Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1935-06-13 / 133. szám

2 BEKESMEGVEI KQZLCNV 1935 junius 13 NEM LESZ GONDJA, C aipk e*' n, h* itba n ha tavaszi selyemharisnya, gyermekzokni, divatkeztyü stb. szükségletét a Villamosítási törekvések és a békéscsabai villamosmü Irta : Gerey László, a I. A Békésmegyei Közlönv egyik nemrégi számában, a közgazda­sági rovatban kis cikk jelent meg „Napirenden: a villany" cimen. Bár a jelzett cikk nem terjeszke­dett ki konkrét fényekre — nem is ez volt a célja — mégis nagy örömmel olvastam és igen idő­szerűnek tarlom. Tagadhatatlan, hogy nálunk Magyarországon most lép mindinkább előtérbe a mai napig nagyon elhanyagolt országos villamosítás komoly megnyilatkozása. Szakem­berek már hosszú idő óta foglal­koznak a villamosítási problé­mákkal, sok tervezet látott már szakkörökben napvilágot, mind­egyiknek megvolt a pro és kontra kritikája. Anélkül, hogy a villamo­sítási tervezetek széleskörű és a megértéshez szaktudást igénylő részével e helyen a közönséget ter­helném, célszerűnek látom leg­alább nagy vonásokban ismer­tetni a főbb törekvéseket és ki­térek néhány, a mi városunkat közelebbről is érintő körülményre. Azokban az európai országok­ban, melyek sok vizerővei ren­delkeznek, már régóta megvalósították a nagy villamosításokat, mivel a vizerő energiát csakis ily módon lehet as energia felhaszná­lási helyekre szállítani. A vízesé­seknek igen nagy és teljesen in gyenes energiája a villamos erő­átvitel alkalmazásáig teljesen par­lagon hevert, a szó szoros ér­telmében „elfolyt", ha csak nem lehetett az energiát mindjárt hely­ben ipari célokra felhasználni (pl. faipari feldolgozó-telepek, stb.) Ezen nagyrészben vizerőtelepek­kel rendelkező országok közé tar­tozik Svájc, a skandináv államok, részben Spanyolország, Franciaor­szág és Olaszország. Ott, ahol az energiát már tüze­lőanyagokkal (szén, nyersolaj) ál­lítják elő, később következett be az országos villamosítások gondo­latának megvalósítása, mivel ezen energiahordozó anyagokat már le­het szállítani és megfelelő gépi berendezéssel bárhol fel lehet használni energiatermelésre. Csak akkor kezdtek hozzá az országos energiaelosztók és a nagy erőköz­pontok építéséhez, amikor már be­bizonyosodott, hogy a nagy központokban tiz energiatermelés számos műszaki oknál fogva sokkal gazdaságosabb, mint a kis, helyi telepeken való termelés. Nagyon messzire vezetne ennek a kérdésnek részletes meg­világítása és jelenleg nem is ez a célom. Talán egy más alkalom­mal erre is kitérek. A nyugati államok legnagyobb részében mér a kalorikus üzemü, országos energiaellátási feladato­kat célul kitűző nagy erőtelepek is mind sorra megépülnek a világ­háború után. Szinte évről-évre sűrűsödött az illető országok vil­lamos elosztóhálózatának térképé es ma már p!. villamosmü igazgatója Németországban bármely országrész bármelyik erő­központból ellátható villa­mos energiával. A nagy erőtelepek szükségszerű együttműködése, az energiaszük­ségleteknek a legnagyobb mérték­ben való kiegyenlítődése olyan gazdaságossá teszik a villamos energia termelését, hogy az min­denki száméra hozzáférhető és a mai életnek mér teljesen elenged­hetetlen kullurszükségletévé vált. Természetesen nemcsak világításra használják, hanem főzésre, lakás­fűtésre, forróvizmelegilésre, az összes há» tartási munkálatokra! a legkisebbtől a legnagyobb ipari üzemek összes energiaszükségle­teinek a fedezésére stb. Hiszen az újításoknál csakis az uttörés a nehéz, ha bebizonyosodik, hogy gazdasági előnyöket és ugyanakkor nagyobb ké­nyelmet és nagyobb kul­turigény-kielégitést jelent a villamos energia, akkor már minimális intelligencia melleit is hamarosan tevékeny ta­laja akad a jól megszervezett vil­lamos propagandának. Hogy a villamos energiának kül­földön a magánháztartásokban mi­lyen elterjedése van ro^r, esek egy példát hozok fel. Berlinben Gu.will Andrássy-ut 6. szerzi be 1934 végén összesen 13000 drb komplet villamos konyhatüzhely és 8000 drb nagy köztartalmu for­róviztároló volt felszerelve. Ugyan­ezen tárgyakból 1934 végén Bu­dapesten 478, illetve 485 drb volt felszerelve. A rend kedvéért meg­jegyzem, hogy Budapesten a ház­tartási propaganda csak rövid idő óta van kifejlesztve éa a közeljö­vőben még lényeges fejlődés vár­haló. Sajnos Magyarországon a nagy, országos villa­mosítások kérdéséhez is elégkésőnnyultak hozzá. Főleg ez 1925—29 években mu­tatkozott fellendülés, amikor né­hány magánvállalat megépítette a legszükségesebb távvezetékeket és az ország nagyobb szénbányate­lepeinek ez energiáját elvezették a Dunénlul és az Alföld egy részé­nek fogyesztóterületeire. Ez ez időszak alkalmas volt u fogyaaz­tókörzetek megszervezésére, utána azonban bekövetkezett a lakosság gazdasági leromlása, nehezebben ment a közületek koncesszióinak meg3zer2ése, hiányzott az ország­ban az egységes elgondolás, az erélyes kormánytámogatás és ez nagymértékben elvette a magán­tőke kedvét a villamos vállalko­zásoktól. Ebben az időben ftilépült ugyan az orszég legnagyobb és eu­rópai viszony'alban is teljesen modern erőtelepe, a bánhidai cent­rélé, ez azonban csakis a székes­fővárosnak, a Győri Ipartelepek rt-nek és a budapesl—hegyeshalmi villamos trakciónak bocsát villá­mon pn«reiát rendelkezésre. Kell-e Békéscsabán modern kozvagotiid eshutohaz? A csabai husiparosok értekezlete ad er­ről a kérdésről szakvéleményt (A B. IK. tudósítója jelenti.) Békéscsaba képviselőtestülete már többször foglalkozott azzal a kér­déssel, hogyan oldja meg a város lakosságának közgezdasági és köz­egészségi szempontból egyaránt fontos két kérdéséi: a modern köz­vágóhíd és a hűtőház felépítésé­nek negy kérdéseit. A két intéz­mény megteremtése súlyos pénz­kérdés és az erre szükséges ösz­szegeket a város mai helyzetében csak kölcsön utján tudja előíerem­teni. Az egyik koratavaszi közgyűlés állást foglalt már ebben a kérdés­ben és hozzájárult a megoldásnak ahhoz a módjához, amellyel vitéz Jánossy Gyula polgármester akarja ezt a szivéhez nőtt két sürgős kér­dést a város közönségének jól felfogott érdekében mielőbb la megvalósuláshoz segíteni. A közgyűlés határozatához ké­pest Jánossy Gyula polgármester az OTI-igazgatóságához fordult az építkezésekhez szükséges kölcsön megszerzéséért. Az OTI igazgató­sága a békéscsabai ipartestülethez fordu t és véleményt kért arról, vájjon szükséges-e Békéscsa­bán a korszerű vágó hid és hűtőház felállítása? Ennek a ssekkérdésnek tárgyaláséra a békéscsabai iparosok csütörtökön délután négy órakor az ipartestület székházában szakmai értekezletet tartanak, ame­lyen részt vesz az ipartestület el­nöksége és a szegedi kereskedelmi és iparkamara képviselője is. meg­hus­Nem jut a kisiparosoknak közszáii it ásókból (A B. K. tudósítója jelenti.) A szegedi kamarai körlet szabó­iparossága pünkösd másodnapjá­nak délelőttjén Orosházán tarlotla gyűlését, élénk érdeklődés melleit. Bari Lajos (S/eged) nyitotta meg a gyűlést, majd később Zsí­rós Pál (Békéscsaba), Murvai Gyula (Gyula) is elnökölt. Elhatá­rozták, hogy a körzeti gyűlés üd­vözli Bornemisza Géza kereske­delmi minisztert, majd Németh látván (Orosháza) tarlóit megnyi­tót. Gubicza Sándor (Orosháza) a nyugdíjrendszer bevezeté­séi kívánta azzal, hogy az egész ügyet az ál­lem vegye kezébe. Németh Árpád terjedelmes hatá­rozati javaslatot olvasott fel ezután a 4. és a 47. paragrafus teljes megszüntetése tárgyában, amit a gyűlés elfoga­dott és a miniszterhez felierjeszt. Keck Lajos (Szeged) a szakmai továbbképzőről szólott. Szegedi központtal továbbképző tanfolyamot kellene megszervezni s ott váro­sonként egy ember venne részt, majd otthonában érvényesítené és terjesztené tapasztalatait. A meg­szervezes azonban csak állami tá­mogatással képzelhető el. Szemenyei Pál (Orosháza) a baj­bajutott kisiparosság megsegítése érdekében iiitakosoti a hitelirodák elien, amelyek megszüntetésére a körzeti gyűlés indítványt terjeszt a minisz­ter elé. ^ Ezzel kapcsolatban Stefanidel Kéroly (Szeged), Fiam István (Gyule), Kiss János (Szarvas) azt kivénlák, hogy rövid uton a ka­marákat is válasszák ketté, mert csak iyy képviselheti a szakmai érdekeket. Zsiros Pál olvasta fel a csabai szabószakosztály indítványát a szövetkezetekre és irányárakra vo­natkozólag, amit teljes egészében elfogadtak. A kontárügyek megvitatása után Murvai Gyula (Gyula) arra mulatott rá, hogy a közszéllitásokból, mig a három fórumon, az IOKSz-on, a S20Sz-on és a SiOTE-n ke­resztül megy a rendelés, a kisiparosságnak nem jut jóformán semmi, mert a hasznot ezek a közbeikta­tott szervek viszik el. Változtatni kell a dolgon, közvetlenül az lOKSz végezze a kiosztást. Külpolitika — fáviralstilusban Páris. A Presse cimü francia lap cikkel közöl Benes oroszor­szági útjával kapcsolatban. A cikk a dunai helyzettel foglalkozva megállapítja, hogy Benes végér­vényesen a szovjet asztalára tette fel Csehország tétjét. Rómában szá­mítottak erre és Mussolini, Benes moszkvai látogatásából azt a kö­vetkeztetést vonta le, hogy Cseh­ország, sőt a Balkán államok sem hajlandók őszintén együttműködni a dunamedence újjászervezésében. Benes utja Róma helyett Moszkvába vezetett, irja a lap. Tévedés azonban azt hinni, hogy ez megerősíti a kisan­tant helyzetét. A kisantant életkép­telen alakulat és csak eszköz a Szovjet kezében. Rajta keresztül Moszkva kiterjeszti balkáni befo­lyását. Bizonyos, hogy igy a dunai értekezlet sikeréről nem lehet szó. Ezért Olaszország közvetlen tár­gyalásokat kezd Németországgal az osztrák kérdés rendezése cél­jából. A francia-szovjet egyezmény gyászos következményei már mu­tatkoznak. Olaszország Német­országhoz közeledik. Berlin Belgráddal és Londonnal tárgyal, Lengyelország, mely Ma­gyarország szövetségese, a balti unió megszervezésén fáradozik. Franciaország minden játékasztalon vészit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom