Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-01-10 / 8. szám

2 ÖEKESMEGVE! KÖZLÖNY horogkeresztes légió e saarvidéki népszavazás alkalmából fegyveres betörést akar megkísérelni Ausztria területére. Egy osztrák városban, amelynek nevét a nyomozás érdekében még nem közölték, jól felszerelt nyomdát fedeztek fel, amelyben a juliusi forradalomra vonatkozó okmányokat találtak. Wöstlaubruckban fegyverekkel, gázálarcokkal és hadianyagokkal bőségesen felszerelt lőszerraktárt foglaltak le. 100 éves harc a választójogért (Széljegyzet Vértes István könyvére) Irta Lustig Géza Erről a füzetről bátran elmondhatjuk a legnagyobb dicséretet, amely szellemi terméknek kijár : idejében jött. Akkor, amikor a magyar gondolatok sáfárjai eszmélni készülnek zsibbadtságukból és mindegyre azt bolygatják, «ztibad-e megállni félúton a jogkiterjesztés irányéban és lehet-e kirekeszteni az alkotmány sáncaiból azokat a rétegeket amelyeket Hugó, szokott pathoaőval, maghordozóknak ne vezeti. Ott tartunk, hogy még Szekfü Gyula is, akit lázitással vádolni képtelenség volna, ilyeneket vall: „Ha talán csak homályosan vagy ösztönösen is, széles körökben mégis ott volt ez években (1919—1920-ban) annak a tudata, hogy társadalmi összefoggásunkban el kell hagyni az eddigi szűk középosztályos felfogást, szélesebb rétegeket kell bekapcsolni a nemzeti életbe, ami csak demokratikus módszerekkel lehetséges." Kivénja pedig ezt ezért a jeles történetíró, mert — és itt szórólszóra idézünk, mint fentebb is, a Három Nemzedék legújabb kiadásához biggyesztett függelékből — az ország lakosságának majdnem egyharmada munka és jövedelem nélkül, Ínségben, nyomorúságban, alamizsnára utalva tengődik és miután a három milliónyi nincstelen földmunkás teljes egészében dunántuli és tiszai magyar, el kell ismernünk, hogy a mezőgazdasági munkás osztály megmentése, emberi méltóságába visszaemelése nemcsak nagy, de talán egyetlen nagy nemzeti feladatunk. Igy aztén csak termés etes, hogy egyre növekvő érdeklődéssel követtünk Vértes István lébanyomait abban az útvesztőben, amelynek tekervényeit pontosan ismeri és szenvedélyes rr.ohóssőggal ittuk magunkba azokat a próféciákat, amelyeket a nemzet legjobbjai a vártáról a pusztába kiáltanak. Mit szóljunk ahhoz, amit Beöthy Ödön az 1843—44-iki országgyűlésen azok szemébe vágott, akik a rendet féltették a jogkiterjesztéstől. A nép természeténél fogva nem hajlandó a forrongásra és biztosabb, ha a népet jogokkal felruházzuk és igy érdekkel kötjük a dolgok fennálló rendjéhez, mert az a része, mely az alkotmányon kivül hagyatik, a rendetlenségnek gyúlékony anyagot nyújt. És mit szóljunk ahhoz, amit Kossuth — hőrom évvel ezutón — az álomszuszékok fülébe menydörög. „A nagy népiömegekről évezredeken át megfelejtkeztek. Ha szavam túlélné máról holnapra az emlékezetet, megtalálja Európa, hogy a legfőbb veszély a tömegek elmellőzésében fekszik. O'y vészes felleg ez, amely megfogja rázkódtatni az egész világot. Mi elmaradott nemzet igyekezzünk túlszárnyalni más nemzetek hibáin" Ezek a komor szavak 184

7-bem hangzottak el és — 1874 ben Tisza Kálmőn, ugyanaz, aki a Lonyay-féle javaslatot kerékbe törte — megnyirbéljaa választójog amugyis kurta és csenevész szárnyait. A hontalan Kossuthot módfelett felháborítja Tisza pálfordulása és abban a levélben, amelyet akkortájt Irányi Dánielhez intézett, alaposan megnyomja a pennát : „A parlamentáris formák mezébe bur kolt absolutizmussá változik ilye ténképen a parlamentarizmus, ami a palástola'lan absolutizmus nál is kárhozatosabb. Mind a kettő nyomás, de az első hoíző még csalás is". Sajnos mindez borsó volt a faira és a rendszer vakul ment tovább arra, ahol a végzet tőrbe esett. „Egy lépést sem előre, számos lépést hátra: ez Magyarország államélete és önállósága fejlődésének szomorú története 1867. óta" — igy állítja fel gróf Apponyi Albert a szörnyű mérleget. Ám a jövőre nézve kecsegtető a miniszterelnök ur nyilatkozata : Ebben vagy a következő évben beterjesztem a titkos választójogról szóló javaslatot, mert az a meggyőződésem, hogy ez a fejlődés útja és, hogy az igazi magyar közvélemény akkor fog érvényesülni, ha a titkos választójog kodifikáltatik". Addis is, uraim, le a kalappal Vértes István müve előtt. Bátor tett volt. — Eximen conscientiae, ahogy a jezsuiták kívánják: szigorú és tiszta ... Laval elutazása előtt a római diplomáciai kar több tagjával tárgyalt (A B. K. tudósítója jelenti.) A francia—olasz egyezmény aláírása után Laval a Rómában töltött utolsó délelőttjén Vollgruber osztrák követet fogadta ez Excelsior szállodában, mBjd Jugoszlávia, Csehország és Románia római követeivelfolytatott hosszabb beható beszélgetést. A francia külügyminiszter és kísérete délelőtt háromnegyed tizenkét órakor ment ki a Termini pályaudvarra, hogy a párisi exoressel elhagyja Rómát. Jóval a vonat indulása előtt megjelent a pályaudvaron Mussolini is, aki az indulásig igen kedélyes hangulatban beszélgetett Lavallal. A francia külügyminiszter kormőnya nevében meghívta Mussolinit Parisba, kérve, hogy látogatősát adja vissza. Olasz vélemény szerint ez a meghívás csak formaság volt, miután kftstudomáiv, hogy Mussolini hatalomra kerülése éta még coha sem tett látogatást idegen országban. Az olasz lapok igen nagy jelentőségűnek tartják az egyezményt. Biztosítottnak látják Magyarország, a kisantant és Lengyelország csatlakozását a javasolt egyezményekhez. Németor szággal kapcsolatban megállapítják, hogy Berlint méltányosan kezelték a tárgyalások során. A Stampa igy ír: Az egyezmény létre jött, de tartósságának feltétele nem a jegyzőkönyvekben, hanem az emberek akaratában rejlik. A francia sajtó A francia lapok is hasonló szellemben foglalkoztak az egyezménynyel és általában azt írják, hogy Mussolini és Laval reálpolitikójának szellemével a béke uj korszaka kezdődik. A londoni tanácskozások A háromnapos találkozó szerencsés lezajlása után az angol diplomáciai körök érdeklődése Laval és Flandin tervbevett londoni útja falé fordul. A francia államférfiak látogatásának főcélja az általános tájékozódás és a tennivalók meg beszélése a római egyezmény teremtette uj helyzet alapulvételével. Fon!o3 szerepet játszik majd a megbeszéléseken a leszerelés ügye is. Az angol hivatalos körök hangoztatják, hogy Laval és Flandin látogatása okszerű folyamánya a francia—olasz tárgyalásoknak. Az angol kormány a leszerelés kérdésén kivül még Németországnak a Népszövetségbe való visszatérésével és az osztrák függetlenség fenntartásával kivőn behatóan foglalkozni. Laval Rómából jövet ma délelőtt 9 óra 32 perckor Párisba érkezett. A pályaudvaron lelkes ünneplésben részesítették. Még a ceruza minőségét is előírják a Saar-vidéki népszavazáson A M A rv» Alrvvnn^n U r\r» irolÁ «ii4o«a nlrna n •• X o i JI..Ü I JL. A Németországhoz való vissza csatolás hivei, akik a Német Frontba tömörültek, elkeseredéssel látják, hogy a hétfőn megkezdődött népszavazásnál a szavazatok nagy számát érvénytelenítették. A Saar- vidéki kormányzóbizottság, mely a legfőbb ellenőrzést gyakorolja a népszavazás fölött, szigorú intézkedéseket léptetett életbe, a szavazatok érvényessége tekintetében. Igy például érvénytelen azoknak a szavazata, akik a szavazóhelyiségben akár a német üdvözlésre, akár más módon kifejezésre juttatják, hogy hogyan szavaznak. Azonkívül pontosan megállapították, hogy milyen ceruzával szabad a szavazócédulán mejelölni a keresztet. Ujabb diplomáciai utazás — a lengyel külügyminiszter Párisban (A B. K. tudósítója jelenti.) Beck külügyminiszter a genfi tanőcsülés után ellátogat Párisba, hogy befejezze azokat a tárgyalásokat' amelyeket Genfben fog kezdeni Lavallal. Fokozódott a széntermésünk (A B. K. tudósítója jelenti.) A borsodi bányakapitányság most készítette el a borsodi bányák 1934 évi termési mérlegét. A kimutetás szerint ebben az évben a bányákban 12,600000 q szenet termeltek a tavalyi 11,787.000 q-val szemben. A miniszterelnök Szolnokon ismerteti legközelebbi terveit (A B. K. tudósítója jelenti.) Gömbös Gyula miniszterelnök legközelebbi terveit a hónap közepén Szolnokon mondandó beszédében szándékozik bejelenteni. Körülbelül tiz nap múlva nyilvánosságra kerül a választójogi javaslat hivatalos terve is. A főhadsegéd az uralkodó ellen — Albániában A jugoszláv sajtó érdeklődésének előterében az albán helyzet éli, amelyről a legellentmondóbb jelentések érkeznek. Az „Acropolis" cimü athéni lap nyomón több jugoszláv lap azt a fantasztikus hirt közölte, hogy Zogu király a felkelők előnyomulásának hatása alatt elhagyta Tiranát és Durazzóba tette át székhelyét, nővérei pedig már külföldre utaztak. A „Novisty" cimü zágrábi lap tiránai tudósítója ezzel szemben megőllapilja, hogy az albőniai zavargásokról elterjedt hirek erősen túlzottak és hogy Achmed Zogu király továbbra is szilárdan tartja a gyeplőt. A tényleges helyzet az, hogy néhány albán tiszt elégedetlen volt Aranitas hadseregparancsnokkal, igy többek között Zogu király második hadsegéde, Muharem Bajraktir is, aki az albón politika olasz orientációja miatt már a múltban is többször terjesztett tiltakozó emlékiratot az uralkodó elé. Az elégedetlen tiszteket három hónappal ezelőit elbocsátották a katonai szolgálatból, mire Muharem Bajraktir 150 fegyveres hívével szülővárosába, Ljumába meni és eisáncolta magát a város falai mögött. Tiranából 300 főnyi katonai osztagot küldtek ki, amely azonban nem bocsátkozott harcba, hanem körülzárta Ljuma városát. Zogu király, hír szerint legutóbb parlamentert küldött Ljumába és amnesztiát igért volt hadsegédének, ha megadja magét. Bajraktir őllitólag elutasította az ajánlatot és túszként visszatartotta a király kiküldötteit. Más forrósból szőrmazó hirek szerint a mirdita-törzsek körében is nyugtalanság észlelhető.