektivfőnököt Mayerlingbe. . . . Mayerling . . . Hol is van az a Mayerling ? . .. A két anya ... Újra eltelt egy éjszaka a Vetsera palotában Máry nélkül. A második nap aztán hirtelen világosságot hozott. Vetsera Helena reggel levelet kapott Pardubitzból Larisch grófnétól. A levélben csak ennyi állott : „X* acél cigarettatárca nem az enyém. Hasonlít ahhoz, amit én kaptam Rudolftól, de mégsem az. Ezt csak most yetiem észre. Az enyémnek nincsen saiircsattja..." A grófné csak ennyit irt. Sa többet. se kevesebbet. De ez épen elég volt. Az anya előtt most már nem lehettek többé kétségek. Máry tehát Rudolftól kapta a cigarettatárcát, tehát ismernie kell a trónörököst. Amikor ez történt, akkor Mayerlingban rnár eldördült kétszer a fegyver... Vetsera Helena most már ludta, mit kell tenni. Taefetől se érkezett semmi hir, holott a miniszterelnök ígéretet tett arra, hogy amint valamit megtud, nyomban értesítést küld. Larisch grófné levele is bizonyíték... A Buraba sietett. Egyenesen Ferenczi Idához. Ferenczi Idának már tudomása volt akkor a Taafe gróffal folytatott beszélgetésről. Da Ferenczi Ida mér többet is tudott. Összetett kézzel könyörgötl a báróné a császárné udvarhölgyének : „Beszélnem kell a császárnéval. Ré kell őt vennem arra, hogy azonnal beszéljen a trónörökössel és a iónyomat adja vissza. ígérem, hogy feltűnés nélkül hazaviszem..." Ferenczi Ida igv felelt erre: „Feltűnés nélkül? Ez bajosan megy. Hiszen mindenki tudja már, hogy kinn vannak." Arra a megjegyzésre, hogy a felséges asszony az egyetlen, aki Rudolffal beszélhet, Ferenczi Ida szó nélkül kiment a szobából és két perc múlva viszszajött oda egyedül — Erzsébet, a másik anya. Mit beszéllek egymással? Erről nem tesz említést az emlékirat. Csak ennyit jegyez meg pár sorban : „A császárnő közölte a bárónéval a rettenetes hirt. Szivbe markolőak voltak a szavak, amelyekkel a császárné a császár fájdalmát jellemezte..." Közben megérkezett a Burgba Vetsera Helena báróné sógora, Stockau gróf, akit Ferenczi Ida rendelt oda. A gyászbaborult anyát ő támogatta hazafelé. De ekkor még nem ludta eenki, hogy mi történt Mayerlingben. Caak arról szólt a hir, hogy Rudolf és Vetsera Mária halottak... Vetsera Helénának megtiltották, hogy Mayerlingbe menjen. Alig érkeztek azonban haza, megjelent a palotában egy igen magasrangu személyiség — a nevét nem irja ki a memoir — és előbb Slockau gróffal, majd Baltazzi Sándorral közölte, hogy parancsa van tudtukra adni, hogy Vetsera Mária a gyanútlan trónörököst megmérgezte és Bztán maga itta ki a méregpoharat. Épen ezért az a parancs, hogy közölje a bárónővel: a legelső vonattal hagyja el Bécset. Baltazzi Sándor és Stockau gróf megeskették a bárónét, hogy azonnal elutazik, szinte eszméletlen állapotban vitték ki az állomőshoz és ültették fel a Velence felé induló vonatra..." Mayerlingbe nem mehetett ki más, csak Slockau gróf. Éjjel érkezett vissza Bécsbe. És ekkorára már tisztázódott a tragédia minden részlete. Pál Jób "Uj, használt éa táska Tóth írógépek műszerésznél, Wia88ics-ucca 1.