Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-01-18 / 15. szám

1935 január 19 BEKESMEGYEI KÖZLÖftV 3 PAÁL JÓB RIPORTREGÉNYE A LÁTHATATLAN BIRODALOM 5. BernardShou;, vagy ArtúrSchniiz­ler nevét huszedannyian nem is­merik, mint a Piatnik nevet. Oit olvasható ez a név arany, vagy fekete belükből a tök hetes közepén, a kör-ász körül, vagy valamelyik bohókás *sóker rugda­lódzó lábai mellett. Ha a Piatni­kék fejéré szállna az a sok átok, ami elhangzott ellenük füstösleve­gőjü csapszékek borral leöntött asztala mellett, kávéházak kártya­csatéinál vagy romlásba zuhant családok fűtetlen szobáiban, akkor már régen nem dübörögnének a hatalmas gép kolosszusok a bécsi, pesti és krakkói kértyagyárakban. Pedig ezek a gépak dübörög­nek. És teljes üzemmel dolgozik a ratschachi papírgyár is, amely egyesegyedül kártya céljaira gyártja a Piatnikék gyárainak a legfino­mabb papirost. — A menydörgetSs ménkű csapott volna Piatnikba 1 — kiáltja a játékos, aki huszon­egyesben ászt húzott tizenháromra és bizonyosan nem gondol arra, hogy ez a Piatnik voltaképpen egy sie­retetremélió, kedves öreg ar, kereskedelmi tanács»«, ko­moly tényezSje Bécs társa­dalmi életének, aki igazában még C9ak annyiban sem okozható a kártya katasztró­fáiért, mint a srapnell-gyáro? a vi­lágháborúért. Két napot töltöttem el a Piatni­kék bécsi gváréban és a két nap alatt talán tíz perci? beszélgettem idősebb Piatnik Adolffal, aPiatnik­gyárak szénior főnökével. Valahol a negyedik emeleten, a széritóka­marában kerültem először össze •vele. Ott Alit az öreg Piatnik a nyers kártyaivek között és szerelmesen simogatta meg kék szemeivel a még ki nem vasalt, nyers kártyalapokat. Talán csak Bata Tamás tudóit •olyan szerelmesen a cipőkre nézni, ahogyan az öreg Piatnik szemeit a kártyákon legeltette. Valahogyan ai volt az érzésem, hogy a tök felsővel és a zöld ki­rállyal diskurál. Vagy talőn a pik­dáménak vallott szerelmet... Az első kérdésem ez volt hozzé­— Kaszinókban, vagy kévéhát zakban, amikor uj kértyac8omago. bontanak fel a játékosok és meg. keverik a lapokat, a csomag te tején ott van egy fedőlap, emelyi ken nincsen rajta a kártyafigura' hanem csak a Piatnik-gyár cége olvasható a kartonon. Iiyenkor mindi? akadnak beavatottak, akik elmesélik a Piatnik csalódról azt, amit hallottak. Egy ilyen kártya bontősnál hsllottam én ia a legen­dát, amely u^y szól, hogy vala­melyik Piatnik, talán az, aki a gyá­rat megalapította, ha'á'os ágyán maga köré gyűjtötte gyermekeit és megeskette őket arra, hogy soha kártyát nem vesznak a kezükbe. Uaz ez? Elmosolyodik az öreg Piatnik. — Én is hsllottam már ezt a legendát, de magam nem tudok róla semmit, SÍ engem nem es­ketett meg az apám, se az apám nem tett esküt a nagyapjának, akiről különben azt sem tudjuk, hony volt-e köze a kortyához. A gyárat az én apám, Piatnik Nán­dor alapította. Óbudáról került fal husz éves korábin, 1839-ben Bécsbe. Bizonvos az, hogv ő so­hasem kártyázott pénzbe. És ami­kor engem, meg a fí/éreimet be­vezetett az üzletbe, nem győzte eléggé a lelkünkre kölni: „Eszetekbe n» jusson gyerekak, hugy valaha'is leüljetek munka közben a kuncsafttal kártyázni. Ez nem méltó egy Piatnikkoz. É« pénzbe se játszatok soha!" Á munka alatt ő a mi üzleti kőr­útjainkat értette. Akkor még mi, a gyerekek kerestük fal a kávé­házakat, kereskedőket és adtuk el a kártyát. Bizony gyakran for­dult elő, hogy ez, vagy a kévés meginvitált bennünket egy tarokk­partira, vagy prefaranszra, de mi — atyánk intelmére gondolva — a szives invitálásnak sohasem tet­tünk eleget. — És ma játszanak? — fiiztam tovább a kérdés'. — Parsze, hogy játszunk. Pra­ferénszot, tarokkot, a fiatalabbak bridzselnek is. De sohasem pénzbe. Emeltebb hangon folytatta to­vább : — A Piatnik család nem jitsxLk pániba! Eddig míg nam szüle­tett ember, aki valamelyik Piatnibnak a pénzét elnyerte volna. És én azt hiszem, hogy ityen ember mag sem fog születni. Ez már családi tradíció , . . -És mi a véleménye általában a kártyáról? A fiatal Piatnik, őt is Adolfnak hívják, vette most át a szót. — A kártya — szórakozás, szakasztott olyan, mint a tennisz, golf, sakk, színház, vagy koncert. A kártyának semmi köze sincs ahhoz, ha valakiben szenvedély tombol. A kártyalapok, amiket mi gyártunk és amiket sok gyárban készítenek m5g, nem tehetnek róla, ha visszaélnek velük az em­berek. Tehet arrél a morfiumgyiros, aki bitegekgySgyitásira ké­szíti el a gyógyszert, bogy akadnak beteg as szenvedé­lyű emberek, akik a medici­nát narkotikumnak használ­ják ? És vájjon lehet a trafikos, aki vóltóblankettát árul, arról, ha go­nosztevők mások aláírását hami­sítják a véltóblankettára? Kártyá­kat mindig készítettek, mindig is fognak gyártani, a kártyagyérak a munkások tízezreinek adnak kenyeret, az államok jövedelmi forrásainak jelentős részét teszi ki az a sokféle ndó, amiből mil­liók jutnak az állami költségvetés rubrikáiba, hogy aztán tragédiák is keletkeznek a kártyából, erről csak azok tehetnek, akik nem tudnak uralkodni magukon és a szenvedélyükön. Én sokkal több embert láttam, akinek öröme és szórakozása telt a játékban, mint olyant, akit a kártya megrontott... ... Majdnem száz évvel ez­előtt egy husz esztendős óbudai gyerek parasztszekéren, vagy gya­lo-s elindult Bécs felé. Az aoiáról a mai Piatnikok már nem tudnak semmit. Azt tartja a családi tra­díció, hogy valahonnan Oroszor­szághói kerülhettek el « Piatni­kok Óbudára. A fiatal Ferdinánd már tanulta a kártvafestést, ab­ban az időben vastag ecsettel, kivágott formákról kenték a kár­iyafigurá'cat a kártyalapokra. Bécs­ben egy átjáróházban volt akko­riban a Moser kártvaf««tőmühe­lye. Ide állt be a fiatal Piatnik. Még ciak száz éve sincs en­nek . . . Ma a legmodernebb offset-<?épak dübörögnek a Piatnik gyárakban. Délamerikában is Piatnik­kártyával játszanak. És láttam a bécsi, meg a pesti gyárakban keskeny kínai kártya­lapokat. Az öreg Piatnik Ado'f képmása, fehér márványba faragva ott áll a bécsi gyárban, a hü'teldorferstras­aei kártya palotában. A rózsaszínű márvánvból épí­tett lépcsőházban, ahol fehér kez­tyüs inas jelenti be a látogatókat. Több. mint ezer munkás dolgo­zik a gyárakban és évenkint egy­millió csomag kártyát dobnak ki magukból a gépek. E?yszerü kártvákat és olyano­kat, amiknek díszesen aranyozva van a szélük. Minden csomag kártyán rajta van a Piatnikék cége. Ezekkel a k4rtv4kkal Játsza­nak az óceánjárók luxtu ka­binjaiban, a királyi'kastélyok szaténjában, sarki [csapszé­kekben, kis városok fíaker­staadj&in a zabos ládákon, előkelő kaszinók kártyaszo­báiban és a robogó vonaton az ntazék, akik könyvat ad­Akik a kártyából élnek, de sohasem játszanak Meghitt beszélgetés Piatnik Adolffal — Legenda az öreg Piatnikról, aki a halálos ágyán eskette meg fiait arra, hogy játék céljából nem vesznek kártyát a kezükbe — »A Piatnikok nem játszanak pénzbe és a mi pénzünket még nem nyerte el senki . . .« — Piatnikék felfogása a kártyáról tak el részletre vagy rumot februíri szállításra. Oit hevernek ezek a kártyák fel­bontatlanul a trafikok pultján é» a főpincérek lakattal lezárt szek­rényeiben a kávéházak kártya­szobáiban. Mindenki játszik velük. A herceg, a gróf, a színész, az iró, a kereskedő, az orvos, az ügy' véd, a miniszterelnök, a gyáros, a feleség, a szerető, a diák, a ta­nár, a börtönben a rab, a halá­los beteg mellett virrasztó orvos és az inspekciózó rendőrtisztviselő. Talán csak egyetlen család él a világon, amelyik nem játszik pénzbe kártyán ... A Piatnik csalód ... ... És ez az egyetlen család, amelyik vagyont szerzett a kár­tyából. Bizonyosan azért, mert nem ját­szik ... ^^ Egyesületi hirejt Az Izr. Leányegyesület vasár­nap délután 5 órakor a Nádor szálló télikertjében teadélutánt ren­dez. A Lorántffy Zsuzsanna leány­liceum önképzőköre 23-án, vasár­nap délelőtt 11 órakor az intézet dísztermében Madách Imre szüle­tésének évfordulóján diszgyülés keretében áldoz a halhatatlan költő emlékének. A pontosan 11 órakor kezdődő ünnepélyre, melyen bs­lépődij nincsen, az iskola barátait meghivjuk. — Az ünnepély mű­sora a következő: Hiszekegy. Kar­ének. Megnyitó beszédet mond Posgay Piroska tanárnő, az ön­képzőkör vezetője. Diliforrás- Irta Madách Imre. Szavalja Szalai Magdolna VII. o. t. A nő Az em­ber tragédiáiéban. Irta és felolvas­sa Kovács Piroska VIII.? o. t. Ve­csey: Valse triste és Bihari. Ma­gyar tánc. Hea«dün előadja Ujfa­ludi Erzsébet VI. o. Zongorán ki­séri Szelner Gabriella VI. *o. I. Madách. Irta Juhász Gyula, sza­valja Moldoványi Jolán VI. o. t. Himnusz: Karének. * Az Izr. Nőegylet vasárnap dél­után Va5 órakor jótékony célú teát rendez a Nádor szállóban. A jó­tékony célú teán a háziasszonyok Tardos J. Jánosné, Dusinszki Mór­né, L'cht Dazsőné, dr. Tauszig Rezsőné és Mannheim Ferencné lesznek. * A Csabai Atlétikai Klub vivó szakosztálya január 24-én este 7 órakor bemutató vivőestet tart, amelyen csoportvivást, tőriskolát és kardasszókat mutatnak be a fiatal szakosztály tagjai. A bemu­tató estélyi vacsora követi. • A Törekvés Sport Egylet január 27-én délelőtt 11 órakor az Ipar­testület székházában tartja mag közgyűlését. • Az erzsébethelyi Iparos Olva­sókör műkedvelő gárdája 20-án délután 4 órai kezdettel as V. ker. állami iskola nagytermében köz­kívánatra megismétli a karácsony­kor előadott „Isten keze" c. 3 fel­vonásos, énekes népszínművet. M.üsormegváltás személyenkint 40 fillér . BÁLI KEZTYÜKET [ § a keztyüsnél olcsón. (Nem kontár 1) Békéscsaba, Andrássy-út 12. sz*

Next

/
Oldalképek
Tartalom