Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1935-06-23 / 141. szám

Ara 6 fillér KÉSMEGYEI Békéscsaba, 1935 junius 23. vasárnap 62. évfolyam 141. SZÍ Tlincs más ut, csak a szabadság, ez az egyetlen orvosság minden létező bajra — mondotta tegnap este Eber Antal az orosházi Kereskedelmi Csar­nokban tartott előadásán. A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke eljölt ide Bé­késmegyébe, hogy hirdesse a ke­reskedelem szabadságát. Annak a kereskedelmi és iparkamarának területére jött el, melynek elnöke Szegeden nem ért egyet a buda­pesti társkamara vezetőjével. Éber Antal orosházi beszéde eszünkbejuttatja ez OMKE igaz­gatójának nemrégiben Békéscsa­bán tartott előadásét. Az OMKE igazgatója az egyesület elnökével együtt szintén a szabadságban látja a kereskedelem és minden más termelőág számára járható utat. Ám az igazgató és az elnök véleményét nem osztja egyönte­tűen az OMKE minden tagja. Ezek a megneméríések, éles világnézeti ellentétek mutatják leg­világosabban, mekkora baj, mek­kora fejvesztettség uralkodik a polgársög legpolgáribb rétegében, a kereskedelemben és a szabad­foglalkozású értelmiség köreben. Ugyanazon a dobogón hétről­hétre elhangzó, egymással, hom­lokegyenest ellentétes előadások normális időkben a kérdéseknek több oldalról való megvilágítását, a téma kimerítő tárgyalását jelen­tik. Ma azonban mindez annak bizonyítéka, hogy elveszett irányok mellett elveszett az iránytű is, nincs szervezettség, nincs fegyel­mezett összetartás éppen azokban a rétegekben, melyek a mai rossz helyzetből másként, mint szerve­zetten és fegyelmezett együtthala­dással kimasirozni sohasem tud­nak. Ennek az elérése végett szük­séges a fogalmak megnyugtató tisztázása. Ezért nem közömbös, hogy mit hirdetnek a dobogók gyakran váltakozó előadói és még kevésbé közömbös, hogy az elő­adók képesek-e a hallgatóság né­zeteit is váltogatni, vagy pedig elég erős és felkészült-e ez a hal­gatóság ahhoz, hogy határozott véleményt formáljon magának a dolgok állásáról és a dolgok me­néséről és főként eléggé felké­szül-e ahhoz, hogy a helyes vé­leményt alkossa meg magának? Gyakran figyeltünk meg ellen­mondást közéletünk fórumain, gyakran láttuk, hogy voltak egye­sek, akik osztottók Eber Antal orosházi előadásának tételeit és voltak, akik nem osztottók. A fel­fo gásbeli ellentétekből azonban nem következett eddig a konzek­venciák logikus és szükséges le­vonása. És abból, hogy a kon­zekvenciák eddig nem vonattak le, következtetünk egyrészt az elvi kérdéseknek nálunk való má­sodrendüségére, másrészt arra, hogy elvi kérdések csak ott le­hetnek másodrendűek, ahol a fó­rumot körülülő polgárok felfogása nem mondható hajlitliatatlannak. A külpolitikában meg kell valósulnia a nemzeti egységnek — mondotta Berzeviczy Albert a felsőház mai ülésén (A B. K. tudósitója jelenti.) A felsőház ülését 10 óra utén nyi­totta meg Széchenyi Bertalan gróf elnök. Folytatták a felhatalmazási törvényjavaslat vitáját. Vitéz End­rey Antal szerint a vita kisaé el­ütött a megszokott hangtói. A fel­sőház eddig sem riadt vissza az erőteljes birálatlól, a bántó hangot azonban mindig kerülte­Széchenyi Aladár gróf: Bántó hang most sem volt. Endrey ezután kijelentette, hogy a költségvetést tökéletes munká­nak tartja és igen nagy elisme réssel szólt a miniszterelnök mun­kájáról és hangsúlyozta, hogy a nemzet nagy többsége a minisz­terelnök és a kormány iránt biza­lommal van. Ghicíy Elemér aggodalommal látta azt, hogy a miniszterelnök majdnem mindig szüneteltette a házat és hogy a kormányválság alkalmával nem ajánlotta az ál­lamfőnek a képviselőházi és fel­sőházi ellenzéki vezető férfiak meghallgatását. Csalódnak, akik azt gondolják, hogy a nemzet haj­landó lesz olyan hacukába bújni, mint az olasz vagy német politi kai rendszer. Sokan azt remélték, hogy a kormány erös kézzel nyul bele a karteldzsungelbe. Részletesen foglalkozott a megyei önkormány­zattal, amely szerinte régen meg van támadva. Nem fogadta el a javaslatot. Berzeviczy Albert utalt arra, hogy a felhatalmazási javaslat az első alkalom, amikor a felső­ház tagjai politikai kérdésekkel foglalkozhatnak. Lelkes örömmel üdvözli a miniszterelnöknek a fegy• verkezési egyenjogúságról tett bá­tor és határozott nyilatkozatát, amelyek azt a reményt keltik, hogy a kormány sikerrel fogja ezt a feltétlen jogunkat biztosítani. Szükséges, hogy a miniszterelnök megnyilatkozásainak minél élén­kebb visszhangja legyen, minden­kinek tudomást kell szereznie ar­ról, hogy a miniszterelnök a köz­vélemény felfogásának adott kife­jezést ebben e kérdésben. A kül­politikában meg kell valósulnia a nemzeti egységnek. Természetes­nek tartja, hogy a miniszterelnök ellenzi a koalíciót, nálunk azon­ban erre nincs is szükség. Ha a miniszterelnök bizonyos toleranciá­val lesz az ellenzéki politika iránt, ugy módot találhat arra, hogy a nagy nemzeti kérdésekben a nem­zeti akarat egysége jöjjön létre. Most viszont, amikor a többség megvan, a közjogi reformok meg­valósítását a kormány elhalasz­totta. Senki sem tudja, mit akar ezen a téren a kormány. A választójogi törvényen vál­toztatni kell, elsősorban a jelölési rendszeren, amely sok esetben képviselői ki­nevezést jelent. A titkos választó jog melleit a legfőbb garancia a képviselőház és felsőház jogköré­nek helyreállítása. Kérte a minisz­terelnököt, hogy a felsőháznak erre irányuló kívánságát tanulmá­nyozza, A mai felsőházat sokkal inkább megilleti az egyenjogúság, mint a régit, mert tagjait nagy­részben választják. A miniszterelnök a libera­lizmussal szemben igazság­talan volt. Elismeréssel mondhatja, csodálat­tal van a miniszterelnök erélye iránt, amelyre sz országnak a mai viszonyok között igen nagy szüksége lehet. Nem bizalmatlan­ság, hanem inkább a bizalom il­lik arra a kérésre, hogy célkitűzé­seinél a lehetőség szerint telje­sítse a miniszterelnök mindazt, amire a felsőház tagjai a figyel­mét felhívták. A javaslatot elfo­gadja. Utána Gömbös Gyula miniszter, elnök szólalt fel s kijelentette, hogy nem akarja bántani azokat a férfiakat, akik a liberalizmus hivei. Az a Magyarország azonban, amely a forradalomból ellenforradalom ré­vén bontakozott ki, máskép látja az eseményeket. Az ülés még folyik. HeSyszitii szemlét tártott a wizsifálébiziosaTyirják Gyürggy ha­lálos szerencsétlensége ügyében (A B K. tudósítója jelenti.) Tyirják György békéscsabai MÁV pölyamunkás pénteki tragikus ha­lála ügyében k~to'daIon is megin­dult a vizsgálat. Az állomásfőnöki hivatal telefonjeleritéee alapján még tegnep este megérkezett Sze­gedről az üzletigazgatóság egyik megbízott főtisztviselője s ma dél­előtt helyszint szemle keretében megkezdte Révész István székesfehérvári születésű, békés­csabai, Ludwigh-utca 2. szám alatti iakoa kihallgatását, aki a tolatómozdonyt vezette. A jegyző­könyv felvétele után a Tyirják Györggyel együtt dolgozó pálya­munkások tanukénti kihallgatására került sor. A másik oldalon a rendőrség tett jelentést az ügyészségnek, amely a temetési engedélyt a boncolás mellőzésével kiadta. Eltemették a kis Székely Ilonát, i vésztői sinautó urnapi áldozatát (A B. K. tudósitója jelenti.) A csütörtök hajnali AEGV gázolás ügyében a boncolást tegnap dél­után tartották meg a kórház hul­laházában. A boncolás eredmé­nye természetesen nem tisztáz­hatta, hogy aludt-e a kis Székely Ilona a sínen vagy sem. Ugylát­szik az ügy legfontosabb kérdését tanuknak kell eldönteniök. Az ügyészség még tegnap dél­után kiadta a temetési engedélyt. Székely Ilonát a református vallás szertartása szerint Békéscsabőn hantolták el. Az ügyészség rövidesen dönt a Szentmiklós melletti autóbuszgázolás ügyében (A B. K. tudósitója jelenti.) A junius 5-én Szentmiklós mellett történt MÁV AUT-autógázolős ügyé­ben a csendőrség lefolytatta az összes tanúkihallgatásokat a be­fejezte a nyomozást. Az iratok azóta már az ügyészségre kerül­tek, ahol döntenek arról, vállal­ják e a vádat Hrubos Gyula MÁVAUT sofför ellen. Itt irjuk meg, hogy egyik ré­régebben megjelent panaszos leve­lünk eredményeképpsn a MÁVAUT az Apponyi-utcai garázs előtt ki­tétette az előirásos „Vigyázz, autó­busz 1" feliratú táblákat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom