Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) január-március • 1-75. szám

1936-01-10 / 7. szám

2 ÖEKESMEGVEI KÖZLÖNY 1936 január 10 Vas Nándor dr 1, aki a halározat ellen felfolyamodást jelent be. Ungvári tanácselnök kijelenti, hogy a felfolyamodásnak nincsen halasztó hatálya, mire Vas Nándor dr. elmondotta, hogy Kabáthné megbízásából kint járt a Tóth malomban, itt először P. Ábrahám Zoltán főkönyvelőtől, mejd ifj. Tóth Ferenc vezérigaz­gatótól visszakérte a nyilatkozatot, amelyben Kabáth Kólmón kötele­lezettséget vállalt a hátralékos részletek kifizetésére. Meg is kapta ezt az irást es átadta Kabáthnénak. Az ügyészség vádat emel Endes Gábor dr. volt járásbirósági ellen A főtárgyalási elnök Endes Gá­bor dr. tanukénti kihallgatását akarta megkezdeni. Ekkor felállt Tompa Gyula dr. ügyészségi elnök éa bejelentette, hogy P. Ábrahám Zoltánnak a főtárgyaláson és ifj. Tóth Ferencnek a nyomozás során elhangzott vallomásai alapján a Blk. 374. § ába ütköző bűnpártolás vétsége miatt vádat emel Endes Gábor dr. volt orosházi járásbiró­sági elnök ellen, mert megkérte ifj. Tóth Ferencet, hogy folyósítsa kölcsönként a hát­ralékos összeget Kabáth Kálmán részére és ezzel segítséget nyújtott a volt irodatisztnek arra, hogy büntetése elől menekülni próbál­jon. Feszült csend várja a terembe szólított Endes Gábor dr. járás­bírósági elnököt. Az elnök közli vele. hogy ez ügyészség indítvá­nya alapján vádlottként hallgatja ki. Endes Gábor dr. erre a hallga­tóság padsoraiban helyet foglaló Sziebert Nándor dr. orosházi ügy­védet kéri fel védőül, majd meg­telte vallomősát. — Jogi értelemben — mondotta — nem érzem magamat bűnös­nek, bár belátom, hibát kfcvetlem el. Emiatt azonban már megbűn­hődtem, megváltam attól a pólyá­tól, melyet rajongásig szerettem. Valósággal frappirozott Kabáth sikkasztása, hiszen köztudomásu volt, hogy az orosházi járásbíróság egyike az ország első bíróságainak. Mint menekült, a háború után ke­rültem Orosházára. Eleinte a pénz­kezelést magam láttam el, majd 1925 ben, amikora bíróságok ügy­forgalma országszerte hirtelen meg­növekedett, Kabáth Kálmánra is biztam dolgokat. Kabáth 1922 ben került a járásbíróságra. Megbízható embernek találtam. Jó hírneve volt Orosházán, egész sor vallásos egye­sület választotta meg különböző bizott­ságokba és tette meg vezetőségi tagjává. Eleinte ellenőriztem pénz­kezelését, később már készpénz­nek vettem szóbeli kijelentéseit is. Amikor a villanyszómlók ügyé­nek likvidálására került sor, ifj. Tóth Ferenc ajánlotta : kölcsönadják a pénzt, fizesse meg Kabáth a hátralékot havi 50 pengős részletekben. Két célom volt az ügy elintézésekor: a botrány elkerülése és a kincstár érdekeinek megóvása. Kabáthot nem akartam menteni, a felettes hatóságoknak akkor szán­dékoztam jelentést tenni a dolog­ról, amikor a részletek egyrészét mór kifizette. Tóth vezérigazgató maga jelentette ki, hogy nem akar feljelentéssel élni. Kabáth Kél­ménné megjelent előttem, amikor már elhatározott dolog volt, hogy kölcsön formájában likvidálják az ügyet. Térdrehullotl és kérte, hogy segítsek rajta, mert nincs ennivalójuk. Erre kimentem a Tóth malomba és visszakértem Kabáth nyilatko zatát, ezt azonban csak Vas Nán­dor dr. kapta meg. — Kérem a biróségot, vegye figyelembe, milyen meglepetés­szerüleg hatott rém ez az egész ügy és milyen megrázkódtatást idé­zett elő lelkiállapotomban. Vegye figyelembe a bíróság a szellemet is, amelyben hivatalomat éveken keresztül vezettem. Ezután felolvasták ifj. Tóth Fe renc vezérigazgatónak a nyomozás során tett vallomását, minthogy ifj. Tóth Ferenc községi orvosi bizonyitvénnyal igazolta betegségét. A vallomás szerint Tóth a hátralékor ok névsorát át­vizsgálva jött rá, hogy a járás­bíróság milyen nagy léteilel tarto­zik. Furcsának találta ezt, ezért küldte el P. Ábrahám Zoltánt En­des Gábor dr-hoz. Endes Gábor dr. pótlólag meg­jegyezte, nem emlékszik prra a kijelentésére, mely szerint P. Ábra hámnak mondotta volna, hogy nem fontos, mit mond a törvény­széki elnök előtt a hivataivizsgó­lat során. Az elnök a bizonyítási eljárást berekesztette és felkérte az ügvész ség elnökét vádbeszédének elmon­dására. A vádbeszéd és a Ton-pa Gyula ügyészségi elnök védbeszédét azzal kezdte, hogy Kabáth Kálmán 1929 óta önálló hatáskörrel volt felruházva. A tár­gyaláson elhangzott tanúvallomá­sok alapján fenntartja a vádirat­ban foglaltakat. Enyhítő körülmény nincs, Kabáthék nyomorúsága nem lehetett nagyméretű, hiszen a vád­lott felesége is járásbirósógi tiszt­viselő. A hivatali sikkasztás előbb kezdődött, mint a vádirat mondja, r»zt maga a vádlott is elismerte. Endes Gábor dr. akkor követett el bűncselekményt, amikor a tör­vényszéki elnök kiszéillt és nem fedte fel előtte a való helyzetet. Enyhítő körülmény néla, hogy anyagi érdek nem' vezetne, a kincstárt akarta megmenteni a ká­rosodástól. Közismerten kiváló biró volt éa részben mér megbűn­hődött hibájáért. Készt Zoltán dr., Kabáth Kél­mán védője azt a kérdést vetHte fel. hogy kötelessége volt-e Ka­báthnak a pénzkezelés és ilyen értelemben lehet-e hivatali sik­kasztásról beszélni. Tekintettel arra, hogy a járásbíróságok mun­káját meghatározó ügyrend szerint Kabáth Kólmónnak nem lett volna szabad pénzt kezelnie, bűncselek ményét nem lehet hivatali sik­kasztéinak minősíteni. Sziebert Nándor dr. rövid védő­beszéde után a törvényszék ítélet­hozatalra vonult vissza. Kihirdetik az Ítéletet Félórós tanácskozás után vonult be ismét a tárgyalási terembe az Ungvári-tanács. Néma csendben hirdette ki Ungvári János tanác9 elnök az Ítéletet, mely Kabáth Kálmán járásbirósági irodatisztet bűnösnek mondotta ki a Blk. 462. és 463. szakaszai szerint minő sülő hivatali sikkasztás bűntetté­ben és ezért öt évi és het hónapi fegyházzal, továbbá hRt évi hivatalvesztéssel és politikai jogainak felfü*. geszté sével büntette. A bíróság az öt és fél évi fegyházból egy hónapot a vizsgólati fogsággal kitöltöttnek vett. Endes Gábor dr. másodrendű vádlottat a Blk. 374. szakaszéba ütköző bűnpártolás vétségében találta bűnösnek a bíróság és ezért ötszáz pengő pénzbün­tetéssel sújtotta, a hivatalvesztés kimon­dását azonban mellőzte. Az itélet kihirdetése után Ka­báth Kálmán bejelentetet, hogy fel­lebbez az itélet minősítése miatt. Az ítéletnek Endes Gábor dr-ra vonatkozó részében az ügyész éppúgy mint a másodrendű vádlott megnyugodott és igy az jogerőssé vált. A csendőrség letartóztatott két bestiális merénylőt (A B. K. tudósítója jelenti.) Felháborító bűntett kísérlete ügyé­ben indított nyomozást a békés­csabai csendőrőrs. Még a mult év december 30 án történt este nyolc és kilenc óra közölt, hogy a Beliczey major eayik házába bezörgetett Kovács György harminchét éves, nős bé­res és azt mondotta Biró Már­tonné ez. Molnár Rozália 37 éves asszonynak, hogy az országúton látta a férjét, aki Gyuláról jötl ha zafele, de a kerékpárt csak tolta a nagy sárban és sok magot? cipelt. cso­Elébe kellene talán menni. Az asszony egy pillanatig sem kétel­kedett Kovács György szavában és azt sem találta feltűnőnek, hogy a fáifi elkísérte, mert tudta, hogy arrafele lakik. Amikor a major utolsó hézait elhagyták, az egyik üres takar­műnyoa kamra mögül előugrott az ott elbujt Koszma András husz éves béres és a cseppet sem meglepett Ko­váccsal becipelték az asszonyt a kamrába, ahol erőszakoskodni kezdtek vele. Biró Mártonné elmondotta az ese­tet urának. Megtudta ezt Kovács György és minthogy félt a felje­lentéstől. elment Biróékhoz és felajánlott 40 pengő kész­pénzt, szalonnát és tengerit, csak élljanak el a törvényes lé­pésektől. Biró Mértonék azonban nem hallgattak a szép szóra, ha­nem megtették p feljelentést Ko­vács György és lársa, Koszma András ellen. Mindkettő rövidesen az ügyészség fogházába kerül. Gellért Marika mérgezési kalandja — nagyobb ijedtséggel, mint vesze­delemmel (A B K. tudósítója jelenti.) A debreceni Csokonai színház Bé­késcsabáról elszármazott szőke hajú szubrettjét, Gellért Marikát tegnap éjszaka autón a belgyó­gyászati klinikára szállították. A szubretten mérgezési tünetek mu­tatkoztak. — Mi történt? Hogy történt? — kérdezgették izgatottan a szín­házi világhoz közelálló emberek, akik hirét hallották az esetnek, azonban semmi bizonyosat nem lehetett tudni. Gellért Marika néhány kollegá­jával és több társaságbeli úrral az Arany Bika éttermében volt. Ti­zenegy óra tájban kijelentette, hogy felmegy a szobájába. Az étteremből átmentek a rzálloda halijába, ahol néhány percig be­szélgettek, majd Gellért Marika elbúcsúzott és fölment a második emeleten levő szobájába. Alvás előtt idegcsillapitó szereket szo­kott bevenni és ez ópiumos gyógyszert most is odakészítette az Ógya mellé. Lefekvés utón az idegcsillapitóbó! pór cseppet beleöntött egy vizes­pohárba és felhajtotta. Amikor az orvosságot megitta, utóna mind­járt heves rosszullét fogta el, ugy hogy, amikor nem sokkal később benyitott szobájába a színtársulat egy másik hölgytagja, hogy jóéj­szakát mondjon kolleganőjének, Gellért Marikát kínzó fejgörcsök között találta. Ijedten érdeklődött, hogy mi történt, mire Gellért Maiika szagga­tottan adta elő, hogy valószínűleg nagyobb meny­nyiségü idegcsillapitöszert vett be a keleténél. A kolleganő ekkor kijelentette, hogy a súlyosabb komplikációk elkerülése végett ajánlatos volna, hogy azonnal kimenjen a klinikára. Az egyre rosszabb állapotban levő színésznő megfogadta a tanácsot, nagynehezen felöltözött, majd kol­leganője támogatósával lesietett az uccára és taxin a klinikára hajtatott. A belgyógyászati klinikán he­lyezték el különszobában, ahol egy egyetemi tanársegéd vizsgálta meg. Megállapította, hogy Gellért Marika könnyebb természetű mér gezést szenvedett, amit nyilván a nagymennyiségű csillapitószer oko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom