Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) január-március • 1-75. szám
1936-03-15 / 63. szám
Ara O fillér BÉKÉSMEBYEI KÖZLŐN? Békéscsaba, 1936 március 15. vasárnap 63. évfolyam 63. szám Magyarország történelmi hivatását hangoztatta Bud János a frontharcosok vacsoráján Lelkes hangulatban ünnepelte Békéscsaba társadalma a magyar szabadság ünnepét ötök szabadság Nemcsak kilencven év, de évezredek távlatából is töretlen fé/ nyében ragyog a szabadság eszméje. Oly mélyen gyökerezik az emberi lelkekben, hogy sem a diktatúrák kíméletlen kényszereszközei, sem a nevelésnek tudományosan agyafúrt módszerei el nem pusztíthatják e gyökérszálakat. S mégis — a szabadság eszméjével egykorú, sőt egyelőre hasonlóan kiirthatatlan az a törekvés, amely a szabadsóg elnyomósóra, eszméjének elhomólyositására igyekszik. Pontosén ugy vagyunk a szabadság felmérhetetlen értékével, mint anyagi értékű javainkkal: minden erőnkkel igyekszünk megszerezni azt, de csak a saját részünkre s nem okoz gondot, jut e belőle másnak is. Ezért tér vissza a leküzdhetetlen kór makacsságóval az emberi ízabadság problémája, csak megjelenési formái változnak s a szerepek felcseré lödnek. Ma nyolcvannyolc éve, hogy az Európa felett végig cikázó villám lángra lobbantotta a magyar szabadságnak évszőzadok óla hamu alatt pislogó zsarátnokát. A felfellobbant lőng vakító fénnyel töltötte be az eladdig szük magyar láthatárt és csakhamar láthatóvá lett a szabadságharc sikerének legsúlyosabb akadálya. A nemzeti szabadság gondolatában tűrhetetlenül egyesült nemzet a katonai felszerelés és kiképzés hiányában is képes volt a lehetetlenre, de nem birkózhatott meg a politikai és diplomáciai előkészítés teijes hiányával. Szabadok vagyunk e ma ? Szabadság-e, ha ellenséges államok fegyvergyürüjébe zőrva, gazdaságilag fuldoklunk s az önvédelem természetadta jogaitól is megfosztva, tétlenül engedjük sodródni sorsunkat az ellenfeleink irányította világpolitika árjával ? Tagadó vőlaszunkból következik, hogy ismét szabadságharc előtt állunk, más körülmények között ugyan s más ellenfelekkel szemben, de nem könnyebb helyzetben, mint 1848-nak magyarsőga. Előnyünk azonban, hogv módunk van megválasztani külpolitikánk útját és meggondolatlan, előkészítetlen elelkötelezéssel nem kell veszélyeztetnünk jövőnket. A vajúdó Európőnak fájdalmaktól eltorzult arcót aggódva figyeli az egész vilóg. Nekünk létünk forog kockán. Elünk a szabadság gai, vagy elbukunk bukásával. (A B. K. tudósitója jelenti.) Szombaton délben a gyoisvonattal Békéscsabára érkezett Bud Jénos dr. ny. miniszter, a békéscsabai választókerület országgyűlési képviselője. Az állomáson nagyobb küldöttség élén Jánossy Gyula polgármester fogadta. Bud János dr. délután látogatást tett a kaszinóban, majd este Jáncs'i Gy"' a kíséretében a frontharcosok ünnepi vacsoráján jelent meg az ipartestületben. A szép számmal megjelent frontharcosok és családtagjaik vacsoráján ott láttuk még többek között Gally Károly dr.-t, a békéscsabai csoport elnökét, Fried rich Alfréd ezredest, Rell Lajos dr. tanügyi főtanácsost, Bocskóy András népiskolai igazgatót, Bordás Árpád dr. rendőrkapitányt stb. A vacsora végeztével Bácskay Frigyes gyujtóhatósu szavalatát, majd Bocskóy András magasszárnyalásu beszédét hallgattak nagy érdeklődéssel. Azután Gally Károly dr. üdvözölte Bud Jénos dr. t és ai. összes megjelenteket. Azzal , a kéréssel fordult az orszéggyülési képviselőhöz, hasson oda, hogy az állásnélküli frontharcosok el tudjanak helyezkedni. Majd Bud János dr. emelkedett szólásra, a hallgatóság feszült érdeklődése közben. — Én azokkal tartok — kezdte el beszédét — akik a multat arzenálnak tekintik, mert ebből a fegyvertárból uj erőt lehet gyűjteni. Nekünk történelmi hivatásunk van. Meg fogják érezni a többi nemzetek, hogy Magyarország válaszfal kelet és nyugat között. Ha nem szenvedtük volna el a százötven éves török-uralmat, akkor ma Európőban nagyhatalom vagyunk. — A fiatalsághoz fordulok — folytatta beszédét —, hogy vegyen példát azoktól, akik hősiesen küzdöttek kint a fronton. Mert teljesítette-e valaki jobban kötelességét, mint a magyar katona, a frontharcosok? A fiatalság merítsen erőt ebből az önfeláldozó küzdelemből és egységes nemzeti gondolatban vigye diadalra a magyar ügyet. A magyar nemzetet nem lehet leemelni a történelem színpadéról. Egyenesen erkölcsi kötelességemnek tartom, hogy a frontharcos gondolatot támogassam. Bud János dr. beszédét szűnni nem akaró tapssal és éljenzéssel honorálta a hallgatóság. A CsAK-klubházban Beliczey Miklós, az egyesület elnöke szép számú, előkelő közönség előtt tartotta meg kitűnően felépített beszédét, nagy érdeklődés mellett. Kifejtelte, hogy ma, amikor diktatúrára való törekvés tapasz'alható világszerte, fölölte szükséges, hogy visszatérjünk Széchenyi és Kossuth szellemében a szabadség gondolatához. A közönség lelkesen megtapsolta a szónokot. Tíz órakor érkezett a klubházba Bud János dr. és kísérete, akiket Beliczey Miklós fogadott. A társaság jó hangulatban sokáig elbeszélgetett. A Polgári Körben a beszédet zsúfolt termek előtt Gálik Pál iparostanoncÍBkoiai igazgató tartotta. Hosszabb és szépen felépített szónoklatának legszebb része az volt, amely kiemelte az ifjúság felkarolását. Tettrekészséget hangoztatott a továbbiakban, nem lehet j«lszó a „te csak pipálj Ladányi." Végül egységes, igazán lestvéri társadalom kialakulását sürgette. Éjfél felé Bud János dr. ide is ellátogatott kíséretével. A magas vendéget Saguly József elnök üdvözölte. Szomorú riport a lerongyolódott Körösladányról, ahol az éhező asszonyok serege megostromolta a községházát A falu 9000 lakosából 3000 szorul inségtámogatásra (A B. K. kiküldött tudósitója jelenti.) Tulajdonképpen azokban a hónapokban bontakozik ki teljes mértékben a nyomor az aszólynujtotta vidéken, amikor már elfogytak a tartalékok. Körösladányban is rendkívül súlyos a helyzet, mondhatni azon a vidéken pusztított legjobban az aszály, úgyhogy a szegénysor8u lakosság egyáltalán nem tudta megkeresni a télire valót, de még a gazdáknak sem termelt annyi, amiből szükségleteiket fedezni tudnák. A legszomorúbb ez, hogy a hatóságok sem tudnak kellőképpen segiteni ezeken a szerencsétlen nincsteleneken, mert a község pénztárában elfogyott az ínségesek számára előirányzott összeg, az adott okot arra a sajnálatos tüntetésre, amely a napokban zajlott le a körösladányi községháza előtt. Mintegy három-négyszáz szegény asszony vonult fel a községházára, ahol segélyért, vagy munkáért könyörögtek s amikor a főjegyző kijelentette, hogy a községnek nincs pénze, akkor öklök emelkedtek a levegőbe és megfenyegették a főjegyzőt, aki kénytelen volt karhatalmat igénybe venni, hogy a tüntető asszonyokat eltávolítássá a községházáról. A főjegyző 3 pengő 50 fillérje A késő délelőtti órákban, mikor kiértünk a községbe, egy kisebb asszony-csoport álldogált a községháza előtt. Ruházatukról, arcukról leri a nyomor. Isten tudja, mire várnak? Hiszen azt vélik, hogy egyelőre nem tudnak segiteni, de olyan mindegy nekik, hogy a községháza előtt tartózkodnak, vagy odahaza. Azért csendben, nyugodtan beszélgetnek. Néhány lépéssel odébb férfiak beszélgetnek, ők is rongyosak és csendesek. Vájjon miről is beszélgethetnek? Közelebb megyek hozzájuk. Azt mondják, hogy a termés szépen fejlődik. Talán ez az év végre bőséges lesz, az egymást követő öt szük esztendő után. Reménykednek, még tréfálkoznak is. Felkeresem a főjegyzői. Egy negyven év körül magyar van nála és segélyért könyörög. Vertén Emil szótlanul meghallgatja, kinéz az ablakon. Szemben kövesut vonul fel a Körös hídjára s a hídon egy rőzsével megrakott parasztkocsi megy át. A rőzsét eladták, mert itt a szükséges