Békésmegyei közlöny, 1936 (63. évfolyam) január-március • 1-75. szám

1936-02-14 / 37. szám

2 BEKESMEGYE1 KÖZLÖNY 1936 február 14 ri8ien tudósítója a keletafrikai első vo.ialból visszaérkezett Asmaróba és beszámolt tapasztalatairól. Az előre nyomuló olasz csapatok egyik nagy eredménye, hogy Aduóból igazi várost csináltak. Az olaszok utakat építettek, megszervezték a rendőri és közigazgatási szolgálatot. Ez a helyzet Makaléban is. 168.000 pengő államsegélyt kaptak a csanádmegyei községek (A B. K. tudósítója jelenti.) Most fejezte be a miniszterközi bizottsőg a csanádmegyei községek költségvetéseinek felülvizsgálatát. A fagy- és jégkársujtotta vármegye községeinek költségvetései kevés kivétellel jelentős de ficiteket mutatnak s hogy az elemi kórok sújtotta közBégek adc zói számóra elviselhető mértékű pótadóval biztosithassák a költségvetési egyensúlyt, államsegélyt kellett a miniszterközi bizottságnak folyósítani. Összesen 167.797 pengő államsegélyt kapnak a csanádmegyei községek, 30,000 pengővel többet, mint az elmúlt évben. Á legnagyobb segítséget, 12.786 pangőt Nagybánhegyes község kapta, amelynek pótdíja Bzonban a nagyösszegü államsegély mellett is 80 szőzalék. Magyarbánhegyesnek 10.577 pengő államsegély mellett 75 százalékos a pótadója. Csanádpalota 9379 pengő államsegéllyel 78 százalék. Kiszombor 3043 pengő államsegéllyel 80 százalék. A legszerencsésebb helyzetben Mezőhegyes van, amely államsegély nélkül is csak 11 százalékos pótadóval adminisztrál. Battonya pótadója 68, Eleké 74, Apátfalváé 57, Földdeáké 65, Magyarcsanádé 58, Csanádapéca 66, Gyála 45, Uj szentiván 54 százalék. Elhalasztják az ipartestület közgyűlését? (A B. K. tudósítója jelenti.) Ismeretes, hogy az ipartestület március 1-én, vasárnap délután ekarja megtartani évi rendes közgyűlését. Közben a terminust illetőleg nehézség támadt, amely esetleg oda fog vezetni, hogy a közgyűlést egy héttel eltolják. A vármegyei lábbelikészitök ugyanis erre a napra hivtak össze értekezletet Gyomára és ők nem igen tudják a terminust megváltoztatni, mert előtte és utána több vasárnapon keresztül vásárra megy az a környék, márpedig a csabai lábbelikészitök egyik gyűlésről sem eke»nak hiányozni. Ezért ma értesülésünk szerint tárgyalások kezdődnek az ipartestülettel a két terminus összeegyeztetésére. Eredményes m hirdetés A békésmegyei sertéskivitel folytonosságát akarják biztositani a husiparosok nBciic3 megyei Köziöny"-ben (A B. K. tudósítója jelenti.) Békéscsabán az a hir terjedt el, hogy a helybeli hentesek azért, mert a Tiszántúli Mezőgazdasági Kamara a sertésexportot a Hangyára bizta — kartelba lépnek és csak az eddiginél jóval olcsóbb árakon veszik ét ezentúl a gazdáktól a sertéseket. A B.K. munkatársa felkereste Lepény Tamást, az ipartestület husipari szakosztályának egyik vezető tagját. Le pény Tamás a következőket mon dotta: — Csodálkozom az elterjedt híreken, mert a kertel gondolatát most hallom először. Arról beszélgettünk már többizben, hogy a szakosztály az ősszel közös műhelyt állít fel és itt készítjük majd a márkázásra kerülő csabai kolbászt. De ez csak nem kartel ? — Vádolnak bennünket azzal is, hogy a gazdasági egyesületet nem tájékoztattuk a sertések átvételi áráról. Darók József dr. minden alkalommal megjelent nálunk és ellen őrizte az árakat olymódon, hogy megtekintette az ivet, amelyen az ársk mellett ott voltak az eladó gazdók aláírásai ia. — A sertésexport részünkről csak presztízskérdés, azt akarjuk, hogy meglegyen a szállításban a folytonosság és ha majd felépül az uj vágóhid, legyen jogcímünk az export intenzív megkezdésére. Arról nincs szó, hogy közvetítői sápért dolgozunk, azok kapnak — tőlünk — közvetítési dijat, akik a sertéseket részünkre felhajtjuk, köztük három tönkrement gazda is. Kéményen jött le az ördög, pénzt kért, de nem kapott (A B. K. tudósítója jelenti.) Réérő öregasszonyok, vagy pletykakedvelő nagyotmondók körében keletkezett ez a mese, amely hetek óta téma a városban. Nem lehet megállapítani, de tény, hogy a nyomdászinastól a borbélysegédig és a csak látásból ismert bi zalmas jóbarátig mindenki tudta és mindenki nagy titokban meg is sugte; szerkesztő ur tetszett hallani az erzsébethelyi ördögdráméról? Ez volt a meghatározás. Erzsébethelyi ördögdráma. Valljuk be, elég jól hangzik. Az ember, ha mér egyszer ripor ter, csak megkérdi ilyen után a folytatást is. S akkor meghallja, hogy a névtelen erzsébethelyi öregasszony disznót adott el hen lesnek. Annak rendje és módja szerint meg is kapta a oénzt. Mósnap este már lefeküdt, elaludt é« álmodott i« talán, ami kor különös zajra lett figyelmes. Felriadt éa azt látta, hogy a kéményajtón különös alak bújik ki. Két szarva volt, fekete arca és fé lelmetesen vigyorgott. Ez alighanem az ördög — rémüldözött magában az öregasszony és fogvacogva várta, most mi less;. A különös alak megrázta magét, szétszórt a szemének harapós villámait, majd beszélni kezdett. Ilyenképpen: — Én vagyok az ördöel Re** késs, mert elviszlek! Egy faltéte H mentheted meg csak életedet. Ha ideadod a pénzt, amit a hentestől kaptál. A megrémült öregesszony talán képes lett volna a kivőnsápot szó nélkül teljesíteni, de nem volt mód jóban, mert a pénzt bankban helyezte el. Alázatos, sőt inkőbb reszkető hangon közölte ezt félelmeteséjféli látogatójával,aki nyom- ] ben gyakorlati üzletemberré vedlett és felajánlotta, hogv másnap éjjel ismét tiszteletét teszi, addigra ki lehet kérni a bankból a disznó árát. Az öregasszony nyomban megígérte, hogy teljesili a kívánságot, mire a magát ördögnek nevező alak azon az uton, amerről jött, eltávozott. Az öregasszony pedig mósnpp felkötötte derekára a nagykendői és eltipegett a bankba, meri hát kell a pénz az ördögnek . . . A takarékpénztári put mögölt ülő tisztviselők nem szoktak a felek kívánságai felől érdeklődni, de morá feltűnt, hogy a betét C3ak egy napos volt. Megkérdezték ez öregasszonyt, miért veszi ki oly ha mar pénzét. A nénikét megzavarta a váratlan kérdés és persze nem tudott magyarázatot adni. — Hét csak azir' mert ... — és nem folytatta tovább. A banktisztviselő mosolyogva nézett rá és ez még jobban megsavaiia az öregasszonyt. Percekig állt némán és szótlanul míg végül erőt vett magán éa alig hallhatóan közölte, hogy mi történt vele aa. elmúlt éjszaka Persze a banktisztviselő nem hagyta annyiban e dolgot s félóra múlva mér a rendőrség is tudott mindenről. Behívták a nénikét a kapitányságra, közölték vele, hogy legyen nyugodt, nem kell a pénzt odaadni senkinek, estére detektív rejtőzik el szobájában és leleplezi az ördögéi rcot felöltő zsarolót. Igy is történt, az „ördög" ismét megjelent, a detektív alkalmas pillanatban közbelépett és pillanatok alatt kiderült, hogy Lucifer félelmetes köntöséi annak a hentesnek egyik segédje öltötte magérB, aki megvette az öregasszony disznaját. ...Hát igy sióit a történet. Roppant érdekes, de nevek is kellenének, meg időpont és sok minden egyéb, ami a riportot megkülönbözteti a mesétől. Mi sem könynyebb ennél. Majd közli ac adatokat a rendőrség. Felmegyünk a detektivszobába. Az alacsony, kövérarcu „kolléga" az ügyeletes. Elkezdjük mesélni a történetet az öregasszonyról, BT ördögről é& a pénzről. Alig tartunk a harmadik-negyedik mondatnál, amikor barátunk irtózatosan elkezd nevetni. Percekig valósőggal rázza a hahota és caak ezután tudja elmondani, hogy: — Ma délben az édesanyámnál ebédeltem. Odaült mellém közben és szép sorjában elmondta nekem, hogy hallotta, milyen ügyesen lelepleztük az erzsébethelyi ördögöt. Akkor hallottam a dologról először. ^^^^ Kézrekerült két tyuktoivaj csavargó (A B. K. tudósítója jelenti.) Sorozatos tyuklopósok tetteseit fogta el a nppokbin az orosházi csendőrség Tóth Pál husz éves és Hoducs Gergely huszonnégy éves csavargók, nolorius to'vajok személyében, akik sem szüless, sem illetőség tekintetében nem tartoznak Oroshézóhoz. Ez a két személv lopta el az utóbbi időben Tóth Jénosné, Ilovszki Józsefné és özv. Szabó Sóndorné barotifiait. A lopott jószágokat minden esetben két orosházi faluszéli baromfikereskedőnek adta el. Általában megállapítható, hogy a tolvajok mindig sdvesebben keresik fel portékéjukkal a piacon kivüli vásárlókat, akik jóval többen vannak és ellenőrzésük sokkal nehezebb, mint a piacon vásárlóké. Ilyenformán a tolvajok kinyomozása többszörös munkát rótt a csendőrségre, ami elkerülhető volna a piaconkivüli vásárlás megszüntetésével. Közelfekvő a faltevés, hogy a baromfilopáaok száma is csökkenne, ha nem kínálkoznának a zsákmány értékesítésére alkalmas helyül p piaconkivüli vásárlók. Könnyen megeshet, hogy az ilyen baromfiszedők iparengedélyét bevonják és faluszéli üzletüket becsukjákA két tolvajt a csendőrök a nyomozás befejezése után áiadták a járásbíróságnak. A járásbíróság büntetőbirója nyomban ítélkezett is a tolvajok felett és a berettyóujfalusi lakos Hoducz Gergelyt — eki ott egyizben mór ha sonló bűncselekményért büntetve volt, — hatheti, az oroehSzi tartózkodó8u, büntetlen előéletű Tóth Pált pedig háromheti fogházra iiélte. A vádlottak a büntetés kitöltését meg is kezdték. Nem lehet kibújni a valóság bizonyítása alól A Magyar Újságírók Egyesületének választmánya legutóbb tartott február havi ülésében foglalkos olt azzal az egyre gyakrabban ismétlődő sajnálatos jelenséggel, hogy a sajtóban közérdekből szóvétett olyan cselekmények elkövetői, vagy részesei, amelyek beleütköznek a közéleti erkölcsbe, vagy tételes törvényeink tiltó, vagy büntető rendelkezéseibe, lovagias ügyek rendelkezéseivel akarnak kitérni a valóság bizonyítása elől. A választmány elhatárbzta, hogy szembeszáll ezzel a próbálkozással, amely ugyanakkor, amidőn a közélet tisztaságát szolgáló sajtó munkásságát megfélemlítésnek szánt fellépéstel zavarni és végső soron meghiúsítani igyek szik, egyben súlyosan veszélyezteti a sajtószabadságot is. A választmány annak az elvnek a kinyilvánításéval, hogy az ilyen természetű ügyek egyesegyedül a független bíróság tárgyalótermeiben intézhetők el, felszólítja tagjait, hogy ez okból az ilyen esetek mindenikében tagadják meg az „úgynevezett" lovagias elégtételadást.