Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1935-04-21 / 91. szám

6 BEKESMEGYEI KÖZLÖNY 1935 április 21 itatja, nyeli a körötte lakó magyar népet, — s magyarabb víz az ár­iézi forrás, amely a magyar talaj mélységéből tör elő. Hasonlókép magyarabb az a dal, amely a magyar lélek ezer éves mélységéből fakad, s a nép örök arcát, változatlan vonásait mutatja. Ha magyarabbakká aka­runk válni: ezeket kell megismer­nünk és magunk életébe átültet­nünk. Mi a jellege az 1850 es évek dalainak? Két ellentétes vonása emelkedik ki: egyik a derűs mu­latozás, — a másik valami szo­morú, beteges érzelmesség, — cél­talan halálvágy, — egy szóval: a sirva-vigadás. Szövegük, igaz sok­szor Petőfi, de még inkább Petőfi u'énzat. Zenéjéről el lehet mon­dani, hogy zenei Petőfije nincs ennek a kornak, csak Petőfi után­zói vannak. Senki sem fogja állítani, hogy a sirva-vigadás a magyar lélek egyetlen tartalma. A régi dalok­ban egyebet is hallunk: elmúlt századok hősi küzdelmeinek le­csapódását, egy monumentális heroizmus hangját. Van ebből a „Karádi nóták"­ban is. Ne tévesszen meg senkit, hogy a szövegek ma csak holmi betyárlörléneteket adnak elő. Tud­juk, hogy a százados nemzeti harcok végével a feleslegessé vált katonából kóbor szegénylegény lett; azoknak végső ivadéka a betyár. A népdal hősnek tekinti, sokszor a müköltő is. A régi hadi hősök feledésbe merültek, a nép azúkról énekel a 19. század­ban, akiknek tetteit szemével látta. Ha a szöveg hozzásimult a váltó zott időkhöz, a zenéről nem kell ugyanezt feltételeznünk. A zené­ből kétségtelenül kihallani a sem­mitől meg nem hátráló bátorságot, az erő tudatát, az önfeláldozás készségét, a halál megvetését. Ezek a tulajdonságok jellemez­ték századokon át a magyart. És ki merné mondani, hogy végkép kihalltak? NJS ezért: epizód ceak a magyar lélek történetében az 50 es évek óta divatos „sirvavi­gadás" és halál-vágy. Nem halál kell nekünk, hanem életi Ehhez erőt és kedvet sokkal inkább merithetünk a régibb da­lokból. íme, ezért szeretem én jobban a régi magyar dalt, azon­felül, hogy a művészi értéke is sokkal nagyobb. Ha vállalni akarjuk a sorskö­zösséget a néppel — aminthogy vállalnunk kell, ha mint nemzet élni akarunk —, ismernünk és énekelnünk kell a ma élő falusi dalkincset egészében, tehát a még élő régiek mellett, a legújabb ke­letüeket is. Nem áldozat ez, csak nyereség, mert gyönyörűek van­nak közte. A régi most van tűnő­ben. Da ha megragadjuk, még itt marasztalhatjuk. Sokan megütköznek a szövegek vélt együgyüségén. Talán néha együgyűek. De sokszor mély ér telem lappang a látszólagos egy­ügyűség mögött. Néha meg a mű­vészi egyszerűségnek, süritelt ki fejezésnek oly csodája, amiért a legnagyobb költők is mindig bá­multák és irigyelték a népkölté­szetet. El ne hamarkodjuk hát ítéletünket a szövegeknél! A magyar dallam, különösen a régibb fajtájú, természeténél fogva egyszólamú, nem ugy, mint a német, amely alá kívánkoznak, szinte maguktól rakódnak a kí­sérő akkordok s amely szinte a kisérő akkordok függönye. Ezért a magyar dallam többszólamúvá tétele mindig uj és külön ötlet kérdése, amit nem lehet gyári egyformasággal megoldani. A régi dallamokban nyilatkozó, töretlen hősi magyar lelket fenn­tartani, ahol bágyadt, felfrissíteni: ebbe az egy tennivalóba sűríthető a magyarság fennmaradásának egész problémája. Ed is szolgál­juk régi dalaink fenntartásával, terjesztésével. Művészeti jelentő­ségük ma mér nyilvánvaló:ezek fog­ják megteremteni azt a lelki ta'ajl, amelyből egy, az egész nemzetnek szóló, uj magyar zene kivirágoz­hátik s amelynek teljes kiépítésén „MEDVE" Padló- és stb. árukban a vezető márka! Frisch festék Üzletekben Luther-u. 9. Gr. Tisza István-ut II. MM és alkatra! nagy választékban, a legolcsóbb árban kaphatók Rosenbaumnál Békéscsaba, Szent István-tér 2. „Takarékosság" bevásárlási heiye még sok nemzetnek kell dolgozni. Akadtak, akik a régi dal ápo­lásába holmi reakciós, hálratekintő, visszafelé haladó szándékot sze­retnének bslemagyarázni. E falej­tik, hogy minden nagy művészet­nek kettős arca van, mennél ré gibb századokba nyúlnak vissza gyökerei, annál messzibb jövőbe sugárzik ki. A fa koronája oly magasra nő, amilyen mélyen fú­ródik gyökere a talajba. A magyar zene is: minél mélyebben bo­csátja gyökereit a magyar lélek talajába, annál magasabbra nő a koronája, annál lovább él . . . Röviden összefoglalom: a ma­gyar karéneklésnek, hogy igazi érték, lendítő erő lehessen a nem­zeti életben, egyrészt magyarabbá, másrészt művészibbé kell válnia. Mindkettőt eléri, ha 1. egyoldalúan férfikaréneklésből mindinkább ál tér a vegyeskarra; 2. műsorából könyörtelenül kiirtja a ponyvairo­dalma'; 3 ha főhelyet 6d a magyar lélek mindenoldalú kifejezésének,­4. idegenből csak mestermü­veket vesz ál 8 azokat, nem ól­arc alatt, magyarosítva, hanem az idegen szellem tudatos megisme­rése céljából, lehetőleg eredei 1 nyelven, műveli; 5. hasai szerzők müveit se vegyük elő válogatás nélkül. Azt mondták a régiek: „Gyakran alszik az isteni Homé­rosz isi" Aiaz: nagy költő is írhat egyszer gyenge müvet. Hát még aki még ébren sem Homéroszi Semmi sem ártott annyit nálunk a zene ügyének, mint úgynevezett tanult zenészek nagyigényű, da unalmas, halvaszülelett müvei, melyeket válogatás nélkül rátuk­máltak a gyanullan közönségre. Nagyon is érthető, hogy a közön­ség azt monda: „Ez az a híres, klasszikus magyar zene? Akkor inkább a cigány mellett maradok/" Zeneszerzőben nincs elég önkri­tika, gyakorolja helyette a karvezető. E?y estiben, elismerem, nem köny­nyű dolog ee: amikor I. i. a ze­nész és a körvezető ugyanaz a személy. I yenkor bizza magát jó­izlésü barátaira. Ezek lassanként mégiscsak többen lesznek s idővel eayre hangosabban fogják kivánni: Haljon meg a Liedertafel, phőnix­kérit támadjon uj életre, mint ma­gyar vegyeskar, a teljes élet képe, a teljes művészet tolmácsa. Társadalomjavitó színjáték Iíta: Hont Ferenc főrendező, „A színpad" szerkesztője A színjáték nemcsak szórako­zás. A színjáték fegyver. Ma min­denképpen as. De vannak beciü­letas és vannak alattomos fegyve­rek. A gyanútlan néző beül a színházba és észre ssm veszi, hogy előadás u'én idegeiben ve­szedelmes méregcel távozik. Ez a méreg nem öl. Csupán az egész­séges, bátor gondolkodást bénítja meg. A rrulatlató vígjátékban, a vidám operettben ki is sejtené a mérgezett fegyvert? A közönség nem veszi észre. A kritika hall­gat róla. A színigazgatók pedig üzletemberek, s a fegyverszállítás sose volt rossz üzlet. A modern bódító színjáték alat­tomos fegyverét legelőször Ameri­kában kovácsolták. Amerikában a Bzinház nagyüzem, a színjáték fömegcikk. A napi hajszában ki­fáradt robotost látványos monslre­operettekkel kápráztatják el. A trösztszinházak olcsó áron szállít­ják számára a siorakoztatási gyá­rakban előállított ólomvilágot. Mindaz, ami a va'óíőgban a sze­gény ember számára elérhetetlen, a színpadok hamis tükrében meg­tévesztően közel, szinte megfogha­tóan tündököl. Az. ulcán amerikai nőt megszólítani szigorúan tilos. A színpadon görlök csapata kínálja ceábitó mezítelenségét. A valóság­ban rohamosan növekszik a mun­kanélküliek tömege. A színpadon minden munkás széditő karriert fut be és természetesen milliárdos lényt kap feleségül. Az életben ro bot, gyilkos here a megélhetésért gépfegyveres banditák uralma. A színpadon pompa, jólét, az erény diadala a bűnön, idegzsongitó tam-tam, elfojtott vágyak teljesü­lése, boldog meseország. Az ámitó, bóditó színjáték ha­marosan ellepte Európát is. Egy­másután bukkant föl a kontinens nagy városaiban a helyi viszo­nyokhoz alkalmazol! formában és mindenütt megtette kötelességét. Mert az esti méreg: a szép álom a csábító mese nappal sem hagyja el a gyanútlan áldozatot. Befel­hőzi az egészséges szemet és el­takarja a valóságot. A józanul választott cél helyébe ábrőndképet csempész és elgyöngiti a vóltozta­tásra lendülő kart. A bóditó szín­játék nem ejtsebst, nem ont vért. Alattomos, de hatásos fegyver. A nagy tömeget elkápráztatják. A finom lelkek legyőzésére raffi­náltabb harcieszközöket alkalmaz­nak. A müveit közönség előkelő színpadai az öncélú művészet lo­bogója alatt harcolnak jól elrejtett, önös érdekekért. Ezek a szinp&dok nem szállítanak tömegcikkeket, hanem ügyes kézművesek tetszetős munkáit árusítják, kinek-kinek íz­lése szerint. Kapható itt mindenféle nemes jószág. Áhítatos tradició­tisztelet, vagy merész formaujitás — a tartalom gondos elhanyago­lósával. A nyers valóság sebesültjei számára gyógyító irul opálosan villódzó miszticizmus, avagy játé­kosan lobogó romantika. Az intel­lektuális szükségletek kielégítésére problémák — a mult századból.

Next

/
Oldalképek
Tartalom