Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-02-24 / 46. szám

1935 február 24 ÖEKESMEGVEI KÖZLÖNY 5 Külpolitikai szemle Irta:. Lustig Géza Londonból jelenlik : Január huszonnyolcadikén meg­nyílt a szovjetek ezidei gyűlése. Molotov népbiztos hatalmas be­szédben ismertette a tanácsköz­társaság politikáját és Ifibbek kö­zött ezeket mondotta : „Beléptünk a nemzetek szövetségébe éspedig azért, mert a vélemény, melyet ezen intézmény felől téplállunk, jelentős változást szenvedett. Azok az elemek ugyenis, (célzás Ja­pánra és Németországra) amelyek ott a hábcru szellemét lehelték, kiléptek belőle, ámde azok, akik jelenleg helyet foglalnak tagjai so­rában, mind valamennyien, ki ilyen, ki amolyan okból, irtóznak a fegyveres összetűzés lehetősé­gétől. Igy aztán nem maradt szá­munkra egyéb hátra, mint az, hogy levonjuk a végső következ­ményt az edolt hely.étből és noha egy pillanatig sem áltatjuk ma­gunkbt azzal, hogy a népszövet­ség mostani formájában alkalmas a béke megóvósára, csatlakoztunk ahhoz a gondolathoz, amelyet Wilson ültetett el palántának. Tet­tük ezt pedig annyival inkább, mert a beréli viszony, amely ben­nünket Francia országhoz és Frtn­ciaorezégcn keresztül Angiiéhoz lárcol, ugyancsak parancsoltak." Képzelhetni, milyen fancsali képet vághatott Simon, amikor ezeket a szavakat betűzte. Uccu neki I A!ig hült ki a pecsétviasz azcn a ma­kulatúrán, emelyet Lavel nógatá­sára alt firkantott, máris akadt olyen golyhó, eki komolyan vette. Anglia ciróka- marókét játszott Fran­ciaországgal ée ime a következ meny I Vissza ez égési I — fujjék már ez angolok telitüdővel. És joggal fújják. Mert a francia­orosz barátság — ez tiszta sor — háborúra vezet. La polilfque russe est sujelte eux hantises: az orosz politikát rémiétások vezetik. Ezt a járlatot nem kisebb legény állította ki, mint ema bizonyos Metternich herceg, akinek a tilsiti szerződés­től a bécei kongresszusig nyúló időben elég alkalma nyílott meg­figyelni, hogyen változik esetről­esetre a szláv lélek felszíne. A világháború után — mindnyájan emlékezünk rá — az a rögeszme szállotta meg ezt a lelket, hogy Anglia és Franciaország a vesztét akarja. Hiába figyelmeztelte Csi­cserin Lenint, hogy sem Angliának, de legkevésbbé Franciaországnak nem állhat érdekében egy olyan fegyvernök megsemmisítése, akire az európai egyensúly fentarlása végett múlhatatlan szükségük lé­szer. Repalloben barátságra lépett a Szovjetunió a leigázott Német­országgal és mindeddig, amig Hu­genberg éfélkegyelmessége bugyli­bicskával ét nem szúrta a hályo­got, mely látásét zevarta, vekon követte a cin borát. Mégcsak ta­valy is, annakidején, amikor Bar­thou Genfben Simonnal csülökre menni készült, ugy irt a Pravda az angolokról, mint olyanokról, akiknek egyetlen vágyuk a néme­teket s a japánokat a szovjetunió ellen keresztes hadjáratra felbé­relni. Amig az igézet tartott, a szovjelunió politikája egyben me­rült ki.- hogyan akadályozza meg Németország csatlakozását azok­hoz a hatalmakhoz, amelyek a szovjet ellen hajtóvadészatot akar­nak rendezni. Evégből, mikor nyíl­I I Lakásberendezés olcsón és nagy választékban kedvező fizetési feltéte­lekkel is kapható É® OPSTEI bútoráruházban BÉKÉSCSABA, Andrássy-ut26.sz. Kedvező fizetési £o> könnyen halad Qkmatalpa száras marad tan, mikor titokban, elgárcsolt minden olyan kezdeményezést, amelv — és ennek a lehetősége adva volt az 1925 tői 1930-ig ter jedő szakban -• a francia-német megbékülést eredményezhette. Hogy Németországot Franciaország ellen uszilsa, ugyanazt telte, amit a lizer kilencedik század elején Novosilcov tett .Poroszországgal: minden tétet duplázott és ilyen módon sikerült neli szövetségesét megóvni azoktól a csapdáktól, amelyek Párizsben leselkedtek reája. Ám egy szép napon fordult a kccka. A nemzeti szocializmus győzött Németországban és vele együtt az a gondolat is utat tört, hogy a terjeszkedés iránya kelet felé mutat, Oroszország szivébe. Most Franciaország helyeit Német­ország tölti be a mumus szerepét. Hogy aztán igaz é vagy se a hó­dítási vágy, amit a Kreml hatal­masságai a nemzeti szocializmus­nak felrónak, meg aztán igazé vagy se, hogy a német előnyomu­lá8nak csak Frarciaország segít­ségével lehet elébe szegülni, ennek a firtatása nem mireánk néz. Min­ket ezúttal csak az az egy érde­kel, hogy a szovjetunió elkerül­hetetlennek tartja a leszámolást Németországgal s — ehhez a bal­hiedelemhez szabja minder lépé­sét. Politikéja tehát abban csúcso­sodik, hogy a jövőben ugyanugy, mint a múltban, tátva-nyitva tartsa a francia-német viszályt és ne engedje beheggedni a?t a sebet, amelyen át Európa vére lassan­ként elcsorog. A mullban e célra a németek szövetségét használta fel, ma pedig a franciákét. A kü­lönbség mindössze csak fokozati, mert a veszély, amelyet a nem­zeti szocializmus jelent számára, valamivel nagyobb, de főleg kéz­zelfoghatóbb, semmint az, ame­lyet a francia angol koalíció mö­gött csak sejtett, de alig érezett. Innen van az, hogy a Szovjetunió egy év óla állandóan beleüti az orrá! az európai kérdések darázs­fészkébe, amit ezelőtt csak nagy­ritkán, akkor is óvatosan tett. Egyre bőkezűbb ajánlatokkal halmozza el Franciaországot, anélkül, hogy számot vetne azzal, micsoda utó­rezgések kelnek az ilyen vaskos szerelmi ömlengések nyomában azokban, akiket — kikosarazott. A frencia diplomácia egyelőre hüledezve vette tudomásul eze­ket az áradozásokat és a felaján­lott véd- és dacszövetséget igye­kezett összhangba hozni a parti­tura egyéb szólamaival. Amda a véd- és dacszövetség nem min­denki, hanem egyedül Németor­szág ellen alaphanggá lépett elő a francia-orosz duettban és aki a keleti paktumot, a keleti pak­lumhoz fűzőit francia pótlékot, a locarnói paktumhoz bigyesztett orosz módosítást figyelemmel át böngészi, íziben látja, hogy ^ a Síovjelunió állhatatosan egy célra tőit: bekeríteni Némelországot, ugy ahogy 1914-ben bekerítve volt. Még Középeurópában is érezhető ez a sóvár gyűlölet. A szovjetunió itt is egybe boronálta, egybe tobo­rozta azokat, akiknek Pertinex a „kötőszövet" szerepét utalta ki, vagyis mindazokat, akik Német­országra fenekednek és bizony Lavalnak alaposan fel kellett gyűr­nie a gatyája szárát, hogy a kis­entente ellenállását a római pak­lummal szemben megtörje és csak ugy sikerült rendet teremtenie, hogy a francia-orosz szövetség közeli megpecsételését ígérte. Da hogy el ne kalandozzunk oda, ahol mór esek feltevések adhat­nak irányt, elégnek gondoljuk arra a játékra reá mutatni, amit a szov­jet-diplomácia a leszerelés kér­désében üzölt. A szovjet-diplomá­cia nemcsak arra vette rá Francia­országot, hogy szakítsa meg a tár­gyalásokat Németországgal, hanem odáig vetemedeti, hogy a szank­ciók alkalmazását sürgette, szóval preventív háborúra tüzelt. És ami­kor Anglia megneszelte a dolgot, megpróbálta a törött cserepeket összeragasztani. Ki volt az, aki Barthou hóna aló nyúlt Genfben, hanemha Litvinov? S amikor Laval, elkanyarodva a csapásról, amelyet Barthou vőgolt, Német­országhoz közeledett, ki volt az, aki elődjének példáját dörzsölte ez orra alá? Megint csak L'tvinov, És melyik kormány szavazta meg hatra-vakra azt a költségvetést, amelynek 82%a a fegyverkezés céljait szolgálja? Tessék csak el­olvasni Tuchacsarskij jelentését, amelyet 1935 január 30 ón a szov­jetek gyűlése elé terjesztett. „Az utóbbi időben — mondotta a par­tizán háborúk legnagyobb hadve­zére, a vörös sereg báfvőnya — nagy előhaladás mutatkozik az aviatika terén. A hatodik kongresz­szus óta a légi haderő 330%-kaI gyarapodott. A gépeknek nemcsak a számát, de a minőségét is felja­vítottuk. A 'ankok száma 760%-ktl nőit két esztendő alatt, a gyorsa­ságuk pedig megháromszorozódott. Ágyuparkunk a legnagyobb s a legtökéletesebb az egész világon, a drótnélküli távíró jelentőségét kellőképen értékeljük és ez abban is megnyilvánul, hogy a készülé­keket egyre sokasítjuk. 1934 folya­mán befejeztük azoknak az erő­műveknek az építését, amelyek a Balti és a Fekete tenger partjait ellenséges támadásoktól védik 8 Murmansk, nemkülönben Vladi­vosztok tóján megkezdettük azok­nak a várőveknek az építését, amelyek biztosítják csapataink fel­vonulását a messzi keleten. 1934­ben az előirányzott 2400 millió aranyrubel helyeit 5 milliárd arany­rubelt fordítottunk hadicélokra. 1,400.000 emberünk van fegyver­ben, de ez a létszám mozgósítás esetén nyolcmillióra emelhető. Egyszóval helyben vagyunk

Next

/
Oldalképek
Tartalom