Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) április-június • 75-146. szám

1935-05-19 / 114. szám

Ára 6 fillér EKESMEGTEIIOZLO iékéscsaba, Ü35 május 19. vasárnap 62. évfolyam 114. szám Igy gondoljuk A jazz hus:adik születésnapján az egyik délutáni pásti lop ki­mondja a nagy szentenciát: a jazz nemcsak muzsika, hanem világ­nézet is. Részben van valami igaza a szines hirek szellemes Írójának, korunk szemléletére tényleg jel­lemző a jazz, szemben a klasszi kusokkal akik klasszikusnak hisz­nek dolgokat anélkül, hogy e hie­delmüknek alapja is lenne. A gondolatkapcíolás azonban fordítva is jellemző és világunk nem legnagyobb érdemére ez a mai szemlélet is olyan, mint a jazz, mint egy zavaros, rosszul hang szerelt és rosszul lejátszott jaz-s darab. Mentségére azonban korunknak, nem is képzelhető, hogy egy világ­nézeti kor lezáródása ntán tissatán gondolkozzék mindentől, amiről ko­rok és emberek változó fogalmak­kal változóan vélekednek. Az átér­tékeléstől nem maradtak mentesek örökérvényűknek hitt törvények sem és a kaotikus állapot, a régi és az uj harca, a minden vonalon jelent­kező reformgondolat ha nem ia végső formában, de m$gis csak itt van, jelentkezett ós c jelentkezéssel mó­dot adott a fogalmak szükséges tisztázására. Talán az a nagytaka­rítás lenne legsürgősebb, ami a fo­galmak között tenne rendet. A reformgondolatnak nem azok az első harcosai, akik most vitéz­kednek az újítások dicsősége likö­rül. De szükséges ez a hangos fiatalság az uj rend és uj rend­szer megvalósításához. Mert azok­nak, akik mér régtől fogva kíván­ják a reformokat, ugy látszik, csak az elgondoláshoz van kellő ere­jük és kellő energiájuk. A kivitel nem az elgondoló feladata, leg­többször azért nem, mert más­irányú harckészséget, más lelki berendezkedést kiván ez uj esz­me megálmodása és az álom realizálása. Higyjük, hogy igy van rendjén. Rázuhant az égó salak (A B. K. tudósítója jelenti.) Az ósdi vasgyárban Kovács János 36 éves munkás tüzes salakot targon­cázott. Közben oly szerencsétle­nül esett el, hogy az égő salak rázuhant, ruhája egy pillanat alatt lángba borult és a szerencsétlen ember égő fáklyaként kezdett el rohanni. Mire munkás­társai segítségére siettek, oly súlyos égési sebeket szenvedett, hogy sérülésébe belehalt. Vásáry Istvánt pénzbüntetésre, Miszty Károlyt a szolgálatból való elbocsátásra Ítélték (A B. K. tudósítója jelenti.) A Vasdry-ügyben ma délután fél négy órakor hirdetett ítéletet Sza­bolcs és Ung egyesilelt vármegyék közigazgatási bizottságának fe­gyelmi választmánya. A fegyelmi választmány az 1929. évi XXX. törvényeik 76. § eltő pontja alapján bűnösnek mondotta ki Vásáry István dr.-t Debrecen polgármesterét, Vargha Elemér dr. helyettespolgármestert, Zöld József dr. főjegyzőt, Miszty Károly dr. fő­ügyészt, Veress Gé?a dr. tanács­nokot, Ary Lajos főszámvevőt éa ezért Vásáry Istvánt 1000 pen gő pénzbüntetésre, Varga Elemér dr. t 500 pengő, Zöld Józsefet 400 pengő pénz­büntetésre, Veress Géza dr.-t dor­gálásra, Ary Lsjost széz pengő pénzbüntetésre, Miszty Károly dr.-t állásától való elmozdításra itélte, mig Borsós Józsefet a véd és következmé­nyei alól felmentette. A fegyelmi eljárás és a tárgya­lás folyamén felmerült költségek egyharmad részét Vásáry István­nak, egyhermad részét Miszty Ká­roly dr nak, mig a harmadik részt a többi vádlottnak kell viselni. Az itélet indokolása lapunk zár­takor még tart. Bűnügyi eljárás indult a Vásáry-ügy tárgya­lásán az eltűnt akta miatt A nyíregyházi rendőrség érde­kes ügyben indított meg nyomo­zást. A Vásáry ügy tárgyalása fo­lyamén, az utolsóelőtti napon egy 160 oldalas akta eltűnt, amit a hatalmas akiatömegek átvizsgálása uián sem sikerült előkeríteni. Az akta a Vásáry-üggyel volt össze­függésben éa a korábban lefolytatott kihallgatási jegyzőköny­veket tartalmazta. A széles körben lefolytatott nyo­mozás szálai Debrecenbe is kiter­jedtek, de mindezideig eredmény­telenül. Az aktaeltünési üggyel kapcso­latosan illetékes hely az alábbiak­ban tájékoztatott: — A Vásáry-féle fegyelmi tár­gyalés folyamőn eddig még ki nem derített körülmények folytőn eltűnt egy akta, amely a korőb­ban felvett jegyzőkönyveket tar­talmazza. Az aktaeltünést hivatalosan bejelentettük a rendőrségen, amely a nyomozást ebben az irányban megindította. Az akta eltűnése aEonban, a morális jelen­tőségén felül nem bír fontosság­gal, mert annak szószerinti máso­lata elfekszik az iratok között, sőt az abban lévő vallomősok más iratokban is megtalálhatók. Az akta eltűnésének további sorsát a nyomozás lesz hivatva megállapít?,ni. A selyemhernyőtenyésztők fagy kára: elpusztult hernyók, pénzért kapható falevél, kevesebb munka a beváltóban Száz pengő jutalmat k^p a legjobb tenyésztő (A B. K. tudósítója jelenti.) A legutóbbi városi közgyűlésen a polgármesteri jelentés vitájánál Nyilas András megemlítette, hogy a selyemtenyésztők ebben az év­ben alig fognak huaz-huszonöt pengőt keresni. Mire valaki megjegyezte: — Nem nehéz munka az I A közbeszólóst a városatyák el­lenmondással fogadták. Minthogy a városi közgyűlés után a köz­igazgatási bizottság ülésén is szóba került a selyemhernyó tenyésztők helyzete és a javarészt munkanél­küli kisembereket ért fagykár, szük­ségesnek tartottuk, hogy közelebb­ről megnézzük, milyen munka is a hernyótenyésztés és mit lehet vele keresni? Két olyan tenyésztőt kerestünk fel, akik hosszú évek óta foglal­koznak a gubótermeléssel, még pedig a Békéscsabán selyemher­nyóval bajlódó két-három család közül a legnagyobb mennyiségben és legeredményesebben termelők munka és kereseti viszonyait is­mertetjük. Az alábbi kép utón elképzelhető, hogy mennyit termel és mennyit keres az alkalmi tenyésztő, aki a szűkös viszonyok következtében kényszerült Brra, hogy napi tétlen­ségét a selyemhernyó gondozásá­val, nevelésével hasznosítsa. Ahol husz éve tenyésztenek A Békési ut egyik szük, zeg­zugos mellékutcájában, szalma­födeles kis házban lakik a tenyésztő, akit elsőnek felkerestünk. Az első . benyomás : nagy a sze­génység. Ütött-kopott, sok nehéz napot látott bútorok: két szék, egy kisebb asztal, tűzhely a sa­rokban, semmi más. A falak csu­paszok, háztartási eszköznek még nyoma sincs, pedig konyhában vagyunk. Az ember becsületes tekintetű, őszbecsavarodott, ráncosarcu, meg­viseltnek látszó férfi. Ruhája sza­kadozott, rongyos, a sok fáramászás tette tönkre. Az asszony sem fiatal, rajta is nyomot hagyott az élet. Értelme­sen beszél: — Husz éve dolgozunk már a hernyókkal, de ilyen még nem volt. Máskor 24 nap alatt szöktök nálunk megkezdeni a gubózőst, most hatvan nap is kevés lesz, ha igy haladunk. — Tessék megnézni — veszi át j a szót az ember s a mellette levő ) kosárra mutat, amelyben két-hő­rom maroknyi levél lehet —, ha nem másztam ezért ötven fára, hát egyre sem. Az asszony beszél ismét: — Két évvel ezelőtt nyolcvanöt pengőt kerestünk. Nem volt sok, de jó volt. Most azonban? Egy párnát kellett eladnunk, hogy rá­csokat vegyünk, fj'enünk kell s közben a házbérrel tartozunk, más­kor ilyenkor egy órai munkával össze tudtuk szedni a szükséges levélmennyiséget, most csaknem egy napot kell eltöltenünk, olyan nagyarányú a fagyás. Es mi lesz később? Máris nagy a hajsza, mindenki azon igyekszik, hogy magánházakból biztosítson fát. Mi már kaptunk két helyen, de meg is kell majd dolgozni érte az uramnak. Van olyan tenyésztő is, aki fizet a magánházakban, ha futja miből ... — A huszadik naplói kezdve azután éjjel-nappal kell dolgoz­nunk, akkor már óráról-órára nő az étvágy s a tizenhétezer hernyó, amit egy dobozban kapunk, az utolsó nap egy mázsa levelet fogyaszt el. — És mi az eredmény? — A jó Isten tudja... Talőn, ha

Next

/
Oldalképek
Tartalom