Békésmegyei közlöny, 1935 (62. évfolyam) január-március • 1-74. szám

1935-02-16 / 39. szám

Ara U fillér BÉKÉSMEBYEI KÖZLÖNY Békéscsaba, 1935 február 16. szombat 62. évfolyam 39. szám •BMMMHHMffiBWMBMMM MMHMMHBIMBMMHWaHMBBaBWI^^ »•««• Kötél általi halálra ítélte a törvényszék a három bankrablót így gondoljuk Ezen a helyen sok ízben hívluk már fel az olvasó figyelmét egyes jelenségekre, amelyek látszólag különállóan, egymástól elszigstel­ten majd itt, majd amott bukkan­nak fel és váltanak ki - mondjuk osztatlan csodálkozást. Minden al­kalommal igyekszünk rámutatni arra, hogv ezek az a hol Mexikó ban, hol Németországban, hol még annál is közelebb történő esemé­nyek közös okra, azonos magya­rázatra vezelhelők vissza és a ma fékét és mértékétvesztatt eszmevi­lágában gyökérzenek. A biztos eszmei és anyagi alapjaiból kifor­gatott emberi bölcsesség hebehur­gyán kapkod és e kepkodások eredményein — mit lehetünk mást — csodálkozunk. * Itt a legújabb ámulni való. 01 bracht Ivón fiatal cseh iró regényt Irt. A regény jó, sőt kitűnő. Oly annyira, hogy azt az állami nagy díjjal tüntették ki. A siker nagy, a könyv fogy. Sokezer példányban. Aztán egyszerre csak bej van. Kisül, hogy a regény nem is olyan jó. Ellenkezőleg. Nagyon is rossz. Kommunizmus van benne. Állító­lag. Tehát el kell kobozni. El is kobozzák. Mindaz még nem is volna csodálatos. De az elkobzÓBl a cseh köztársaság egyik hivatalos szerve rendeli el és hajtja végre. Holott a regényt ugyancsak a cseh köztársaság egyik hivatalos szerve — tartotta méltónak az állami kitüntetésre. Itt megáll a tudomány. Mert ugye, nem lehet elképzelni sem, hogy azok a férfiak, akik hi­vatottak dönteni a legnagyobb hí vatalos irodalmi kitüntetés odaíté­léséről, nem minden tekintetben kilünő hazafiak. Akik jól megné­zik, kit ér majd a jutalom. Meg­fontolnak minden szempontot (még talán az irodalmit it) legfőbbképen az állam érdekét. Viszont arra sincs oka az egyszerű halandó nak, hogy az államügyész! gya nuba fogja. Ar.t sem vezérelheti más szempont, bizonyéra nem is vezérli, mint az állam üdve. Hát itt a baj. Nincs mérték. Nincs megbízható, komoly, becsületes mérték. Igy kobozza el az egyik hivatal — amit kitüntetett a másik hivatal. Álmélkodni — azt lehet. * Ha már az irodalom, a művé­szet körül tartunk, hét szóvátesz­szük a filmcenzura- bizottság leg­utóbbi döntését is. Hogy betiltott egy filmet, amelyben egy osztrák­magyar katonatiszt beleszeret egy orosz kémnóbe és futni hagyja — noha tudja róla, hogy kémke­dett. * Nem tudunk semmi többet a döntésről. Indokolását nem kö­zölték a lapok. Da igy — cso dólkojunk, Mert >ótlunk mír sok­sok kém fi !met. fis kémet filmen. Volt közöltük orosz herceg, engol ezredes, sima francia dip'omale, még natiydartb német eliis/t is. Soha, egyetlen filmvizsgáló bizott­ságnak nem jutott eszébe ezért belii'larii e^y filmet (holott — bak­lövéseket méíuit ia követ el a filmcens ure). Talán vannak ered­ményesebb eljárások is sz oszt rák-mBgyar hadsereg tekintélyé­nek és a hűségébe vetett hitnek megőrzésére. Különösen, ha ez a hűség és hozzáférhetetlenség any­nyira közismért, mint ez oszlrák­megyar hadseregé volt. Gömbös miniszterelnök rá diónyilatkozata a politika nagy kérdéseiről (A B. K. tudósítója jelenti) A B. K. csütörtöki számában beje­lentette olvasóinak, hogy Gömbös Gyula miniszterelnök csütörtökön este fél kilenc órakor a rádión be­szédet mond. Az elmúlt napok politikai eseményei következtében az egész ország a legnagyobb ér deklődéssel várta a miniszterelnök nyilatkozatát, mert mindenki tudta, hogy a rádióbeszédben Gömbös Gyula miniszterelnök nagyjelentő­ségű nyilatkozatot fog tenni as ország külpolitikai hely­zetéről, a belpolitikáról é. a jövő feladatairól. Pontban félkilenckor megszólalt a rádió gongja és felcsendült Göm­bös miniszterelnök érces, katonás hangja. — Magyer testvérein I Áz utóbbi időben a legváltozatosabb híresz­telések kaplak lábra a közvéle­ményben az ország politikai hely­zetéről és az időszerű politikai kérdésektől. Ezért határoztam el magam arra, hogy itt, a rádió nyil­vánossága elölt intervjut adjak, melynek során válaszolni fogok az összes kérdésekre, amelyek fel­tevését az aktuális politikai kér­dések megvilágítása szempontjából fontosnak tartom. Az ország külpolitikai helyzete — Milyennek látja Kegyelmes Uram az ország külpolitikai helyzetét ? — Számos biztató jel arra mu­tat, hogy Európa a megbékélés és a nemzetek közötti kiengeszle­lődés uljéra lépett. A római hár­mas paktum, Mussolini és Laval római megegyezése, a Saar-prob­léma békés megoldása és a leg­utóbbi londoni angol—francia meg­egyezés egytől-egyig e nemzetközi együttműködés ügyét szolgálják. Mi is a legnagyobb készség­gel legünk belekapcsolódni azeurópai kibontakozás mun­kájába. Magyarország politikai súlya a kö­zépeurópai helyzet tisztázása kö­rül erősödik s minden reményünk me<? ven arra, hogy az egyre tisztuló nemzetközi légkörben a magyar nemzet jogos törekvései is megértésre fognak találni. A kormány reform-politikája — Ami a belpolitikai helyzetet illeti, az országban nyugodt, normá­lis az atmoszféra, a társadalmi és gazdasági életben a lassú, fokoza­tos javulás jelei mér mutatkoznak. Igaz, hogy a. utóbbi időben bizonyé s nyngfalanság és idegesség keletkezett, amelyet Eckhardt Tibor nyilat­kozatai határozottan fokoztak. Biztosak vagyunk benne, hogy a nemzet társadalmi uak túl­nyomó tcbbsfge helyesli po­litikánkat és a kormány re­ioi mlőre kvést it. Szükség van reformokra. A kor­mány reformpolitikája tekintetében nincsenek differenciák, legfeljebb egyes politikai és társadalmi té­nyezők félreértik e reformpolitika intencióit. Aki érzi, hogy a nem­zet nagy érdekeiről és jövendőjé­ről van szó, annak csak egy jel­mondata lehet. S«ha sem bátra, mindenkor előre, az evolnció utján. A kormány komolyan veszi a nemzeti munkatervet — A kormány nemzeti tevékeny­ségét az első két évben a legsú­lyosabb teendők töltötték ki, de nem tévesztettük szem előtt azokat a magasabb célkitűzéseket sem, amelyeknek körvonaléit a nemzeti munkaterv fektette le. Ezt a munka­tervet mindenki helyeselte addig, amig abban a feltevésben voltak, hogy csak igéijük a reformokat. Most, amikor elérkezettnek láttuk az időt a re formprogram megvaló­sításához, azonnal Utnunk és érez­nünk kellett, milyen meglepetése­ket okoz itt is, ott is az a tény, hogy a miniszterelnök komolyan veszi Ígéreteit és tényleg va­lóra is akarja váltani a hir­detett reformokat. — Lehet-e ok arra, hogy a reformok­tól az ország talán valamely nagy érde­két féltse? — Etre ok nir.es. Az általunk célbaveit reformok nem érintik sem társadalmi berendezésünk egyensúlyát, sem gazdasági éle­tünk épségét, sem pedig nemzeti hagyományainkat és a történelmi fejlődés folytonosságát. Konzervatív politikus vagyok és a haladás ütemét és a kormányzást a reális szük­ségletek alapján tűztem ma­gam elé, az idő követelményeihez kell át­alakítani a mai életet. Rombolás nélkül, mentől több életképes, füg­getlen, megelégedett gazdasági eg­zisztenciát kell teremtenünk. Gon­doskodni kell arról, hogy a tömegek az eddiginél na­gyobb mértéhben kapjanak helyet, nemcsak az alkot­mányban, hanem nagyobb rész jusson nekik a jólétből a boldogulásból is. — Ezt csakis a helyes földbirtok­politika utján érhetjük el. Kell, hogy egész politikánk azon ala­puljon, hogy a nemzet minél na­gyobb rétegének legyen vagyona, hogy legyen mihez ragaszkodnia és legyen mit féltenie. Tartózko­dunk minden olyan intézkedéstől, amely csorbítaná a magántulajdon szentségét, vagy a becsülete, m unha utján szerzett vagyon állagát és biztonságát. — Miért tapasztalunk mégis némi nyug­talanságot Kegyelmes Uram reformtörek­vései nyomán? — Kétségtelen, hogy az a törek­vésünk, amely a nemzeti jövede­lem helyesebb megoszlására irő­nyul, bizonyos kiváltságos helyze­teket és e helyzetek tulhatalmát mérsékelni alkalmas, de osztó igazságot gyakorolni csakis áldozatok meghozásá­sával lehet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom